Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-05-01 / 36. szám
\ LII. évfolyam. Gjnla, 1930. május 1. Egyes sasána ára 1 korona. 30. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKÁI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Zrínyi, a költő. Ma, május 1-ón van háromszáz esztendeje annak, hogy Zrínyi Miklós gróf, a költő, az ozalyi várban először látta meg a napvilágot. Háromszáz esztendővel ezelőtt a maihoz hasonló világfelfordulás közepette született ez a ritka adományokkal megáldott férfiú- Európát a,vallási jellegű háborúk pusztításai dúlták Épen születése évében vesztette el önállóságát Csehország és ezzel tétetett le alapja a most felbomlott Habsburg monarkiának. A csehek oldalán Bethlen Gábor magyar huszárjai is harcoltak. Magyarországon á török hatalom háborítatlanul virágzott. Szent István Á országa három részre volt szakítva. Harc és háború dúlt mindenütt, a nemesség férfiainak a fegyverforgatáson kívül csak mellékesen jutott egyébre is idejük. Ilyen korban születve, egy Zrínyi, a szigetvári hős dédunokája csak katona lehetett. Nagyszerű tehetségei, páratlanul gondos nevelése tették, hogy hős, államférfi és költő vált belőle. Nehéz volna eldönteni, melyik volt kiválóbb katona, nagyobb hadvezér, a szigetvári hős-e, vagy dédunokája. A rettenthetetlen bátorság, a haiálmegvetós, a haza- szeretőt, a pogány török elleni gyűlölet egy- kép lángolt az ősapában és a késői unokában. De a széleskörű európai műveltség, a ritka államférfim képesség és a pompás költői véna már csak a jeles unokának sajátságai. Két nagy eszme nevelte, éltette és lelkesítette e kor magyarjait és közöttük legelsősorban a költői lelkületű Zrínyit. A kereszténység eszméje, mely annak a törekvésnek alakjában ólt e kor legjobbjainak lelkében, hogy Európa széthúzó és ádáz harcban álló keresztény népeit egyesíteni kell a pogány török ellen megvívandó döntő harcra. A magyarság eszméje, mely a magyar nemzet ősi erényeit akarta feltámasztani, a kereszténység javára harcba vinni és a törők kiűzésével Magyarországot a régi területi épségében és függetlenségében helyreállítani. Ezt az eszmét abba a jelmondatba foglalta hősünk: „ne bántsd a magyart“. Ez a két fenséges eszme adott a láDgelmójü főurnak olyan nagyszerű tettekre ösztönzést és erőt, melyeknek hírétől nemcsak Európa, de az egész világ visszhangzott, hazájában pedig a rajongásig menő bámulat és lelkesedés környezte. Éurópa közönyét, a császári vezérek tétlenségét és tehetetlenségét látva, 1660-ban magyar nemzetéhez fordul és erős meggyőződéssel hirdeti a „Török Áfium ellen való orvosságban“, hogy Magyarország csak maga mentheti meg magát, magyar hadvezér alatt, állandó nemzeti hadsereggel. Gondoljuk csak jól el: kétszázhatvan évvel ezelőtt egy főur, államférfi, katona és költő, aki a tolihoz, a nyomdafestékhez folyamodik, hogy magyar lelkének nagyszerű meglátásait a nemzet köz- meggyőződésévé tegye és hirdesse, sürgesse azt, amit utána csak most, háromszáz óv múlva kezdünk megvalósítani. De nemcsak a tollal dolgozik. A Mura és a Dráva egyesülésénél Uj-Zrinyi várát építteti és ehhez maga is naponként három órán át talicskázza a földet. Példája nem ragad a császári vezérekre. Montecuccoli csak sétál hadaival és a török szabadon dúlja Erdélyt. Ezt a szigetvári hős dédunokája nem nézheti tétlenül. Hirtelen összeszedett, de jól megszervezett, kitűnő seregével néhány hót alatt végig száguldja a Dunántúlt és ahol csak ösz- szeütközik, mindenütt tönkre veri a törököket. A bécsi kormány végre, inkább a közhangulattól kényszerítve, mint komoly szándékkal, elhatározza egy nagyszabású hadjárat indítását De az irigykedés mindent elront. Nem engedik a vezórséget Zrínyinek és kmos, csúfos kudarc és a vasvári béke az eredmény. Egész Európa fel van zúdulva. Velence és Franciaország biztatják Zrínyit, hogy választassa magát királylyá, álljon a vitéz magyar nemzet élére és verje ki hazájából és Európából a törököt. A tervezgetés hamar meghiúsult, az 1664. év őszén egy vadászaton vadkan öli meg a rettenthetetlen katonát, az erős akaratú államférfit és lelkes szavú költőt. A lesújtott magyarság nem igen hitte el a szerencsétlenséget ; a bécsi kéz munkáját látta a hirtelen halálban. A török hódoltság kora a magyarság legelső hősét, hadvezérét, államférfiét és költőjét vesztette benne. Nagy és magasztos eszméje, melyért ólt. irt és harcolt, hogy nemzete a kettős, török és osztrák rabságból felszabaduljon, a gondviselés rendeléséből még nem valósulhatott meg, de hogy ő mindent megtett eszméje diadaláért, ami lángelméjétől és vitéz karjától kitellett, azt ma, harmadfélszázad után is büszkeséggel kell elismernünk. Alig állíthatunk a mai nemzedék elé más nagy magyart követendő példaként, mint Zrínyiét, a hősét és költőét. Lelkesítsen példája mindnyájunkat, szállja meg nagy szelleme az arra hivatottakat 1 Bébésvármegye katonai parancsnoksága Gróf Zrínyi Miklósnak, a költőnek és hadvezérnek születése háromszázadik évfordulója alkalmából hazafias ünnepséget rendez vasárnap, május hó 2-án. Az ünnepség délelőtt 10 órakor a róm. kath. anyatemplomban tartandó isten- tisztelettel veszi kezdetét és utána 11 órakor a vármegyeháza nagytermében tartalmas, hazafias műsorral matinéé lesz, melyre a katonai parancsnokság ez utón hívja meg Gyula város hazafias közönségét. A nemzeti hadsereg felszerelése javára 5 korona belépődíj lesz. Békésvármegye törvényhatásági közgyűlése. TJjabb történelmi dátum vármegyénk közéletében 1920. április 29-ike. Vármegyeházánk ősi falai másfél esztendős forradalmi állapot után ismét alkotmányos főispán installálásának voltak néma tanai. A róm. kath. templomban megtartott »Veni Sancte« s a ref. templomban megtartott isten- tisztelet után a vármegyeház közgyűlési termében összP8ereglett nagyszámú törvényhatósági bizottsági tag és díszes hallgató közönség jelenlétében dr. Dämel Sándor nyitotta meg a közgyűlést. Mély hazafias érzéstől áthatott beszédben emlékezett meg a lefolyt rettenetes 18 hónapról, amelp idő alatt vármegyénk a bolsevizmu8 borzalmait és az oláh megszállás megaláztatásait végig szenvedte. Reá mutatott arra, hogy az idegen hatalom mennyi eröfeszitést tett, hogy vármegyénknek egy igen tekintélyes része az ő uralma alá kerüljön és maradjon. Boldog — úgymond — hogy ez a gyalázatos aknamunka nem sikerült, hogy házainkon, középületeinken ismét magyar trikolórt lenget a tavaszi szellő. Rendíthetetlen hite, hogy ez a nemzet, — bármily súlyos feltételeket szabtak is eléje vakságukban a »győzők« — nem pusztulhat el. Élni fog, mert élnie kell, mert ezen a megszentelt földön szent hivatása van s szent hite, hogy a magyar a benne rejlő ősi erővel vissza fogja szerezni mindazt, amit tőle elraboltak. A főispáni kinevezés felolvasása után, az alispán indítványára küldöttség kérte fel a főispánt a közgyűlés termében való megjelenésre, akit a terembe lépése alkalmával szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal fogadtak. Az alispán rövid üdvözlő szavai s a hivatalos eskü letétele után főispánunkat ősi szokás szerint, lelkes éljenzés és tapsvihar között dr. Wieland Sándor szarvasi, Kiss László szeghalmi, Moldováuyi János békési és dr. Kiss László gyomai főszolgabirák székkel együtt a levegőbe emelték. Ezután dr. Vangyel Éndre vra. h. főjegyző üdvözölte a főispánt a vármegyei tisztviselők nevében. Mély megilletődés fog el — úgymond — midőn ősi szokáshoz híven a thatóság nevében üdvözlöm Méltóságodat, mint Magyarország egyik ideiglenesen határszélivé vált vármegyéjének főispánját. Mindvégig általános helyesléssel s éljenzéssel kisért beszédét a következő szavakkal fejezte be. »Történelmünk nagy forduló pontjain mindig rátaláltunk képességeinkre! A magyar nép kiváló szellemi tulajdonsága, józansága, 'munkabírása, ős ereje, földjének buja termőképessége reményt és biztosítékot nyújt arra, hogy hazánk és nemzetünk megérdemelt igaz boldogulását biztosítsa és az uj Magyarországot felépítse. Ezzel a biztositó reménnyel és erős hittel üdvözlöm Méltóságodat és a vármegye és hazánk javára kifejtendő munkásságához az Isten áldását kérem*. Ezután tartotta meg főispánunk székfoglaló beszédét. A szent eskü letétele után — úgymond — lehetetlen meg nem emlékeznie arról, hogy 17 hónapja múlt már el annak, hogy ebben a teremben az alkotmányos működés megszűnt, rajtunk kívül eső okokból idegen megszállás terhét kellett nyögni. Az isteni gondviselés folytán ettől megszabadultunk. A felszabadulás örömérzetébe ürömesöppként vegyül több millió honfitársunknak tőlünk elszakadása. A felszabadítás, az ő felszabadításuk reményét nem szabad kipusztulni hagyni szivünkből, azt az érzést, hogy ott is testvéreink vannak, akik tőlünk várják a felszabadítást. És én bízom abban, hogy mi meg is fogjuk ezt nekik hozni. Magyarországot még sohasem gyűrték le, minden szerencsétlenségének a b»-iaő rothadás, a belső ellenségek voltak okai és okozói. Azt, hogy a magyarság ezer éve bírja ezt a földet, Szent István királyunknak köszönhetjük ; az ő bölcsesége, hogy a pogány Magyarországot a keresztény hitre térítette s hogy Magyarország továbbra is fennmaradhasson, én azt gondolom, hogy vissza kell térnünk ehhez a Szent Istváni fundamentumhoz 8 akkor országunk ismét régi fényében és nagyságában fog feltámadni. Üres palackokért (boros, sörös, cognacos, likörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk WEISZ MÓR és TÁRSA, Gyula. 679 6-io Lapunk mai száma 4 ;ídal. I
