Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-09-06 / 71. szám
LIT. évfolyam 71» szám Szombat Gyula, 1922. szeptember 2 Előfizetési árak: Egész évre . . . 360 K Félévre .... 180 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 8 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán ős szombaton. Mol a nyomor? Levelet kaptunk a napokban egy olvasónktól, aki azt kérdezi tőlünk, hogy hol vau az az Ínség, hol van az a nyomor, amelyeknek a megszüntetésére vagy enyhítésére az ország kormányzójának felhívására a nagyszabású gyűjtési akció megindnlt. Azt Írja olvasónk, hogy a vendéglőket és mulatóhelyeket most is mindig zsúfoltaknak találja, nemcsak vasárnapokon, de még hétköznapokon is ; a piacokon minden áru elkel olyan árakon, aminőket kérnek értők. Elmondja a levélben, hogy ismer olyan hattagú munkáscsaládot, amelyben három felnőtt személy keres minden órai munkájával 80 koronát és napi keresetük a 2000 koronát eléri. Azzal végzi levelét olvasónk, hogy az ő nézete szerint erős túlzás általános nyomorról, ínségről beszélni és inkább hajlandó azt hinni, hogy a nyomorról való hiedelmet egyfelől a szemérmetlen és határtalan igények, másfelől a tájékozatlanság és az ebből eredő félelem szülték. Hamarjában nem tudunk olvasónknak pontos statisztikai adatokkal szolgálni arról, hogy van-e igazán Ínség és nyomor és milyen mértékű, vagy csak szegénység van, amely amattól még messze van, avagy még ez sincs. Azt hisszük azonban, hogy igen tisztelt olvasónk olyanformán van a maga problémájával, mint az, akinek az emberiséget pusztító számtalan betegségről beszélnek, aki előtt vslaki szivet indító szavakkal festi azt a sok pusztítást, amit a betegségek végbevisznek az emberek között és az illető kételkedve, fejcsóválva hallgatná mindezt, azt goudolván magában : nini, én mennyit járok az emberek között, utcán, piacon, gyülekezetekben és az emberek mind olyan egészségesen, jókedvűen futnak, szaladnak a dolguk után, hol van hát az a sok beteg, nyomorék ember, akikről olyan kétségbeesetten beszélnek nekem. Bizonyos dolog, hogy ha van nyomor, van ínség, az nem található a korcsmákban, a vásárok forgatagában, de az is bizonyos, hogy ha olyan nagyszabású, általános és segítésre érdemes' nyomor léteznék, mint aminőn nagy odaadással segíteni akar a társadalom, akkor mindenütt, ahol az emberek adnak-vesznek és ahol élveznek, jóval kevesebb embert kellene találnunk, mint amennyit tényleg találunk. Élni, enni kell, az bizonyos és akinek a maga földjén nem terem meg a betevő falatja, annak azt meg kell vennie, akárhol szerzi is meg a reávalót. Az egymagában, hogy a piacok, az élelmiszerpiacok, ma sem kevósbbó forgalmasok, mint a boldog időkben, még nem szól amellett, hogy nincs nélkülözés ; hogy a kért árat megfizetik a fogyasztók, az is legfeljebb az eladók szervezettsége és tulcsigázott igényeikhez való kitartó ragaszkodásuk mellett bizonyít, de nem bizonyít amellett, hogy nincsen nélkülözés, nincsen szegénység. Mindenesetre örvendetes, ha valóban nincsen általános nyomor, de az bizonyos, hogy van szegénység, van máról-holnapra élés és általánosságban hiányzik az, aminek egy jómódú társadalomban nem szabad volna hiányoznia, hiányzik az emberek nagy tömegeinél az anyagi jövő biztosítottsága. Ezen azonban nem lehet segíteni gyűjtéssel és könyöradományokkal, ezen csak nagyszabású, céltudatos takarékossággal és semmitől sem idegenkedő, fokozott munkássággal segíthet az egyes, mindezt előmozdító és támogató politikával az állam. Politikai hírek. A külpolitikában a csehek é3 szerbek falánksága miatt hirtelen és váratlanul zűrzavar támadt, -ami bizonyítja ‘azt, h(jpy a trianoni béke által teremtett középeurópo c-onkaországok éppen nem biztosíthatják a vilakbékét, mert feldarabolt állapotukban életképP-lt-Dek. Ausztria összeomlott és szomszédai rávetették sz-müket, hogy hatalmukba keríthessék. Csehország volt az első, amely Jugoszláviával együttesen mér mozgósított is, hogy megszerezze. Olaszország erélyes fellépésére azonban meghátrált a cseh—jugoszláv szövetkezés. A fegyvercsörtetés zaja tehát egyelőre elcsendesedett Most a nagyhatalmak, Anglia kezdeményezésére szintén foglalkoznak a kérdés megoldásának leghelyesebb módjával, ez azonban még nem jelenti, hegy Ausztria ügye már békés nyugvópontra jutott. TAart?«'sr. A főgimnázium I. osztályába lépő tanulók felvét* li vizsgálata augusztus 28. és 29-én tartatott Koitay, szegedi leánygimnáziumi igazgató, mint miniszteri biztos jelenlétében. A felvételire 54 tanuló jelentkezett, kikből 51 tanuló felvétetett. A beiratkozások a főgimnáziumban már megkezdődtek és szeptember 2. és 4-én folytatódnak. A tanév szeptember 5 én »Veni Sancte«-val nyi- nk meg, 6 án a rendes előadások megkezdődnek. TiBCA. Lukács György beszéde a bécsi interparlamentáris konferencián. A világ összes parlamentjeinek tagjaiból alakult interparlamentáris Unió a háború óta először most Bécsten összegyűlt, hogy megvitassa a háború által tönkretett Európa rendje és nyugodt fejlődése helyreállításának útjait. Reánk nézve, akiket ez a háború a legjobban sújtott, ez az összejövetel végtelenül fontos, mert a világ legkiválóbbjai előtt bebizonyíthatjuk, hogy Európa nyugalmának visszatérte legfőképen a párisi békemü revíziójától függ. Az az igazság talanság, amely elsősorban azáltal ért minket, hogy 8 millió magyar tőlünk elszakítva, rabszolgasorsban tengeti életét, a leggyorsabb jóvátételre szorul. Még mielőtt meg tudjuk győzni Európát arról, hogy a tőlünk elrabolt területeket vissza kell kapnunk, segítenünk kell testvéreink sorsán. A magyar kormány és az interparlamentáris Unió magyar csoportja ezért e kérdés tárgyalására helyezte a legfőbb súlyt. Az e célra szolgáló határozati javaslat benyújtásával városunk nagynevű képviselőjét, Lukács Györgyöt bízták meg. Képviselőnk az alábbi, valóban remeknek mondható és mindenkit, akinek az igazság iránt csak kis érzéke is van, megrázó beszéd kíséretében, amelyet francia nyelven adott elő, nyújtotta be a határozati javaslatot. Bár lapunk terjedelme ma rendkívül szűkre szabott, mégis kötelességünknek tartjuk ezt a beszédet, amelyet ma a külföldi nagy lapok nyomán az egész világon olvasnak, leközölni. A kerület minden polgára valóban büszke lehet képviselőjére, aki ezzel a szónoklattal hálára kötelezte az egész szétszakított, de a jobb jövőben méltán bizó magyarságot. A beszéd igy hangzik : „Nem árulok el titkot, hiszen közszájon forog, ha azt állítom, hogy a párisi konferencián ujjáalkotott Európa nagybeteg, hogy Közép- Európa nem tud nyugvópontra jutni, hogy Közép-Európából második Balkán lett s valamint a Balkán állandó forrása volt Európa nyugtalani- tásának, ugyanúgy állandóan súlyosan fenyegetik Európa békéjét a megzavart középeurópai viszonyok. A világháború győztesei úgy találták, hogy azt a nagyhatalmat, amely a Duna mentén az egyensúlyozás feladatát századokon keresztül teljesítette, el kell söpörni Európa térképéről s helyébe a népek önrendelkezése alapján uj alakulatokat kell teremteni, így lett a kifelé egységes nagyhatalmat alkotott osztrák-magyar mo narchia két államából hat állam : a régi Ausztria romja, Csonka Magyarország és a négy utódállam : Lengyelország, Csehszlovákia, a szerbek, horvátok és szlovének állama és Románia. Sőt ebből a szempontból az utódállamok közé kell soroznunk Olaszországot ss, amely szintén részesedett az örökségből. Az utódállamok között szétosztották a volt Ausztria és a volt Magyar- ország majdnem egész területét és népességét és életképtelen csonknak meghagytak egy kis Ausztriát és egy kis Magyarországot, ezt az utóbbit még külön megbüntetve azzal, hogy ezer sebből Vérző testéből még szomorú osztályos társának, Ausztriának is dobtak oda egy koncot. a világ intéző körei ugyanis megszánták Ausztriát és hogy életképessé tegyék, ajándékul odaadtak neki a másik roncs államnak, Magyarországnak megmaradt, agyonkinzott testéből még egy darabot. Van olyan verzió is, hogy az a titkos célzat vezette az intézőket, hogy örökre éket verjenek Ausztria és Magyarország közé és ezzel örökre lehetetlenné tegyék a volt monarchia feltámadását. Persze ez az alamizsna Ausztrián mit sem segített, Magyarországot pedig még jobban megnyomorította. Hogy Ausztrián nem segített, azt nem kell bizonyítanom, mert az interparlamentáris konferencia itt időző mélyen tisztelt tagjai színről színre szemlélhetik ezt a haldokló országot, láthatják, miként biztositolta a párisi úgynevezett békemü az emberiség boldogulását. Azt sem kell bizonyítanom, hogy a Magyarországon elkövetett égbekiáltó igazságtalanságokat jelentékenyen fokozta az Ausztriával szemben tanúsított álkönyörületes- ség, mert ha a békét diktáló hatalmak szempontjából quantité négligeabla is az, hogy Magyarország még elveszítse a négyzetkilométerek egy tekintélyes számát és népességének egy további hányadát, a halálosan megcsonkított Magyarországra nézve ez az utolsó megcsonkítás nemcsak gazdasági erőveszteséget, hanem helyrehozhatatlan erkölcsi capitis deminutiot is jelent, azt tudniillik, hogy Magyarországot még a rabszolgasorsba is utolsónak taszították le, még rabszolga társának szomjúságát is az ő véréből igyekeztek csillapítani! Mélyen tisztelt konferencia! Az emberiség kultúrájának vezetői, azok a hatalmak, amelyeket a békeszerződé ek főhatalmaknak neveznek, úgy vagdosták darabokra szegény MagyarorszáSzilvát gyil,,,men°yis^bea ,lff Weisz Mór és Társa OLii Xúl, MU V Cll i ll Cl Magasabb arto vasarolonL Mzdéj), ^ Ltpunk mai ■ zárna 4 oldal.
