Békés, 1921. (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-06-18 / 49. szám
Lili. évfolyam 49. szám Szombat %nla, 1931. június 18 Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. DÚT/ÚC1 OjlI/JlvJlÍ/O POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 2 korona. Felelés szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Az Ifjúság. A menekült egyetemek elhelyezésének kérdése kapcsán Vass József kultuszminiszter a nemzetgyűlés tegnapi ülésén nagyszabású beszédet mondott, melyben főkép az ifjúság nevelésének irányításáról vallott nézeteit fejtette ki. Ä beszéd osztatlan, nagy tetszést váltott ki a nemzetgyűlés minden oldalán és ba a benne vallott elvek megvalósitására módot és idót adnak ennek a nagytudásu és emelkedett lelkületű miniszternek, nemzedékek hálája fogja áldani Yass József nevét. Két gondolat vonult végig a beszédén, mely különösen megragadta a lelkeket. Az egyik az, bogy a magasabb iskolákat végzett intelligencia elszakadt a néptől és ezzel együtt a nemzeti eszmétől. Valóban, ez szinigazság és végzetes hiba volt. Egyetemi oktatásunkat mindennek lehetett mondani, csak gyakorlatinak nem. Rengeteg tudományt iparkodtak betömni a főiskolai ifjúság fejébe, de hogy ebből a sok tudományból mi és mikóp hasznosítható a százezrek életének megkönnyítésére és a nemzet erősítésére, azt teljesen elfelejtették tanítani. Ellenkezőleg. A tudomány minden haladása' úgy vitetett át az életbe, hogy nj terhet rakott az emberekre, uj kerékkötője lett a nemzeti erőgyűjtésnek. Mindez okozója lett annak, hogy élet és tudomány nemcsak elidegenedtek egymástól' de ellenségei lettek egymásnak és ebből folyólag azok, akik a tudomány művelőinek és képviselőinek hihették magukat, mindjobban eltávolodtak a mindennapi élet embereitől, az intelligencia és a nép egymást meg nem értő tényezőkké váltak. A miniszter ur bizonyára tudja, habár beszédében nem tért is ki erre, hogy ennek az oka majdnem kizárólag a gyakorlatiatlan irányú tanítás a középiskolától kezdve az egyetemekig. Ezzel a hiányossággal áll összefüggésben az a másik nagy hiba is, amit észrevett, és panaszolt a miniszter, hogy t. i. az ifjúság főiskolai nevelése nemzetietlen irányzatot vett. Az elméleti tudomány, mely elfelejt közösségben maradni az élettel, mindig hajlandó magátnépek és nemzetek felett állónak képzelni, a gyakorlati tudomány ellenben tökéletesíteni, boldogabbakká akar tenni mindnyájunkat, természetszerűleg hazafiasabb tehát, ragaszkodóbb az emberi közösségekhez, melyek révén át tudja vinni az életbe a maga vívmányait. Az a tudomány, mely mindig csak az elmélet felhőiben száguld, csak kevesek kiváltsága tud lenni és ennélfogva ritkán találja meg a maga kapcsolatait egy nemzet keretén belül, hanem nemzetközi összeköttetéseket keres. Az a tudomány ellenben, mely az emberiségre hasznossá igyekszik tenni magát, annak le kell szállania a sokasághoz és természetesen elsősorban a nemzetekké tömörült sokaságot kell megtalálnia. A tudomány igyekezzék tehát minél gyorsabban hasznosítani a maga vívmányait, átvinni az életbe, könnyíteni velük a sokaságot a létért való harcban és akkor nem fog ridegen elkülönülni egymástól a tanultak és tanulatlanok tábora és nem lesznek a tudósok, tanult emberek táborának nemzetközi hajlandóságai. A másik dolog, amit szóvátett a miniszter az, hogy az ifjúságot a tanulásra kell szorítani, nem szabad megengedni neki a politizálást, a közügyekbe idejekorán való beavatkozást. Nagy betegségre tapintott itt reá a miniszter. A hetvenes, nyolcvanas évek parlamenti ellenzéke vetette magát erőteljesebben az ifjúságra, hogy parlamenti harcaihoz fegyvert szerezzen magának és az ifjúság tapasztalatlan lelkesedését kormányokat buktató eszköznek használja fel. Megbocsáthatatlan, nagy bűn volt. Ez adta azután az impulzust, a példát, hogy a társadalmi rend ellenségei, a nemzetközi táborok is már az ifjúság körében igyekezzenek szervezeteket létesíteni, a legveszélyesebb féltudással biró ifjúságot a maguk céljaira megnyerni. Ennél könnyebben vajmi kevés dolog sikerülhet. A kezdetleges tudással, de annál több lelkesedéssel telt, világot javítani akaró buzgalomtól égő, tapasztalatlan ifjúság kész prédája minden felforgató törekvés propagandájának. Ha idejekorán nem igyekeznek előrelátó, hazájukat féltő emberek az ifjúságot nemzeti és vallásos alapokon alakult társaságokba tömöríteni, százszorta rettenetesebb lett volna az az a pusztítás, amit a forradalmak véghez- vittek nemzeti javainkon. Nem szabad tehát megengedni, nem lehet tűrni, hogy pártok, hogy ki nem próbált eszmék fanatikus harcosai az ifjúsághoz férkőzzenek, fogékony lelkét megtévesszék, fanatikusokká neveljék és az élet dolgainak elfogulatlan,' valódi megismerésében befolyásolják és akadályozzák. Ha ezt megengednék, elfogult fanatikusokat, de nem objektiv tudósokat, dühös felforgatókat, de nem lelkes reformereket, rombolni kész; de építeni nem képes intellektueleket nevelnénk országunknak. A tanuló ifjúság először töltekezzék meg tudással, azután ismerje meg az életet és az embereket a maguk hamisítatlan valóságában, azután legyen munkás szolgája a hazánakés a társadalomnak, nem pedig harsogó szóvivője az Íróasztal mellett kifandált, de soha ki nem próbált valamely világnézetnek. Csak igy érhető el, hogy az intelligencia az lesz, aminek lennie kellene: a nemzet tanítója, szellemi vezetője. A vagyonváltság. I. ' A vagyonváltság törvénye egyike azon adótörvényeknek, melyek a hosszas háborús állapot és forradalmak folytán lezüllött pénzügyi helyzet orvoslását célozzák és egyúttal meg akarják menteni a pénzt a devalvációtól, vagyis a forgalmi pénzt értékének leszállításától. Ezt a devalvációt, vagyis értéklefokozást országunk 100 év előtt már egyszer megkóstolta, mikor a napóleoni nagy háborúk lezajlása után a maihoz hasonló helyzetbe került és papírpénzét egyötöd részre leértékelte úgy, hogy 100 forint csak 20 forintot ért. Amilyen tempóban és fortissimóban Hege- düs pénzügyminiszter a pénzjavitó symfoniákat és rapszódiákat most az államháztartás jótékony céljaira lejátsza, semmi kétség, hogy a nagyméretű vállalkozás, ha nem talál is minden oldalról zajos helyeslésre, de eredménye sikeres lesz. A vagyonváltsági törvénynek első része a pénzintézetek, a betétek, a részvénytársulatok, a szövetkezetek megadóztatásáról szól; ez már életbe is lépett és végrehajtás alatt áll. Ez a törvény a legszélesebb rétegeket érinti, megadóztat minden betétet, mely 1000 koronán felül volt 1920 december 19. napján. II. A vagyonváltság második törvénye a kereskedők áruraktáraira, az ipari vállalatokra, a házbirtokra, a bútor és műtárgyakra vonatkozik és most kerül tárgyalás alá. A kereskedői áruraktár vagyonváltságát minden Magyarországon lakó kereskedő a tulajdonában 1921 április 1. állag szerint megfizetni köteles, ha áruraktára a berendezéssel és felszereléssel együtt a 20 ezer koronát meghaladta. Kivétetnek az államnak és községeknek elárusitással foglalkozó üzemei. Az áruvagyonváltság alapja a leltár, vagy a tüzbiz- tositási kötvényben biztositásra bevallott érték. Az adó kulcsa az alapösszeg kétharmadának 10 százaléka, tehát minden 100 korona áruérték után 6 korona 60 fillér. Amely kereskedő, vagy árukészlet-tulajdonos nem leltározott, vagy tüz- biztositást nem kötött, annál a raktárkészlet felvételét a pénzügyigazgatóság hivatalból rendeli el és foganatosítja. A vagyonváltság 3 hónap alatt kamatmentesen, azontúl 6-5°/# kamattal fizetendő. Ugyanezen törvény szól a háztulajdon vagy on váltságáról is. Itt külömbséget tesz a javasCsak viszonteladóknak ! Udvari 733 16-20 (á la pilseni) Góliát Maláta Cá ta Salvator) sor palackozva békebeli minőségben kapható az Első Magyar Részvény Seriőződe főraktárában: Weisz Mór és Társa cégnél, Ctyulón. Lapunk mai száma 6 oldal.
