Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-12-27 / 103. szám
2 Békés 1922. december 23 lenöl a szociáldemokrácia azon tanításából erednek azok a törekvések, amelyeket összefoglalóan destruktiv törekvéseknek nevezünk, amely szerint a szociálista állem és társadalom csak a meglevő állami és társadalmi berendezés teljes romjain épülhet fel. Minden olyan törekvés tehát, amely rombolni akar csak azért, hogy mást, újat építhessen, még pedig olyat, aminek jóságát még nem ismeri és úgy, hogy a régit akkor se legyen képes visszaállítani, ha az uj nem válik be, méltán megérdemli a destrukció nevet. A meglevőnek értelmetlen gyűlöletéből fakadó rombolás, mely nem hallgat az észre és nem vet számot azzal, hogy tud-e jobbat tenni az elpusztítandó* nak hirdetett régi helyébe, ez a destrukció. Ellenben nem destrukció az a törekvés, amely a meglevőt nem elpusztítani, csak jobbá, tökéletesebbé akarja átalakítani, amely ugyan szintén nincsen megelégedve a meglevővel, de legfőbb gondja mégsem az, hogy a régi elpusztul- jón, hanem az, hogy minél kevesebb rombolással egy Qj jó jöjjön a régi r03sz helyébe. Ez a nagy reformerek tevékenysége. Már most tehát: korholni a jelent, a fenálló intézményeket, csak azért, hogy azok összeomoljanak és a romokon valami uj, még bizonytalan világot építsünk fel, ez destrukció. De kifogásolni, ostorozni a jelent, a meglevő berendezkedést és egyben készentartani azt, ami az emberi értelem és a tapasztalat útmutatása szerint minden valószínűség szerint jobb, mint a régi: ez a kritika. Napjainkban a meglevő társadalmi berendezkedéshez, sőt azok kinövéseihez is, egyoldalú érdekből elfogultan ragaszkodók nagyon sziveaen illetik a destrukció megjelöléssel azt a törekvést is, amely a meglevőkben csak a kirívó hibákat ostromolja és ezeket is azért akarja megszüntetni, hogy annál tariósabb életet biztosíthasson annak, ami a fenálló rendben jó, hasznos és értékes. Az a törekvés, az az igyekezet azonban, amely nem szűnik meg a valóságos,senki által kétségbe nem vonható hibákra minden szükséges alkalommal tartózkodás nélkül reámutatni és amely minden lehetőséget, minden emberi erőt felhasználni is törekszik, hogy az intézményeken javítson, azok kinövéseit megszüntesse; nemcsak nem állítható a destrukcióval párhuzamba, hanem azzal egyenesen ellentétes irányú és célú törekvés. A szociáldemokraták nem tagadják, hogy szívesen látják, sőt, ha érdekeik nem tiltják, szívesen elő is segítik a mai társadalmi rend visszaéléseinek, kinövésemé k gyarapodását, elhatalmasodását, ők, akik a maguk eszméit a mai rend teljes rombadöltén akarják megalapítani, tudják, hogy minden bűn és betegség, amely a mai társadalomban befészbosszut. A város lakossága igy nem is két, hanem három malomkő között őrlődött. Hogy mennyire elzüllöttek lakói, ezt bizonyítja Cser- | kész Omár után következő, az 1602. évtől j itt uralkodó Husszein gyulai bég levele — aki- | tői Rákóczi Lajos lippai kapitány árpát kért ; kölcsön — melyben azt Írja, hogy egy véka árpát sem tud neki küldeni, mert nincs aki termeljen, hanem árpa helyett kócsagtollal, darutollal, meg aranyos keszkenővel kedveskedett neki, hogy ne haragudjék. Ez a Husszein bég magyar születésű volt, akit gyermekkorában elrabolt a török és sok elrabolt gyermektársával együtt janicsár-katonákká felnevelte őket. Husszein tökéletesen tudott magyarul igy osztogatta parancsait, sőt török-kardos, zászlós pecsétet is készíttetett valami cigány vésnökkel, melynek körirata: „Az nagságos Huzai Bei 1602.“ Husszein basában volt annyi politika és diplomácia, hogy a saját városában, Gyulán levő lakosokat békén hagyta, sőt védelmezte, így a város, az akkori időkhöz képest, bizonyos nyugalmat élvezett. Régi lakói közül sokan visszatértek, a város újból fejlődni, gyarapodni kezdett. Ipar és kereskedelem támadt, különösen törökországi árukkal nagyban üzérkedtek. Finom lovakat, lószerszámokat, kardokat, kordovány, sarkantyus csizmákat, gyöngyös papucsokat, selymeket, török kendőket, keszkenőket, szőnyegeket szereztek be és árultak, — még az erdélyi fejedelem is Gyulára küldötte embereit ilyenek vásárlására. Husszein bég sokáig uraskodott Gyulán, mert még az 1633. évben is itt találjuk. Leveleiből több fennmaradt, egyiknek — melyei a magyarok megrendszabályozása végett bocsátott ki — bevezető része igy hangzik: „Én az hatalmas és győzhetetlen Császárunknak, Gyula végvárának és abban levő Uraknak, Agáknak, Szpahiknak és több hatalmasságom alatt levőknek fő Gondviselője és keli magát, csak sietettm fogja ennek az összeomlását. Ez pedig az ő malmukra hajtja a vizet. Ezzel szemben az, aki reámutat a meglevő rend bajaira és türelmetlenül, néha talán a destruk- torok hangjáD, sürgeti a javítást, az éppen gondos és aggódó orvosa akar lenni a mai beteg társadalmi és állami életnek, akit tehát nem letorkolni, ledorongolni, destruktívnak kikiáltani kell, hanem akinek bírálatát, tanácsát, javaslatait a legfigyelmesebben meghallgatni keli. Csak kicsinyes, az egyéni éa osztályérdekeken felülemelkedni nem tudó nemzedék nem képes megkülönböztetni a kritikust a destruktortól, csak az lát ellenséget az orvosban, forradalmárt a reformátorban. A nemzetek nagy reformátorai, mint a mieink között is Széchenyi, báró Eötvös, Arany János, Petőfi mind kíméletlen ostorozol voltak a hibáknak, kérlelhetetlen üldözői a visszaéléseknek, de kinek jutna eszébe ezek közül bármelyiket is destrukcióval vádolni. Jaj volna nekünk, ha napjainkban sem is- mérnök fel azokat, akik nem rombolni akarnak, hanem akiket azért adott a gondviselés, hogy orvosai, gyógyítói legyenek állami és társadalmi életünk számtalan erkölcsi betegségének. Olcsó és alkalmas karácsonyi ajándékok eredeti grazi Piehier-kaiapok, férfi-, női- és gyermekcipő-különlegességek legnagyobb választékban kaphatók NÁDOR divatáruházában Gyulán, a postaépületben. 1758 2-2 Városi közgyűlés. Gyula város képviselőtestülete december 21-én rendkívüli közgyűlést tartott dr. Csete József h. polgármester vezetése alatt mintegy 90 városi képviselő jelenlétében. A 93 pontból álló tárgysorozat letárgyalása délelőtt 9 órakor kezdődött és a délutáni órákban folytatódott. Békés- vármegye törvényhatósági bizottságának dr. Lovich Ödön nyugdíjazása ügyében hozott határozata tudomásul vétetett. Az inségakció ügyében alkotott szabályrendelet s az inségadó kivetési javaslat névszerinti szavazással 17 módosítást kérő szavazat ellenében 68, az eredeti javaslatot elfogadó szavazattal jogerőre emeltetett. A módosítást Parancsolója ezennel meghagyom és parancsolom . . . stb. Husszein bég.“ — A török császár pedig — szintén magyarul — igy osztogatja viszontválaszát: „Gyulai Béghnek ezt adom tudtára . . . ezeket a falukat meghdultátok, marhátokat elhajtottátok, sokat az szegény népbe semmivé tettetek, eőket négyszáz negyven Embert Rabbá tettetek, és Nemes Ember Felföldy István házából tizenkét embert vittetek, feleségét és eő magát is, kik mind nálad vágynak .. Mire való biztotokban miveltétek ezt, azért te- néked arrul a dologrul én előttem nagy számadásod vagyon. Hol az én parancsolatom hozzád megyen, csak egy óráigh ne késsél . . . hanem menny végire ki volt ennek az oka és azokbul .. . valami nálad vagyon, vagy Ember vagy Marha, ez ha másutt vagyon is, meghkeressed és ahonnét vettétek, oda botsás- sad. Csak vett lehelésed sem várva, hanem mindgyárast. így tudgyad!“ Itt — közbevetőleg — meg kell jegyeznünk, hogy a török császároknak a magyar- országi basákhoz, a gyulai, szolnoki, egri, temesvári bégekhez intézett magyar leveleiből, valamint ezen basák és bégeknek egymás- közötti, az erdélyi fejedelmekhez és a szultánhoz intézett levelezéséből több száz darab megmaradt, melyek mindenike az akkori időkhöz képest igen értelmes, jó magyarsággal van szerkesztve és eredetben a budai kamarai levéltárban őriztetnek, de gyűjteményben kiadva is birtokunkban vannak.*)Legtöbb magyar nyelven van írva, mert a magyarországi török basák csaknem mind tudtak magyarul, a török császár udvarában pedig külön iró Deákok voltak, akik a levelezést folytatták és mint ilyenek több levélben névszerint meg is vannak említve. Ezen oklevelek hü képét mutatják a hódoltsági éveknek és élesen megvilágítják *) Moaumenta Diplomatica. Com. Békésiensis 1877. óhajtó szavazatok sem vonatkoztak az inségadó megtagadására, csupán azt célozták, hogy a javaslat szerinti, holdankint 4 kgr. buzakivetés 3 kilogrammra mérsékeltessék. A határozat szerint tehát az inségadó igy lesz esedékes: Szántóföld után kát. holdankint 4 kg., rét és legelő után 2 kgr. búza, a jövedelmi és kereseti adót fizetőknél minden 1000 kor. jövedelem után 1 kgr., de 50 ezer koronán felüli jövedelemnél 1000 koronán- kint 2 kgr. búza. A részvénytársaságok, pénzintézetek ínségadója egyenkint lesz megállapítva. Soronkivül tárgyaltatott a gyulai ref. egyház kérelme az általa felállítandó szentpálfalvai elemi iskola anyagi támogatása iránt. Minthogy a kérelemben épületátaiakitás is,.szerepelt, ennek költségei pedig csak hozzávetőlegesen voltak érintve s igy az anyagi támogatás végösszege nem tudható, folyamodó egyház ennek pótlására utasittatott. A borital és husfogyasztási adó megváltására nézve a kincstárral újból 3 évre, évi 84 ezer koronában ideiglenesen megkötött szerződés jóváhagyatott. A Gyulai Képkeretlécgyár, a Békésmegyei Takarékpénztár és az I. Gyulavárosi Takarékpénztár aítal kibocsátott uj részvények jegyzése és vásárlása tudomásul vétetett, valamint megszavazta a közgyűlés a városi tisztviselők törzsfizeté3ének 100 százalékát segély elmen. A Yitézi Szák felajánlása ügyében kelt alispán! rendelet meghirdetése tudomásul szolgált. A vitézi telek adományozása tárgyában előterjesztett tanácsjavaslat indokolása igen tárgyilagosan és a város tényleges helyzetének megfelelően volt felfektetve, a közgyűlés azonban visszaadta a tanácsnak bővebb megfontolás és újabb javaslattétel végett. A fövenyes—tavaszréti csatorna ügye élénkebb vitát provokált, végül is a tanács eredeti javaslata lett elfogadva, mely szerint a legeltetési dij a réten : ökör után 80, tehén, ló után 50, éven alóli jószág után 25 kg. búza, a Galbács-kerti csordában pedig 1 tehén után 80 kg. búza. A vágóhídi dijak jannár 1-től igy lettek megállapítva: felnőtt és nővendékmarha után 300, sertés 600, kis borjú 200, rúgott borjú 300, juh és kecske 150, bárány, gidi és malac 100 K darabonkint. A városi mázsálási dijak szintén január 1-től 50 kgrammig 20 K, 100 kgrammon felül 30 K. A gabona mázsáién 100 kgrammig 30 K, azon felül minden mázsa 10 korona. A íorgalmiadó ügyvezetésére egy számvevői állás szerveztetett. Az Országos Munkásbizíositó Pénztár részére a Báró Wenckheim Béla utcán a város által ajándékozott telken a pénztár az építkezést a háború kezdetén megkezdette. Minthogy azóta nem folytatta, sőt most már másik helyen nagy épületet Gyulának — mint végvárnak — városi életét is a török világban. Húszéin bég után sűrűn változtak a gyulai basák és bégek. Ilyenekül emlittet- nek az oklevelekben Ali basa (1646), Hadzsi- Hajdár, Czáfor bég, Omer II., Húszéin Csubai, Ahmed, végül Mahmud basa, aki a várat a magyar hadaknak 1694. évben feladta. Ezek közül a.nép körében egyedül Czáfor bég emlékezete maradt fenn. Ez a magyaroknak nagy barátja és jószivü ember volt, a város lakóit és a közel környékbelieket nem zsarolta, jól érezte magát Gyulán, még háremet, vagy legalább is több feleséget tartott Gyulán, akik közül egyet Istibundi Varga Miska nevű dobozi vagy szalontai legény csellel megszöktetett, mikor halat adott el neki a vár kapujában. A török világ 129 évig tartott Gyulán. Ezalatt az idő alatt itt semmi kulturális életről beszélni nem lehet. Magyar részről a remény, a kivárás politikája virágzott, a török pedig érezte és tapasztalta, hogy nem lesz itt állandó maradása. Volt ugyan a békésebb korszakokban kisebb időre némi fellendülés, de ez nem jelenti azt, hogy itt valami állandóságra számitó kezdés történt volna bármely tekintben, és nem jelenti azt, hogy a magyarság a török hódoltságba belenyugodott volna, Mindenki csak máról-holnapra élt. A török mindent pusztulni hagyott, a magyarság nem épített. így nemcsak Gyula, hanem az egész vármegye balkáni állapotba sülyedt. Mikor a törökök kiűzése után a magyar király kiküldötte összeíró bizottságát és nép- számlálást tartott, ez megállapította, hogy a hódoltság előtti vármegyei 71 helységből csak 35 maradt meg, ezek is nyomorúságos állapotban tengődtek. Némelyikben alig lakott egy-ké t család. Csak 17 olyan helység találtatott, melyben tizen felüli portának volt gazdája. Legnagyobb volt a harctéren kívül eső Békés városa, ahol 200 házban ugyanannyi család lakott.
