Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-10-18 / 83. szám
LIT. évfolyam 83» szám. Szombat Ctynla, 1932. október 14. Előfizetési árat: Egész évre . . . 360 K Félévre .... 180 K Hirdetési díj előre fizetendő, POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 8 korona. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán ős szombaton. laeliuliott a lepel arról a makacsul terjesztett állításról, hogy a drágaság és a folytonos drágulás oka a papirkorona külföldi értékének állandó csökkenésében keresendő. íme, hetek óta huszonegy-század szantimmal jegyzik a magyar koronát a kofák között is nagy népszerűségnek örvendő Zürichben és ezen hetek alatt mindennek az ára 50—100 százalékkal emelkedett és emelkedik folytonosan, napról- napra, óráról-órára. Ilyen emelkedés esak akkor állhatott volna be a korona külföldi értékcsökkenésének okozataként, ha a koronánk azalatt tizszázad, vagy ötszázad szantimra hanyatlott volna. De ez nem történt és igy napnál világosabban meg van cáfolva az az állítás, hogy a korona külföldi értékelésének csökkenése az egyedüli okozója a belföldi árdrágulásnak. A drágaság és a folytonos drágulás okának keresése végett felesleges Zürichbe mennünk. Itt van az közöttünk, egészen közelünkben. Ma az egész ország egy óriási árverési csarnok, ahol az árukat kereső közönség lázasan lieitál egymásra az árak megajánlásában. Kétféle törekvésű közönség licitál egymásra kíméletlenül: az Ínségtől félő fogyasztó és a meggazdagodásra számitó spekuláns. A normális időkben senkise szerezte be egy egész esztendőre való szükségleteit; ma, aki csak teheti, nem egy esztendőre, de ha lehet, még ennél is hosszabb időre, beszerzi mindenből, de legalább is az elsőrenaü szükségleti cikkekből a maga szükségleteit. A félelem pedig, hogy az év folyamán vagy nem tudja beszerezni azokat, vagy csak drágábban, áldozatokra készteti és könnyelművé teszi. Valóban, minő könnyedén is megy az, hogy a tízezer koronára tartott búzára még ráígérünk száz koronát, a harminc koronára tartott burgonyára még egy vagy két koronát. A fő, igy okoskodik mindenki, hogy otthon legyen a kamránkban. Igen ám, de másnap jön a másik ijedt fogyasztó, aki a tizezer- százra még egyszázat, a harminckettőre még kettőt reáigér és ez igy megy mindennap tovább. Egy hét múlva vesszük észre, hogy kétszerakkora árat ért már el minden áru és mindenki, aki eredményesen licitált, boldog és megelégedett, hogy jókor vásárolt, elkésett szomszédja pedig siet, hogy utánozhassa, amíg még jobban nem emelkednek az árak. Ez a menete és módja a drágításnak és drágulásnak azonban nem végtelen, de bizonyos, hogy ez az alapja és sejtmagva. Nem volna végtelen, mert hiszen a fogyasztás egyszer esak kielégülne és akkor nem akadna licitáló. Ámde jön a másik árverelő, a busás nyereségre számitó spekuláns. Százezrek és százezrek nevezetesen nem állhatnak be az árverelők közé, mert nincs mivel árverelniök, nines pénzük, hogy egy esztendőre megtöltsék kamarájukat, szekrényeiket. Ezek az év folyamán szükségletükhöz és fizetőképességükhöz mérten fogják beszerezni mindazt, amire szükségük lesz és ezekre épít a spekuláció, ezek a spekuláció biztos áldozatai. Ennek a spekulációnak sohasem drága semmi, mert biztosan tudja, hogy feltétlenül drágábban tudja majd eladni, mint ahogyan vásárolta. Merész fölénnyel áll a fogyasztó mellett és szemtelen közönnyel ígér mindenért valamivel többet, mint a másik árverelő, az ijedt fogyasztás. Természetes szövetségese az áru- kináló,*a termelő, mert jól tudja, hogy a kínálat alacsonyabb áron már nem fogja többé adni az áruját, mint aminő árat egyszer már ígértek érte. így nő a drágaság napról-napra, igy szolgáltattatik ki a gyenge fizetőképességű fogyasztó a spekulációnak. A fogyasztó félelme és árverelő hajlama még csak megbocsátható és olyan nagymérvű veszedelmet nem is rejt magában ; az áru- kináló és termelő várakozása a kínálattal szintén érthető és menthető. De semmivel sem menthető a spekuláció, semmi létjogosultsága nincs a spekuláció keresletének és azért ezt minden eszközzel, minden módon meg kell akadályozni, lehetetlenné kell tenni. — A legsúlyosabb bűn, amit ennek az országnak fogyasztó lakossága ellen elkövethettek az, hogy a spekulációt korlátlan hitellel, hatvan milliárdig emelkedő bankjegy- kibocsátással támogatták és ezzel lehetővé tették a könyörtelen árfelhajtást, csökkentették az árukínálatot és a végső elkeseredésbe és nyomorba taszították a gyengébb anyagi erejű fogyasztókat. A spekulációnak a fedezetlen bankjegyekkel való ezt a támogatását azonnal meg kell szüntetni és az eddigi bűnös könnyelműséget könyörtelenül meg kell torolni. A katholikus nagygyűlés. Az emberiség leghatalmasabb erkölcsi erőforrása, a Krisztus alapította anyaszentegyház, gyűjtötte össze az elmúlt vasárnapon az ő buzgó magyar híveit országunk fővárosába, hogy megmutassa nekik és az egész magyar nemzetnek azt az utat, mely ezt a megalázott és megrablott országot ismét az életre viheti. Egyedül az erkölcsi erők megfogyatkozása, az erények lehanyatlása tette tönkre ezt az országot, ezt vallja az Egyház és igazságnak ismeri el minden gondolkodó ember ; egyedül az erkölcsi erők gyarapítása, az erények felélesztése teremtheti tehát csak újjá ismét a magyar nemzetet. Hová menjen az, — kérdezik hazánk katolikusai — akár egyén, akár nemzet, aki erkölcsi erőkben gyarapodni, erényekben gazdagodni akar ? Mehet-e máshova bizalommal, mint Krisztus egyházához, fordulhat-e máshova reménységgel, mint az Egyház kegyelmi eszközeihez ? Ez a szilárd meggyőződés hatja át a magyar katolicizmns minden vezérférfiát, midőn az ország katolikusait összegyűjtik, egységre, összetartásra, lelki nemesbülésre intik és ezt a meggyőződést nemcsak tisztelnie, védelmeznie, de szentnek és sérthetetlennek keli tartania mindenkinek, aki a magyar nemzethez tartozónak érzi magát. Ez a meggyőződés hitbeli igazságok alapján áll ugyan, de a legnagyobb erő, a legdusabb erőforrás, mely a hazának, a haza ujjáteremtésé- nek, a magyarság jövőjének szolgálatába állítható. Eanek az erőnek fejlesztésére, egységesítésére irányzott bárminő tevékenységet bénítani, gyana- kodással nézni vagy lemosolyogni súlyos, megbocsáthatatlan bűn a halálosan beteg nemzet ellen, annyi, mint a gyermeknek durván ellöknie vagy bizalmatlanul félretolnia a segítésre nyújtott anyai kezet. A magvar katholikus egyház Szent István óta mindenkorban és mindig sokkal erőteljesebben, sokkal nagyobb energiával állott a magyar nemzet erőgyarapitásának, mint az Egyház egyetemes céljainak szolgálatában. A hárúm évtized óta szokásos katholikus nagygyűlések is kezdettől fogva sokkal nagyobb mértékben szolgálták a nemzeti, semmint a szigorúan egyházi érdekeket. Most pedig még fokozottabban azt tekintik elsősorban feladatuknak, hogy a nemzet erkölcsi erejét gyarapító erényeket úgy az egyesben, mint a társadalomban erőteljesebbekké neveljék. Mindenegyes mozzanat, mely végbement, minden egyes sző, mely elhangzott az idei katolikus nagygyűlésen, bizonysága annak, hogy ezekkel a nagygyűlésekkel, valamint minden más katolikus társadalmi mozgalommal nem a katolikus egyház törekszik térhódításra, hanem a katolikus magyarság akar a katolikus egyház erőforrásaiból friss, elpusztíthatatlan erőket átönteni a magyar nemzet kimerült, zsibbadt megkötözött tagjaiba. Nem híveket akar szerezni az egyháznak, hanem lelkeket megnyerni az erényeknek és az erények által a nemzetnek és a hazának. A legnagyobb értékkel, emberi lelkekkel, akarja gyarapítani a nemzetet, elsősorban ugyan a katolikusok soraiból, mert hiszen : mediae, cura te ipsum, de hő vágya és mélységes öröme, hogy a magyar haza minden polgárának lelkében a trianoni határokon innen is, túl is, felkelthesse azt a belátást, azt a meggyőződést, hogy csak a keresztény igazságokban rejlő és az igazi tevékeny keresztény életben termő erkölcsi erők lehetnek képesek a beteg társadalmat meggyógyítani, a pusztulásra ítélt magyar nemzetet megmenteni. Minden igaz magyar embernek tehát úgy kell tekintenie a katolikusok nagygyűlését és minden katolikus társadalmi mozgalmat és tevékenységet, mint ahol és amelyekkel a magyar katolikusság olyan erkőleai erőket igyekszik gyűjteni, fejleszteni és elevenekké tenni, amelyekre ennek a nemzetnek és minden egyes tagjának minden elválasztó különbség nélkül egyenlőképpen elengedhetetlen szüksége van, mert azok nélkül nemzetnek élni és újjászületni nem lehet. * Az idei ló, katolikus nagygyűlés első mozzanata, a pápai követnek üdvözlete a gyűlésen résztvevő katolikusokhoz, szintén megható bizonyítéka egyfelől annak, mennyire összeforrt nálunk a keresztény tökéletesbűlés vágya a nemaati felemelkedés vágyával, másfelől annak, hogy ezt a kettős vágyat mennyire megérti, méltányolja és magáévá tudja tenni egy olyan idegen is, akit látszólag esak a katolicizmus szempontjából érdekelhet a magyar nemzet. Ideiktatjuk azokat az Útinak mint stxáma 6 oldat.
