Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-12-24 / 103. szám
2 Békés 1924. december 24. haladnia az internacionalista munkássággal. Erre a kijelentésre most trompffal felelt a kisgazdatábor, amikor aztválaszolta hogy a magyar polgárságnak és intelligenciának, együtt kell haladnia a kisgazdatársadalommal. Es a helyes középút, amelyen előrehaladni talán kissé lassabban lehet, de eredményeket tervszerű munka utján fejlődésünk elősegítése által érhetünk el s nem kell attól tartanunk, hogy a pogány istenek kígyója meg fog marni bennünket. Magyar ünnepek. Irta: Lovász János nemzetgyűlési képviselő. Egyszer olyan közel jött az ég a földhöz, hogy az emberek beláttak az ég közepébe. »Karácsonyeste volt.« Megteltek az emberi szivek isteni és emberi szeretettel 8 ezzel a meleg szeretettel köszöntötték egymást, mondván, hogy tér jetek meg s vetkőzzétek le az önzés és a gyűlölködés ruháját. Sohasem volt az emberiségnek nagyobb szüksége, mint a mostani nehéz időkben, egy olyan karácsony eljövetelére, amikor az emberek őszinte örömmel és szeretettel köszönthetnék egymást. De ma még köszöntésünkbe is belesir a magyar léleknek minden bánata, minden fájdalma. A magyar nemzet megsebzett szivén fájó sóhaj tör keresztül a magasság Urához, a sorsnak ama meg nem érdemelt kegyetlen végzése ellen, amellyel szeretett hazánkkal együtt bennünket is porba sújtott. A közeledő karácsonyestén nem azok elé visszük a mi megsebzett szivünket, akiknek haragtörvényük, itélőmérlegük a részrehajlás, eszközük a bosszú. A magyar nemzet igazságának a tudatában felemelt fővel áll az emberek előtt, csak az igazságos Isten előtt hajlik meg alázatossággal. Ezen a karácsonyestén sem akar utszéli koldus módjára ülni az elvakult államok kapujába, hogy ottan siránkozó Ínségének ron- gyolódott kalapjába gyűjtögesse össze a szánakozásnak nyomorúságos filléreit. Mi hiszünk egy Istenben, hiszünk egy hazában s hiszünk Magyarország feltámadásában. Hisszük, hogy el fog még jönni az a várva-várt idő, amikor a most tőlünk jogtalanul elvett határokon keresztül fog törni az igazság. S ha majd a régi szent magyar határokon, amelyeket ezer évvel ezelőtt a népek és a nemzetek Ura jelölt ki, megcsókolhatjuk véráztatta szent rögeinket, akkor lesz itt a mi karácsonyunk. Most azonban, ezen a karácsonyestén, amikor a kiáltó nyomor, a nélkülözés, a le- rongyoltság és sok helyen az éhség üli a tort a szegény magyaron, az lesz a legszebb imádság, ha azok, akiknek a gondviselés adott a földi javakból, megnyitják a szivüket, megnyitják nemesebb érzéseiknek azokat a forrásait, amelyekből a könyörületnek és irgalomnak könnyeket száritó balzsama buzog elő. Ezen a karácsonyestén tettekben kell a hazafias érzésnek megnyilvánulni s ez az élő áldozat lesz az igazi világosság és a legszentebb istentisztelet! SZÓTS békési zongorahangoló városunkban tartózkodik és tisztelettel értesiti Gyula város és vidéke zongorázó közönségét, hogy kényelmes törlesztés mellett vállal zongorák évi gondozását, hangolását évi 120,000 K ellenében, mely összeg tetszés szerint törleszthetö. Karban tanítási idő alatt három hangolás eszközöltetik. — Előjegyzéseket felvesz Dobay János könyv- kereskedései 1210 3—§ Erényeink, hibáink. Irta: Dr. Konrád Ernő. Nemrég egy szerény előadás keretében firtattam az okait annak, miért kellett a mi nemzetünknek századokon keresztül annyit — sokkal többet, mint más nemzetnek — szenvedni, holott a magyar népet a népek legtehetségesebbjének tartom, mely nemcsak kiválóan értelmes, de nagyratörő nép — hiszen képviselőit ott látjuk a tudományok, a technikai haladás és a művészetek terén a világ legkiválóbb tudósai, mechanikusai és művészei között. Az a belátó szeretet, mely az elfogulatlanul és tisztán látókat magyarságukhoz fűzi, annak megismerésére tanít, hogy nagy erényeink mellett nagy hibáink vannak és hirdetnünk kell, hogy Magyarországot népe nagyszerű tulajdonságai virágzóvá, hatalmassá fogják tenni, de az elé a természet törvényei, melyeket sem megkerülni, sem kijátszani nem lehet, egy feltételt állítanak : meg kell szabadulni megismert hibáinktól, fogyatkozásainktól. Történelmi példák tanúsítják, hogy a magyar törhetetlenül ragaszkodik nemzeti önállóságához. Azért elűzi Szent István utódját a magyar trónon : Pétert s bosszút áll rajta, amiért a német hübéruri fenhatóságot elismeri. Továbbá összeesküszik Aba Sámuel ellen, mert a német támadásnak nem szegül ellene erélyesen. Hunyady János lángeszében megnyilvánul a magyar őseredeti és nagy qualitásu tehetség, mely az egész keresztyén világ csodálatát és háláját vívja ki Ám a magyar temperamentum mértéktelenül szenvedélyes és bosszúálló. Épen olyan szenvedéllyel uralkodik benne a hatalomra vágyás. S ezek a szenvedélyek néha elhomályosítják előtte a haza érdekeit. Aba Sámuel összeesküvőinek rokonai az ország függetlenségét folyton veszélyeztető németekhez futnak, hogy bosszút álljanak s újból a hazafiatlan Pétert ültessék a trónra Endre király, hogy fia számára biztosítsa a trónt s családja számára a királyi hatalmat, szintén német segítséghez folyamodik. — Azt én is szeretném tudni. Puklapekk haragra lobbant. Szidta az oláh tiszteket, akik mindenbe beleütik az orrukat, neki pedig haszontalanul szaporítják a munkáját. — Soha egy érdemes fogást nem csinálnak — szólt — de nálunk ez már gyógyíthatatlan betegség. Puklapekk azután egész közel jött hozzám és magát kimentve mondta és védelmezte: — Megtörtént! . . Nem bírtam elkerülni. . . Vállalnom kellett. Hát itt vagyok! Felesküdtem, busásan fizetnek és én dolgozom. Hiszen méltóztat tudni, hogy én dolgoztam a magyaroknak is Nagyszebenben ... De hát változott az idő , . . Nem bírtam elkerülni! . . . Engedje, hogy megszorítsam a kezét! . . . Odanyujtottam az oláh detektivnek a jobbomat. Köszönöm — mondta — ez nekem jól esik. Ne gondolja, hogy elfelejtettem a hazámat! . . . Most pedig — szólt — mi a kívánsága ? Parancsoljon velem. — Szabad akarok lenni. — No az természetes! — A legközelebbi vonattal Mar ostor dába akarok utazni! . . . Szülőföldemre. Puklapekk egy kissé elgondolkozott. — Hová ? — A székelyfövárosba. A detektivfönök előtt már idegenszerüen hangzott ez a szó. Székely főváros, Hol van az már ? ?! Puklapekk jóvoltából egy óra múlva szabad voltam. Ő maga kisért ki a vonathoz, mely Erdélybe indult. Feljött a vagonomba, helyet nézett nekem és román nyelven meghagyta a kalauznak, hogy útközben különös figyelemben részesítsen. A vonat nemsokára indult. Puklapekk akart valamit mondani búcsúzóul, de aztán meggondolta magát. Csak intett. A zsebkendőjét lobogtatta. — A viszontlátásra! — A viszontlátásra !! * Napfelkeltére érkeztünk be Vásárhelyre. A pályaudvaron tömeg katonaság. A város külsőleg olyan, mintha egy romboló zivatar, egy gyilkos tornádó söpört volna rajta keresztül. Az utcák néptelenek, csak katonai és rendőri őrjáratok tűnnek fel, amidőn szuronyok között egy-egy lelkes székelyt, egy-egy szomorú, sorsába bele nem nyugvó, lázadó magyart kisérnek a várba. A sűrű ködtől alig lehet látni, de talán jobb igy. A főtéren, két hatalmas szobrot — Bem apó és Kossuth Lajos ércalakját — ittas strázsames- terek ledöntötték és a széthasított fejű Kossuth a városháza udvarán kiterítve fekszik. Mellette Bem apó őrködik megsebzett karokkal — Gábor Áron ágyújára támaszkodva. A város székházának homlokzatáról az égő nap és a félhold — a székelyek nemesi címere — a vasvitéz harcos jobbja, amint egy szivet nyilaz keresztül, eltűnt és helyébe messzire kiáltó felirat került: „Targul Mures: december anno 1918 “ Első dolgom, hogy a megyeházára, Bethlen Gábor fejedelem ősi kúriájára rohanok. Sehol egy magyar ember, sehol egy magyar tisztviselő. Mintha elnyelte volna őket a föld, mintha sohase lett volna ez a hely a Bethlenek, a Telekyek, a Désyek, a Kemények, a Bánffyak találkozó helye. Átugrottam a régi jó táblabirák komor, hófehér palotájába, hol a jogászvilág európai hirü jelesei ültek törvényt. Sehol egy régi ismerős. Elnyelte őket Trianon. És a többiek? Százan, ezren — vájjon merre járnak, vájjon merre vándoroltak ? Megállítanak az utcán egészen ismeretlen emberek. Férfiak, asszonyok, leányok. Százan, vagy az Isten tudja hányán és csak egy kérdésük van. Egyetlenegy: — Mikor jön Horthy ? Egy fájó. de biztató tekintettel felelek, mert szólni nem tudok. Már ott áll a hátam mögött az oláh policia farkaskutyája. Hátrafordulok. — Puklapekk! — kiáltok fel meglepödötten és önkénytelenül. Hát ön mit keres itt! 1 ? Hogy került ide? A román detektivfönök sokat sejtöen mosolyog, belém karol és súgva bizalmasan szól: — Elfelejtettem Nagyváradon valamit megkérdezni. Mondja — mikor jön Horthy? 0. G. Kiváló finom Tokafi-asztali és szamorodni, mindenféle palack és pecsenyeborok nagy választékban a legolcsóbb árak mellett szerezhetők be Bálint Ferenc-cégnél Ctyula, Városház-utca 1. 667 38-§
