Békés, 1924. (56. évfolyam, 1-104. szám)
1924-05-17 / 40. szám
L¥K. évfolyam 40. »»ám. Szombat Oyula, 1924. májas 17. Előfizetési őrak: Negyedévre helyben 14000 K Vidékre .... 20000 K BÉKÉS Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova. a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inlézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ár» 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. A Külügyi Társa säg Oynlän. A Magyar Külügyi Társaság vasárnapi propaganda gyűléséről lapunk szerdai számában közölteket most dr. Lukács György beszédének teljes szövegével egészítjük ki. A hatalmas beszéd a következő : Hölgyeim és Uraim! A középkori Magyarország, — amely egy nagy, hatalmas állam voit, — igen széles kül ügyi érintkezést folytatott. Az akkori magyar király udvarába ellátogattak a külföldi államok követei is. Az Árpádok korában, azután különösen az Anjuok korában; Róbert Károly, Nagy Lajos idejében, de főként pedig a törzsgyökeres magyar Hollós Mátyás idejében Magyarország és a külföld között nagyon sürü volt az érint kezés. E kort követte a Habsburg uralom, amely idő alatt Magyarország politikai érintkezése nagyon megcsappant. Ez azonban a dolog természetéből következett, mert hiszen a Habsburgok más országoknak is — nemcsak Magyarország nak — uralkodói voltak. A Habsburgok székhelye Bécs volt, e körül a székhely körül bonyo lódott le mindaz a diplomáciai érintkezés, munka, amely egy állam külügyeiben jelentős fontossággal bir. Magyarország mindenkor fenntartotta belkormányatának teljes önállóságát, külügyi kormányzat tekintetében ez az önállóság bizony veszendőbe ment, különösen egy bizonyos időszak alatt, amikor Magyarország teljesen ki volt kapcsolódva a külügyi politikától. Az 1848—49-iki szabadságharc leveretése után hazánkat az osztrák birodalom kebelezte be, s minden önállóságunk tönkre ment. Ez igy volt 1867-ig. Ekkor bekövetkezett az uj alkotmányos kor a külügyek terén a teljes szuverenitást ismét érvénybe hozta. Magyarországnak jogilag épen annyi befolyása volt a külügyek intézésére, mint Ausztriának. Tényleg azonban Ausztriának a befolyása volt súlyosabb, mert az uralkodó székhelyén volt összpontositva mind az az állami szerv, amely a külügyek intézésére volt hivatva: a hadügy, pénzügy', külügy, itt székeltek a külföldi hatalmak képviselői is, s a monarchia külügyeit is egy közös szerv, egy közös bizottság az u. n. delegáció intézte. így tehát, bár teljesen paritásos volt a külügyek rendezése, a gyakorlatban mégis csak Ausztria túlsúlya érvényesült, annak dacára, hogy a közös külügy élén olyan halai más magyar lángelmék álltak, mint gróf Andrássy Gyula. Ily körülmények között nem csoda, ha a magyar közélet elszokott a küiügyekkel való foglalkozástól s tisztán, jobbára belkormányzati kérdésekkel foglalkoztunk mindenkor. Azután jött a rettenete világháború, bekövetkezett az összeomlás! A harmadára össze - zsugorított Magyarország visszanyerte teljes függetlenségét Nagy árt fizettünk ezért a vívmányért. Ezt a nagy áron szerzett vívmányt azonban kö telességünk most kihasználni. Teljes független ségünk következménye, hogy külügyünket magunk intézhetjük. Szükséges tehát, hogy behatóbban foglalkozzunk külügyi kérdésekkel. Hogy felgerjesszük a külügyek iránti érzéket. Teljesen magunkra maradtunk a nagy világegyetemben, bele kell tehát abba kapcsolódnunk, Ez a be- Tkapcsolódás csak a külügyekbe való bekapcsolódás utján lehetséges. Mindent amit elvesztet tünk, helyes külügyi politikával vissza kell szereznünk. A magyar külügyi társaságnak az a célja, hogy megnevelje a magyar társadalomnak a külügyek iránti érzékét. Ez az egyik cél; a másik nagy cél, hogy azt az intézményt, amely egyedüli nagy vívmánya a lezajlott világháborúnak, t. i. a nemzetek szövetségének intézményét megismertessük, népszerűsítsük, igyekezzünk azt megszerettetni hazánkban mert ez az intézmény az, amelynek segítségével — bármily tökéletlenül is legyen az ma még megszervezve — fegyver és háború nélkül leszünk képesek igen nagy eredményeket elérni a jövőben, Hogy a Külügyi Társaság ezen céljait elérhesse, elhatározta, hogy vidéki körútra indul és előadásokat fog tartani, amely előadások célja a külügyek iránti érdek lődés felkeltése. Az első ilyen kirándulást, maga a Külügyi Társaság világhírű nagynevű elnöke, gr. Apponyi Albert vezette Pécs városába, a második kirándulás ide vezetett bennünket az én szeretett hazámba, Gyula városába ! Hölgyeim és Uraim ! Nekem az a feladat jutott osztályrészemül, hogy a nemzetek szövetségének intézményeiről tartsak rövid előadást. Ha erről beszélek, akkor a béke és a háború kérdéseiről is kell beszélnem, mert a nemzetek szövetsége semmi egyéb, mint a tartós béke létesítésére alkotott nemzetközi szervezet. A napokban kezembe jutott prospektusból olvasom, hogy a Londoban megtartott női világkongresszus, amelynek a célja az, hogy a háborút előidéző okok megelőzésének kérdésében tanácskozzék, és etekintetben világközvéleményt teremtsen, — egy eszmét vetett fel, amely eszme egy nagyon rövid szóban nyer kifejezést: Azt olvastam ebben a prospektusban, hogy ennek a női kongresszusnak a célja: „anyásitani“ a világot, vagyis a világ köztudatába úgy bele oltani a béke szeretetét s a háború iránti gyűlő letet, irtózatot, amint azt egyedül csak az édes anya képes átérezni. Ha valakinek van oka gyűlölni a háborút, az mindenesetre az édesanya. Az édesanya az, aki abban a helyzetben van, hogy ha a háború előidézte azt, hogy egy ostoba goiyó, minden ok, minden cél nélkül fiatal életeket olt k>, megsemmisíti a családok reménységét, minden ok és cél nélkül, mert akik a vérüket ontják a harctéren, nem is tudják, hogy miért kell nekik elesni a hazáért, tehát a női lélek az, amely át tudja érezni teljesen a háború hiábavalóságát és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a háborút nagy szerencsétlenségnek tartja ugyan az emberiség, még sincs annyi ereje, hogy annak hiábavalóságától át legyen hatva. Még mindig nagyon sokan teljesen bizonytalanságban vannak ebben a nagy, fontos kérdésben. Volt egy korszak, a Károlyi Mihály korszak, ez a korszak dobta bele a közéletbe a pacifizmus eszméjét oly időben, amelyben az a leg alkalmatlanabb volt. A Károlyi korszak a pacifizmus eszméjét akkor akarta kipróbálni, amikor az ország teljesen összeomlott, s amikor egy ellenséges tenger vett körül bennünket Az önvédelmet a vallás, az erkölcs, a józan ész egy formán kötelességévé tette mindenkinek és mégis ez a korszak volt az amely a nemzet kezéből a legválságosabb időben csavarta ki a fegyvert, amikor azt mondotta: hogy „nem akarok katonát látni“. Ekkor ingott meg a hite a társadalomnak a pacifizmusban. Azóta mái sok minden tapasztalaton mentünk keresztül. Ma már a pacifizmus egészen más világításban áll előttünk. A helyes nemzeti közfelfogás nem áll ellentétben a nemzeti érzéssel. Az a nemzeti érzés nem áll ellentétben, amely nem azzal akarta megkülönböztetni a saját fajunkat, hogy a más fajuakat gyűlölettel üldözi, hanem azzal, hogy az egyetemes emberi szeretetből emeli ki a saját faját. Ez az igazi hazafiság Emberszeretet és nemzeti érzület; egyiket a másiktól nem szabad elválasztani. Sem az a pacifizmus, amely becsmérli a nemzeti érzést, sem pedig az a nacionalizmus, amely nem akarja elismerni az emberi szolidaritást, nem alkalmas a pacifizmusra. Hogy pedig a tartós béke iránti érzéket beoltsuk a társadalomba, kell hogy beleoitsuk az emberek tudatába azt a gondolatot is, hogy a háború mindig rossz, a háborúnak soha sincsen jó eredménye. Téved az, aki azt vitatja, hogy a háború után igen hatalmas fellendülés következik. Ez egy roppant nagy csalódás, mert a fellendülést mindig egy nagy általános depresszió előzi meg. Abba marad minden munka. Mindenki tartózkodik minden munkától. Az igazság az, hogy nem a háborúból folyik a fellendülés, hanem a háborúk akasztják meg a haladást, s csak amikor ez teljesen kikapcsolódik, áll helyre a normális rend. Merem állítani, hogy ebből a rettenetes világégésből a győzők is veszteséggel kerültek ki — mert sehol még a normális rend visszatérni nem tudott. A győző országokban p. o. mindenütt — különösen Angliában — óriási a munkanélküliség. A társadalmat tehát békés felfogásra kell nevelni. A társadalomba bele kell oltani a béke iránti szeretetet és a háború gyűlöletét, ezt pedig csak nevelés utján tudjuk elérni. Tartózkodnunk kell attól hogy gyűlöletet támasszunk más nemzetek iránt; és nem a haditettekkel kell eldicsekednünk, hanem a béke nagy vívmányait kell a szemek elé tárni. Igen, a hadi erényeket is meg kell őriznünk, de csak azokat, amelyek az emberiség fejlődését előbbre vitték. A tudományt, a művészetet kell szeretnünk, azokat kell tanítanunk. Ezeket kell a lelkekbe beoltani és nem a háború dicséretét. Az olvasmányok közül olyanokat kell az ifjúságnak nyújtani, amelyekből a megértést, az emberszeretetet tanulják meg. Hogy csak egyet említsek meg, Trianonnak az átkát sokkal jobban meg tudom magyarázni egy idegennek, ha azt nem magyar, hanem általános emberi szempontból tárom fel, mert Trianon azt is jelenti, hogy az egész emberiség közkincsének egy része : a nagy magyar művelődés megy veszendőbe és ha ezt alárendelik az alacsonyabb fokú balkán kultúrának, az nemcsak a magyarság vesztesége, hanem az egész emberiségé. így kell belekapcsolni a nacionalizmus eszméjét az emberiség általános, egyetemes eszméjébe. Hölgyeim és Uraim 1 Azt, hogy elérjük a tartós béke állapotát, sokan utópiának mondják. Azt mondják, hogy ez természetellenes, ez lehetetlenség, mert amig ember lesz, addig háború is lesz mindig. Én ennek az ellenkezőjét hiszem. Voltak olyan korszakok, amidőn az egyesek, a társadalom között is folyton háború dúlt. Évszázados, évezredes eredmény az, hogy az egyesek közötti háborúskodással szemben a szabadság, a jog eszméje jutott diadalra. Azelőtt az egyesek közötti nézeteltérések erőszakkal intézteitek el, ma a jog intézi el. Amint az egyén életében a szabadság és a jog megteremtették az egyéni szabadságot, úgy lehet ezeket az eszméket az államok között is életre kelteni. A nemzetek közötti konfliktusokat a nemzetek közötti bíráskodás által kell elintézni. Ha ezt tudjuk biztosítani, akkor igenis sikerült a háborút kiküszöbölni. Minthogy pedig az egyének életében sikerült ezeket a nagy vívmányokat kivívni, nincs kétségem, hogy a nemzetek közötti érintkezésben is sikerülni fog ezeket az eszméket uralkodókká tenni. Ez az. amire mi törekszünk. Hölgyeim és Uraim ! Wilson volt az, aki felállította az ő ismert 14 pontját. Nagyon jól tudják Önök, hegy ezeket a pontokat a párisi Tiszta búzából őrlőit dupla nullás prizes és kenyérliszt I|AŰ7 Ac l^nváí»cnál a legolcsóbb napi áron kapható iláb/i vb IVUVatblUll l l apunk mai «zárna 6 oldal.
