Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-06-21 / 49. szám

2 Békés 1922. junius 17. Prágai Magyar Hírlap is. Mindezek a lapok ha­sábos cikkeket írnak a konferencia békés munká­járól, amely mint tudjuk a kis ántánt teljes er­kölcsi kudarcával végződött. Ebben a munkában lényeges szerepe volt Lukáes Györgynek is. Be­szédeit és indítványait a nagy lapok szószerinti szövegükben közölték és a Prager Tagblattban megjelent a róla készült rajz is. A megnyitó ülésen a magyar delegáció ne­vében francia nyelven előadott gyönyörű beszéde a következőkép hangzott.; »Noha minket, magyarokat a Nemzetek Szö­vetsége még nem méltatott arra, hogy tagjai közé felvegyen, tehát ez időszerint csak olyan másodrendű állam vagyunk, mely kötelességekkel bőven bir, viszonos jogokkal azonban kevésbbé dicsekedhetik, mégis minden erőnkből támogatjuk a Nemzetek Szövetségének intézményét, mert az a megingathatatlan hitünk, hogy a Nemzetek Szö­vetsége egyoldalúságából fokozatosan kiemelkedve, azzá fog fejlődői, amivé fejlődnie hivatása, a sza­bad nemzetek szabad egyesülésévé. Mint ilyennek azután könnyű lesz elérnie szent és magasztos célját: a nemzetközi béke és biztosság meg­valósítását. Mi magyarok békeszeretők vagyunk, semmi részünk a világháború előidézésében. Történelmi okmányok bizonyítják, hogy a volt osztrák-magyar monarchia irányadó tényezői között az akkori ma - gyár miniszterelnök, aki később martyrhalált halt nemzetéért, gróf Tisza István volt az, aki a magyar állam képviseletében a végletekig tiltakozott a háború ellen. Akaratát nem tudta keresztül vinni, belekényszeritettek bennünket a háborúba, melyet azután becsületesen végigküzdöttünk, de amely­nek mi vagyunk a legszerencsétlenebb áldozatai. Noha lelkünk sajog meg nem érdemelt példátlan megaláztatásunk miatt és noha ezer sebből vére- zünk ma is, mégis távol áll tőlünk még csak a gondolata is annak, hogy a háború fúriáját újból felidézzük. Elfogadtuk a reánk annyira megalázó és fájdalmas párisi békét és annak alapjára he­lyezkedve kívánunk a megzavart világrend újjá­építésében tevékenyen és őszintén részt venni. Elfogadtuk a Nemzetek Szövetségének intézmé­nyét is, nem mintha azt kötelességnek tartanók, hanem mert egészséges magvát látjuk abban a nemzetközi béke felépítésének. szont utálta a demagógiát És méltán. Mert a demagóg a rend felborulását, a tekintély és fe­gyelem lerombolását, az üres jelszavak uralmát jelenti. Jelenti a népámitást, az alacsony szén - vedélyek felgerjesztését, a tudatlanságnak, értel­metlenségnek, hivalkodó szájaskodásnak felül- kerekedését, jelenti elnyomását a komoly mun­kának, a 'vallásos, erkölcsös, tisztes magán és családi életnek. Fájdalom, Wekerlének az lett a végzete, hogy utolsó miniszterelnöksége éppen eme gyilkos’ demagógia piszkos árhullámainak fertőjében merült el. A megnemesitő, az életet széppé tevő, a haladást egyedül biztositó fáradhatatlan munká­nak, mint szinte öncélnak ideális megtestesülése volt Wekerle Sándor. Nem dicsekedhetve a szü­letés különös előjogaival, nem támogatva léha protekciótól, minden kiválóságát, az elért roppant egyéni eredményeket kizárólagjmunkás életének köszönhette. Annak a nagy munkásságnak, amely nem fáradság volt neki, hanem folytonos gyönyör és élvezet, nagyszerű kedvtelés és gond- üzés. Ennek a nagy munkásságnak köszönheti az ország is közgazdasági és kulturális életének sok nagyjelentőségű vívmányát, melyeket Wekerle teremtett meg. Az antik görög kalokagathia fo­galmát, mely a szép és jó harmonikus egybe­olvadását jelenti, Wekerle Sándor a maga pilla­natig nem szünetelő, de azért soha sem erőlte­tett, sohasem mesterkélt, őt magát soha ki nem fárasztó munkásságában, mely élete utolsó per­Humanismusunkról tanúbizonyságot tettünk azzal, hogy a hosszú világháború alatt az ellensé­ges államok nálunk tartózkodó polgárait sem személyes szabadságuktól meg nem fosztottuk, sem semmi joghátránnyal nem sújtottuk, bármily magasra csaptak is a háború hullámai, nálunk az idegennek, még ha ellenséges állam alattvalója volt is, hajaszála sem görbült meg. Ha a véres világháború folyamán meg tudtuk ezt cselekedni, hogyne állanánk a humanizmus szolgálatába most, amidőn a kimerült Európa talpraállitásáról van szó ! Magyarország társadalma át van hatva azok­tól a nemes céloktól, amelyek az Uniót vezérlik; annak munkájából részt kér magának, nevezete­sen arra törekszik közrehatni, hogy a N jmzetek Szövetsége vele született szervezeti hibáknak ki­küszöbölésével az egész emberiség egyetemes nagy érdekeinek istápolójává legyen. Ezekben a törekvésekben egyeknek tudva magunkat a különböző nemzeteknek a mostani tárgyalásra egybegyült társadalmi szervezeteivel, a magyar külügyi társaság nevében melegen üd­vözlöm a Uniót és bejelentem készségünket az Uaio munkájában való részvételre.* A tárgyalások során azután Lukács György a magyar delegáció nevében kijelentette, hogy a magyar delegáció elfogadta a kisebbségvédelmi bi­zottság jelentését és határozati javaslatait és köszö­netét mond Acbvnek, az angol Dickinsonnak és kü­lönösen Rayssennek ,aki tárgyilagosan reprodukálta a különböző kisebbségek panaszait. A magyar küldöttség vezetője ezenkívül kiemelte, hogyCseh- Szlovákia, Románia és Jugoszlávia nem tartották be a békeszerződéseket és a népszavazás nélkül odajutott kisebbségeket elnyomatás alatt tartják. Üdvözölte a Dickinson-féle javaslatok ama pontját, amelyben a Népszövetség kebelén belül egy állandó bizottság felállítását indítványozta, amelynek a kisebbségek sérelmeivel kellene fog­lalkozni. Indítványozta, hogy ennek a bizott­ságnak a lehetőséghez képest teljhatalmat adja­nak. A magyar delegáció nevében a következő nagyfontosságu javaslatokat tette : 1. a nemzetközi állandó bíróság kebelén be­lül egy külön kisebbségvédelmi tanács felállítását; 2. az atrocitások megszüntetését; 3. a kisebbségi nemzetekhez tartozó földbir­tokosok javainak elkobzása ellen irányuló intéz­kedések megszüntetését; céig tőle elválaszthatatlan sajátsága volt, a kép­zelhető legideálisabban valósította meg. Igaz, hogy Wekerle nagyszerű munkabírá­sának, mondhatnám munkagyönyörének kivéte­les fizikumában is hatalmas támasztéka volt, azonban ennek a páratlanul pompás munkásság­nak forrása mégis csak az ő nagy lelke volt, melynek szinte gyermekies üdeségét, patyolat tisztaságát értelmének lebiró nagy erejével oly ritka harmonikus egységbe tudta olvasztani. A lelke volt nagy és a lelke volt tiszta, aminek mintegy önkéntelen symbolizálása gyanánt, ki­vált öreg korában oly előszeretettel viselte a makulátlan, patyolat fehér mellényeket és nyak­kendőket, melyek oly jól illettek jellegzetesen szép, komoly, öntudatos ősz fejéhez, amely világuralomhoz szokott angol államférfiuéhoz volt hasonlatos. Hogy lelki kincsekben mily gazdag volt Wekerle, azt mi tudjuk legjobban, akik a Sza­bad Lyceum tiszteletbeli elnöke gyanánt üdvö­zölhettük őt sok éven keresztül és akik elnöki megnyitóiban oly finom lelki megnyilatkozásokat hallottunk tőle, melyeket szinte meglepőeknek kellene tekintenünk olyan államférfiu részéről, aki egész életét a nemzet materaüs jólétének előmozdítására szentelte, ha nem tudnók és nem tudtuk volna mindig, hogy az ő törekvé­seinek alappillérei az erkölcs, az összhang és a szépérzék voltak. Legyen szabad Wekerle Sándornak Szabad Lyceumunk évi közgyűlésein elmondott elnöki 4. a kisebbségeknek okozott károk jóvátéte­lére Lukács György azt hangoztatta, hogy a ki­sebbségvédelmi bizottság elnökévé állandóan Dc- kinsont kell megválasztani. Azután megjegyezte, hogy némely szónok Magyarország ellen intézett támadása nem méltó e teremhez és kérdezte, hogy a szónokok komo­lyan hiszik-e, hogy 3—400 ezer szlávot és néme­tet ez a szerencsétlen ország elakarna nyomni, mikor négy millió magyar él a szomszéd államokban ? Végül felhívta az illetékes tényezőket, hogy men­jenek el Magyarországba, Jugoszláviába és Rj- mániába és meg fogják látni, mily igazságtalanok a Magyarország ellen emelt vádak. A Prágai Magyar Hírlap ezeken kívül ki­emeli, hogy a nagynevű jogászok körében igen nagy tetszéssel találkozott Lukács György, a ma- gyár delegáció vezetőjének az az indítványa, hogy : 1. legalább a kisebbségi jogvédelem szempontjá­ból azok az államok is, amelyek nem tagjai a Népszövetségnek éppúgy, mint a tagállamok, tel­jes perlési jogképességgel bírjanak; 2, az állam jelentősebb részére kiterjedő szervezettel bíró és államilag elismert vallásfelekezeteket és közműve­lődési egyesületeket is ruházzák fel azzal a joggal, hogy a kisebbségi kérdésre vonatkozó ügyekben az állandó nemzetközi bizottságnál perelhessenek, ha sem a panaszolt állam, sem az erre hivatott bíróságoknál kellő védelemben nem részesültek ; 3. az állandó nemzetközi bíróságban külön kisebb­ségi tanácsot szervezzenek, amely szükség esetén magát tanácskozó tagokkal kiegészíthesse, akiket abból a jegyzékből fog felvenni, amelyeket e cél­ból a felek eléje terjesztenek. Mindezen javaslatokat vagy elfogadták, vagy az ősz folyamán Budapesten megtartandó nagy­gyűlésen tárgyalják majd le. Kétségtelen, hogy a nagynevű férfiakból álló nemzetközi társaság előtt megszerzett nagy tekintélyét Lukács György ez alkalommal még fokozottabb mértékben használ­hatja majd ki elszakított testvéreink" és lezüllött gazdasági helyzetünk javára. Vasárnap, 4-én déleiéit az Erkel-téri piacon felejtetett egy női esőernyő. A be­csületes megtaláló kéretik a Dobay-uyoni- dába behozni, hol jutalomban részesül. beszédeiből nehány idézetet emlékezetembe hoz­nom. Ez a néhány idézet híven jellemzi Wekerlét, a kulturpolitikust, aki nagy Szécnényink szellem irányába helyez kedett, mert ő is, úgy mint Széchényi, hosszú és vezető közpályályának egész folyamán a nemzet anyagi életének fel­virágoztatására törekedett ugyan, de ezt az anyagi gyarapodást, gazdagodást csakis a- tudás és az erkölcs alapján tartottaelérhetőnek. Wekerle ismételten kifejezést adott a mi körünkben annak a rendíthetetlen meggyőződésé­nek, hogy a nemzet anyagi és szellem-erkölcsi fejlődésének összhangzatosan kell együtt haladnia. Ide vágólag a következőket mondotta egyik elnöki megnyitójában: „ ázt a nagy társadalmi feladatot kell megoldanunk, hogy magasabb szellemi irányba tereljük társadalmunkat, felkelt­sük az ismeretvágyat, általánosítsuk és megerő­sítsük a szellemi ismeretek élvezetét az egyén­ben és társadalomban és hogy a szellemi szük­ségletek érzetét állítsuk oda egyenértékű tényező - képen az anyagiak melléé‘ Hasonló egy másik megnyilatkozása, mely szerint: „Az egyenjogúság mai korszaka termé­szetszerűen az anyagi szükségletek és vágyak fokozódását vonja maga után s tolja előtérbe. A fejlődési átalakulással szemben a társadalom magasabb irányát, erkölcsi erejét csak művelődés erejével tudjuk ellensúlyozni. Csak avval tudjuk nemzetünknek a népek nagy családjában azt az erőt, azt a súlyt, fönnmaradásának azokat a biz­tosítékait megszerezni, melyek nagy munkájánál fogva méltán meg illetik.“

Next

/
Thumbnails
Contents