Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-11-01 / 88. szám
2 Bökés 1924. november 1. 600 millió koronát kapott Békésmegye közmunkákra. A kormány rendeletet adott ki ama köl- \ bejelentés mellett a Pénzintézeti Központtól a népjóléti és munkaügyi miniszter által csönök tárgyában, amelyeket a közérdekű in- ségmunkák fedezésére a Pénzintézeti Központ utján fognak nyújtani a vármegyei és városi törvényhatóságoknak. A rendelet értelmében a kormány felhatalmazza a vármegyék alispánjait, a polgármestereket, hogy a közmunkák keretében teljesítendő közérdekű inség- munkák terén teljes hatáskörükben, a törvényhatósági bizottság határozata és belügyminiszteri jóváhagyás nélkül u ólagos A jövő évre elkészült Békósvármegye törvényhatósági bizottságának virilia névjegyzéke, melyből megtudható, hogy kik a legnagyobb birtokosok és vállalkozók a vármegyében és mennyi adót fizetnek. A legtöbb adót fizetők névjegyzéke elkészült s a napokban elbírálás végett az iga- zoló-választmányhoz kerül. A legnagyobb adózók névjegyzékét alább közöljük : Bolza Pál gróf, Kondoros 125 millió 112214, Wenckheim Jenő gróf, Doboz 116566820, Széchényi Ferenc gróf, Békés 113114209, Hoyos- Wenckheim Frigyes gróf, Körösladány 109077410, Wenckheim Frigyes gróf, Füzesgyarmat 108171590, Széchényi Antal gróf, Doboz 107490650, ifj. Wenckheim Frigyes gróf, Vésztő 98 millió 369100, Eaász Antal, Békéssámson 97574540, Hoyos Miksa gróf 95121110, Lsderer László, Öcsöd 90045360, Zselénszky Róbert gróf, Orosháza 89963100, Harkányi Jáno3 gróf, Öcsöd 88 millió 270750, Harkányi Béla gróf, Öcsöd 88270750 korona. Geisz Gáspár, Kondoros 87 millió 959070, Huszár László báró, Gyoma 85499273, Wenckheim Károly gróf, Csorvás 79 millió 861660, Rosenthal Adolf, Békéscsaba 77649420, Bethlen Ödön gróf, Gyoma 76103310, Horgosi-Kárász MiklÓB, Füzesgyarmat 75838795, Pollakovits Ödön dr. Szentetornya 66744600, Farkas Mihály, Szarvas 60459890, Horgosi-Kárász István, Szeghalom 54690880, R?ck Géza, Csorvás 53238320, Vécsey Miklós báró, Mezőberény 51217052, Ja- kabffy Dezső, Füzesgyarmat 51089395, Purgli megállapítandó összegű kölcsönt vehesseuek fel. A kölcsön felhasználásának módját, illetve a végzett munkálatokat az illetékes szakminisztériumok fogják ellenőrizni. Békésvármegye 600 millió koronára kapott utalványt. Dr. Daimel Sándor alispán közölte velünk, hogy a munkákat az államépitészeti hivatal utján sürgősen megkezdeti. Emil, Gyoma 50068207, König Mór, Szarvas 48774050, Jakabffy J mő, Füzesgyarmat 47657720 korona. Farkas György, Füzesgyarmat 45974245, Fischer Sándor,'Csorvás 46997100, Dinner Árpád i Szarvas 45604178, Nemes Albert gróf, Ciorvás 43550460, Haraszti 0 ízkár, Szentetornya 41360640, Werner Gyula dr., Szentetornya 41004740, Szabó Sándor, Eadröd 38128450, Wsitzer Birnát, Cior- vás 35590100, Lénárt Bálint, Gyoma 84953110, Küszter Henrik, Csorvás 34469370, Bieyer Ferenc, Békés 34000000, Kovács István, 1 Szarvas 32493800, Winter Mihály, Mszőbsrény 31995530, Székács István, Szentetornya, 3139U50, Sziráczki János dr„ Kondoros 31100400, Rózsa Miksa, Orosháza 30405749, Robitsek Soma, ^Kondoros 29487360 korona. Molnár Lajos, Gerendás 29309550, Sváb Lőrinc, Szentetornya 28866730, Baumgartner Péter, Szentetornya 28501670, Lédarer Rudolf, Bá- késszentandrás 27687090, Polgár Pál, Füzesgyarmat 27655600, Tóth Lajos, Öcsöd 27447410, Wolfinger Alajos, Köröstarcsa 27404000, Ozsvát Sándor, Gyoma 26105309, Hartenstein Ignác, Gyoma 26033326, Montag Sándor Szentetornya 25823500, Porgesz Salamon, Mezőberény 25732750, Schwarcz Miks3, Orosháza 24414642, Winter P. Adám, Békés 23885940, Gay Jakab, Gyoma 23023100 korona. Uhrin E ídre, Eidrőd 21651800. Berger Arnold, Orosháza 20900350. Renach Ferenc, Szarvas 20590570, Borsóthy Géza, Füzesgyarmat 20226605 Márkus József, Orosháza 20184592, Czigler Lajos, Kétegyháza 19921650, Prág Lajos, Csorvás 19731330, Sielberstein Fülöp, Szarvas 19404452, Reisner Artur, Gyula 19039440, Reisner Béla Gyula 18870000, Reisner Eudre, Gyula 18870000, Kovács Lajos, Orosháza 18712400, Neumann György, Gyula 18414940, Petényi Pál, Békés- szentandrás 17447500, Kiss Antal, Szeghalom 14401690, Almády Géza, C-orvás 17190570, Gal- góczy Géza, Kondoros 16 69^276 korona. Lezárt akta. Heilinger Károly városi főjegyző megválasztásának ominózus ügyében végre megtörtént a döntés. A Közigazgatási Bíróság, hova a választást Hoffmann Károly dr. tisztifőügyész és gróf Almásy Alajos és társai megpanaszolták, döntött e kérdésben. A Közigazgatási Bíróság Ítéletét elvi jelentőségénél fogva az alábbiakban ismertetjük. Az ítélet rendelkező részében a vármegyei tisztifőügyész panaszát érdemi bírálat nélkül, hivatalból visszautasilja, mert az 1896 évi XXVI, te 84 § a 2 pontja értelmében, a törvényhatósági bizottság határozata ellen panaszjog egyedül a főispánt illeti meg. Gróf A. A. és társai által beadott panasznak pedig helyt nem ad A most szóban levő ügyben a tényállás az, hogy Gyula rendezett tanácsú városban 1924. évi április hó 7-én megtartott időszaki tiszmjitás alkalmából a város főjegyzőjévé H. K. add igi városi adóügyi tanácsos választatván meg, a választási eredmény abból az okból támadtatott meg, hogy H K a városi főjegyzői álláshoz megkívánt törvényes elméleti képzettséggel nem bir. A vármegye törvényhatósági bizottsága a felebbezések elutasítása mellett a választást helybenhagyta és ily értelmű határozata ellen vármegyei t főügyészen kivül gróf A A. és társai éinek bírói panasszal, amelyben a fent- emlitett indokból H. K. főjegyzővé történt megválasztásának megsemmisítését és azt is kérik, hogy ebből az alkalomból H. K.-nak 1921. évi december hó 29 én adóügyi tanácsossá történt megválasztása is — ugyancsak képesítés hiánya okából — megsemmisittessék. A panasz indoka az, hogy H K sem az adóügyi tanácsnoki, sem a városi főjegyzői álláshoz az 1912 LVIII. t.-c. 22. §-a által megkívánt elméleti képesítéssel nem rendelkezik, mert csupán községi közigazgatási vizsgáról szóló bizonyítvány birtokában van; az 1912. LVIII. t.-c 27 §-a pedig nem adott arra jogosultságot, hogy a törvény életbelépte idejében már állásban levő városi tisztviselő törvényes Menny/ adót pzetnek a békésmegyei T .4 fit 4' .4. Legenda. Irta: Oroszlány Qábor. A templomi gyülekezet áhítattal énekelte a XXXII. zsoltárt. A fiatal legátus, akinek szenvedő arca hasonlított az Ur Jézus Krisztuséhoz, fölemelkedett helyéről és ahelyett, hogy föllépett volna a katedrára — a templom közepe felé tartott; itt megállt, imára kulcsolta kezeit és föl az égbe, az angyalok birodalmába a következő fohászt küldte : — Mindnyájunknak édes atyja, Seregeknek Istene, örök Élet, hozzád emelem föl könyörgő szavamat. Itt áll előtted a bűnös ember, aki ugyan nem érdemes a Te jóságodra, a Te kegyelmedre, mégis Atyánk, panaszra nyílik a mi ajkunk, mert eddig ismeretlen és elviselhetetlen szenvedések, gyötrelmek és kinok súlyával büntetsz bennünket. Megengeded a madárnak, hogy a tél közeledtével — az enyhe vidékek táját fölkeresse és gondoskodsz, hogy a költöző darunak útját a Te jóságos, féltő szereteted kisérje. Künn, a nagytermészetben minden a Te nagyságodat, hatalmasságodat dicsőíti A rét puha földje, az akác illata, a fák bimbóvá fakadt rügyei, a nap melege, a csillagok fénye, a kertek rózsái, a mezők kalászai mind-mind a Te szent akaratodból élnek, fejlődnek, nőnek, ragyognak, virágoznak. A Te parancsod szerint hullámzik a tenger, önt ki medréből a folyam, a Te akaratodnak engedelmeskedik a viz, a tűz. Rólunk, Emberekről megfeledkeztél — haragvó Istenünk, édes Atyánk! — Végtelen nagy a mi büntetésünk — kegyelmes Atyám ! Nincs a lelkűnknek derűje, nincs a szivünknek melege. Elfelejtettük az igét és érzéseink tüzébe alattomos, gonosz indulatok lavinája olvad, mely az egész világot el akarja veszteni. Bánattal ébredünk és könnyes szemekkel térünk pihenőre Zaklatott életünknek nincs öröme és jövőnknek nincs reménye, Élünk, de nem tudjuk, hogy miért. Megyünk, de nem tudjuk, hogy hová jutunk! — De én értelek Téged, jóságos Atyám ! . . . Ha széttekíntek a Te házadban, ahonnan millió lélek küldte hozzád remegő imáját és kérte a Te bocsánatodat, elszorul a szivem és nem találok irgalmat az Emberre, sem reám, sem reátok . . . Nézzetek széjjel és lássátok, hogyan néz ki ez a templom, mely az Isten fia által megszenteltetett . . — Nézzétek a falon azt a hatalmas repedést, melyet a bűnös ember gyilkos gránátja okozott. Amott a szent lelket jelentő fehér galamb szárnyait törte le az emberek féktelen gyűlölete, itt az összetépett zsoltár — az Apostolok könyve — a darabokra szaggatott testamentum — mind-mind a gonosztevők martaléka lett és az Istennek hiv szolgáját, az öreg tiszteletes urat itt, e megáldott helyen ítélték halálra, hogy ne hirdethesse soha többé az Urnák bölcsességét és örökkétartő dicsőségét ! . . . A legátus észrevehetően megakadt beszédében, és nem folytathatta imádkozását. Valami láthatatlan erő parancsolta ezt neki. Mintha az égből jövő isteni szózatot hallott volna, hogy elég, — most én következem. A kis templom levegőjében mind sűrűbbé váló párák képződtek és úsztak különböző irányban. Majd bárányfellegekké változtak és a templom boltíves ablakain beszűrődő napsugárt, mely reggeli világosságot adott — egészen eltakarták. Talán vihar készül odakünn ? — gondolták a hívek, mert a hirtelen támadt sötétséget csak igy tudták maguknak megmagyarázni. Minden tekintet az ablak felé irányult, melyet már sürü fellegek szőnyege takart. A templom, mintha földalatti kriptává változna. Amerre a szem tekint, mindenfelé emésztő sötétség. A hívők ajkára odafagyott a szent ének; a legátus mozdulatlanul, szótlanúl nézett abba az irányba, ahonnan az égi hangokat vélte hallani. Egyszerre a templom ajtaja felől gyenge világosság dereng és megjelenik a fényben az öreg tiszteletes alakja. És amint jő, lépésről-lépésre beljebb-beljebb, már tisztán kivehető, hogy csakugyan ő az. Az égi fény az egyedüli kísérője. És szól az ő híveihez : — Az Ur szolgája vagyok és Tőle jövök. Mi az óhajtástok, mit kívántok ? ! — Én örökké tartó életet — szólt egy öregedő férfi. — Én gazdagságot! — mondotta a szegény. — Én jólétet! — kívánta a nélkülöző. — Én bő termést! — óhajtotta a gazda. — Én fiatalságot! mondotta az asszony. — Én szerelmet — rebegte az ifjú. — Én aranyat! — szólt a kalmár. — Én kenyeret ! — könyörgött az éhező. — És te ? — szólott az öreg tiszteletes a még mindig hallgató teológushoz—te mitkivánsz?... — Én Atyám — válaszolt a legátus — Isten segítségét kívánom ! . . . És aki ezt kívánta, elnyerte az örök életet, a gazdagságot, a jólétet, a bő termést, a fiatalságot, a szerelmet, az aranyat és a kenyeret.
