Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-01-28 / 8. szám

2

Békés

lt?2 január Ú.

a tilalomfa a — tömeggyártás és mesterség, a gyár és a műhely között.

Hasonló tilalomfát tálálunk a mezőgazdasági kis- és nagyüzem között és azt is maga á természet állította oda.

A természettudományi fejlődés a földmive- lssre is kiterjed. A zöld szociológus állítja csak, hogy földet adjunk mindenkinek, aki azt meg tudj! munkálni, mert ebből fakad a jólét. A jóhumoru falusi napszámos azt szokta mondani, hogy a dologból nem él meg az ember, hanem a kenyérből. A kenyér, a munkával világra hozott Isten áldása, az élet és jólét megteremtője. Az tehát a józan földbirtokpolitika, moly a többtermelés követelményeivel számol. Amint a gyorsvonatot döcögő szekérrel, vagy gyalogtalyigával nem cseréljük viasza, hasonlóképan a szántógép helyébe Sem állítunk igásekét, a gőzciéplőt sem cseréljük vissza a eséphadaróval. Az ilyen mezei politika csak egyetlen mezőn, a Lipotmezőn születhetnék meg. Hanem vannak mezei munkálatok, melyekben a gép csak helyettesítheti, de utói nem érheti az emberi kéz gondos munkáját. A szőlős, gyümölcsös, veteményes földeken hozzáértő kézimunka nélkül semmiféle latifundium nem boldogul.

Itt van tehát az elválasztó törvényes határ, az a háborús stílusban felkapott »demarkációs vonalc, mely az ellentétbe került nagy- és kisgazdasági üzemet békés kiegyezésre segíti és egyúttal tiszteletben tartja. A nagygazdaság szükséges azért, hogy a tömegtermelés azon ágát, mely az emberi kézimunkát igeu uagy részben, a termelés kára nélkül fölöslegessé teszi, az általános jólét javára tökéletesítse. Ilyen elsősorban a gabonatermelés. A rengeteg sok badarság között, melyet a pesti köztársaság idejében földreformos tanácskozásokon úgynevezett agrártudósok hadartak össze, erősen bizonyították azt is, hogy a kisbirtok több és jobb gabonát termel, mint a nagybirtok. Mindenki tudja, hogy ezek az agrártudósok gabonát csak kenyér vagy macesz alakjában láttak és a hozzáértő gazda tudásában kárt nem tettek, mégis meg kell említenünk, hogy a gabonatermés tökéletességéhez az erős igát kívánó mélyszántás, okmár ötkor felkelt s a csendben ícis hadifogoly- mécses mellett tanult Ellenzőt tett a mécsese mellé, hogy még igy se zavarja alvó társait. A nyelvi és történeti tárgyakkal már tizennyolc elején készen volt s ekkor a régi kedvvel, régi szorgalommal a matematikába és fizikába fogott.

Bámultuk csodálatos akaraterejét. Soha betücsömör nem fogta el. Bírta a dolgot, pihent idegzete s flegmatikus természete sohse hagyta cserben. Ha valaki nehéz természetét emlegette szobatársai közül, kiéreztem az okot. Sokat tanul. Senkit sem zavar. Nem szereti, ha zavarják. Az alkalmatlan szobavendégeket komoly munkájával kiolvasta.

Tizennyolc tavaszán hozzánk is ellátogatott a mindenkit bolonditó kommunizmus. A mieink hozták a nyakunkra. A tiszteket továbbra őrizték orosz ruhába bujtatott s félrevezetett véreink, de azért csak meg lehetett lógni. Az egész tábor kifelé tódult. Mindenki kirebbent a kalitkából. Nappal üres volt a börtön, ő otthon maradt. Végre senki sem zavarta. Saját vallomása szerint ekkor tanult legtöbbet. Jött a cseh ellenforradalom, majd a japán megszállás. Bepakkoltak bennünkat s 2000 kilométerrel messzibbre toltak. Vittek a tenger felé. Szentül bízott mindenki a hazaszállításban. Némelyik orosz látta is már, hogy foglyokat hajóra raknak. Bizóan mentünk tovább s egy állomáson ott felejtettek bennünket két esztendőre. Nem is messzire, alig száz kilométerre a kikötőtől.

Az élet itt és ekkor már nagyon nehéz volt. Ételeinkkel csak szomjúságunkat enyhítettük. Tiszti fizetésünkből kenyérre sem tellett Tóth István nem esett kétségbe. Délelőtt munkába járt. Fát vágott, szenet lapátolt, árkot ásott s délután meg este tanult. Mert már elkészült az érettségire. Optimista lelkének egész melegével bízott a közeli hazaszállításban. Minden fabula nála hitelre talált, minden vöröskeresztes ígéret előtte szent- irás volt. Csak azért csalódott, hogy újra higyjen.

Tizenkilenc őszén sok-sok szerető levélváltás után merész lépésre határozta magát. Megházasodott „dróton“. Sokan tették addig is. Most már vége volt a tanulásnak, csak ismételgetnie kellett. Rongyosak voltunk. 0 is rongyos

szerp vetésforgó és kifogástalan magelőkéázitésen kívül még nagyon sok olyan tudásrá ián szükség, amit csakis a magasabb tánultsággal felszeréit intelligens gazda esze vesz be és tud a gyakorlatban értékesíteni. A tapasztalati megismerés a következő sajátságos jelenséget is megérteti velünk. Ha a kisgazda a legjobb vetőmaggal és legjobban megmunkált földben termel is gabonát, sohasem tudja elérni azt a minőségű és mennyiségű magtermést, ámít az ugyanazon határban fekvő, azonos erőben ésjmunkával kezelt uradalom elér. Az oka az lehet, hogy a növény megtermé- kenyülóse még annál a kevésszámú kultúrnövénynél is, melyek öntermékenvitéssel gyümölcsöznek (bűze, árpa, zab stb.) kölcsönös termékenyülés által is történik. Egy nadrágszijszélességü gabona, vagy tengeritáblába belefuj a szél és a hlmport elhordja a szomszédos burgonyába. A java himpor nélkül maradt növény meddő marad, vagy gyengén termékeny ül. Ez a 100 holdas táblán már nem esik meg. Ugyanez a magyarázó oka annak is, hogy kis telekben a nemesitett gabona is egy-két év alatt elfajul, mig a nagy táblákban hosszabb ideig megőrzi minden fajta a jellegét. (Ebből is látszik, hogy az öntermékenyités nem kizárólagos.)

De talán nem is szükséges magyarázó részletdolgokra kitérni. Minden bizonykodás felesleges annak belátásához, hogy egy gőzekével és más hatalmas felszereléssel és különösen nagyobb szaktudással dolgozó nagyobb birtok többet és jobbat termel a szegényebb kiállítású kisteleknél és sehogy sem lesz nagyobb jólét abból, ha többen dolgoznak ugyanabban a határban, de hevesebb kenyeret hoznak ki belőle.

(Folyt, köv.)

A pápa halála.

A katolikus világ mély gyászában résztvesz az egész világ minden nemzete, mert most, a világháború é#az azt követett események hatása alatt mindenütt érzik, mennyire szükség van egy, a nemzetek fölött álló lelki hatalomra, mely összekösse az

volt. Szép ruhájában akart fiatal mátkája elé állam. A miskolezi állomás. Gyönyörű álmainak legszebb állomása, álomlátása volt. Kereskedni kezdett. Az oroszok rajtacsipték. Kis Összekupor- gatott vagyonát elvették. Még csak tőkéje sem maradt meg. Eladta könyveit, legjobb fog- ságos barátait. Beöthy irodalomtörténetének eladásakor sirt, de megvált tőle. Újra megkezdte az üzletet. Újra elfogták s most már csak úgy menekült meg a bezárástól, hogy kuktának állott be az orosz élelmező állomáson. Ez volt szegénynek a veszte. A harctérről odaérkezett orosz katonák behurcolták a kiütéses tifuszt. öt év előtt ez elől menekült hozzánk s most megkapta. Néhány napi kemény láz. Lázas álmaiban is csak feleségét emlegette. Meghalt. Még csak búcsúszót sem Írhatott annak, akit életénél is jobban szeretett, akiért életét is feláldozta.

Hatalmas téglaépülettömbök. Keskeny ka- vicstalan ut fut ide-oda közöttük messze, hátra a fertőzőhalottak hullakápolnájához. Sokát jártak rajta foltos ruháju s foltos lelkű hadifoglyok. A kápolnában két pádon egy festetlen, gyalulatlan fenyőfakoporsó. Megérkeznek a hadifogoly társak, a hadifogoly pap, a hadifogoly parancsnok. Megkezdődik a legszomorubb Miserere .. . Odahaza olvassák szerető sorait. Talán bizakodó optimizmust lehel minden betűje. Odahaza még bíznak kihűlt szivében. Talán akkor röppen el a sóhaj felesége» ajkán, mikor a pap a Circumdederunt-ba fog Szertattás után katonás búcsúztató. Megindul a menet oda, ahol nem puha anyaföld őrzi szülötte álmait, hanem a megérteden, kegyetlenül zord és zordonan kegyetlen fagyos levegő még az élő lelket is megfagyasztja. A sir szóién fuldokló zokogásba tör búcsúztató barátja. Holnap talán ő. Göröngyök dobogása. Rákaparják a földet arra a névtelen valakire, akinek minden agysejtje, minden szive dobbanása, minden nemes érzése itt szállt csonkahazánk egyik városában, aki most itt tiltakozik toltam percegésében, hogy ne folytassam tovább, mert szerénytelenségnek tartja, még most is, halála után is, hogy az emberek róla beszéljenek.

emberiség tagjait akkor is, ha a gonosz indulatok elválasztani törekesznek a népiket egymástól.

Az elhinyt pápát csütörtőköu d. a. helyezték örök nyugalomra. Bsuttal nem lehetett bevárni a szokásos kilenc napot, méirt a pápa holtteste hirtelen oszlásnak indalt.

Kiszllöéés m pápaválasztásra«

Ez idő szerint még csak az olasz bíborosok vannak Rómában és ők teszik meg az előkészületeket a pápaválasztásra. A külföldi bíborosok azonban már jórészt utrakeltek és íz európaiak e héten valamennyien meg is érkeznek az őrök városba. Az amerikai és ausztráliai bíborosok elindulásáról még nem jött hir. Ez idő ázetínt 32 olasz és 32 külföldi bíboros van, a külföldiek azonban valószínűleg nem mind tudnak idejében Hómába érkezni.

Csernooh János biboros-hercegprimásuúk szerdán délelőtt utazott el Bácsen keresztül Rómába. Béciből a bécsi hercegérsekkel és a lengyel bíborosokkal együtt utazik tovább.

Gyász a pápáért.

Magyarországban mindenütt szombaton, 28 án mutatják be a templomokban az ünnepélyes engesztelő szentmise áldozatot az elhunyt XV. Benedekért. A hivatalos gyászistentisztelet a budavári koronázási Mátyás-templomban lesz, melyen résZt- vesz a kormány, a nemzetgyűlés és a hadsereg.

Yárosunkbau az ünnepélyes engesztelő szentmise az elhunyt pápa lelki üdvéért szintén szombaton, 28-án, reggel 9 órakor lesz a belvárosi anya- templomban, melyen megjelennek a hatóságok, hivatalok és testületek képviselői is. A plébános ezúton is felhívja a katolikus egyesületeket, bogy ezen a gyászistentiszteleten testületileg vegyenek részt. A misét Brém Lőrinc püspöki helynők mondja. Itt közöljük azt is, hogy vasárnap, 29-én az anyatemplomban a 10 órai nagymise a lsg- meltóságoaabb Oltáriszentség kitétele mellett a pápaválasztás szerencsés kimeneteléért mutat- tatik bs.

A gyulai püspöki hely nők páestorleveíe.

XV. Benedek pápa elhunyta alkalmából Brém Lőrinc pápai prelátus, püspöki helynők pásztor- levelet intézett az egyházmegyének az ő felügyelete alatt álló papságához. A pásztorlevél emelkedett szavakkal emlékszik meg XY. Benedeknek megpróbáltatásokkal teljes kormádyzásáról. »Krisztusnak — mondja a körlevél — az örök béke fejedelmének földi helytartója a pápai koronával együtt örökölte a töriskoronát is, mely szivét annyira megsebezte. A nagy világháború kezdetén lön kormányzója annak az egyháznak, amely a küzdelmek és szenvedések termékenyítő és megújító erejét kapta az ő isteni Alapitójától élét'elvül, hogy elnyomatva is gyarapodjék, gyöngittetve is erősödjék, elhomályosítva is tündököljön és meg- aláztatva újra diadalmaskodjék. Osztályrészévé lőnek a legszomorubb időkben a világegyház kormányzásának a súlyos gondjai, mondhatatlan nehézségei, aggodalmas küzdelmei és lelki gyötrelmei. Mig a világháború vérzivatarában uz örök béke igéit rettenthetetlenül hirdette, a saját maga helyzete is oly bizonytalanná vált, hogy sokan már a pápai széknek Spanyolországba vagy más semleges államba való áthelyezését tervezték ; de 6 erről hallani sem akart, nem erre gondolt, hanem dicső elődeire, a katakombák pápáira, akik gyors egymásutánban léptek a vértanúi kinpídra.« Rámutat a körlevél, hogy az elbnnyt vette fel négyszáz év után elsőnek a közvetlen diplomáciai összeköttetést Magyarországgal és hogy határt nem ismert jótékonysága, melylyel Magyarország nélkülöző lakosságának segítségére sietett.

A körlevél ezután elrendeli az elhunyt pápáéit gyászmisék tartását, majd felhívja a papságöt és a híveket, imádkozzanak, hogy méltó egyéniség kerüljön Szent Péter trónjára, nyomatékkai hangoztatva, hogy a kettészakított ősi váradi egyházmegye további sorsáról is bizonnyal az nj pápa uralkodása alatt fognak határozni.