Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-04-03 / 26. szám
2 Békés 1926. április 4. Könnyelmű támadás. (S.) A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén a szociáldemokrata párt egy képviselő tagja bizonyos megjegyzéseket tett Sir William Goodról, a magyar nemzet lelkes barátjáról. Azt állitotta, hogy Good a magyar kormánytól szolgálataiért rendes évi fizetést húz s kifejezte véleményét, hogy nekünk nem kell olyan protektor, akit ilyen súlyosan meg kell fizetni. Bethlen miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra s mikor megcáfolta az interpelláló állítását, egyben felvetette azt a kérdést is, vájjon okos dolog-e az őszinte barátokban annyira szűkölködő Magyar- országnak megtámadni azon kevesek egyikét, akik tettekkel bizonyították be, hogy a nemzet iránti rokonszen- mk nem frázis, hanem valóság. Jól emlékszünk, hogy Sir William számos alkalommal és igen bátran szállott sikra az angol sajtó legelőkelőbb hasábjain a magyar nemzet igazáért és sokszor latba vetette javunkra mindazt a befolyást, amivel az angol politikai világ előkelő köreiben rendelkezik. Az ellenzék kétségbevonhatatlan joga a kritika s kétségbevonhatatlan joga felvilágosításokat kérni a kormánytól, amikor úgy ítéli, hogy arra szükség van. Az interpelláció, ha csak ezt tette volna, nem lépte volna túl azt a határt, amelyet még egy ellenzéki képviselőnek is észszerű betartani. A hibát akkor követte el, amikor nem éppen rokonszenves szavakkal illette azt, aki tényleg annyiszor nagy segítségünkre volt az angol pénzpiacokon lebonyolított pénzügyi műveleteink közben, elhelyezte a hosszú lejáratú kölcsönt ég állandóan bátran exponálta magát, mikor úgy vélte, hogy hasznot hajthat ezzel a magyarságnak. A miniszterelnök válasza észre téritette azután az illető szociáldemokrata képviselőt, aki elismerte, hogy Good tényleg őszinte barátja az országnak s vannak érdemei. Ez az eset intő például szoglál- hat arra, hogy könnyelmű támadásokat ne intézzünk olyanok ellen, akik ezt meg nem érdemlik. A magyar ellenzék s elsősorban a szélsőbal a frankvita elmérgesedett viszonyai között oly éles és igazságtalan támadáso i kai illette a magyar kormányt, hogy ez a harci szellem valósággal belevéste magát gondolat- világába. Úgyszólván megszokás lett a legutóbbi idők heves parlamenti és közéleti harcaiban, hogy az egyes politikusok a legélesebben fordultak egymás ellen s igy magyarázható azután az is, hogy egy szociáldemokrata a kíméletlen harc ideológiájában élve, most méltatlanul olyanok ellen fordult, akiknek amúgy sem árthat, legfeljebb a méltatlankodás érzéseit keltheti fel bennük. A szélsőbal helyesen tenné, ha úgy bel-, mint külpolitikai felszólalásaiban jobban megfontolná, mit vet fel és mit nem a parlament színe előtt. A magyar nép azért küldte véleménymegoszlás alapján a honatyákat a Házba, hogy ott elsősorban a nemzet érdekeit ápolják s ne személy es neheztel esek le vezetésére használják küzdelmeiket. Sohasem árt a megfontoltság, sőt egyenesen parancsoló szükség olyan esetben, mint épen ez a legutóbbi incidens is volt, amikor igazságtalan támadás éle fordult valaki ellen, aki pedig azt egyáltalán meg nem érdemelte. Természetes szénsavas — kénes — ásványvizfürdő. Rádium tartalmú, előkelő orvostanárok ajánlják. Pensió 85.000. Kérjen prospektust. 234 2—* Árpádfiirdő, Székesfehérvár. NI ► 2 2ö „KIRÁLY“ mozgószínház Telefon 82. GYULA. Telefon 82. 1920. április hó 3-áQ és 4 ón Szombaton este y29 órakor Vasárnap d. u. 3/4 4, órakor Fox-filrack! Fox-fiimek! főx híradó aktualitások a világ minden részéből 1 felvonásban. Világattrakeió! VilágaUrakeié ! A TÜZPARIPA Eposz az amerikai civilizáció úttörőiről 9 felvonásban, prológussal Főszereplők; GEORGE O’BRIEN és MARGE BELLAMY. Dr. Karácsonyi János legújabb könyveiről. I. A magyar nemzet őstörténete 896-ig, A magyar nemzeti történetírásnak nagy eseménye van. Dr. Karácsonyi János, Gyula város szülötte, nagyváradi felszentelt püspök, prépostkanonok, a Magyar Tudományos • Akadémia, a Szent István Akadémia rendes tagja, ezekenfelül számos bel- és külföldi tudós társaság dísze és aktiv munkása megírja a magyar nemzet teljes történelmét. A nagyszerű munkának két első része már megjelent. Az elsőnek cime: A magyar nemzet őstörténete 896 ig. A második: A magyar nemzet honalapitása 896—997. Ezúttal csak az első részről szólunk. A tudós szerző azt Írja nagy munkája bevezető soraiban, hogy annak megírásához 42 évi kutatás, tanulmányozás és irogatás után fogott 64 éves korában. A maga elé tűzött cél és elhatározás nagyságát felismerve, mérlegelve és a feldolgozandó anyag óriási tömegét áttekintve — és mindezeket egybevetve 64 érés életkorával — szinte csügge- teg lelkiséggel veti fel önmagának a kérdést: „Befejezem e a munkát? Nem tudom.“ Ha a mnnka első részét nemcsak többször átolvassuk — mert ez nem elégséges, — hanem gondosan áttanulmányozzuk és összehasonlítjuk mindazokkal, amiket e tárgyról a világtörténet eddig összeirott és a tudományos világ a nemzeti ujjáébredés kora, tehát az utolsó 100 év alatt felderített és mint kijegecesedett igazságokat kicsiszoltál! gyögysorba egybefüzött, örömmel tapasztaljuk, hogy ezeket mind együtt találjuk e könyvben Nemcsak ezeket, hanem újabb, mélyreható kutatások nagy eredményeit is, amelyek az oknyomozás alapján sok, eddig hézagos, homályos történelmi részletre fényt derítenek, rejtélyes pontokra megfejtést nyújtanak, a kétséges találgatások helyett biztos nyomra vezérelnek. És éppen ebben rejlik a nagy munkának nagy értéke. Ezt felismerve és visszaemlékezve a szerző által önmagának felvetett és minket nyugtalanító kérdésre, hogy vájjon megéri-e munkája teljes befejezését? minden magyar szívnek csak egy óhajtása lehet: .Ajándékozzon a Magyarok Istene a kitűnő férfiúnak hosszú életet, hogy megkezdett müvét testi és szellemi erejének teljes birtokában, feltett szándéka szerint sikerrel befejezhesse.“ A nagyváradi püspökök és káptalan tagjainak közel 900 éves sorozatából több történelmi nagy név ragyog felénk, melyek viselői gyarló testileg rég porrá váltak, de lelkűk, szellemük fénye a letűnt századok homályos ködén túl máig visszasugárzik felénk. Ezek között áll Rogerius mesterkanonok, a tatárjárás szemtanúja, átszenve- dője és történetírója (Carmen miserabile), aki már 1241-ben látta és leírta Gyula várost és szigetén megerősített várát. Ott vau Pray György kanonok, a hunok, avarok, magyarok nagy történetírója. (Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum ab anno Christum natum 210. -- Annales veteres Hungáriáé ab anno 997. — De origiae Hungarorum. Etc.) Ott fénylik Ipolyi Argóidnak, a magyar ősi vallás nagy kutatójának (Magyar Mythologia 1854.) szelleme, mink egyúttal a magyar művészettörténet tanulmányozója, méltatója és rendszerbe foglalója (10 szakmunkával). Ott Römer Flóris, a nagy régész és műtörténész (Mürégészeti Kalauz 1866.) és méltó társa, Bunyitay Vince (A nagyváradi 1. sz. püspökség és káptalan története). Vagy emlitsük-e a nagyváradi káptalan ösz- szeségének nagy munkáját, a Váradi Begestrumot, mely az Árpádok századainak egyik művelődési és kortörténeti hiteles ellenőrző és bizonyító kutfor- rása maradt és marad az idők végtelenségéig s amely Békésmegyére vonatkozólag is az adatok egész sorozatát zárja magába az 1235 évig. E díszes sorozatba méltán illeszkedik már most a mi jeles városunk derék szülötte is — mint ö maga szerényen megjegyzi — 42 évi kutatás, tannlmá nyozás és irogatás után 64 éves korában. Ezen kor azóta ugyan 66 évre szaporodott, de bizonyos az is, hogy első munkájának (Gyulának, a gyulai várnak és a gyulai uradalomnak keletkezése. Megjelent 1882.) megszerkesztése óta történetírói pályája is korával együtt folyton felfelé hajló és soha meg nem törő körívben emelkedett, melynek legmagasabb pontjára a most itt méltatott nagy munkájával teszi fel a koronát Lássunk ezek után az uj munka ismertetéséhez. Történelmet Írni ezer év távlatából nagy feladat. Annál nagyobb, ha egy olyan pogány eredetű népről van szó, melynek bölcsője a Volga (Atil), a Don (Tanaszi) folyók között és a Kaukázus hegy aljában ringott. Mert keletkezése — mint minden ősnépnek, — a magyarnak is homályban marad. Amikor pedig életjelt ad magáról, azt akkor is a görög, latin, szír, chald, babiloni, arab vagy perzsa irók utján teheti. Ezek nem ismerik nem értik a magyar ösnyelvet, ennélfogva elferdítve ejtik ki és Írják le annak szavait, műszavait és személyneveit, mégpedig sokszor a felismerhetetlen- ségig eltorzítva. Az ilyen idegen elkeresztelések- kel szemben, a nemzet beléletében csak megmarad, tovább él — bár idővel a hangilleszkedés törvényei szerint változik is — de alapjában véve az ősnyelv ugyanaz marad annak, helyes fonetikai kiejtésével, mint nemzeti hagyomány. így Írnak például a görögök Szálmocsit a magyar Álmos kiejtés helyett. Az ősi magyar pogány szavak és tulajdonnevek kiejtésében és kiírásában tehát mi szívesebben hajiunk inkább a nemzeti hagyomány, mint az idegen irók feljegyzései fele. A nevek eredetének minden áron való etimológiai megfejtésének, ki- magyarázásának sem vagyunk barátai, A magyar névnek a Manücs folyó nevéből való etimológiai megfejtését erőszakoknak és feleslegesnek tartjuk. Inkább maradjon a „magyar“ név továbbra is az ösnyelv megfejthetetlen összava. Hisz különban is benne van a magyar nyelv jellemző és különleges „gy“ hangja és csak hadd virágozzék továbbra
