Békés, 1922. (54. évfolyam, 1-104. szám)
1922-06-07 / 45. szám
LIV. évfolyam 45. szám. Szó ml» at Gyula, 1933. juntas 3. Előfizetési árak: aMM mm Szerkesztőség, kiadóhivatal: Egész évre . . . 160 K B jffl |f Gyulán, Templom-tér Dobay Félévre .... 80 K L# p4C Tänos könyvkereskedése, Negyedévre ... 40 K 8 ^ F^l * 11 * . * hova a laP szellemi részét fjfi Jp ||f Ja if 8 JK ^8 illető közlemények, hirdetéei^&UUBSS&m tOffim* aÄ» weMlEMmMÍHa W^sasáP^ sek és nyiltterek intézendők. “ l:l55 “ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Ké2ira, „J~ tik ,ssza Egyes szám ára 3 korona. Felelős szerkesztő: DOHÁT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Eredmények. Az egységesnek mondott kormánypárt igen sok hivatalos és nem hivatalos jelöltje bejutott az uj nemzetgyűlésbe. Az első választási napokon, melyekben tudvalévőén az egységes pártra jó kerületekben volt a választás. Csak elfogult pártember állíthatja azonban azt, hogy kormány és pártja erkölcsi győzelmet is arattak. Ez a győzelem bizony csak számbeli. Számbeli azért, mert feltűnően sok az olyan kerület, melyben az egységes párt jelöltje száznál jóval alacsonyabb többséggel győzött, holott ma minden kerületben tizezrével számoljuk a szavazókat, számbeli csupán azért, mert minden erkölcsi értéktől megfosztja a diadalt, hogy az egységes párt az ország szivében, Budapesten, egyetlen kerületben sem mert fellépni és hogy a választások legfőbb intézője, a belügyminiszter mellett még egy másik aktiv miniszter és két aktiv államtitkár is kibukott. A mi vármegyénkben különösen feltűnő a kormány veresége. A szeghalmi kerületet leszámítva, ahol a népszerű kormánypárti jelöltnek nem volt ellenjelöltje, küzdelem után csak egy helyen, Gyulán, tudott bejutni az egységes párt jelöltje. Ezzel szemben nevezetes kisebbségben maradt Szarvason, Tótkomlóson, Békéscsabán és Békésen. Szarvasou a pótválasztásba sem került a kormánypárt hivatalos jelöltje, Gyomán és Orosházán pedig pőtválasztásra kell indulnia. Ha már most figyelembe vesszük, hogy vármegyénkben egy helyen a szociáldemokrata párt jelöltje, egy helyen pedig munkáspárti jelölt győzött, három helyen pedig szociáldemokrata jelölt került pótválasztásba, akkor kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy vármegyénkben elsősorban a szociális kérdések képezték.a választók állásfoglalásának tárgyát. Ha azután látjuk, hogy az országban Békéscsabán kívül, még két helyen győzött szociáldemokrata jelölt és a békésmegyei bárom kerületen kívül még öt kerületben, közöttük Sopronban, Andrássyval szemben került pótválasztásba a szociáldemokrata jelölt, akkor a szociális kérdések nagy befolyását a választásokra az egész országra nézve megállapíthatjuk. És ezen nincs mit csodálkozni. Egy országban, ahol még most is sorfalat kell álla- ni a kenyérért, ahol magas társadalmi állású emberek alig tudnak ruházkodni, ott más kérdések, mint a gazdaságiak, nem igen tudnak uralkodni az emberek lelkén. Ott, ahol a mienkhez hasonló nyomorúság van, nehéz attól a vágytól szabadulni, hogy mindenek előtt a nyomorúságon segítsünk. Ott, ahol egyfelől esztelen fényűzés üli orgiáit, másfelől a kétségbeejtő nyomor tanyázik, ott minden gondolat csak oda lehet irányozva, hogy mikép lehet ezen gyorsan és alaposan segíteni. Akik mindezt nem érzik és nem értik, azoknak, úgy látszik, radikális orvosságra van szükségük. Mikor a keresztény pártok szociális reformokat sürgettek, akkor igen sokan ebben az országban kékültek, zöldültek. Mikor keresztény és nemzeti alapokon álló pártok elodázhatatlan és gyökeres reformokhoz akartak fogni a szociális téren, akkor az ország legkonzervativabban érző osztályát, a kisgazdákat, mozgósították ellenük. Két esztendőre volt szükség, mig az ország felismert© ezt a játékot és most természetszerűen nem a kijátszott és szótbomlasztott keresztény pártoknál keresi igazát, hanem a többet ígérő és merészebben fellépő szociáldemokráciánál. Mit szólnak most azok, akiknek háta ludbőrzött, ba szociális kérdésekről csak hallottak is. Akik azt mondották két esztendővel ezelőtt, hogy azt a szót: »szocialista«, Magyarországon többé kiejteni sem lehet, sem nem szabad. Most bizonyára azzal vigasztalják magukat, hogy semmit sem jelent a parlamentben 8—10 szociálista képviselő, nem tudnak azok a parlamentben sok vizet zavarni. Ne feledjék el azonban, hogy csak addig 8—10 ezeknek a száma, amíg nyugodtan, egyetértéssel megvalósulhatnak azok a szociális reformok, melyeket a nemzet .százezrei kivannak. Minket a szociáldemokrata pártnak a parlamentben való megjelenése nem hoz zavarba. Mi a nemzet haladását, felemelkedését, újjászületését mindig a szociális eszméktől vártuk. Azok mértéke, megvalósitásuk tempója már részletkérdés, melyek az egy cél félé törekvőket el nem választhatják egymástól, hanem egyesíteniük kell egymással. Mikor azonban mélyreható szociális reformokat kívánunk, nyomatékosan hangozTÁRCA. önkormányzati alapon szervezett egész megyei közigazgatást bármikor kezébe keríthette. Minden közhivatali kinevezésnél a pártszempontot helyezték előtérbe, még az egyházi kinevezéseknél is. A pénzügyi és gazdasági élet is teljesen beillesztetett a párturalmi politikába. „Végre már alig lehetett ebben az országban független embert találni; az egyik függött, mert szegény volt, állásra, támogatásra szorult; a másik, mert gazdag volt és nagy érdekei forogtak kockán. Ehhez járult a városok helyi érdeke, amely többnyire a kormány jóakaratától várta kielégítését. Mindez pedig a képviselőválasztásnál követett magatartástól függött.“ „Az állami alkalmazottak politikai elnyomásának egyik következményeként a vidéki városok legnagyobb részében, sőt Budapest több kerületében is, megszűnt a komoly politikai mérkőzés lehetősége. Ezzel a városi elem szellemi mozgékonysága és az abból keletkező hajtóerő jóformán elveszett közéletünk számára“. Miként sikerült néha egy-egy városi kerületet a kormánytól elhódítani, arra érdekes esetet mond el Apponyi: 1891-ben csak úgy sikerült Beöthy Ákosnak Kassát elhódítani a kormánypárttól, hogy Baross Gábor kereskedelmi miniszter nem gyakorolt nyomást a vasutasokra csak azért, hogy bosszanthassa Szilágyi Dezsőt, akivel rossz viszonyban volt és aki személyesen lépett sorompóba a kormánypárti jelölt mellett „Az egész országra rá volt vetve a párturalom olyan hálója, melyet a közérzületnek csak ritka kivételes hőfokú felindulása téphetett szét. De az egész párturalmi épületnek koronája mégis a királyi jóindulat kizárólagos lefoglalása volt a szabadelvű-párt részére.“ Ezt a jóindulatot a fejlődő nemzeti igények állhatatos visszaszorítása által szerezte meg magának a párt. A szabadelvű-párt minden erejét és hatalmát a párturalom fenntartására fordítván, alig ért reá a belső reformokkal foglalkozni. Szociális téren meg éppenséggel semmit sem alkotott. Apponyi bámulattal említi, hogy a szabadelvű- párt legkiválóbb férfiaiból, Tisza Kálmánból, Szilágyi Dezsőből teljességgel hiányzott a szociális érzék; Tisza Istvánban már volt valamennyi, de ő meg ezen a téren kissé avult tekintélyek után igazodott. „A nemzeti önérzet, melyet egészen táplálék nélkül hagyni mégsem lehetett, az uralkodó párt politikájában kizárólag a belügyi mederbe tereitett “ Leghálásabbnak és legcélszerűbbnek mutatkozott a nemzetiségi kérdésnek minél hangosabb kezelése. Az elvekben ugyan egészen azon az alapon állott a szabadelvű-párt is, mint a Apponyi „Emlékiratai“. V. Azok közé a közvetlenül ható gondolatok és eszmék közé, melyek a szabadelvű-párti kormányzást oly hosszú időre lehetővé tették, tartozott elsősorban az, hogy ez a párt és a Tisza-féle rezsim azt hirdette és talán hitte is magáról, hogy ő a 67-iki kiegyezést védő egyetlen párt. Miután pedig a 67-es alap változtathatatlan fenntartását az ország legfontosabb, legvi- tálisabb érdekének is hirdette egyszersmind, ebből folyóan a párt önmagát is nélkülözhetetlennek tartotta és azt hirdette, hogy bukása katasztrófát okozna. Ezzel a szabadelvű párt uralmának fenntartása lassanként állami céllá vált a párt politikájában és ezen felfogás frlya- mányaként az egész közigazgatás a párturalom fenntartásának szolgálatába állíttatott. A főispán megszűnt körülirt hatáskörrel, fegyelmi felelősséggel biró közigazgatási hivatalnok lenni, hanem a kormány politikai bizalmi közege, mondd : főkortese lett, aki a diszkrecionális hatalom oly teljességével lett felruházva, hogy az állítólag • • Szent István dupla maláta különlegességek főlerakata Udvari és Tavaszi uUll Weisz Mór és Társánál, Gyulán. 464 17—* Latnunk mal szama 6 oldal.
