Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-12-10 / 99. szám
till!, évfolymais 99. s®ám Szombat (Kynia, 1931. december 10 Elöflxetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Választás. A vármegye, közönsége néhány főtisztviselői állás betöltése végett választásra gyűl össze a jövő csütörtökön. Amióta a közhivatalok megszűntek nobile offieiumok lenni, a köztisztviselők választása elveszítette régi közjogi és etikai indítékait és elveszítette jelentőségét. A választás rendszerint igen szűk körre szorítkozott és az autonómiák választás alá eső tisztviselői csak olyan szabályszerűen emelkedtek a hivatalok ranglétráin, mint a kinevezés alá eső tisztviselők. A kiválóságoknak is sokszor várakozniok kellett, mig a szolgálatban idősebbek elmentek előlük, a gyengébbek is előrehaladtak, ha a sor reájuk került. A ma- gistratura jelölte ki a megüresedett állásokra a kinevezendőket, a vármegyék közönsége úgy szólván csak szankcionálta szavazatával ezeket a kijelöléseket. Ritkán történt meg, hogy a magistratura nem ragaszkodván két vagy több jelölt közül egyikhez sem feltétlenül, a vármegye közönsége döntötte el a versenyt. Ilyenkor a jobb összeköttetésekkel rendelkező, a több személyes rokonszenvet kelteni tudó, fürgébb, élelmesebb jelölt nyerte el az állást. Ez a fejlődés egyébként igen természetes volt. A törvényhatósági bizottság tagjai természetesen nem igen ismerhették alaposabban az egyes tisztviselők értékét, képességeit, a legokosabb volt tehát, amit tehettek, bogy a magistratura kívánsága szerint szavaztak. Ezzel azután a választás lényegében kinevezéssé változott át, csak formájában maradt meg választásnak. Volt ennek az állapotnak előnye is, volt hátránya is. Előnye volt, hogy a politikai pártállás — Istennek hála — a lehető legminimálisabb mértékben hatott a tisztviselői választások eredményében, hátránya volt, hogy túlságosan a bürokratikus hasznavebetőség, nem pedig a közönség részéről megnyilvánuló spontán bizalom, szeretet lett irányadó a hivatalok ‘betöltésénél. Ezzel azután lassanként megszűnt minden erkölcsi kapcsolat kormányzók és kormányzottak, hivatalnokok és közönség között és igy elvesztette egyik államfentartó erejét az ősi magyar municipium, a vármegye. A választott .tisztviselő is ugyanolyan állami hivatalnok lett, mint a kinevezett, aki .csak felfelé érzett felelősséget, lefelé igen minimálisát. Természetesen okozta ezt az is, hogy a vármegyék választóközönsége jórészt szintén elveszítette függetlenségét a kormányokkal és az országos pártokkal szemben. Mindez igen nagy hiba volt. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy a vezetésre, irányításra hivatott választott tisztviselői kar a kinevezettekkel együtt elvesztette minden ösz- szeköttetését a néppel, a tömegekkel és ezzel elvesztette minden befolyását is a lakosságra. A választott tisztviselőnek is teljesen függetlennek kell ugyan lennie a pártoktól, a tömegek jelszavak után induló pillanatnyi kívánságaitól, ámde mégis szoros erkölcsi kapcsolatban kell állania a kormányzottakkal és a jóakaratu vezető egyéniségek bizalmát a társadalom minden rétegéből bírnia kell és egy pillanatra sem szabad elveszítenie. Sőt, hogy teljesen független lehessen, hogy igazán irányitó és vezető lehessen, ebhez a 1 „ • legteljesebb mértékű bizalmat kell ajulról élveznie. Aki tudja, hogy milyen hasznot jelenthet a közjóra és a közbékére egy-egy feltétlen bizalmat élvező, önzetlen köztisztviselőnek csak a közérdeket szem előtt tartó pártatlan, igazságos működése, az csak fájdalommal látná, ha a választások párttusákká vagy bürokratikus kinevezésekké fajulnának. Belpttlitikai hírek, Ä nyugatmagyaropszági népszavazás. Sopronban és a körötte levő hét községben december 13-án Lesz a bovátartozás felől a népszavazás, A tábornoki bizottság által megállapított választási szabályzat szerint szavazhat minden férfi és no, aki 1921. január 1-én már betöltötte huszadik évét és azóta az illető területen lakik vagy ott bir illetőséggel. A szavazás három tagú antant tiszti bizottságok előtt történik; minden bizottsághoz egy magyar és egy osztrák tiszt van beosztva, akik tanácskozási joggal bírnak, de szavazatuk nincsen. A szavazás titkos lesz. Minden szavazó egy narancs szinü lapot, »Ausztria* és egy kék lapot »Magyarország* felirattal és egy borítékot fog kapni. Elzárt fülkében össze kell tépnie annak az államnak lapját, melyre nem akar szávazni, azután mindkét lapot a borítékba tenni és lezárva átadni a bizottságnak. A szavazatokat egy főbizottság számlálja azután össze. Ausztria mindent elkövet, hogy a szavazás javára üssön ki. Miután becsületes eszközökkel nem boldogul, újabban arra vetemedett, hogy Erdélyben és a Bánátban toborzott német diákokat küld tömegesen Sopronba, akik ott mint magyar- kiküldöttek viselkednek, a lakossággal kegyetlenkednek és erőszakoskodnak, hogy igy a magyarok ellen keltsenek gyűlöletet. A négy szigeten fekvő Gyula város és várnak a mohácsi vészig gazdag és dicsőséges történelme van, amit tudósaink alaposan felkutattak, részletesen feldolgoztak. Nagy kár, hogy e város szép múltjának, hírességének ezen emlékeit, a nagyrészt idegenből idetele- pitett uj lakosok nem ismerik, mert az erre vonatkozó adatok, krónikák, történetek a könyvtárakban penészednek, azokat senki sem olvassa, a mai idegyökeresedett nemzedékkel nem ismerteti, hogy a nép abból szülőföld és hazaszeretetet tanulhasson. Csupán töredék részletek maradtak fenn azon kevés tősgyökeres őslakók utódai körében, kiknek elei a török világ előtt és alatt itt élvén, fenntartják és megerősítik a régi helyneveket, a vár és város régi történetéből, egyes hősökről regéket, epizódokat tudnak elbeszélni. Még többet hallottam a gyulai várról és történelméről a környékbeli népek köréből. A sarkadi, dobozi, gyulavárii és békési nép sokkal beszédesebb a gyulai vár és várélet felől, mint maga a gyulai. Pár évtized előtt a hazai történetírásnak egy egész sereg munkása*) nagy buzgalmat fejtett ki a Békésvármegyei Régész- és Müvelődéstörténelmi Egylet keretében, melyet Göndöcs Benedek apát, mint mecénás, nagy áldozatokkal támogatott, hogy e vár és város, valamint a vármegye gmúltja felderittessék és nagyrészt ennek köszönhetjük, hogy vármegyénk múltja aránylag jobban van megvilágítva, mint a többi *) Id. Mogyoróssy János, Haan Lajos, Gróez Béla, Göndöcs Benedek, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Csánky Dezső, Szabó Károly, Zsilinszky Mihály, Oláh György di. Karácsonyi János rtb. Arca. A gyulai ó-vár. i. A magyar Alföldnek egyetlen, még ma is meglehetős épségben és eredeti alakjában fennálló középkori vára a gyulai Óvár. Ez a nagy, négyszögü, tornyos épület a Fehér-Körös anyamedrének egy kanyarulatában dombos szigeten fekszik, mely a legmagasabb pont a gyulai határ területén. Hogy ez a hely már az Árpádházi királyok alatt is várféle megerősített hely volt, ez okmányilag be van igazolva. Maga a természet is ilyennek alkotta, amikor széles és mély vizekkel elkülönített 4—5 nagy szigetre osztotta. Éhez járult, hogy északkelet felől, tehát a sarkadi oldalról megközelíthetetlen volt, mert a Fekete-Körös vize itt nagy tavat és Sárrétet alkotott, melynek széle egészen a gyulai vár alá ért és vize itt folyt le a Fehér-Körösbe. így a gyulai vár körüli medreket az egész Bihar hegység, ahonnan a Fekete-Körös táplálkozik és az Erdélyi Érchegység, ahonnan a Fehér-Körös ered, vizzel állandóan ellátták. Az úgynevezett sarkadi tó nemcsak a népmesékből ismeretes, hanem azt a történelemben is feljegyezve és az egykorú térképeken is kijelölve találjuk. Ez a tó feküdt Gyula, Gyulavári, Sarkad és az elpusztult Szerhet (ma Szeregyháza) között mintegy 36 négyszögkilométer területen, a mai Bánom nevű lapos, vizenyős határrészen, sőt túl a Fekete-Körösön is a solymosi és gelvácsi erdőig elterült. Hogy a gyulai várszigetek ősmagyarkori jó védelmi helyek voltak, kitűnik már Rogerius nagyváradi kanonok Siralmas Énekéből,melyben Írja, hogy a tatárok elől Nagyváradról menekülve, Tamáshidán át Gyulára érkeztek, mely hely szigeten feküdt, vizekkel jól körülvéve, sáncokkal megerősítve, úgy, hogy csak egy keskeny gáton és hidon át lehetett abba bejutni. A gyulai vár és város már akkor tényleg négy szigeten terült, melyek ma is tisztán kivehetők. Az Óvár épen az első szigeten fekszik, de ezt a második szigettől elválasztó viz- meder időközben betömetvén, a mai vár és várkastély egy szigeten látszanak feküdni; a másik két szigeten maga a város épült Ezen terephez hasonló, vizekkel igy körülkerített, vár és város az egész tiszántúli részen nem volt található. lUDunli mai «xáro» 6 nld»>.
