Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-12-27 / 103. szám
LHT. évfolyam 103, »záui. Szombat Gdynia, 1033. december 33. Előfizetési arak: Egész évre . . . 360 K Félévre . . . . 180 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivata Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szőni ára 10 korona. Felelős szerkesztő: OOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Karácsony. Az Ur Jézus, az Isten Fia emberré születésének ünnepe. Megérti e még a XX. század gyermeke, mit jelent ez? Felfogjuk-e még az evangéliumi angyal szavainak értelmét : »nagy örömet hirdetek nektek, mely lesz en minden népnek, mert ma született nektek az Üdvözítő.« Miképpen lehetnek ezek? Ezt kérdezi a XX. század embere is a két kedő, de mégis érdeklődő Nikodémus szavaival. De kielégilő és megnyugtató feleletet erre a kérdésre csak az kap, aki megérti Jézus válaszát és elhiszi annak igazságát. »Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adá, hogy minden, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete le gyen.« Ezt feleli Jézus a nyugtalankodó Ni- kodémusnak és ezt feleli nekünk is minden kíváncsiskodó és kétkedő kérdésünkre, minden esztendőnek karácsony-ünnepe. A szexetekre utal, a Teremtőnek szeretetére teremtménye iránt. Mindenek Alkotójának arra a felséges vágyakozására, hogy megismertesse magát azokkal, akiknek létet adott. Miután — mint Szent Pál mondja — sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan Isten az atyákhoz a pióféták által, legutóbb e napokban fia által szólott hozzánk, bit mindenek örökösévé rendelt. Ez a »fia által szólott hozzá nk*, az emberiség karácsonya. Isten végtelen szeretete a képére és hasonlatosságára teremtett ember iránt megtette a legnagyobbat és legcsodálatosabbat, hogy megismertesse magát az emberiséggel. Öröktől fogva való isteni hatalmával önmaga jött le a földre, emberré testesült, amit gyarló emberi ésszel csak úgy tudunk megérteni, tökéletlen emberi nyelveu csak úgy tudunk kifejezni, hogy a teremtő Isten az ő Fiát küldötte el a maga Lényének és parancsainak a Róla megfeledkezett emberiség előtt való megismertetésére és eképp az emberiség megváltására. Ez a megtestesülés, ez a világrajövetel a karácsony és ezért a szeretet ünnepe. Mikor a modern ember karácsony ünnepén a szeretet kötelmeire figyelmezteti önmagát és embertársait, rendesen a szeretetnek csak egyik fajta megnyilatkozására gondol. A szeretet tudniillik két irányban nyi- latkozhatik meg. Egy tevőleges és egy nemleges irányban. A tevőleges irányú szeretet késztet bennünket arra, hogy mást is részesítsünk mindazokban, amiket mi önmagunk számára jóknak, hasznosaknak Ítélünk. Istennél ez a tevőleges szeretet abban nyilvánul, hogy minden embert részesévé akar tenni a maga végtelen, örök boldogságának. A nemleges irányú szeretet arra készteti az embert, hogy mások gyarlóságaira elnézéssel tekintsen, a másoktól szenvedett bántalmazások iránt éppen olyan megbocsátó legyen, mint a saját maga gyarlóságaival, a saját maga által, másokkal szemben elkövetett bántalmakkal szem ■ ben. Az Istennél ez a szeretet végtelen irgalmasságában mutatkozik, mellyel megbocsátja az emberek gonoszságait. A szeretetnek ez a faja az, amely manapság majdnem kihalt az emberek leikéből. Tevőleges szeretet, irgalmasság, könyörület az van megnyugtató mértékben ; hozzátartozóinkat, barátainkat szívesen részesítjük azokban a jókban, amelyekkel bennünket elhalmozott a Mindenható ; sokan, igen sokan könyörülnek idegen felebarátaikon is, igyekezve legalább a legnélkülözhetetlenebb földi javakkal ellátni a nélkülözőket. De elnézni és megbocsátani azt, amit embertársaink ugyanannak a gyarlóságnak a következményeképpen vétenek ellenünk, amely mibenaíink csakúgy megvan, erre már nem igen vagyunk képesek. Szívesen megkönyörülünk azon, aki tenyerét nyújtja felénk, de gyűlölettel fordulunk el attól, aki öklével fenyeget meg kapzsiságunk miatt. Boldogan és örömmel részesülünk abban, amit mások talán büuökkel szereztek, de ha nem részesítenek javaikban, az elnézésnek, a bocsánatnak egy szikrája sen támad fel bennünk. Pedig a szeretetnek sokkal értékesebb, sokkal tökéletesebb megnyilatkozása a bóketürés, mint a könyörületesség. Béketüréssel kell viseltetnünk az erősebbek és gazdagabbak kapzsiságával szemben éppen úgy, mint a gyengébbek, a szegényebbek irigységével szemben. Csak a bóketürő, az elnéző és megbocsátani kész szeretet az igazi szeretet, csak ez képes az emberek között igazi békét és boldogságot teremteni. Karácsony ünnepén ennek a szeretetnek kell eltöltenie lelküuket, mert csak ez a szeretet az igazi, világot megváltó szeretet; ennek kell gyökeret vernie és kivirágozuia az emberi lelkekben, hogy a világ Megváltója teljes diadalát arathassa és igazán és végképp eljöjjön ide e földre az ő országa. Kritika és destrukció* Két idegen, latin szó. írhatnék magyarul is őket, igy: bírálat és rombolás. De ez a két magyar szó talán nem fejezné ki olyan érthetően napjaink embere előtt azt a két fogalmat, amelyet velők jelezni akarunk. A deatrutcA nagyon divatos szó lett néhány esztendő óta.{Általában rombolást jelent, de napjainkban szokásos érteimében jelenti a meglevő hasznos és szükséges intézményeknek aláásasát, kikezdését, megbontását, lerombolását. KétségteTÁR© A. Torok világ Gyulán*) Hogyan folyt a gyulai élet a törökök alatt ? Az első gyulai basa Pertáf volt, akinek a várat Kerecsényi László 1566-ban hősi védelem után elgyengülve feladta. Pertáf a város kevés magyar lakóit békében hagyta, nem sanyargatta, örült, ha az adót rajtuk békésen be bírta hajtani. A várat azonban gondosan megerősítette. A környéken levő elpusztított templomok, kastélyok, zárdák köveit, anyagát Gyulára hordatta, felhasználta a vár bástyái, lőportornyai, alagutak és a minarettek építéséhez. Emellett a maga kényelméről is gondoskodott ; fürdőt is épített. Ilyen volt a belvárosi róm. kath. nagyiskola jelenlegi épülete, melynek 120 centiméteres vastag falaiba Békésmegye sok szép régi épületének faragott köve van eltemetve. Pertáfot Gyulán követte egy kegyetlenkedéseiről híressé vált eununch basa, névszerint Kádi Dsaffer, ezt a szanai Részlet az 1923. évi Gyulai Kis Kalendáriumból. erdőben, mikor ott egy nyári kiránduláson mulatott, a doboziak agyonverték. Utána Szinán, majd Mehemet bég lett a gyulaiak ura. Ez utóbbi az akkori zavaros világban, az 1594. évben — mikor a szorongatott budai basa megsegítésére sietett — Pákozdnál, a Zagyva mellett a magyarokkal vívott ütközetben elesett. Ennek parancsnoksága idejéből Gyuláról rendes katonai elszámolás van birtokunkban, melyből megtudjuk, hogy Békésmegyében milyen állandó török erő tartózkodott. Gyulán volt a főerősség, 709 török katonából álló őrség, túlnyomóan lovasok. Ezeket 4 aga: Mohamed, Véli, Ramazár és Musztafa vezérelte. Volt köztük 148 janicsár is, kiknek agája Omár, a gyalogoké Ibrahim és Ferhád voltak. Ezen agák később nagy vezérbasák lettek és nevükkel sűrűn találkozunk a magyar-török világ későbbi történelmében. A gyulai török őrség feladata a további behódoltatás lett volna, de ez a közeli és távoli vidék kirablásában, állandó portyázásban, fosztogatásban, csatározásban nyilvánult. Szolnoktól Váradig, Debrecentől Egerig, Lippáig egyformán pusztították úgy a magyar király, mint az erdélyi fejedelemhez tartozó és a törököknek még be nem hódolt országrészeket. Ahol ezen portyázásuk, rablásaik közben a magyarok önvédelmi harcával találkoztak, ott ez sok töröknek vesztét okozta. A török földről Gyulára vezényelt agák és katonák közül talán egy sem került vissza soha Törökországba, mert az állandó csatározások miatt el kellett vérzeniök. Mehemet bég halála után Gyulára kinevezett uj basa — akinek a nevét sem tudjuk — egy év múlva Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ellen a temesvári basának sietett segítségére. — Be is rontott törökjeivel Hunyadmegyébe, elpusztította Jófő városkát, de az erdélyi magyar sereg kiverte, Facsetig üldözte, hol utolérvén, megölte. Cserkész I. Omár gyulai basa éveiben a király seregei, leginkább idegen zsoldos hadak, több ízben intéztek hatalmas ostromokat a gyulai vár és város ellen. Ezeket mindig a város lakossága szenvedte meg. Mert az ostromló csapatok, akár idegen, akár magyar, jászkun, vagy hajdú csapatok, avagy az erdélyi hadak voltak, ezek Gyula városát török birtoknak tartották és ha a várat be nem vehették is, de a várost kirabolták, felprédálták, felégették. Ezzel a baj még nem múlt el. Mert a megújuló ostromtól félve, a török — hogy magát uj támadások ellen megerősítse — az alvidéki török várakból hivott tatár és gyüle- vész hadakat, akik szintén zsákmányoltak és a gyulai lakosokon, mint magyarokon állottak ^LEGOLCSÓBB ÉS LEGSZEBB K A JR AC S O JV T I A. J A N D ÉK A. KÖNYV Szerezze be sürgősen karácsonyi könyvszükségletét Dobay János könyvárusnál, LapROk EtstJ sa&ma 6 oldal.
