Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-01-31 / 10. szám
Censurat: Pr, Mnnteap. JLII. évfolyam. íiynía, 1930. január 31. Effyes szám ára 60 fillér lO* szám. Előfizetési iárak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . -25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FEKENC Megjelenik szerdán és szombaton Igazságot én béliét hirdettünk, kerestünk és kívántunk mindig. Nem azt az igazságot, amit a bölcsek papírra vetnek és tűzzel-vassal megvalósítani akarnak, hanem azt az igazságot, mely a leg- együgyübb lelkekbe is kitörölhetetlenül be van irva. Nem azt az igazságot, amit némelyek kigondolnak, hanem amit mindnyájan érezünk lelkünk mélyén. Nem azt az igazságot, ami ma vagy holnap, itt vagy amott igazság, hanem azt, amely mindenütt és mindenkor igazság. Nem azt az igazságot, amely nekem jóleső kedvezés, neked vérlázitó igazságtalanság, hanem azt, amely nekem is igazság, neked is igazság, legyen bár egyetlen jó tulajdonsága csak az, hogy — igazság. Hirdettük, kerestük, követeltük a békét is mindig. Ismét nem azt a bókét, amelyet papirosra írnak és szuronyok hegyével kell fenntartani, hanem azt, amply a lelkekből fakad és amelyet milliók szivének összedob- banása tart fenn. Béke és igazság egymás létezését feltételező fogalmak. Nem lehet béke ott, ahoi nem volt igazság és nem születhetik meg az igazság ott, ahol a béke meg nem nyugtatta a lelkeket. Méltán és igazán írták fel a hágai békepalota homlokzatára : „si vis pacem, para iustitiam“, „ha békét akarsz, teremts igazságot“. Béke, valódi és tartós csak ott lehet, ahol igazságot teremtettünk. Az igazság pedig ott ól az emberek jobbjainak lelkében, mindazokóban, akik nem a mának, a pillanatoknak élnek, hanem a jövőbe néznek és a jövő nemzedékek boldogságát akarják megalapozni. A mélyen érző bölcsek lelkében él az igazság, akik alatt azonban nem okvetlenül a diplomás tudósokat, nem az iskolázott diplomatákat és államférfiakat kell értenünk, hanem akik rang- müveltség — osztálykülönbség nélkül a társadalom minden rétegében vigasztaló számmal fellelhetők. Higyjétek el, az emberiség békéje és boldogsága csak akkor következnék el, ha mindenkor és mindenütt ilyeneknek kezébe juthatna a hatalom. Minden n^p boldogsága, biztató jövője attól függ, hogy milyen arányban vannak kebelében a jóakarata emberek és mennyire tudnak érvényesülni. Attól függ, hogy meg tudjuk-e találni ezeket a férfiakat, ki tudjuk-e őket választani és tudjuk-e őket feltétlenül, ellenkezés nélkül követni. Ne engedjünk teret a túlzóknak, a bosszúra szomjazóknak, hanem a megbocsátóknak, a békülókeny szellemeknek. Igazság és béke csak ezek működése nyomán fakadhat. Nekünk pedig és az egész emberiségnek, — igazságra és békére van szüksége. Meg kell mutatnia egyszer már az emberiségnek, hogy nem uialkodik felette a nyers erő és az anyag törvénye és a történelem nem állhat folytonosan az akciók és reakciók végtelen sorozatából. Neva szabad a kezdeményezéstől visszariadni. Örök erkölcsi, dicsőség övezné a kezdőt, aki meg tudná győzni önmagát. Egynek azonban sértetlenül kell maradnia, sértetlenül kell kikerülnie minden győzelemből, akár másokat, akár önmagunkat győztük meg és ez az az igazság, mely a jobbak lelkében él. Ennek az igazságnak szolgálatába kell állítani erőinket, ennek a lelkes harcosait kell szóhoz és hatalomhoz juttatnunk és akkor elérjük azt, amire milliók és milliók sóvárogva vágyakoznak: a békét. Hírek a nagy világfiéi. A magyar viszonyokról foglalkozik , a sajtó mindenütt. Mi lesz a magyar békeszerződés sorsa ? Apponyi Budapesten van, a nemzetgyűlés összeülését várja, illetve a nemzefgyülés állás- foglalását. A nemzetgyűlés február 1-én ül össze. Hogy milyen pártok és milyen arányban kerültek be a nemzetgyűlésbe, arról még nem kaphattak a lapok teljes értesülést. Mivel azonban a magyar kormány teljes szübadságot engedett a választásokra és csak a még mindig kommunista érzelmekkel telt nehány szociáldemokrata jelöltet tiltotta le a programmbeszéd megtartásától, ezért valószínű, hogy abszolút többsége egy pártnak sem lesz. Első helyen állanak értesülésünk szerint a keresztény nemzeti egyesülés pártja és a kisgazdapárt, ngy hogy alig ha nem ez a két párt lesz a vezetöpárt a nemzetgyűlésben. A magyar béke ügye most sem jutott holtpontra, mint sokan gondolják, mert, az angolok az eddiginél is nagyobb érdeklődést tanúsítanak T A » C A. A katasztrófa útja. v. Nagy volt a zavar a monarkiában is, Németországban is. Senki sem tudta, mi történt Asiago és Verdun körül. Rettentő, végzetes hibákat vélt látni a közvélemény, szinte teljesen megingott a bizalom a hadvezetőségekben. Láttak egy hónapok óta folyó, borzalmasan véres, de holtpontra jutott offenzivát Verdun körül, egy dicsőséges és diadalmas előnyomulást Tirol hegyeiből, melyet látszólag elegendő ok nélkül megállítottak, látták a letörtnek vélt orosz óriás uj erőre kelését és végül egy uj, pihent ellenfél beavatkozását. A német politika és hadvezetés talán hibásabb volt mindeme meglepetések okozásában, mégis sikerült oly színben tüntetnie fel az eseményeket, mintha csak az osztrák-magyar hadvezetést terhelné a felelősség. Segítségére jött e megtévesztő munkában a magyar parlament, mely Magyarország területének veszélyeztetése felett érzett keservében a legkíméletlenebbül támadta a dolgok minden ismerete és objektiv kritikája nélkül az osztrák-magyar hadvezetőséget. A német hadvezetés reálépett arra az útra, melyen a közvélemény kedvező hangulatát, a népszerűség keresését becsesebbnek vélte az objektiv sikereknél. Falkenhayní áldozatul keliett dobni a közvélemény haragjának, bár nem minden alap nélkül és a tervbe vett uj alakulás áldozatul követelte Conradot is, ami igazán végzetes áldozat lett volna. A németek a császárt kívánták az összes szövetséges csapatok fővezéréül ás melléje vezérkari főnökül Hindenbur- got. Úgy tűnt fel ez a dolog, mintha eddig az osztrák-magyar vezérkar akart volna külön utakon járni, nem pedig a nemet. Conradnak az volt a nézete, hogy az egységes vezetésre feltétlenül szükség, van ugyan, de a változtatást nem szabad úgy csinálni, hogy azzal bármelyik eddigi hadvezetőségbe vetett bizalom megingat- tassék és egyben garanciák kellenek arra is, hogy ez az egységes fővezérlet egységes lesz a lényeget illetőleg és nem fog külön érdekeket ismerni s közös érdekeket figyelmen kívül hagyni, mint azt eddig éppen a németek tették. Ferenc József tudta, kit bir Conradban és nehezen egyezett bele, hogy Conrád mellőztessék, vagy alárendeltebb szerepbe kerüljön. De viszont a teljes testvériesülést óhajtotta a német hadsereggel és ezért hozzá kellett járulnia, hogy az egységes keleti front főparancsnoksága a német császárra ruháztassék és Hindenburg legyen a vezérkar főnöke. A németek sem akarták Conradot elkedvetleníteni, ők Is tudták, hogy micsoda lángelmét birnak benne; kijelentették, hogy a változás a monarkiával szemben csak formai, a valóságban Conrad marad az, ami volt; a változás főkép a bolgárokra és a törökökre való tekintettel szükséges. Conrad a személyét érintőleg semmi elkeseredést nem érzett, de a német vezetés katonai küvetkezményei aggasztották. Tapasztalt és óvatos volt. Mielőtt tehát aláírta a szerződést, egy záradékot fűzött hozzá; „Ha a monarkiának életbevágó érdekei vannak veszélyeztetve, Ferenc József császárnak joga van óvást emelni“. Ezzel el volt érve, hogy az ő befolyása nem válik illuzóriussá. A németek kikötötték, hogy ez a záradék titokban maradjon; sem a töröknek, sem a bolgároknak, sem a Habsburg-monarkia népeinek nem voit szabad tudniok arról, hogy Conrad hatalma és befolyása változatlan maradt. Az uj fővezérek, Hindenburg és Ludendorff készen kapták a Románia elleni hadjárat tervét, csak végre kellett hajtaniok. A győzelmek mámorában szinte észrevétlenül történt meg a világháborn egyik legfontosabb eseménye : Ferenc József császár és király halála. * Ferenc József halálával uj éra, uj kurzus kezdődött. Az uj császár és király nagy elődjének nemcsak számos szokásával szakított, hanem legfontosabb uralkodói erényeit sem volt képes köpetni. Érezte azt a nagy hatalmat, melyet ezeresztendős dinasztia trónjával örökölt, de halvány fogalmat sem tudott magának alkotni azokról az eszközökről, melyekkel ez a hatalom a jövőben is megtartható lesz. Mondhatni, gyermekesen büszke volt családja régiségére és múltja dicsőségére. Megfeledkezett a német szövetség szükségéről és csak a porosz gőgöt látta és a. Hohenzollernek kevésbbé nagyszerű múltját hasonlitotta össze a Habsburgok régi dicsőségével. A német császár fővezérsége, amire az aggastyán Ferenc József él tudta magát határozni, nem tetszett neki. Pedig ő sokkal kevésbbé LsBwck mai ásássá 4 oSiíaf,
