Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-01-28 / 8. szám
lifiT. évfolyam 8. szám Szombat Gyula, 1933. január 39 BlffiMtésl árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dehay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Igjres szán ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Több ezer polgárt megbüntettek annak idején azért, mert nem szavazott a nemzetgyűlési tagok megválasztásánál. Ki száz, ki ezer korona pénzbüntetést fizetett, de legalább is igazolni tartozott, hogy miért nem élt »legszebb« alkotmányos jogával. Ezzel szemben a megválasztott nemzetgyűlés tagjai igen gyakran akkora számban sincsenek együtt, hogy tanácskozásképesek lehessenek, amihez pedig csak negyvenüknek jelenléte szükséges. Mindenuntalan, egy napon nógyszer-ötször is félbe kell szakítani a tanácskozást, negyedórás, félórás pihenőket rendezni, hogy a negyven képviselő valahogy véletlenül összeverődjék. Ámde azért senkinek sem jut eszébe, hogy büntetést javasoljon az igazolatlanul távolmaradó honatyákra, hanem ellenkezőleg, ritka magasztos egyetértéssel megszavaznak maguknak 10.000 korona rendkívüli segítséget. Nézzünk mást. A választások színhelyén és annak környékén nem szabad fegyverrel, de még bottal sem megjelennie senkinek. Szigorú büntetés éri azt, aki ezt a tilalmat megszegi. Ezzel szemben a nemzetgyűlés tagjai jól elrejtett, de mégis azonnal kézbe kapható revolverekkel járnak az ülésekre és egy kis szóváltás és szemköztnézés után elszántan kapnak töltött fegyverükhöz és egymásra fogják azt. Ki hiszi még ezeknek az erkölcsöknek a láttára, hogy Magyarországot csak a trianoni béke tette tönkre és csak a király vissza- jövetele teheti még jobban tönkre. Ki nem látja, hogy a trianoni béke és mindaz, ami azt megelőzte és közvetetten okául szolgált, mindaz csak ezeknek az erkölcsöknek a természetes, logikus, el nem hárítható következménye volt. Ki nem érzi, hogy ilyen erkölcsök mellett valóban kit nem fog el rettegés arra a gondolatra, hogy ez a nemzetgyűlés rakja le Magyarország jövő életének erkölcsi és közjogi alapjait? Ez a nemzetgyűlés pedig azzal a történelmi hivatással ült össze, hogy a jövő Magyarországának alapjait rakja le. Azzal, hogy eltakarítsa az erkölcsi romokat, melyeket egy ötesztendős világháború és két szégyenteljes lázadás itt hagyott. Szerencse, ezer szerencse, hogy nem is tudott hozzá fogni. Yajjon mit épített volna szerencsétlen jövő nemzedékünk számára ! ? Ezt az országot szégyenletes romjaiból csak a tekintélytisztelet, a munka, a köte- lessógteljesités tudja felépíteni. Ezek az erények biztosan fel tudják építeni úgy, hogy újabb összedülósétől nem kell tartani. De miként lehessen ezeket az erényeket nem nagyra nevelni, de egyáltalán életre is kelteni a nemzet millióiban, ha ott pusztítanak a legnagyobb mértékben, ahol a maguk tökéletességében való megjelenésüket kellene várnunk. Nem egységes kormányzópártot létrehozni és ideig-óráig együtt tartani alkalmas programmpontok összetákolására van itt szükség, hanem férfias, meg nem alkuvó követésére annak a programúinak, melyet már évezredek óta megalkottak a közélet intézői részére; az önzetlen hazaszolgálatnak önérdekeket nem ismerő, sőt önfeláldozó, tevékeny, lankadatlan teljesítésére. í¥lagyar fSIdpolifika. Irta: Szentiványi Károly. II. Bilit mond a föld. Akár az ipart, akár a főldmivelést akarjuk, mint termelőeszközt szociális beavatkozással arányosabban megosztani, nem szabad kihagyni a számításból az emberi erővel versenyre hivott természeti erűket. Hiszen részben úgyis ezeknek alkalmazása hozta reánk a társadalmi kérdések özönét. Mindazon kikészítést, melyben a természeti erő alkalmazásával emberi izommnnkát takaríthatunk meg és amelyben a tömeggyártással az emberi lélek egyéni tevékenységének kárt nem okozunk, mindezen kikészitési munkát nagyüzemben és géperővel végeztethetjük. Vasgerendát, lemezt, sodronyt stb. kár emberi izzadtsággal gyártani. Agyvelőrázkódtatással járó rönkfürészelést, deszka- gyalulást stb. nem szabad emberi erővel végeznünk, mikor azt a géperő is elvégezheti. Azért adta az Úristen a természeti erőket, hogy az ember megkímélhesse magát a baromi mnnkátó). Da különösen azért adta, hogy az embernek több ideje, több lelkesedése maradjon a saját fölséges emberi képességeinek kifejtésére. Minden kikészítés, mely művészi formát, belső egyéni gondolatot igényel, sohase legyen a gyári tömeggyártás tárgya, mert minden darab gyári préselés-másolás egy-egy önálló lélekből születő alkotásnak a halála. Ahányszor másolok, annyiszor ölök. íme, ez T Á U C A. Tóth István tragédiája. Irta s a gimnáziumi ifjúság hangversenyén felolvasta: Csora Miklós Jeltelen sirt túrok fel a végtelen távol s nekem mégis annyira közel messzeségben. A benyomások, impressziók ködös hada üli meg telkemet. Odatérek, ahol annyi szerető szív kattogása megállt. Szivem megdermed, mert szibériás jégvirágos tömlöcömet újra átélem. Nem itthoni énem a domináns többé, hanem a másik, az a dadogva remegő, önérzetefosztotta, emberietlen énem nyűgöz le. Tóth István kadét is virágosán, szalagosán, nótásan indult ama tizennégy augusztusában. Ment a muszkára. Álmodni sem mert arról, hogy a szomorúság országába, a fogságba jut. A fogság ! Milyen egyszerű fogalom volt az itthon, talán megbélyegző is s milyen kínosan összetett s keserves élet volt az ott. Távol mindenkitől, akiket szeretett s akik őt szerették, akik véréből vérei, vagy akiknek ő vére s egy kozmopolita, zűrzavaros nemzetiségű, bábeli nyelvösszetételü, érzéketlen embertömeg közé jutott. Oda, hol a gondolkodó, érző és akaró emberek legjobb barátai a könyvek és a befelé sirt könnyek voltak. Hol a napsütésben csak gyászt látott s csak az éjszakák voltak övéi. Ahol társait még az is bántotta, ha szerettei olykor egy-egy sorral fölkeresték. Hol az önösség, irigység és szeretetlenség tobzódva lejtették táncukat. Bejutott oda, hol emberietlen élete kínos fájdalmasan vegetált. Tizenhatban találkoztam vele véletlenül. Sokszor úgy vagyunk, hogy másra találunk, mint akit keresünk. Kollegámat kerestem könyvügyben. Tóth István volt ott — Tacitus volt előtte az asztalon. Nem volt fiatal. Az iskola porát rég lerázta. Csodálkoztam. Ki olvas ma Tacitust ? A fogságban Tacitust ? Közömbös arccal közömbös szavak. Latint és görögöt tanul s elváltunk. Az érdeklődésemet magára vonta. Nem Tacitus miatt, a bennem élő ösztönös megismerés sodort feléje. Táborunkba érkezte előtt a tisztjelölt foglyok közös sorsa érte. Rövid, látatra szürke történet volt. Járt itt, járt ott. Sokat szenvedett, még több megaláztatáson ment keresztül. Volt béres, szolga, inas és házitanitó egyazon családnál. Utolsó foglalkozását szégyelte. Nem a tanítóságért, magáért, mert hiszen idehaza Is tanító volt. A háznál már betöltött állomások története űzte el onnan. A sok előbbeni embertelenség. Tizenöt őszén tiszti táborba utalták. Ekkor érkezett meg első levele. Az első levéi, a hadifogoly örömnek netovábbja. Hiszen hetek, hónapok, sőt évek jöttek-mentek és semmi hir. Némelyik szerencsétlen társunk lelki megrendülésében édesanyja szeretetében sem bízott, annyira meghalt a foglyok hite sz emberekben. Első levele nem édesanyjától jött. Titkos mennyasszonya értesítette, hogy szülei beleegyeznek házasságukba, de végezze el a tanári pályát. A leány atyja vezető állású ember volt s talán épen felesége volt az, aki ennyit kivánt jövendő vejétől. A levél hangja már éreztette vele azt, hogy nem első levelét irja. Ekkor Novonikolajevszkben volt. Latingörög tanárral került egyszobába. Tanácsot kért tőle. A tanár gyógyíthatatlan pesszimista volt. Még jó néhány esztendőre becsülte a fogságot. Sajnos, a fogság tartama olyan elasztikum volt, h^gy mindig a pesszimistáknak volt igazuk. Rávette Tóth Istvánt a tanulásra, fölajánlotta segítségét is. Megkezdődtek a latin, majd később a görög órák. Mialatt mások a legexcentrikusabb nyelveket ölték agyon, ő türelemmel s páratlan szorgalommal feküdt neki a terra, ae ragozásának. Hozzánk tizenöt telén érkezett a nikola- jevszki tábor. Kiütéses tifusz elől menekültek Bere- szowkára. Tízezer szerencsétlenünk pusztult el az év őszén. A mi táborunk egészségesebb vidé ken, messze a várostól épült. A legénység is erősen szeparálva volt. De ekkor még a tiszti barakok lakóival sem volt meg az érintkezés. Tavasszal nagyobb lett a szabadságunk. Naponta két órai sétánk volt a tisztitáborban. így kerültem össze vele s már ekkor útban voltak magyar tankönyvei is. Ezektől nehezen vált meg. Ora- rendszerüen tanult. Sokszor magam előtt látom a sivár, hersegő homokban föl-alá járó foglyot könyvvel a kezében, aki — saját szavaival élek — sokszor három malomban is megörülte a búzát. Annyira pontos, pedáns volt a tanulásban. Szerény ember volt. Magával szemben igénytelen. Másokkal szemben előzékeny, Senkit sem bántott. Egyetlen egyszer volt kellemetlensége s az is a tanulás miatt. Szobaparancsnoka szólt rá, mert Meggyőződhetik, hogy a terpentines Pyram a legjobb cipőkrém JUagmnk mai száma 6 oldal-