Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-01-28 / 8. szám

lifiT. évfolyam 8. szám Szombat Gyula, 1933. január 39 BlffiMtésl árak: Egész évre . . . 160 K Félévre .... 80 K Negyedévre ... 40 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dehay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Igjres szán ára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Több ezer polgárt megbüntettek annak idején azért, mert nem szavazott a nemzetgyűlési tagok megválasz­tásánál. Ki száz, ki ezer korona pénzbünte­tést fizetett, de legalább is igazolni tartozott, hogy miért nem élt »legszebb« alkotmányos jogával. Ezzel szemben a megválasztott nem­zetgyűlés tagjai igen gyakran akkora szám­ban sincsenek együtt, hogy tanácskozásképe­sek lehessenek, amihez pedig csak negyve­nüknek jelenléte szükséges. Mindenuntalan, egy napon nógyszer-ötször is félbe kell sza­kítani a tanácskozást, negyedórás, félórás pihenőket rendezni, hogy a negyven képviselő valahogy véletlenül összeverődjék. Ámde azért senkinek sem jut eszébe, hogy büntetést ja­vasoljon az igazolatlanul távolmaradó hon­atyákra, hanem ellenkezőleg, ritka magasztos egyetértéssel megszavaznak maguknak 10.000 korona rendkívüli segítséget. Nézzünk mást. A választások színhelyén és annak környékén nem szabad fegyverrel, de még bottal sem megjelennie senkinek. Szigorú büntetés éri azt, aki ezt a tilalmat megszegi. Ezzel szemben a nemzetgyűlés tag­jai jól elrejtett, de mégis azonnal kézbe kap­ható revolverekkel járnak az ülésekre és egy kis szóváltás és szemköztnézés után elszán­tan kapnak töltött fegyverükhöz és egymásra fogják azt. Ki hiszi még ezeknek az erkölcsöknek a láttára, hogy Magyarországot csak a trianoni béke tette tönkre és csak a király vissza- jövetele teheti még jobban tönkre. Ki nem látja, hogy a trianoni béke és mindaz, ami azt megelőzte és közvetetten okául szolgált, mindaz csak ezeknek az erkölcsöknek a ter­mészetes, logikus, el nem hárítható következ­ménye volt. Ki nem érzi, hogy ilyen erköl­csök mellett valóban kit nem fog el rettegés arra a gondolatra, hogy ez a nemzetgyűlés rakja le Magyarország jövő életének erkölcsi és közjogi alapjait? Ez a nemzetgyűlés pedig azzal a törté­nelmi hivatással ült össze, hogy a jövő Ma­gyarországának alapjait rakja le. Azzal, hogy eltakarítsa az erkölcsi romokat, melyeket egy ötesztendős világháború és két szégyenteljes lázadás itt hagyott. Szerencse, ezer szeren­cse, hogy nem is tudott hozzá fogni. Yajjon mit épített volna szerencsétlen jövő nemze­dékünk számára ! ? Ezt az országot szégyenletes romjaiból csak a tekintélytisztelet, a munka, a köte- lessógteljesités tudja felépíteni. Ezek az eré­nyek biztosan fel tudják építeni úgy, hogy újabb összedülósétől nem kell tartani. De miként lehessen ezeket az erényeket nem nagyra nevelni, de egyáltalán életre is kel­teni a nemzet millióiban, ha ott pusztítanak a legnagyobb mértékben, ahol a maguk tö­kéletességében való megjelenésüket kellene várnunk. Nem egységes kormányzópártot lét­rehozni és ideig-óráig együtt tartani alkalmas programmpontok összetákolására van itt szük­ség, hanem férfias, meg nem alkuvó követé­sére annak a programúinak, melyet már év­ezredek óta megalkottak a közélet intézői részére; az önzetlen hazaszolgálatnak önér­dekeket nem ismerő, sőt önfeláldozó, tevé­keny, lankadatlan teljesítésére. í¥lagyar fSIdpolifika. Irta: Szentiványi Károly. II. Bilit mond a föld. Akár az ipart, akár a főldmivelést akarjuk, mint termelőeszközt szociális beavatkozással ará­nyosabban megosztani, nem szabad kihagyni a számításból az emberi erővel versenyre hivott ter­mészeti erűket. Hiszen részben úgyis ezeknek al­kalmazása hozta reánk a társadalmi kérdések özö­nét. Mindazon kikészítést, melyben a természeti erő alkalmazásával emberi izommnnkát takarítha­tunk meg és amelyben a tömeggyártással az em­beri lélek egyéni tevékenységének kárt nem oko­zunk, mindezen kikészitési munkát nagyüzemben és géperővel végeztethetjük. Vasgerendát, lemezt, sodronyt stb. kár emberi izzadtsággal gyártani. Agyvelőrázkódtatással járó rönkfürészelést, deszka- gyalulást stb. nem szabad emberi erővel végez­nünk, mikor azt a géperő is elvégezheti. Azért adta az Úristen a természeti erőket, hogy az ember megkímélhesse magát a baromi mnnkátó). Da különösen azért adta, hogy az embernek több ideje, több lelkesedése maradjon a saját fölséges emberi képességeinek kifejtésére. Minden kikészí­tés, mely művészi formát, belső egyéni gondolatot igényel, sohase legyen a gyári tömeggyártás tárgya, mert minden darab gyári préselés-másolás egy-egy önálló lélekből születő alkotásnak a ha­lála. Ahányszor másolok, annyiszor ölök. íme, ez T Á U C A. Tóth István tragédiája. Irta s a gimnáziumi ifjúság hangversenyén felolvasta: Csora Miklós Jeltelen sirt túrok fel a végtelen távol s nekem mégis annyira közel messzeségben. A benyomások, impressziók ködös hada üli meg telkemet. Odatérek, ahol annyi szerető szív katto­gása megállt. Szivem megdermed, mert szibériás jégvirágos tömlöcömet újra átélem. Nem itthoni énem a domináns többé, hanem a másik, az a dadogva remegő, önérzetefosztotta, emberietlen énem nyűgöz le. Tóth István kadét is virágosán, szalagosán, nótásan indult ama tizennégy augusztusában. Ment a muszkára. Álmodni sem mert arról, hogy a szomorúság országába, a fogságba jut. A fog­ság ! Milyen egyszerű fogalom volt az itthon, talán megbélyegző is s milyen kínosan összetett s keserves élet volt az ott. Távol mindenkitől, akiket szeretett s akik őt szerették, akik véréből vérei, vagy akiknek ő vére s egy kozmopolita, zűrzavaros nemzetiségű, bábeli nyelvösszetételü, érzéketlen embertömeg közé jutott. Oda, hol a gondolkodó, érző és akaró emberek legjobb bará­tai a könyvek és a befelé sirt könnyek voltak. Hol a napsütésben csak gyászt látott s csak az éjszakák voltak övéi. Ahol társait még az is bántotta, ha szerettei olykor egy-egy sorral föl­keresték. Hol az önösség, irigység és szeretetlen­ség tobzódva lejtették táncukat. Bejutott oda, hol emberietlen élete kínos fájdalmasan vegetált. Tizenhatban találkoztam vele véletlenül. Sokszor úgy vagyunk, hogy másra találunk, mint akit keresünk. Kollegámat kerestem könyv­ügyben. Tóth István volt ott — Tacitus volt előtte az asztalon. Nem volt fiatal. Az iskola porát rég lerázta. Csodálkoztam. Ki olvas ma Tacitust ? A fogságban Tacitust ? Közömbös arccal közömbös szavak. Latint és görögöt tanul s elváltunk. Az érdeklődésemet magára vonta. Nem Tacitus miatt, a bennem élő ösztönös meg­ismerés sodort feléje. Táborunkba érkezte előtt a tisztjelölt foglyok közös sorsa érte. Rövid, látatra szürke történet volt. Járt itt, járt ott. Sokat szenvedett, még több megaláztatáson ment keresztül. Volt béres, szolga, inas és házitanitó egyazon családnál. Utolsó foglalkozását szégyelte. Nem a tanítóságért, magáért, mert hiszen idehaza Is tanító volt. A háznál már betöltött állomások története űzte el onnan. A sok előbbeni embertelenség. Tizenöt őszén tiszti táborba utalták. Ekkor érkezett meg első levele. Az első levéi, a hadifogoly örömnek netovábbja. Hiszen hetek, hónapok, sőt évek jöttek-mentek és semmi hir. Némelyik szerencsét­len társunk lelki megrendülésében édesanyja szeretetében sem bízott, annyira meghalt a fog­lyok hite sz emberekben. Első levele nem édes­anyjától jött. Titkos mennyasszonya értesítette, hogy szülei beleegyeznek házasságukba, de végezze el a tanári pályát. A leány atyja vezető állású ember volt s talán épen felesége volt az, aki ennyit kivánt jövendő vejétől. A levél hangja már éreztette vele azt, hogy nem első levelét irja. Ekkor Novonikolajevszkben volt. Latin­görög tanárral került egyszobába. Tanácsot kért tőle. A tanár gyógyíthatatlan pesszimista volt. Még jó néhány esztendőre becsülte a fogságot. Sajnos, a fogság tartama olyan elasztikum volt, h^gy mindig a pesszimistáknak volt igazuk. Rávette Tóth Istvánt a tanulásra, fölajánlotta segítségét is. Megkezdődtek a latin, majd később a görög órák. Mialatt mások a legexcentrikusabb nyelveket ölték agyon, ő türelemmel s páratlan szorgalommal feküdt neki a terra, ae ragozásának. Hozzánk tizenöt telén érkezett a nikola- jevszki tábor. Kiütéses tifusz elől menekültek Bere- szowkára. Tízezer szerencsétlenünk pusztult el az év őszén. A mi táborunk egészségesebb vidé ken, messze a várostól épült. A legénység is erősen szeparálva volt. De ekkor még a tiszti barakok lakóival sem volt meg az érintkezés. Tavasszal nagyobb lett a szabadságunk. Naponta két órai sétánk volt a tisztitáborban. így kerültem össze vele s már ekkor útban voltak magyar tankönyvei is. Ezektől nehezen vált meg. Ora- rendszerüen tanult. Sokszor magam előtt látom a sivár, hersegő homokban föl-alá járó foglyot könyvvel a kezében, aki — saját szavaival élek — sokszor három malomban is megörülte a búzát. Annyira pontos, pedáns volt a tanulásban. Szerény ember volt. Magával szemben igénytelen. Mások­kal szemben előzékeny, Senkit sem bántott. Egyetlen egyszer volt kellemetlensége s az is a tanulás miatt. Szobaparancsnoka szólt rá, mert Meggyőződhetik, hogy a terpentines Pyram a legjobb cipőkrém JUagmnk mai száma 6 oldal-

Next

/
Thumbnails
Contents