Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-03-10 / 21. szám
Censor«!: Br. flfontean. JL11. évlbljam. (wjnla, 1030. március IO Egyes szám ára 60 fillér 31. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOHAIT FERENC Megjelenik szerdán és szombatén Még csak halvány reménység dereng egyes területek felett, hogy rövidesen módúkban lesz a közügyek intézésében rósztvenni és politikai véleményünket nyilvánítani, de az előretörő vágyak és az előrelátó emberi törekvések máris a valóság birodalmában élnek és bizonytalanul tapogatózva' keresik az érvényesülést. Még alig látszik a látóhatáron a jótékony esőt ígérő zivatar felhő, de már érezzük a szelet, mely végig csörgeti a mezők haraszt- ját és felkavarja az uteák porát. Az egyik városrész utcáiról azt hozza felénk a szél, hogy ott nem fognak szavazni X urra, mert túlságosan katholikus. Most várhatjuk, hogy a másik városrész utcáin megfordul a szél és onnan visszont azt fogjuk hallani, hogy ott meg nem szavaznak Y urra, mert erősen református. Már most mi fog ebből a forgószélből kialakulni? Vájjon a nép képviselői csak felekezetileg, színtelen, a hittel szemben közönyös, a vallással szemben indolens állam polgárok lehetnek ? Egy izgató kérdés tolul önkónytelenül eléuk. Vájjon nem azért volt-e az utolsó évtizedek magyar közéletének szelleme olyan sivár, olyan kietlen, olyan alantjáró, mert, szerte az országban olyan embereket kellett az ország sorsának intézésére kikeresni, akik a hit iránt közönyösek, felekezetűkkel szemben indolensek voltak? Lehettek katholikusok, vagy protestánsok vagy zsidók, de mindenesetre olyanoknak kellett lenuiök, akik templomuk belsejét kötszernél többször nem látták életükben, egyházuk dolgaival pedig épen nem törődtek. Az egyik hiten levő vallásos ember, okvetlenül szemet szúrt és gyanús volt a más vallásuak előtt. Egyetértő bizalom többnyire csak a templomkerülő atheis- tákat környezte. Nos nagyon messzire jutottunk ezzel! Ez a felfogás teremtette az isteni hitének legszebb elveit csúffá tevő, magát szabadkömivesnek valló katholikus papot, aki hazája árulóinak élére állott és egy borzalmas felfordulást segített az országra zúdítani, a szélső forradalmár, minden tekintélyt sárba rántó protestáns papot, a magukat vallásnál- külieknek és világproletároknak valló zsidó nópvezéreket és akik mindnyájan szinte szemmel láthatólag eme kétszínű, nyílt vallástagadó felfogásuk segítségével jutottak közéleti szerephez. Hát ilyenné akarjuk alakítani a vallásosságot, igy kívánjuk megnyilatkozni a vallási türeimessóget, hogy az ne legyen a közéleti szereplésnek akadálya? Vagy nyíltan megtagadni kell a hitet, vagy szürke közömbösséget kell tanúsítani ? Hát ha ez eddig igy volt a szomorú múltban, nem szabad igy lennie egy pillanatig sem a felépítendő jövőben. Nem szabad úgy lennie most, midőn az istenfélelem, a vallásosság és Krisztus evangéliuma szellemében kell romjaiból ujjáalkotni szerencsétlen magyar hazánkat. A haza sorsát illető kérdésekben mindig sokkal jobban meg fogja egymást érteni két olyan ember, akiknek egyike aggodalom nélküli, buzgó katholikus, másika hasonlóan buzgó protestáns, mint két olyan ember, akik mindketten ridegen közönyösek a vallás iránt A haza sorsát mindenkor nagyobb nyugalommal bizhatjuk vallásos emberek srondjaira, mert csak a vallásos embernek van igazi, önzetlen érzéke embertársai sorsa iránt. Ma elsősorban hitbuzgó, erősen vallásos hazafiakra van szükségünk a közdolgok intézésénél, igazán bensőleg vallásos pedig mindenki csak abban a vallásban lehet, melyet nevelése és meggyőződése alapján követ. A haza érdekei és a saját jövő boldogságunk ellen cselekszünk, ha hitbelileg közönyös, nem pe dig buzgó vallásosságu egyéneket keresünk ki a közügyek intézésére. Ebben a vonatkozásban két dolgot kell feltétlenül megkövetelnünk minden állampolgártól, de különösen azoktól, akik részt akarnak venni az ország sorsának intézésében. Legyenek bensőségesen, őszintén vallásosak a maguk hitelvei szerint és legyenek az evangélium szellemében türelmesek a más hitelveket valló polgártársaikkal szemben Ez a két tulajdonság rendszerint együtt jár, ellenben kifogásolni valakit, mert a maga hitelvei szerint vallásos, sem nem vallásosság, sem nem türelmessóg, mindenekfelett pedig nem hazafiság. •Sártűni hegyek között, meredek, lejtős, csúszós, szakadékos hegyóriások között, bot elváltam az alattam nyüzsgő élet apró-cseprő mozzanataitól, eltűnt szemem elől a por és piszok, eltűnt a rongyos viskó és a szűk utca minden ocsmánysága, hol kisebb, nagyon kicsi lett az ember, csak pontok lettek, összeolvadt a tájék is, sávok és csikók jelezték a szántóföldet, kis játékszer lett a nagy falu! Mennyivel más az élet, ha innen nézem, mennyivel tisztábban-jobban látom most,*mily tiszta a levegő itt, mily poros-piszkos oda lent! Eltűntek szemem elöl az apró érdekharcok is, mintha világosabban tudnék mindent felbecsülni, a mi életet, küzdelmet és emberi törekvést jelent. Es oly igazi szívvel, felujjongó örömmel tudtam élvezni a messze-messze nyúló kilátást. Mintha magam is más emberré lettem volna itt az égbe nyúló magaslaton. Elmerültem mélyen a szépségek szemléletébe, mintha valahogy lelkemben is felülállóbbnak éreztem volna önmagamat az amott lent nyüzsgő sokaság fölött. Ezt éreztem akkor! Es mikor a veszélyesen nyaktörő utakon visszajutottam az életbe, sokszor kívánkozott lelkem vissza, oda fel a zordon magaslatra, a honnan oly messze látok, a hol nem látom a köznapi élet porát, a honnan a roskadozó viskó, a kis egyszerű templom is oly remekül fest 1 ügy gondolom, szükség van arra, hogy most mindnyájan szálljunk fel ilyen magaslatra, onnan tekintsünk szét, onnan nézzük a reánk váró jövő szebb képét! Emelkedjünk ki a mi magunk apró érdekeink köréből és kiszakítva magunkat a saját életünk völgyeiből, szálljunk fel arra a magaslatra, hol nemcsak önmagunkat, de másokat is jól, tisztán látunk J Ha továbbra is lent járunk, elkeserít minket az a sok por és piszok, a mit a lefolyt kemény idő az emberek lelkére-jellemére ráfröccsentett. Mert az a megszokott sajátsága megvan az embereknek, hogy egymáson, ha egyszer már meglátták a piszkot, mindig csak arra gondolnak, mindig csak ezt nézik és nem tudnak beljebb tekinteni. Szükség van arra, hogy meglássunk már magunkon egyebet is, jobbat és szebbet, biztatóbbat és alkotásra valóbbat! Szükség van arra, hogy messze magaslatra kapaszkodjunk fel, ahol tisztán látjuk, milyen kiesi az egyes ember és milyen nagy dolog a sok, kicsi, jelentéktelen ember együttvéve. A hol meglátjuk azt is, hogy emberi törekvéseinkben mily hasonlók vagyunk, mennyire kiegészítjük egymást, mennyire szükségünk van egymás kezére és fejére is, de talán mindenekelőtt egymás szivére és megértésére. Szükségünk van nekünk, magyaroknak arra, hogy ne lássuk magunk előtt mindig a nyomorult élet düledező viskóit, a rongyokba írecsavart emberi lényeket, a czétszaggatott társadalmi élet szűk utcáit, de lássuk azt is, hogy az élet düle- dékein át kell gázolnunk és családi otthonokat, müveit embereket és tágas, árnyékos, gyermek- zsivajoe utcákat kell megteremtenünk. Es ha mindjárt lefaragjuk a magunk háza ékességeit, ha a magunk testéről tesszük le a ruhafelesleget, ha a magunk kényelmének diszkertjeit bontjuk is meg, nekünk magyaroknak erre a magasztosabb áldozati hegyre fel kell szállnunk ! A magas hegy- áldozati oltárán fel kell égetnünk a gyűlölet, a széthúzás, az avult rendszerek minden hulladékát, a letűnt közeli évtizedek minden szellemi lomtárát és arról a hegyről úgy kell leszállanunk, hogy a ma élő nemzedék érzéseit érezzük, a ma élő emberek gondolatait kifejezzük és vágyait valóra váltsuk úgy, hogy a magunkkal hozott tisztább légkörben megtisztítjuk és megnemesit- jük mindezeket! Arra a hegyre sokunknak kell felindulnunk, a kik nem vagyunk egy nézeten, egy meggyőződésben ! Mért mi magyarok- nem leszünk soha egy nézeten! Minket meg nem változtat semmi, de nem is kell! Csak egy kellene — és ez az, hogy megtanuljunk békességben egymás mellett haladni, egymásnak nézeteit nem hazaellenes színben beállítani. Kellene az, hogy emelkedett magaslatról tekintsük egymást és nem kellene olyan kicsinyes, sokszor nagyon gyanús és hamis mellékhangoktól kisért véleményekkel kisérni egymástól eltérő, de nem ellenséges álláspontját. Ne akarjunk változó nézeteket, napi politikai és társadalmi eszméket dogmatizálni! Ne akarjuk a csalhatatlan- ság bélyegével feldíszíteni emberi legszebb gondolatainkat ! Es mikor felmegyünk a magaslatra, arra, a hol az áldozat tüze lobog a hazaszeretetnek szent oltárán, dobjuk abba a tüzbe azt a mértéket is, amely szerint már előre le szoktuk mérni és bele- szoktuk szorítani az embereket. Ez az elfogultság mértéke, a mellyel egyes embereket, társadalmi osztályokat az úgynevezett és rosszul nevezett előítélettel fogadunk. Sok embert félvérnek, vallásban félembernek tekintünk, a kit több-kevesebb lenézéssel kezelünk! Dobjuk ezt a kegyetlenlelketlen mértéket a tüzbe, hadd emésszék el a hazaszeretet lángjai, hadd legyen hamuvá és mint igazságot, értéket, munkaerőt kereső és megbecsülő emberek jöjjünk vissza. Menjünk fel arra a magaslatra! Onnan tekintsünk ki a reánk váró szebb jövőre! Onnan merítsünk erőt és onnan lelkesedést! Ne rémüldözzünk előre, hogy mily hosszú és milyen kemény lesz az ut odáig. Ne csüggesszen előre sem a nélkülözés, sem a zordon idők nehéz keserve! Nekünk előre kell jutnunk, előre kell haladnunk a szebb jövő felvirulásában ! E'. legyen mintegy rögeszménk, legyen olyan erő, mely sem megtántorodást, sem megalkuvást, sem ellanyhu- lást nem ismer. Mert élnünk a szebb jövő reményében ma a legszebb élet! (—) Hírek a nagy világból* Az ízbanda jelenti: a magyar kormán^ a következő jegyzéket intézte a nemzetközi katonai bizottsághoz: »A magyar kormány szomorúan tapasztalja, kogy egy bizonyos idő óta a külföldi sajtó arra törekszik, hogy Magyarországra rákenje a háborús készülődések ódumát. Azt hirdetik, hogy meg akarná szomszédait támadni. Különösen a négy legutolsó korosztály fegyverbekivása adott okot ezeknek a tendencAs hireknek erőszakos terjesztésére. Tudnivaló azonban, hogy ezt az intézkedést csak azért hozták, hogy a már régóta fegyverben levő öreg katonákat velük helyettesítsék. A kormány és a magyar politikusok már IlrPQ nalarknkprt (boros, sörös, cognacos, Jikörös atb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb menyit nyiségért elküldünk. 3986-10 ^Wefsas Mór es Társa, Cry illa. Lapunk mai száma 2 oldal.
