Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-03-18 / 22. szám

LIV. évfolyam 22, szám Szombat Oyula, 1932. március IS Előfizetési árak: Egész évre . . „ 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. TDTT'T/'TT' Q D£/i\ryO POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények,' hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 3 korona. Feieiős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. OsztHIyérdeh. Mit sem tévesztenek össze oly gyakran és oly könnyen az emberek, mint a saját társadalmi osztályuk javát a közjóval és a saját osztályuk érdekét a közérdekkel. Eb­ben a tekintetben nincs semmi különbség mágnás és napszámos, gyáros és munkás, gazda és tisztviselő között. Alig találhatnánk embert, akit ba megkérdezünk a közdolgok­ról való véleménye felől, ne abból indulna ki véleménye nyilvánításánál, hogy milyen helyzetben van az az osztály, az a foglalko­zási kategória, amelyhez ő tartozik. Aki op- timisztikus véleményben van az emberek er- kölcsisége felől és felületesen Ítéli meg a jelenségeket, az hajlandó talán azt hinni, hogy az egyéni önzés legyőzése ez az élénk osztályönzés, valami magasabb fejlődési foko­zata mégis az emberiségnek a szociális töké­letesedés felé való haladásában. Korántsem igy van azonban. Ez az osztályönzós csak finomított kiadása, leplezettebb megnyilatko­zása az egyéni önzésnek. Gyökere az, hogy az egyének túlnyomó nagy része elégedetlen a helyzetével és bajainak forrását a legrit­kább esetben keresi önmagában. Ha már most panaszait, mint egyéni panaszokat vinné embertársai elé, attól kellene tartania, hogy visszautasításban részesül, mert úgy tűnné­nek fel bajai, mintha azok csak egyéni okok­ból erednének és igy természetesen minden kívülről való segítésre irányuló jogigény ve­szélyeztetve volna. Minden elégedetlen panaszkodónak tehát úgy kell feltüntetnie vélt vagy valódi bajait, mintha azok nemcsak az ő, hanem az ő tár­sadalmi osztályának, az egész foglalkozási ágának, melyet müvei, bajai és panaszai volnának. így remélhető csak, hogy úgy a vélt, mint a valódi bajok minden különösebb egyéni erőfeszítés nélkül állami vagy tár­sadalmi intézkedésekkel orvosoltatnak. Ilyen módon aztán látszólagos, mindenkit könnyen megtévesztő erkölcsi jogosultságot nyernek a legszélsőbb önző kívánságok és olyan erővel képesek fellépni, aminőhöz, ha a maguk ere­detiségében jelentkeznének, nemcsakhogy meghallgatásra nem találnának, de a legeró- lyesebb és leghatározottabb visszautasításban részesülnének.. Mennyire úgy áll a dolog, hogy az osz­tályok mozgalma és követelőzósei csupán egyéni panaszok, egyéni elégedetlenség kö­vetkezményei, mutatja az, hogy mindenik osztálynak egyénileg elégedett tagjai rend­szerint távol állanak az osztálymozgalmaktól és a szertelen követelőzésektől. Ezek viszont a másik hibába esnek. A maguk jólétét ösz- szetóvesztik a közjóléttel és igen könnyen hajlandók azt hinni, hogy jogosult panaszok, jogosult elégedetlenség nem is igen létez­hetik. Annak, aki igazán a közjóiét előmozdí­tását tartja szeme előtt, akinek mindnyájunk javáért kell dolgoznia, mint a képviselőnek is, messze távol kell állania mind a két típustól. Nem szabad az egyéni elégedetlen­ségben sem csupán társadalmi, sem csupán egyéni okok megnyilvánulását látni. Nem szabad azonosítania magát sem azokkal, akik mindig elégedetlenek és minden bajuk okát a társadalom és az állam helytelen beren­dezkedésében látják, de azokkal sem, akik azt hiszik, hogy egyéni boldogulásukat kizá­rólag önmaguknak köszönhetik és könnyen hajlandók azt hinni, mások rosszabb sorsának szintén csak egyéni okai lehetnek. Mint osz­tályönzés nyilvánul meg az a felfogás, mely az egyén jó vagy rossz sorsát kizárólag a közélet, az állam vagy a társadalom hibájá­nak tartja és két óriási veszedelmet rejt magában: az egyéni törekvés erejét és ki­tartását csökkenti és a közületi rend állandó támadását, ha kell erőszakos felforgatását követeli. Látnivaló ebből, hogy az osztály­önzés, az osztályuralom a közület, az állam szétbomlasztására vezet és a képviselőnek mindent inkább szabad képviselnie, mint a túlzottan egyoldalú osztályérdeket. A vála^ztéjogi rendelet, in. A választók névjegyzékének elkészítése és évenkénti kiigazítása, úgyszintén a képviselővá­lasztások előkészítése a' központi választmány fel­adata. Központi választmányt kell alakítani min­den törvényhatóságban és minden olyan rendezett tanácsú városban, mely külön választókerületet alkot. A központi választmány elnöke az alispán, tagjait a törvényhatósági bizottság közgyűlése vá­lasztja. A központi választmány tagjainak száma 12-nél kisebb nem lehet; ahol bárom választóke­rület van, huszonnégy tag választandó, hármon felül minden egyes kerület után még két tagot kell választani. Vármegyénkben eszerint (7 kerü­let lévén) harminckét tagból kell állania a köz­ponti választmánynak. A központi választmány minden község ré­szére egy vagy több összeíró küldöttséget alakit. Ennek az összeíró küldöttségnek az illető község­beli jegyző hivatalból tagja. A választók névjegy­zékét községek szerint, ha pedig a község több szavazókörböl áll, szavazókörök szerint kell szer­keszteni. Gyula város kilenc szavazókörre lévén osztva, kilenc külön névjegyzék fogja tartalmazni a szavazókat. A most foganatosítandó első összeírásnál minden férfi, aki 23-ik és minden nő, aki 29-ik életévét betöltötte, vallomást tartozik beszolgál­tatni azokról az adatokról, melyek annak meg­állapítására szükségesek, bogt van-8 választójoga. Eme vallomás be nem szolgaitatása- pénzbünte­téssel büntetendő kihágás. Az évenkénti kiigazítás céljára pedig vallomást szolgáltathat mindenki, aki még felvéve nem volt, de magát választójo­gosultnak tartja. Ezt a vallomást január 10-ig kell mindig szolgáltatni. Aki az elemi iskola megkívánt osztályának elvégzéséről bizonyítvánnyal nem rendelkezik, en­nek beszerzését a központi választmánytól is kér­heti. Kérelmében meg kell jelölnie az iskolát, és legalább hozzávetőleg az évet, melyben az illető osztályt elvégezte. Életkor tekintetében a névjegyzék tervezetébe fel kell venni mindenkit, aki annak az évnek végéig betölti a megkívánt életkort, mélyben az összeírás történik. Az össze­író küldöttségek által összeállított névjegyzék ter­vezetet a központi választmány vizsgálja félül. A központi választmány által felülvizsgált és közzé­tett u. n. ideiglenes névjegyzék ellen saját szemé­lyét illetően bárki felszólalhat. Annak pedig, aki ebbe az ideiglenes névjegyzékbe fel van véve, joga van bárkinek felvétele vagy kihagyása ellen fel­szólalni. A felszólaló köteles felszólalását indo­kolni és bemutatni mindazon okiratokat, melyeket az egyes egyénnek módjában van megszerezni; azokra a bizonyítékokra pedig, melyeket az egyes­nek nem áll módjában megszerezni, olyanképen kell utalni, hogy azok megszerezhetők legyenek. A felszólalásokra mindenki, aki az ideiglenes név­jegyzékbe fel van véye, észrevételeket tehet. A felszólalások és észrevételek felett a központi vá­lasztmány határoz. Határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási bírósághoz. A névjegyzéknek most első Ízben történt összeállítása alkalmával a központi választmány­nak a felszólalások felett hozott határozatai ellen nem a közigazgatási bírósághoz, hanem a válasz­tókerület székhelye szerint illetékes kir. törvény­székhez van helye. A választás. Az általános választásokat a központi vá­lasztmány a hatáskörébe tartozó összes kerüle­tekben ugyanazon napra tűzi ki. A választás körüli teendők ellátására min­den választókerületre választási bizottság alakul. A választási bizottság elnökét a központi választ­mány az illető választókerület választói közül vá­lasztja. Minden választókerületre az illetékes kir. ítélőtábla a területén működő bírák sorából egy- egy választási biztost és egy-egy helyettes válasz­tási biztost jelöl ki. A választási biztos jelöli ki a közigazgatási hatóságok meghallgatása után a választási bizottságnak négy tagját és négy pót­tagját. A választási bizottság tehát a központi választmány által választott elnökből, az ítélő­tábla által kijelölt választási biztosból (bíróból) Lapunk mai mzáma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents