Békés, 1923. (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-12-22 / 102. szám
1923. december 22. Békés 3 reméljük — majd eloszlatja azt a ködöt, mely a mi kis glóbusunkat ezek elöl a nagy tényezők elöl elfödi. Annál is inkább reméljük ezt, mert mindenki tudja, hogy a világ mai urai, a világháború győztesei, teljes geográfiái tájékozatlanságukban nem is sejtették cselekményeik horderejét, amidőn a mi élő testünket darabokra hasogatták. Tehát ki a nagy világba, magyar! De ne a végből, hogy ott felszívjanak, hanem hogy te szívd magadba idegen kultúrák mézét, hogy azzal a honi kultúra televény talaját tedd még termékenyebbé. ltjaink igenis, menjenek nagy számban külföldre, a végből, hogy gyarapítsák ismereteiket és tökéletesebbekké, több oldaluakká válva térjenek vissza s a magyar haza javára gyümölcsöz- tessék azt amit külföldön tanultak. Itthon pedig folyjon kultur munka szünetlenül, csüggedetlenül. Nem szabad megtántorodni a nehézségektől, bármily legyözhetetleneknek mutatkozzanak is azok. Mert szinte ilyeneknek látszanak. Nagy szegénységückban a kultúra legegyszerűbb eszközeinek megszerzése is roppant áldozatokat igényel. A papiros, a toll, a nyomda- festék, a könyv, a vászon meg az ecset, a márvány meg a véső. de a kalapács is mind-mind horribilis drága, szinte megszerezhetetlen. Pedig ezek nélkül nincs kultúra. Nekünk meg csakis ezek a fegyvereink. Ezekkel kell küzdenünk és győznünk. Egyéb fegyvereket elszedtek tőlünk. Elszedték minden gazdagságunkat is: csupán függetlenségünk és kulturszomjunk maradt meg. Ezeken kell felépülnie annak az uj Magyarországnak, mely területében kicsiny és csonka, de kultúrájában nagynak és integernek kell lennie! És amelynek olyan vonzó erővel kell bírnia, hogy hatása erőszakkal elszakított véreinkre ellenállhatatlan legyen. Csak ez a vonzó erő biztosíthatja a hazai kultúrának az elszakadt területek kultúrájával való kapcsolatát és arra gyakorolt állandó és döntő hatását. Ha már most a nagy kultur kiépítés irányait útjait és módjait veszem szemügyre, természetes, hogy a legnagyobb hivatás e téren az iskolákra vár. Mert az iskolák képezik ki az ifjúságot, a jövő nemzedékeit. Az iskola munkája azonban nem elegendő, mert nekünk nemcsak a jövő generációk kultur kiképzésére kell gondolnunk, és mert nem lehet megelégednünk a múlt iskoláinak azzal a művelődésével, melynek árán a jelen nemzedékek kiképzésüket nyerték, hanem a nem iskola köteles elemeket is sorompóba kell állítanunk és azon kívül pótolnunk kell azt is, amit az iskolák megtenni elmulasztottak. Nekünk a kulturális küzdelembe bele kell vonnunk azokat a generációkat is, amelyek az iskolai képzés alól ugyan már kikerültek, de nem gyűjtöttek össze elég művelődési anyagot. Mindez az iskolán kívüli szabad oktatásnak a feladata. Ennek keretébe első sorban a 15. és 20. életév között levő azokat a serdiilteket kell bevonnunk, akik felsőbb tanulmányokat nem végeznek, tehát az elemi ismétlő oktatással befejezték kiképeztetésöket, pedig még volna továbbképzésre idejük, mielőtt az élet munkájában végleg elhelyezkednek. De be kell vonnunk az iskolán kívüli szabad oktatás keretébe azokat az idősebb nemzedékeket is, melyeknek kiképzésében fogyatékosságok vannak. Különös súlyt kell helyezni arra, hogy ez a pótlás szakmaszerii, azaz egyes életfoglalkozások szerint különböző legyen, másnemű azokra nézve, akiknek élethivatása a mezőgazdaság, és más az iparral, kereskedelemmel foglalkozókra, ismét más az értelmi pályákon működök számára. A kiképzés hiányai pótlásában való szakmaszerüségnek különös jelentőséget kölcsönöz most és a közel jövőben a folyamatban levő agrár reform, ameiy a kisbirtokok állományának jelentékeny szaporítására vezet. A reform nagy szociális jelentőségét devalválná az, ha a kisbirtokost nem sikerülne a többtermelés szolgálatába beállítani. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha földmivelő népünknek vérébe mennek át az okszerű gazdálkodás tudnivalói és ha fogékonnyá válik a szövetkezeti eszme iránt, azaz belátja, minő hatalom rejlik a kis erők közös célokra való tömörülésében. Különösen kardinális fontossággal bir az iskolán kívüli szabad oktatás kiterjesztése azokra, akik viszonyaik mostohasága, avagy szüleik hanyagsága, vagy pedig a hatóságok éberségének fogyatékossága miatt a tudásnak legelemibb ismereteiben is képezetlennek maradtak, akik eredményes iskoláztatásban nem részesültek : az analfabétákra. Itt álljunk meg egy szóra. A jövö Magyar- országbau, annak a fogalomnak, hogy analfabéta, ismeretlenné kell válnia. Félszázadnál idősebb egyik alapvető törvényünk intézkedik az általános népoktatási kötelezettségről. Szabad lenne-e tehát annak előfordulnia, hogy statisztikánk még most is, 1923-ban a mai csonka ország hét és fél millió lakosa közül egy milliónál többet tüntet fel analfabéta gyanánt ? Kulturális fejlődésünknek legégetőbb sebe az analfabéták aránylag nagy száma. Iskoláink híven és pontosan teljesítették kulturális feladataikat, de szörnyű mulasztások fordultak elő és fordulnak elő még ma is a rósz magyarsággal „beiskoláztatásának nevezett eljárás körül. Bármily szegények legyünk, az iskolától nem szabad sajnálni a költséget Tehát: a hiányzó elemi iskolákat haladéktalanul fel kell állítani és a közigazgatásnak az iskolába terelés körül fennálló feladatait kötelességszerü pontossággal és kínos szigorral kell teljesítenie. Amig igy egyfelől elérhetjük azt, hogy az iskolaköteles sorból kikerülő generációkban a jövőkben analfabéták többé nem lesznek, másfelől az iskolán kívüli népművelésnek is, haladéktalanul hozzá kell fognia azon komoly, de mellőzhetetlen feladatához, hogy a felnőtt analfabétákat az irás és olvasás tudásának részeseivé tegye. Legcélszerűbb volna az iskolán kívüli népművelésről alkotandó törvényben, amelynek megalkotását nem szabad halogatnunk, gondoskodni a felnőtt analfabéták kötelező irás és olvasás tanulásáról. Ha sikerül az analfabetizmust teljesen kiküszöbölnünk, ez lesz a leghatalmasabb lökés népünk tudásvágyának fokozására is. Ignoti nulla Cupido. Aki azonban megismerkedik a gondolat közlésnek az irás-olvasásban rejlő gyönyörűségével, abban már felébredt a vágy ismereteinek gyarapítására. Itt lép azután előtérbe a népkönyvtárak nagyszerű intézménye, melynek jó megszervezése, megkedveltetése és terjesztése az iskolán kívül való népművelésnek egyik lenemesebb feladata. Nagy vonalakban körülírtam azt, hogy népességünk mely elemeit kell bevonnunk az iskolán kívüli szabad oktatásba. Rámutattam arra is, hogy a szabad oktatás révén életfoglalkozások szerint különböző ismeret anyaggal kell gazdagítanunk népességünket. De nem mulaszthatom el annak hangsúlyozott kiemelését sem, hogy nemcsak ismeretekben, hanem jellemben, erkölcsökben is meg kell erősítenünk népünket. Ez nem üres szó mostoha jelenünkben. Nemcsak emberéletben, nemcsak anyagi javakban, hanem erkölcsi javakban is rettenetesek a világháborúnak és a rá következett forradalmi időszaknak pusztításai. Az erkölcsök egyetemes eldurvulásával, nagy jellembeli fogyatkozásokkal, az élet ideális céljai iránt való fogékonyság sajnálatos megcsökkenésével állunk szemközt. A hosszú véres háború és az arra következett erkölcsi züllés szomorú következményei ezek. Hogy idáig jutottunk, azon nincs mit csodálkozui. Még ha eltekintünk is a hosszú háború bomlasztó hatásától és semmi egyebet nem veszünk figyelembe, mint a gyászos emlékezetű negyedéves kommunista uralmat és azt, hogy ez a szomorú korszak a közhatalom megkaparitott eszközeivel, tudatosan, tervszerűen, szemérmetlen cynismussal igyekezett romba dönteni mindazt, amin a polgári társadalmi rend felépül, hogy ki akarta irtani a telkekből a hazaszeretetei és a vallásosságot, meg akarta ölni a családi életet és el akarta törölni a magántulajdon intézményét; ez maga megmagyarázza azt a rettenetes erkölcsi züllést, melynek fertőjéből tisztultabb tanítás folyik, lehetőleg sok szórakozással, sporttal. Sport ! Ez az amerikaiaknak a „bussines“ után a legtöbb szenvedélye. Van is eredménye amiről az eddigi olympiai játékok tanúskodnak, Az újságokban is a sport-rovat egyike a leg-, fontosabbaknak s igy a legterjedelmesebbeknek. Amerika modern technikai eszközei. Itt lehetőleg mindent géppel, villamos erővel végeznek, A közlekedésre használt villamos, autó, omnibusz, felsővasut, villamos erejűek. De villamosság hajtja a háztartásban is a mosó-, porszívó, vasaló stb gépeket is, a cipőtisztítók villamos géppel pucolnak, a borbélyok villamos hajnyirót használnak, minden üzletben, irodában működik a villamos szellőzőgép. Közkedvelt a villamos zongora is. Modern szórakozási eszköz a drótnélküli telefon : a „radio“. Nemcsak a lakásokban élvezik, hanem felszerelik az autókra is, sőt egyesek már kalapjukra szerelve az utcán sétálva hallgatják a telefonkagylón át az esti koncertet. Ügy e, szinte hihetetlen ! Az amerikai családnak manapság négy dolgának meg kell lennie, ha „társaságbeli“ nek akarja magát tekinteni: automobil, villamos zongora, grammophon (itt még mindig phonograph- nak hívják) és a radio. Száraz Amerika, speciális szokások, élelmi és élvezeti cikkek. Néhány év óta törvény tiltja itt a szeszes italok gyártását, behozatalát, fo gyasztását. S mint beavatottak mondják, több szeszes ital fogy mint azelőtt, s ami a legszo- morubb, főként a pálinka. Házilag gyártják a legtöbbet No meg pénzért dolgoznak a csempé szék is s igy az alkoholistának nem kell két ségbe esnie. Csak hát többe kerül .most az itóka. Fura passzió az u. n. , gummirágás “ Az utcán jártában a villamoson, a vonaton ülve unalmá ban egy darabka gummit rágicsál a yankee. Azt mondja, élvezet, szórakoztat. Úgy legyen 1 Nagy keletje van itt a mindenféle cukorkák (candyk) csokoládék é vezetőnek. Még a pattogatott kukoricát is vajba s cukorba mártják, labda alakúvá idomítják, kiszárítják s adják el gyermeknek felnőttnek 5 — 10 centért. Rettentő sok fogy belőle, különösen itt Chicagóban, Illinois államban, a kukorica hazájában. A moziról sem szabad megfeledkeznem. Bámulatos, hogy mi mindent termel Amerika a mozi ipar terén A leglehetetlenebb, leghátbor zongóbb helyzetek, mesés tömeg és fény hatások. Ami pompa és szórakoztató élvezetben a „felső tízezernek“ csak része lehet, mindezt 20—30 centért a „mob“ is élvezheti szemeivel a moziban Az amerikai faj, a bevándorlottak. Az angol nyelv. New York nem kellemes, de nem is typi- kus amerikai város. Túlsók itt a bevándorlóit elem, s ez adja meg a város karakterét Chicago már inkább „amerikai“. Érdekes, mennyire elüt a benszülött amerikaiak átlaga a bevándorlottak átlagától szokásban, modorban, de még az angol nyelv beszélésében is. A bennszülött amerikai általában vigkedélyü, udvarias s amellett gyors és nyugodt (hidegvérű). A bevándorlottak több sége durva, kapzsi, betege a „dollárláznak.“ Az angol nyelvet, amely különben sem szép, retten tőén nyakatekerten beszéli. Az angol nyelv! Mintha az ember torkában hol béka brekegne, hol meg csörgőt ráznának. Csúnya nyelv, de hasznos S emellett rendkívül egyszerű, precíz kifejezési formái vannak. Érdekes szólásmódok, szokásos, gyakori kifejezések : Ha ketten találkoz nak, ha valaki belép jóbarátjához „jónapot“ helyett azt hallani : „hallo“. Minden harmadiknegyedik szava az amerikainak: sure, all right, well Ha valamit előadott, megértetett: „that is all“ (látod ez az). Ha valamit megértett, nem azt mondja „értem“, hanem „látom“, „I see“. A bucsuzkodás a közismert „good by “ Sok Amerikában a néger, chinai is van itt elég. A négerek itt északon több jogot, szabadságot élveznek, mint a déli államokban, de azért itt se igen szívelik őket. Azért is külön negyedbe húzódnak, mert a fehérek közül bizony kinézik őket. A nigger többnyire napszámos, szolga, lift kezelő, de akad köztük gyáros, kereskedő sőt orvos, ügyvéd is Sokan autójukon kirándulnak a zöldbe, ott letelepednek, ebédelnek, footbaloz- nak. Kedvesek a kis nigger gyermekek, kár hogy feketék. A chinait még annyira sem szívelik, mint a négert, a japánról nem is szólok, mert azt gyűlölik. A chinai többnyire mosódamunkás, tisztitó intézeti alkalmazott. Mindent összefoglalva kezdetben furcsa, szokatlan a helyzete az idegennek, a „greenhorn“- nak, amint ők csúfolják a friss bevándorlottat. Legjobb mindenben alkalmazkodni hozzájuk. Férfiaknak első teendője legyen feláldozni a bajuszát, ha nem is egészen, de félig, nyírássá rövidre, mert itt az a viselet Egyébként hamar meg lehet itt szokni, pláne annak, aki a nyomorúságos Közép-Európábói jött. Ezzel leírtam főbb benyomásaimat. Talán hűségesebb is a leírás ma, mint néhány évi itt tartózkodás után, mert a kezdet impressziói idővel, a megszokás folytán mégis csak többé- kevésbbé elmosódnak. M IÉI toripcnnili IÍK1ÉF ^ános könyv-és papirkereskedésében. iillMiiyi TŰNI Levélpapírokban mélyen leszállított árak!
