Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-06-21 / 49. szám

1922. junius 17. Békés / 3 A mikófalvai passiójáték. Komor napjainkban az emberi lelkek jobb­jait ismét elfogott vágyakozás, visszatérni és visszatéríteni a világot Krisztushoz, ez volt a létrehozója a mikófalvai passiójátékoknak is. Kideg, nehezen hivő, anyagias lelkek előtt puszta művészi vagy pláne üzleti vállalkozásnak tűnhe­tik fel az a színjáték-rendezés, de a világot és a lelkeket mozgató isteni hatalomban hívők érzik és látják, hogy Krisztusnak örökké velünk való, éltető ereje nyilatkozik meg a hevesmegyei falucska vállalkozásában. A kísérlet azonban még kezdetleges, a célt rendezők is, szereplők is még nem látják eléggé tisztán. Mi lehet a célja ezeknek a passiójátékok­nak ? Nézetünk szerint semmi más, mint hogy a nézők serege az előadás végén benső meggyőző­déssel kiáltson fel a római századossal együtt : valóban, ez ember Isten Pia vala! Ejt a célt kell kitűzni, minden tevékenységet erre irányítani és ba egy esztendőben csak egy megtérő ember mondja is el meggyőződéssel a százados szavait, már üdvös munkát végeztek rendezők és szereplők és nem marad el jutalmuk. A felületes közömbösség korszakát éljük ma. Vakmerő ítéleteket mondanak Krisztusról, evan­géliumról, kereszténységről olyan emberek, akik talán soha egy sort sem olvastak az evangélium­ból. A tudós atheisták (ha nem paradoxon ez a kitétel) írásaiban több bit, de mindenesetre több tisztelet nyilatkozik meg Krisztusról és az ő tanításairól, mint ezeknek a felületes tökfilkóknak fecsegéseiben. Nos, hát ba ilyen felületes a világ, vegyük elő az élőszó és az ábrázoló művészet erejét is, ha reményünk lehet rá, hogy ezzel a móddal csak egy lelket is megnyerünk Krisztusnak. A keret, a külsőségek mindehhez Mikófalván már készen vannak. A legelső a szabad természet szépsége, mely mindenkor legérthetőbben tud szólam az Istent kereső emberhez. Egerből gyö­nyörű vidéken kanyarog felfelé vonatunk. Sűrű erdőkkel borított hegyek tömege alatt regényes völgyek mélyén szalad le az Eger vize, felette gondozott országutak és az eger—putnoki vasút pályája visz el. Szarvaskő gyönyörű és nevezetes vidékét elhagyva, Borsodba megy át vonatunk és egy széles völgy közepén állunk meg. Borsodban szállunk le, a Bükk-hegység alján, de pár száz Majd más alkalommal a következő nagy- fontosságú kijelentéseket tette: „Mindinkább elő­térbe tódul az a válaszfal, amely a szellemi és anyagi érdekek között fennáll és amelyet mellőzni akarunk, hogy megakadályozzuk a két irány között végzetes ellentétek kifejlődését és elérjük azt a célt, hogy az élet viszonyai közt mindjob­ban előtérbe lépő anyagi érdekkel szemben egy magasabb irányú, műveltebb társadalom kialaku­lása által ellensúlyt biztosítsunk. Nem csupán az ismeretek terjesztésének és műveltségnek kérdése ez, hanem a legfontosabb társadalmi, sőt politi kai problémák egyike. Mert csak a szellem irányra lehet alapozva a nemzet egészének müveit sége, csakis ily alap nyújthat biztosítékot a köz erkölcsnek, a humanizmusnak, a va'ódi egyenlő ségi érzésnek, a köz iránti kötelezettség erős tudatának, szóval mindama pilléreknek, ameleykre az egészséges társadalmi és állami élet felépíthető. A tömegek szabad ismeretterjesztés utján való nevelésének nagy politikai fontosságát, vala­mint az inteligencia vezető szerepre hivatottságát hangsúlyozta mély meggyőződéssel a követ­kezőkben. „A politikai jogok gyakorlásának teljes egyenlősége a fejlődési irány, mely hatalmasan ni velláló hatást gyakorol a társadalmi egyenlőségre is. Ez teszi szükségessé, immár elodázhatatlanná, hogy necsak mindenkinek hozzáférhetővé tegyük a tudományok megismerését, hanem minden irányban, minden rétegbe igyekezzünk bevinni a tudományt, a hasznos ismereteket s ezek által lépésnyi ut után Mikófalya község határánál ismét Hsvesbs lépünk át. Már a vonatról látjuk a kis falucska fölött emelkedő hegy lejtőjén a nagyszabású embsri munka alkotásait, többszörö­sen plamrozott domboldalon egy hatalmas szín­házi nézőteret; mintha valamelyik óriási színhá­zunk tetejét vitte volna el, falait döntötte volna le valami hatalmas vihar; csak a nézőtér maradt ott és a szinpad építményei. A faluba érve, eltű­nik előlünk a látvány, hogy egy házsoron keresz­tül haladva, frissen készített szerpentin-nton vagy négyszáz uj kőlépcsőn felkapaszkodva odaérjünk a játék színterére, — Mintha a Krisztus korabeli Jeruzsálem falaihoz közelednénk. A falakon kivül, azaz a színfalak mögött, korhű öltözetű alakok, férfiak, nők, gyermekek sürögnek-forognak és büszke kíváncsisággal néznek bennünket, idege­neket. Előzékeny, figyelmes rendezők fogadnak és szinte egyenként vezetnek minden látogatót a helyére. Egyszerre úgy érezzük magunkat, hogy csak mi ülünk az Ur 1922. esztendejében Ma­gyarországon, a Bükk-hegység egyik lejtőjén, négy-öt méterrel alattunk azonban, egy kisded fennsikon, a Krisztus utáni 33. esztendő Jeruzsá­lemét látjuk. A szent város fóruma áll előttünk, szemben főkapujával, balra a főpap, jóbbra a római helytartó házával. Oly tökéletes az illúziónk, hogy szinte megzavarodunk, mikor nem épen ki­fogástalan magyar nyelven felhangzik a szereplők palócos kiejtésű beszéde. Felvonulnak sorban a fenséges, isteni tragédia evangéliumi szereplői és csak ekkor jutunk tudatára aunak, hogy nem a világ- história legnagyobb drámájának, hanem egy kis palóez falucska jámbor népe szerény próbálkozá­sának vagyunk szem és fültanui. Igazán csodála­tos színjátszó tehetség, lelkes igyekezet nyilatko­zik meg minden szereplő munkáján, de ha arra a célra gondolunk, amiről fentebb beszéltünk, azon­nal átlátjuk, hogy minden siker az Ur személye- sitőjének képességein fordul meg. Embereket áb­rázolni nem múlhatja felül az emberi képessége­ket, de Istent megszemélyesíteni, bizonyára felül­múlja. Csak kivételes, tüneményes színjátszó zseni tudná úgy játszani előttüuk Krisztust, az embert, hogy meglássuk benne rögtön az Istent is. Miután pedig az egyszerű embereknek a puszta tekintélyen alapuló hite, felfogása, képzelete az Istenségről oly közel áll a lángésznek a legma- gasabbrendü tudással is megalapozott hitéhez, az általános műveltséget vagy legalább a művelt­ség iránti érdeklődést és tiszteletet. E nélkül az érdeklődés és tisztelet nélkül sivár marad a néplélek, erkölcsi tartalomban szűkölködik és téves irányokba terelhető a közfel­fogás. E nélkül az érdeklődés és tisztelet nélkül sehogy se leszünk képesek biztosítani a zavar­talan fejlődésnek azt az előfeltételét, hogy erkölcsi alapon gyakoroltassanak a fizikai személyi fel­tételekhez kötött jog^k és hogy érvényesüljön az a vezető szerep, amelyet a magasabb műveltség­nek, szaktudásnak és erkölcsi erőnek kell gyako­rolnia azokra, akik e tulajdonságok fogyatékában szenvednek.“ Lelkének emelkedettségét, valamint a kul­túra összeforrasztó erejébe vetett hitét hadd bizo­nyítsam a következő idézettel : „A dal ereje, a zene varázsa egyformán rezgi át a kunyhók homályát’és a paloták illatos fényárját. Ez a bibliai Jákob létra az, amelyen angyali nyugalommal emelkedünk a magasba s szállunk le a földi valóság körébe. Ne kicsinyel­jük, hanem egész valóságában méltányoljuk an­nak társadalmi és politikai összeforrasztó erejét, különösen mi, akiknek közéletét széthúzó vallási és faji különbözőségek, sokban ellentétes politi­kai törekvések annyira széttagolják, hogy a mind­ezeken felülemelkedő közös érzések és érintkezési pontok ápolása nálunk sokkal nagyobb jelentő­ségű mint más népeknél.“ Folyt. köv. nagyszerű és természetes gondolat, hogy erős hitü, kételyektől ment egyszerű, földműves ember jelenítse meg előttünk Krisztust, az Isten fiát. Úgy játszani Krisztust, hogy nemcsak az embert lássak magunk előtt, hanem egyúttal, sőt első­sorban a világ isteni Megváltóját, Istenét és Meg­váltóját azoknak is, akik körülötte halált követel­nek fejére és azoknak is, akik ott nézzük a szín­játékot hivő vagy hitetlen lélekkel, ahhoz első- sorban rendíthetetlen hit, másodsorban apostol- kodási vágy és készség szükséges. Épenséggel nem képzelhetetlen, hogy mindkettő meglegyen egy egyszerű, falusi szántóvető ember egyéniségében. Nem gratulálhatunk a vállalkozásnak, hogy reá­találtak egy ilyen egyéniségre, de abban sem kételkedünk, hogy elő fog kerülni Mikófalván ez az ihletett férfiú. Addig pedig igen sok jámbor hivő fog gyönyörködni a bükki hegyek ölén az Istenember világrengető drámájának látásában és nem fog közülők egy sem megbotránkozni, de aligha fogja egy hitetlen lélek is lelkében meg­rendülve vagy gondolkozóba ejtve elhagyni a mikófalvai Jeruzsálemet. A fáradtságot azonban senki érdeklődő meg nem bánja. A legteljesebb gondoskodás veszi kö­rül az idegent, az Ígért különvonatokról azonban le kell mondani. Pedig igen csekély áldozat volna az államvasutaktól, legalább Egerből egy külön- vonatot beállítani az előadások napjain. Azzal a benyomással hagyjuk el az alko­nyatba boruló mikófalvai völgyet, hogy egy ma­gasztos feladatot teljesíteni hivatott, szép jövővel biztató vállalkozás bölcsejénél voltunk. A vasúti kocsiban együtt utazunk néhány előkelő minisz­teri tisztviselővel. Élénk tetszésüket nyilvánítják ama royalista tüntetéssserü rögtönzésen (!), hogy Pilátus szavaira az egyik főpap azt feleli: nekünk nincsen királyunk, hanem csak császárunk, Nos, ha müveit emberek előtt ennyire ismert a biblia legfontosabb részének szövege, akkor igazán meg kell nézni a mikófalvai passiójátékot. m, á. felhívást! A »Békésmegyei Képzőművészeti és Ipar­művészeti társulat* mindazon tagjai, kik már tag­ként beléptek s mindazok, kik mint lelkes rnü- vásárlók — müpártolók tagként óhajtják támogatni megyei s igy közvetve hazai művészetünket, fel­kéretnek, hogy folyó hó 18 án (vasárnap) dél­előtt II órakor a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület tanácstermébén tartandó alakuló köz­gyűlésünkön megjelenni szíveskedjenek. Tárgysorozat: j 1. Alapszabálytervezet bemutatása. 2. Tisztikar megválasztása. 3. Jelentés a társulat eddigi működéséről és alapvagyonának elszámolása. 4. Indítványok. Gyula, 1922, évi junius 12-én, A Békésmegyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat szervező bizottsága. HIKE K. Gróf Széchenyi Miklós nagyváradi megyés püspök egészségi állapotáról a hazai lapokban té­ves hírek jelentek meg. Ezekkel szemben biztos értesüléseink alapján — amint azt annak idején és első ízben is — közöltük, ismételten megerő­sítjük, hogy a megyés püspök urnák gyengélke­dése nem volt oly komoly természetű, mint egyes lapok írták és az csupán az utazással velejáró ki- sebbfoku kimerülésben nyilvánult, amit igazol az, hogy egészsége azóta már teljesen helyre is állott. Hírek. Horthy Miklós kormányzónk a ka­tonai csapatok megszemlélése végett Szent Péter és Pál napján Békéscsabára érkezik. A látogatás tisztán katonai jellegű lesz és mert Gyulán kato­naság eddig nincs, a kormányzó öfőmóltósága ezúttal nem fog Gyulára is ellátogatni. A békés­csabai fogadás ünnepélyes keretekben fog meg­történni.

Next

/
Thumbnails
Contents