Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-03-03 / 18. szám

Szombat

Gyula, 1933. március 3

LV. évfolyam 18. szám.

Előfizetési sírak :

Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K

Hirdetési dij előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI !ÍS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal

Gyulán, Templom tér üobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza.

Egyes szám áru 10 korona

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC

Megjelenik szerdán és szombaton

Békésvármesjye törvényhatósági bizottságának rendes közgyűlése

(1923. febnár 23.)

A közgyűlést szép számban egybfgyült bizottsági tagok jelenlétében nyitotta meg a vármegye főispánja.

Az alispáni jelentés tárgyalása során

Almády Géza szólal fel, borcolgatva a jelentés egyes részeit. A közbiztonságra vonatkozó résznél felemliti, hogy a vagyonbiztoság nagyon gyenge lábon áll, értve ez alatt a lopásokat, amelyek ma-holnap a termelést megdrágítják. Ennek okát abban látja, hogy a károsultak az ilyen eseteket ma már nem igen jelentik fel, mert annak gyakorlati eredményét nem látják, mivel az igazságszolgáltatás igen lassan működik. Indítványozza tehát, srjon fel a törvényhatósági bizottság a büntető törvénynek teljes revízió alá vétele végett. Felszólal még a földbirtokrendezési eljárás komolyságának megóvása, valamint az utak járhatóvá* tétele érdekében.

Dr. Daimel Sándor a büntetőtörvényfeönyv revíziója és a büntetés mérveinek a rendkívüli viszonyokhoz mért megállapítása iránt teendő felterjesztést a maga részéről is helyesli, bár nem sok reményt fűz hozza, hogy a felterjesztésnek komoly eredménye lenne. A földbirtokrendezési tárgyalások komolyságainak megóvása tekintetében magát semmiféle tekintetben intézkedésre jogositotinak nem tartja, ez a bíróság dolga. De ba a törvényhatósági bizottság mégis általánosságban a tárgyalói ok komolyságának megóvása szempontjából kíván felterjesztési jogával élni, ő a maga részéről is ehhez hozzájárul, egyébként a főispán ur a szóbanforgó ügyben teljesen részletes felvilágosítást adhat, aki az ügyet ismeri. Ami az alispám jelentésben a munkaalkalmakra vonatkozó ellentmondásokat illeti, kijelenti, hogy azok Játszóitgosak, meit az alispáni jelentés a decemberi közgyűlés ófa eltelt időről számolván be, akkor tényleg úgy állt a dolog, hogy a kevés munkaalkalom miatt a munkások helyzete kedvezőtlenül alakult. Az utak — elismeri — tényleg rossz karban vannak. De figyelembe kell venni, hogy a háború kitörése óta jóformán semmit sem javítottak az utakon. Az utak állapotára vonatkozólag már a közati költségvetés tárgyalása alkalmával rámutatott. A kőbányák is folyton nehézségeket támasztottak a kavicsszállitásoknál. Most már azonban — ha lassan is — folynak a javítási munkálatok s nem lehet azt mondani, bogy az eddig végzett munkák jelentéktelenek volnának. Utal arra, hogy a törvényhatóság — éppen ezen akadályok leküzdése végett — kőbányát vásárolt 8 igy a jövőben már az útjavítási munkálatok minden fennakadás nélkül, gyorsan fognak végeztetni. Figyelmezteti azonban a bizottságot, hogy az útépítési programra teljes keresztülvitele nagy anyagi áldozatot követel s abból a pótadóból, amelyet a bizottság eddig megszavazott, nem lehet utakat fenntartani.

Elnöklő főispán a földbirtokrendezési eljárás komolyságának megóvása érdekében elhangzott felszólalásra vonatkozólag kijelenti, hogy az elhangzott panaszról tudomása van, amelyet illetékes helyen szóvá is tett. Hozzájárul a felterjesztéshez, amelylyel az ő általa eddig kifejtett működés is teljesen igazolva lesz.

Nagygerendás puszta önálló községgé alakulása érdekében az érdekeltek részéről, több évekre visszamenőleg megindított mozgalom ezen a közgyűlésen végre a megvalósulás stádiumába jutott. A közgyűlésnek ez a része nagy érdeklődés mellett folyt le s az elhangzott felszólalások ügy pro, mint kontra, nemkülönben az állandó választmánynak határozati javaslata a jogi érvek egész arzenálját vonultatták fel,

Lavatka József és Birkds Mihály gerendás- pusztai lakosok, lakostársaik megbízásából is kérvényt intéztek a belügyminiszterhez, amelyben a Békéscsaba város határához tartozó u. n. Geren- dáspnsztának önálló nagyközséggé leendő átalakítását, illetőleg ennek engedélyezését kérték.

A kérelemre vonatkozólag az állandó választmány határozati javaslata a következő volt:

1. Az alakítandó uj nagyközség határát a volt Trantmannsdorf, a volt Appouyi és a volt Inkey (Hoyos)-féle parcellázott birtok területe

képezi. Nem csatoltatnak az oj nagyközséghez és Békéscsabához tartoznak a Beliczey család, a Szalay-testvérek birtokai és etiől keletre fekvő és a gerendás! legelő batárrészből, valamint a gerendási telekrészből az uj községhez csatolni kért területek.

Dr. Berthóty István Békéscsaba város polgármestere ezzel szemben azt indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság a kérelemnek ne adjon helyet, mert ez az elszakadás Békéscsaba város fejlődésében hátrányt jelent s ezt a hátrányt meg fogja szenvedni az egész vármegye. Szerinte kérvényezők egy régi elavult törvényre támaszkodva kérik az elszakadás kimondását. Ma már nem elszakadási törekvéseket látunk egyes kisebb községeknél, hanem azt, hogy egyes önálló életre nem képes kisközségek akarnak bekapcsolódni nagyobb községekbe. Mi jövő várható az ilyen alakulástól. Ha Békéscsaba város szempontjából mérlegeljük ezt a kérdést, őszintén megváltja, hogy Békéscsaba meg fog élni valahogy Gerendás nélkül is, azonban Gerendásra ezt nem lehet mondani, Az a próbaköltségvetós is, amelyet kérvényezők bemutattak, nem egyéb önáltatásnál, mert ba a gerendásiak egy darab téglát sem adnak a szükséges beruházások keresztülviteléhez, akkor is legalább 600%-os pátadóval lesz kénytelen önmagát megterüelm, ba nem 1000%-al. Hogy fog fejlődni az a község, amelynek először is ilyen nehézségekkel kell megküzdeni. A hely- zet az, hogy csinálunk egy mesterséges alakulatot az életképesség minden követelménye nélkül.

Cs. Varga Antal szintén hosszabb beszéd* ben szói a tárgyhoz, elismeréssel adózván dr. Berthóty nagyszabású fejtegetéseihez, amelylyel városának érdekeit megvédeni igyekezett, ő azonban nem tartja helyesnek, hogy a fejlődő élet követelményei elé akadályokat gördítsünk » éppeu azért a gerendásiak önállóságra való törekvését támogatja.

Hasonlóan az elszakadás mellett szólaltak f°! Almády Géza, dr. Csete Józef, Fábián János, Faragó László.

Főispán a vitát lezárván, elrendelte a szavazást. Az állandó választmány javaslata mellett

T IBCA.

Petőfi Sendee költészete.

Irta : Békésváimegye és Gyula város hivatalon Petöfi-iinne- pélyén felolvasta Csura Miklós fögimn. tanár.

11.

De legnagyobb Petőfi a lírában. Csordultig volt a lelke dallal, a szive érzésekkel, agya finom megfigyelésekkel s életet fejezte ki költeményei ben s költeményei legigazabb életrajzírói, Sokat tapasztalt, mert a szenvedések iskolájában izott, tisztult és edződött meg lelke, mely derült optimizmussal ölelte keblére szüleit, hazáját, babáját, feleségét és kis gyermekét. Mindent iát, minden hat rá. Magát látja a tomboló viharban, az enyelgő szellőben ; lelke reszket a reszkető bokorban, csüggedt szárnyait szemléli a szomorú fűz lenajló ágaiban. Daliá olvad nála a futó hangulat is. Képzelete a legfinomabb érintésre is lánggal ég, lobog. Megkönnyebbült, fölfrissült, ha lelkét dalba öntötte. Neki megtisztulás volt a költészet, igazi alkalmi költészet, a valóságnak költészetté emelése.

Az anya iránt érzett végtelen szeretetet, az anyaköltészetet Petőfi viszi be a világirodalomba. A jóságnak s anyai aggódásnak vonásaiból rakja össze Petőfi ennek a drága jó anyának képét, a szenvedésben szerető s szeretetében aggódó anyát aki csupa szív, csupa jóság, csupa érzés, csupa szeretet. Egyetlen vágya, hogy boldoggá tegye. Szereti, tiszteli, imádja s nála a fekete kenyér is sokkal izesebb, mint másutt a fehér. Atyját eleinte humoros hangulattal jellemzi, könnyen összekoccan, de meg is békül, mester ségére akarja fogni Sándor fiát, sokat dörmög, de amikor szomorúvá szürkül sorsa, igaz részvéttel fordul feléje s szive meleg szeretetét sugározza segítségére szoruló, becsületességében hiszékeny apját. Lelkesedése legmagasbra csap A vén zászlótartó cimü költeményében, gyermeki büszkeség dagasztja mellét apja láitára. Anyja és apja iránti mély szeretete olvad össze a Szüleim halálára c. költeményben, fájdalmasan komor hangulattal rogy össze szülei sirhalmára.

Egyéniségének elbűvölő szeretetreméltósága sugárzik ki gazdag szerelmi költészetéből. Benne van ezekben a bárányfelhők könnyű tovarebbe- nése, az epekedő, édes fájdalom, a férfi heves, követelőző vágyakozása s a viszontszerelem boldog, himnuszos elragadtatása. Azért élt, hogy kergesse a szerelmet s azért kergette a szerelmet, hogy életének és költészetének tartalmat adjon. Leiken gyakorta átsuhan egy-egy hangulat, kifejezte s elfeledte csak azért, hogy újabb benyomások után sóvárogjon. Peiőfi többször szeretett s ugyanannyiszor csalódott, de mindig újra született, mint egy phőnixmadár, ha csalódását, bánatát dalba öntötte. Két erős szerelmét ismerjük. A képzelgő diák álmodott szerelmi vallomásai után beleszeret egy halottba. Életében nem merte szeretni, vagy legalább is szerelmét megvallani Leborul Csapó Etelka sirjára, hogy el nem suttogott szerelmét Cipruslombokba sírja. Majd gödöllői ismerősével találkozik gyakrabban, hogy feledje a holtat s az élőben kergesse a szerelmet. Középkori trubadúrként bele- beledalol egy-egy ódon kúria ablakán, mert az barátságosan mosolyog rá, hogy tovább menjen s a hold halványuiasával a nap felé fordul, mig szerelmét meg nem találja az erdődi kastély George Sandjában, a zordoskodó és ösztönösen komédiázó Szendrey Ignác jószágigazgatónak konteszkedő, de amellett kacéran hiú leányában, Júliában. S már a mézeshetek alatt megírja a jövőben biztonlátással a világirodalom első remekét, a Szeptember végén-t. Csodálatos költemény ez. A természet s az érzés összevegyül csodás harmóniába. A kezdődő boldogság könnyek közt elsóhajtott misztikusan szomorú tragédiája. Mallarmé, a francia dekadensek költőfejedelme csak álmodja, Petőfi megvalósítja a szavak zenéjét, íme az annyira hajszolt s végre elért szerelmen győz a múlandóság, de nem Petőfi igaz szerelmén, mely a sírban, ott is örökre szeret, hanem Julia szereimén, mely nem tűrhette, hogy más nő neve ragyogjon Petőfi neve mellett.. A költő Kasszandra jóslatai ebben is beteltek. Rajongással imádta hitvesét s most már van targya, vannak érzései, vannak hangulatai s egyre kelnek, szünetlen születnek a dalok, mialatt felesége kis gyermekének horgolja a főkötőt, vagy hímezi s varrogatja a magyar zászlót. A hitvesi szeretet s a családi melegség magasztos érzéseinek énekese lett a Cipruslombok s a Felhők tépelődő dalnokából.

Szerelmével vetekedik páratlan természetszeretete. Korának divatja volt a természet iránti rajongás. Béranger, Victor Hugo, Lenau voltak a mesterei, de mennyire más Petőfi áhitatos természetbe olvadása. Úgyszólván együtt éit a természettel. Nála nem külső sallang, cifrálkodás, szimbólum a természet, ő ért a csobogó patak nyelvén, megérti a kanyargó Tisza zúgását, a reszkető bokor susogását, a fergeteg üvöltését. A szabadság szimbólumának, a magyar Alföldnek minden jelenségével rokon a lelke. S ba az emberek durva közönye vagy rikató bántalmai beiehasitanak érzékeny lelke puna kérgébe, a magyar levegőjű róna közepébe menekül s úgy érzi, hogy a néma természet megszólal, vigasz, tatja, véle busul, véle örül A Tiszában eletet ad a folyamnak, melyhez mint igaz magyar foLapunk mai száma 4 oldal