Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-12-10 / 99. szám

till!, évfolymais 99. s®ám Szombat (Kynia, 1931. december 10 Elöflxetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Választás. A vármegye, közönsége néhány főtiszt­viselői állás betöltése végett választásra gyűl össze a jövő csütörtökön. Amióta a közhivatalok megszűntek no­bile offieiumok lenni, a köztisztviselők válasz­tása elveszítette régi közjogi és etikai indí­tékait és elveszítette jelentőségét. A válasz­tás rendszerint igen szűk körre szorítkozott és az autonómiák választás alá eső tisztvi­selői csak olyan szabályszerűen emelkedtek a hivatalok ranglétráin, mint a kinevezés alá eső tisztviselők. A kiválóságoknak is sokszor várakozniok kellett, mig a szolgálatban idő­sebbek elmentek előlük, a gyengébbek is előrehaladtak, ha a sor reájuk került. A ma- gistratura jelölte ki a megüresedett állásokra a kinevezendőket, a vármegyék közönsége úgy szólván csak szankcionálta szavazatával ezeket a kijelöléseket. Ritkán történt meg, hogy a magistratura nem ragaszkodván két vagy több jelölt közül egyikhez sem feltét­lenül, a vármegye közönsége döntötte el a versenyt. Ilyenkor a jobb összeköttetésekkel rendelkező, a több személyes rokonszenvet kelteni tudó, fürgébb, élelmesebb jelölt nyer­te el az állást. Ez a fejlődés egyébként igen természe­tes volt. A törvényhatósági bizottság tagjai természetesen nem igen ismerhették alapo­sabban az egyes tisztviselők értékét, képes­ségeit, a legokosabb volt tehát, amit tehet­tek, bogy a magistratura kívánsága szerint szavaztak. Ezzel azután a választás lényegé­ben kinevezéssé változott át, csak formájában maradt meg választásnak. Volt ennek az álla­potnak előnye is, volt hátránya is. Előnye volt, hogy a politikai pártállás — Istennek hála — a lehető legminimálisabb mértékben hatott a tisztviselői választások eredményé­ben, hátránya volt, hogy túlságosan a bürok­ratikus hasznavebetőség, nem pedig a közön­ség részéről megnyilvánuló spontán bizalom, szeretet lett irányadó a hivatalok ‘betöltésénél. Ezzel azután lassanként megszűnt minden erkölcsi kapcsolat kormányzók és kormány­zottak, hivatalnokok és közönség között és igy elvesztette egyik államfentartó erejét az ősi magyar municipium, a vármegye. A vá­lasztott .tisztviselő is ugyanolyan állami hi­vatalnok lett, mint a kinevezett, aki .csak felfelé érzett felelősséget, lefelé igen mini­málisát. Természetesen okozta ezt az is, hogy a vármegyék választóközönsége jórészt szin­tén elveszítette függetlenségét a kormányok­kal és az országos pártokkal szemben. Mindez igen nagy hiba volt. Sokban hozzájárult ahhoz, hogy a vezetésre, irányí­tásra hivatott választott tisztviselői kar a kinevezettekkel együtt elvesztette minden ösz- szeköttetését a néppel, a tömegekkel és ezzel elvesztette minden befolyását is a lakosságra. A választott tisztviselőnek is teljesen függetlennek kell ugyan lennie a pártoktól, a tömegek jelszavak után induló pillanatnyi kívánságaitól, ámde mégis szoros erkölcsi kapcsolatban kell állania a kormányzottakkal és a jóakaratu vezető egyéniségek bizalmát a társadalom minden rétegéből bírnia kell és egy pillanatra sem szabad elveszítenie. Sőt, hogy teljesen független lehessen, hogy igazán irányitó és vezető lehessen, ebhez a 1 „ • legteljesebb mértékű bizalmat kell ajulról élveznie. Aki tudja, hogy milyen hasznot jelenthet a közjóra és a közbékére egy-egy feltétlen bizalmat élvező, önzetlen köztiszt­viselőnek csak a közérdeket szem előtt tartó pártatlan, igazságos működése, az csak fáj­dalommal látná, ha a választások párttusákká vagy bürokratikus kinevezésekké fajulnának. Belpttlitikai hírek, Ä nyugatmagyaropszági népszavazás. Sopronban és a körötte levő hét községben december 13-án Lesz a bovátartozás felől a nép­szavazás, A tábornoki bizottság által megállapított választási szabályzat szerint szavazhat minden férfi és no, aki 1921. január 1-én már betöltötte husza­dik évét és azóta az illető területen lakik vagy ott bir illetőséggel. A szavazás három tagú antant tiszti bizottságok előtt történik; minden bizott­sághoz egy magyar és egy osztrák tiszt van beosztva, akik tanácskozási joggal bírnak, de szavazatuk nincsen. A szavazás titkos lesz. Minden szavazó egy narancs szinü lapot, »Ausztria* és egy kék lapot »Magyarország* felirattal és egy boríté­kot fog kapni. Elzárt fülkében össze kell tépnie annak az államnak lapját, melyre nem akar szávazni, azután mindkét lapot a borítékba tenni és lezárva átadni a bizottságnak. A szavazatokat egy főbizottság számlálja azután össze. Ausztria mindent elkövet, hogy a szavazás javára üssön ki. Miután becsületes eszközökkel nem boldogul, újabban arra vetemedett, hogy Erdélyben és a Bánátban toborzott német diáko­kat küld tömegesen Sopronba, akik ott mint magyar- kiküldöttek viselkednek, a lakossággal kegyetlenkednek és erőszakoskodnak, hogy igy a magyarok ellen keltsenek gyűlöletet. A négy szigeten fekvő Gyula város és várnak a mohácsi vészig gazdag és dicsőséges történelme van, amit tudósaink alaposan fel­kutattak, részletesen feldolgoztak. Nagy kár, hogy e város szép múltjának, hírességének ezen emlékeit, a nagyrészt idegenből idetele- pitett uj lakosok nem ismerik, mert az erre vonatkozó adatok, krónikák, történetek a könyv­tárakban penészednek, azokat senki sem olvassa, a mai idegyökeresedett nemzedékkel nem ismerteti, hogy a nép abból szülőföld és hazaszeretetet tanulhasson. Csupán töredék részletek maradtak fenn azon kevés tősgyökeres őslakók utódai körében, kiknek elei a török világ előtt és alatt itt élvén, fenn­tartják és megerősítik a régi helyneve­ket, a vár és város régi történetéből, egyes hősökről regéket, epizódokat tud­nak elbeszélni. Még többet hallottam a gyulai várról és történelméről a kör­nyékbeli népek köréből. A sarkadi, do­bozi, gyulavárii és békési nép sokkal beszédesebb a gyulai vár és várélet felől, mint maga a gyulai. Pár évtized előtt a hazai törté­netírásnak egy egész sereg munkása*) nagy buzgalmat fejtett ki a Békésvár­megyei Régész- és Müvelődéstörténelmi Egylet keretében, melyet Göndöcs Be­nedek apát, mint mecénás, nagy áldozatokkal támogatott, hogy e vár és város, valamint a vármegye gmúltja felderittessék és nagyrészt ennek köszönhetjük, hogy vármegyénk múltja aránylag jobban van megvilágítva, mint a többi *) Id. Mogyoróssy János, Haan Lajos, Gróez Béla, Göndöcs Benedek, Fraknói Vilmos, Thaly Kálmán, Csánky Dezső, Szabó Károly, Zsilinszky Mihály, Oláh György di. Karácsonyi János rtb. Arca. A gyulai ó-vár. i. A magyar Alföldnek egyetlen, még ma is meglehetős épségben és eredeti alakjában fennálló középkori vára a gyulai Óvár. Ez a nagy, négyszögü, tornyos épület a Fehér-Körös anyamedrének egy ka­nyarulatában dombos szigeten fekszik, mely a legmagasabb pont a gyulai ha­tár területén. Hogy ez a hely már az Árpádházi királyok alatt is várféle meg­erősített hely volt, ez okmányilag be van igazolva. Maga a természet is ilyennek alkotta, amikor széles és mély vizekkel elkülönített 4—5 nagy szigetre osztotta. Éhez járult, hogy északkelet felől, tehát a sarkadi oldalról megközelíthetetlen volt, mert a Fekete-Körös vize itt nagy tavat és Sárrétet alkotott, melynek széle egészen a gyulai vár alá ért és vize itt folyt le a Fehér-Körösbe. így a gyulai vár körüli medreket az egész Bihar hegység, ahonnan a Fekete-Körös táplálkozik és az Erdélyi Érchegység, ahonnan a Fehér-Körös ered, vizzel állandóan ellátták. Az úgynevezett sar­kadi tó nemcsak a népmesékből ismeretes, ha­nem azt a történelemben is feljegyezve és az egykorú térképeken is kijelölve találjuk. Ez a tó feküdt Gyula, Gyulavári, Sarkad és az el­pusztult Szerhet (ma Szeregyháza) között mint­egy 36 négyszögkilométer területen, a mai Bá­nom nevű lapos, vizenyős határrészen, sőt túl a Fekete-Körösön is a solymosi és gelvácsi erdőig elterült. Hogy a gyulai várszigetek ősmagyarkori jó védelmi helyek voltak, kitűnik már Rogerius nagyváradi kanonok Siralmas Énekéből,melyben Írja, hogy a tatárok elől Nagyváradról mene­külve, Tamáshidán át Gyulára érkeztek, mely hely szigeten feküdt, vizekkel jól körülvéve, sán­cokkal megerősítve, úgy, hogy csak egy keskeny gáton és hidon át lehetett abba bejutni. A gyulai vár és város már akkor tényleg négy szigeten terült, melyek ma is tisztán ki­vehetők. Az Óvár épen az első szigeten fek­szik, de ezt a második szigettől elválasztó viz- meder időközben betömetvén, a mai vár és vár­kastély egy szigeten látszanak feküdni; a másik két szigeten maga a város épült Ezen terephez hasonló, vizekkel igy körülkerített, vár és város az egész tiszántúli részen nem volt található. lUDunli mai «xáro» 6 nld»>.

Next

/
Thumbnails
Contents