Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-05-01 / 36. szám
3 Békéi 1920 május 1 Berzsenyi szavait idézi: Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed. Ettől a tiszta erkölcstől tértünk el, ehhez a tisztes erkölcshöz kell vísszatérniik, hogy hazánkat megmentsük, ez pedig a keresztény erkölcs. Az önzést, az önérdeket háttérbe kell szoritani. Széchényi jelszava legyen iránytűnk : a haza mindenekelőtt! Ez legyen mindennapi imádságunk. Bár ma romokban hever az ország, magunkra vagyunk hagyatva, nincs barátunk, azért én — úgymond — azt merem mondani, hogy helyzetünk nem reménytelen. Meghagyták a mi földünket, dolgos karunkat, hitünket, ezeket nem rabolhatták el tőlünk, és ezekkel mi célt fogunk érni és hazánk hatalmasabb lesz, mint valaha volt. A magyar nemzetet csak öntudatos magyar nemzeti és keresztény szellemben lehet megtartani. Mindenek felett magyarok legyünk! A Krisztusi szeretet hassa át a sziveket. A termelő munka menthet meg bennünket. A pártoskodást félre kell tenni, össze kell fogni mindnyájunknak és vállvetve kell dolgozni, hogy célunkat elérhessük. A mostani kormányt és képviselőházat ebben a munkájában odaadással fogjuk támogatni. A nemzeti hadsereg szervezőjét, a haza meg- mentőjét — Horthy Miklóst élteti, aki nemzetünk reménysége és bizodalma. Az ' ő magyar érzése, hazaszeretete nyújt nekünk biztosítékot arra, hogy hazánk rátér a jó útra. Indítványozza, hogy Horthy Miklós kormányzó urat a törvény- hatóság üdvözölje. A sürgöny szövege a következő : ^ »Törhetlen hittel és bizalommal Főméltó- ságod iránt, abból az alkalomból, hogy vármegyénk 17 hónapi interregnum után újra megkezdette alkotmányos munkáját, hódolattal üdvözöljük, s a jó Isten áldását kérjük országunkat felépítő magasztos munkájához. Fogadalmat tettünk mindnyájan, hogy Főméltóságod minden parancsát híven teljesítjük s mint a nemzet vezérét mindenben követjük. Adja a magyarok Istene, hogy sokat szenvedett hazánk újra felvirágozzék régi határai között.« A sürgöny felolvasása után igy fejezte be beszédét a főispán: »Március 2-án születésem napján léptem Békésvármegye területére. A templomban szent fogadalmat tettem, hogy ennek az ősi magyar megyének felvirágoztatására fogok minden erőmből munkálni. Kérem ajándékozzanak meg bizalmukkal.« Dr. Török Gábornak a törvényhatósági bizottság nevében mondott üdvözlő szavai, Faragó László békési főgimnáziumi tanárnak a tisztviselők magatartását méltató és elismerő szavai és a? alispánnak erre adott köszönő szavai után a főispán indítványára felzengett a magyar nemzet szent imája, a Himnusz. Ezután következtek a különböző küldöttségek tisztelgései. A küldöttségek tisztelgése után az alispáni jelentés került tárgyalás alá. E jelentés tudomásul vétetvén, elhatároztatott, hogy Zádor Mór volt p. ü. igazgatót hazafiatlan viselkedéséért a thatósági bizottság elitéli s bár nevezett a magyar büntető igazságszolgáltatás alól egyelőre megszökött, eljárását megbélyegzi s mint hazaárnlót közmegvetésnek teszi ki. (Általános helyeslés) Ugyanez a sors érte dr. Martos József volt várm. tiszti főügyészt is, akit bolsevista érzelmeiért és viselkedéséért szintén megbélyegeztek és közmegvetésnek dobnak oda. (Általános helyeslés.) Az alispáni jelentéssel kapcsolatban dr. Berthótg Károly tette szóvá a nemzeti hadsereg iránti határtalan tisztelet és hódolat hangján, azt a lehetetlen állapotot, mely az egyes községekben a polgári és katonai hatóságok hatásköri összeütközéséből származik. Minden rendcsinálási munkát örömmel üdvözöl, de kéri az alispánt, hogy ezen anomáliák megszüntetése érdekében törvényes hatáskörében intézkedjék. Az alispán válaszában kijelentette, hogy miután ezek az állítólagos hatásköri túllépések, amelyekről neki eddig tudomása nincsen — nem lokális természetűek, hanem amennyiben tényleg megvannak, úgy az ország többi részeiben is megvannak, indítványozza, hogy a bizottság írjon fel ez irányban a kormányhoz. A bizottság igy határozott. Lukács Endrét a forradalmi kormány szervei, majd az oláhok által nyugdíjba kényszeritett gyulai járási főszolgabirót a törvénytelen nyugdíjazás megsemmisítésével állásába újból visszahelyezte, ezzel adván elégtételt méltatlanul meghurcolt érdemes tisztviselőjének. Ezeken kívül még 110 különböző, részint személyes, részint községi ügy tárgyaltatott és fogadtatott el az állandó választmány javaslatai alapján. ____ A magyar nemzeti konszolidáció mindenekfelett nehéz munkáját különösen megnehezíti az a minden képzeletet felülmúló nyomor, mely a fővárosban — országunk szivében — napról-napra, óráról-órára, sőt bátran mondhatjuk percről-percre szedi áldozatait. Ez a nyomor nemcsak a halandó testre veti ki hálóját, de a lelkeket is, az embert az állati sorból kiemelő lelket is elrabolja, megmételyezi. Mindaddig pedig, amíg a nyomor ily úrrá lesz a lelkek felett, amig a nyomort természetszerűleg követő elkeseredésnek a társadalom minden rétegére kiható romboló munkáját meg nem akadályozzuk, a magyar társadalom, közéletünk jelesei sziszifuszi munkát végeznek, s a jövő, konszolidált, boldog Magyarország képe sokáig, beláthatatlan időkig csak mint elérhetetlen vágy fog szemeink előtt lebegni. A nyomor — sajnos — e szép hazának talán minden zugában úrrá lett. Hiszen a lepergett hat rettenetes esztendőben nem láttunk s nem tettünk egyebet, mint verekedtünk egymással a létért s ebben az élet-halál harcban a gyengék, a tehetetlenek az anyagiakkal nem rendelkezők — a becsület mellett azonban férfiasán kitartók — bizony alul maradtak. Ezeket az alulmaradottakat kell most a társadalom felül- kerekedetteinek talpra segíteni. Megszűntek a harcok, meg kell szűnni azoknak az aljas indulatoknak is, amelyek a háború nyomán életre keltek, meg kell kezdeni a konszolidáció nagy, nehéz, de nemes munkáját. És ennek a kezdete nem lehet más, mint a nyomor enyhítése, a nyomor megszüntetése. A kormányt a fővárosban látott és minden képzeletet felülmúló nyomor késztette arra, hogy vészkiáltással forduljon a magyar társadalomhoz, s arra kérje mindazokat, akiknek felesleges pénzük, ruhájuk, élelmiszerük és fűtőanyaguk van, siessenek az ínségesek támogatására. Maga a minisztertanács | is tízmillió koronát szavazott meg erre a célra. A felhívás megrázó színekkel írja le azt a nyomort, ami Budapesten van. Százával, ezrével élnek ott gyermekek ruha, cipő, élelem nélkül, sötét, bűzös lakásban. Tannak olyan nyomortanyák, ahol egy szobában nyolc elhagyott gyermek sínylődik, látni beteg anyát vaggonban öt gyermekkel, akit nyolc éves leánya gondoz, látni nyolc tagú családot bútor nélkül, üres szalmazsákon, ablak nélküli odúkban stb. stb. Mindez a kiáltó nyomor eggszersmmt vád, nehéz súlyos vád a tehetősek, a vagyonosok ellen, akik amig jó módban élnek, dúskálnak a jólétben, könyörtelenül elzárkóznak az irgalom, a könyö- rület szavai elől. Ezek a dolgok így nem maradhatnak. Ezeken a dolgokon segíteni és pedig gyorsan segítem kell s éppen azért elvárja a magyar kormány, mindazoktól, akiknek csak tehetségében áll, hogy gyors adakozással siesenek a nyomorgók segítségére mindaddig, amig nem késő. A pénzbeli adományok a miniszterelnökséghez küldendők. A természetbeni adományok pedig a segélyakció központi raktárába. (IT., Egyetem-utca 6.) Mindazok az adományok, amelyek az Ínségesek segítésére küldetnek és a következő felírással jelöltetnek meg : „Miniszterelnökség nyomor enyhítő akciója javára“ portó, illetve szállítási díjfizetés alól mentesek. Ennek a segítő akciónak keretében tervbe van véve az is, hogy az éhező Budapest tehermentesítésére fővárosi gyermekek helyeztessenek el a vidéken a lakosság megterhelése nélkül. Reméljük és hisszük, hogy a segítő akció eme részéből is sietni fog társadalmunk minden rétege kivenni a maga köteles részét, mert magán is segít az, ki embertársa nyomorát tőle telhetöleg enyhíteni igyekszik. A munkásbiztositás reformja. A munkásbiztositás a m. kit. kormány által addig is míg az 1907. évi XIX. t.-e., mely a betegség és balesetbiztosítás kötelezettségéről intézkedik, törvényhozási utón véglegos módosítás alá kerül, 1919. november hóban 5400—919. M. E. sz. rendelettel ideiglenesen módosítva lett. A napilapok ismertették azokat a közismert okokat, melyek szükségessé tették a pénztár belső szervezetének a megváltoztatását is. A belső szervezet átmenetileg állami kezelésbe vétel által nyer biztosítást, azon elemek távol tartása céljából, amelyek eddig ezt a fontos egészségügyi feladatot teljesítő első rangú szociális intézményt a saját szervezetük szolgálatába állították. A komoly munkások a betegség és baleset biztosítás megerősítését a becsületes és szorgalmas betegellátás megszilárdítását a részre haj- latlan igazságos adminisztrálást megnyugvással fogadják. A reform a munkásbiztositás kötelezettségét a 4790—1917. M. E. sz. rend. 1. §-ban felsorolt ipari és gyári munkásokon .kívül, akik a munkabérre való tekintet nélkül biztosításra voltak kötelezve a 2. §-ban említett kereskedősegédek, művezetők, irodai alkalmazottak és magán tisztviselőkre stb. 12000 korona évi, illetve 40 kor. napi kereset határig kiterjesztette. Ki van terjesztve a biztosítási kötelezettség a magán háztartási összes cseléd alkalmazottakra is. A betegségi biztosítás mellett a baleset biztosítás is kötelező. A közalkalmazottak biztosítására nézve a jelen rendelet nem intézkedett, de beígérte, hogy ezek biztosítása is intézményesen a közel jövőben meg fog történni. A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár 1920. május 1-től lépteti éleibe az uj rendszert. Hirdetményben felhívta az összes érdekelt munkaadókat, hogy 8 nap alatt összes már bejelentve lévő alkalmazottaikat a május 1-i munkaviszonynak és bérnek megfelelően újra jelentsék be. Az újra bejelentés mindenkire nézve kötelező, akikre a biztosítás kiterjed. A magán tisztviselők stb. 12000 kor. évi fizetésig szintén bejelentendő!?, mert ezek csak 4800 kor. bérhatárig voltak eddig a biztosításba bevonva. Bejelenteni tartozik minden háztartás feje a cselédeit. A bejelentés elmulasztása kihágást képez. A segélyezés mérve fel van emelve. Egy évig terjed a segélyigény. Különös tekintettel van a törvény az anya és gyermekvédelemre. A bíráskodásban is változás történt. A pénztári határozatok ellen a kir. járásbírósághoz lehet felebbezni. Felhívjuk a munkaadók és biztosítottak figyelmét a pénztár hirdetményére és arra, hogy a bejelentést pontosan megtegyék, mert a törvény szerint a be nem jelentés miatt nemcsak elzárást és pénzbüntetést, hanem terhes anyagi károkat is szenvednek. 2661—1920. Hirdetmény. A vármegye alispánja Gyula r. t. városra 20 waggon búzát és 20 waggon tengerit yetett ki az oláhok által kirabolt országrész lakosainak élelmezése céljából. Az önkéntes bejelentés a kivetésnek igen nagy mértékben mögötte maradt. A kivetett mennyiséget a városnak feltétlenül be kell szolgáltatnia, mert amennyiben ez nem történne meg, a fejadag leszállítása mellett a legerólye8ebb rekvirálás következik. Hogy a rekvírálást elkerüljük, minden terménykészlettel rendelkezőt a saját érdekében hívok fel, hogy feleslegét zaklatás nélkül, öuként ajánlja fel és szolgáltassa be. Nem kétlem, hogy minden magyar érzésű becsületes ember éhező testvéreink segítségére siet s még a maga igényeinek csökkentése mellett is juttat az igen nagy nyomorúságban élő és éhező magyaroknak. Eme felhívásomtól a kellő eredményt annál inkább várom, mert a város termelőinek egy része a rendelkezésre álló adatok szerint, a kivetettnél jóval nagyobb mennyiségű gabonát adott el önként az oláhoknak, akiknek tehát hazafias szempontból elsősorban és különösen erkölcsi kötelességét képezi a magyaroknak hasonló arányban való támogatása. Gyula, 1920. évi április hó 26-án. Dr Lovieh Ödön, polgármester.
