Békés, 1920. (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-01-10 / 4. szám

Censiirat: Br. Mnntonn. JLIS. évfolyam. Gyula, 1930. január lü Egyes s/ám ára <»Q fillér 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hoya a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendök. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 60 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY F JER JEN C Megjelenik szerdán és szombaton Nr. 93. Comerduirea Pietei Giula catre. Toti ofiteri din fosta Armata Austro-Ungara (reserva, pensioni sti gloata £tc.) se vor prezenta in ziua de 22/1. 1920 la óra 10 a. m. spre control la cazarma honvezilor. No. 102. 8/1. 1920. Ca adaos la adresa roastra No. 93. din 5/1. 1920 veti publica inca urmatoarele: Ofiteri din fosta Annafa Austro-Ungara cári au sa se pre- zinte vor primi o legitimatie in care se va arata prezentarea la primul control. Cári se vor gasi in viitor fara aceasta legitimatie se vor aresta. Giula, la 5/1. 1920. Comandantul Píetei Giula Maior Barbarinn. Comsnduirra Pietei Giula catre. Hirdetmény. Az összes volt osztrák-magyar tiszt (tarta- léios, nyugdíjazott, népfelkelő) köteles e hó 12-én délelőtt 10 órakor a honvéd kaszárnyában ellen­őrzés végett jelentkezni. Mint .kiegészítés a 93. száma címünkhöz 1920. január 5-iől,a következőket fogjuk még kihirdetni: A volt osztrák-magyar tisztek, akik jelentkezni kötelesek, egy igazolványt fognak kapni, mely az első ellenőrzésnél való jelentke­zést mutatni fogja. A jövőben olyan tisztek, kik­nek nem lesz meg ez az igazolvány, le lesznek tartóztatva. Térparancsnok Maior Barbarino. Megszületett-e hát végre mindenkinek a megváltó Igazság ? Megszületett-e. a nopnyugati bölcseknek is, akik távol tölünk a világsorsával együtt a mi sorsunkat is intézhetni vélik ? Úgy tetszik, hogy igazán csak vélik intézhetni, valójában pedig egészen más erők és más hatalmak in­tézik. Az ő tevékenységük pedig csak arra szorítkozik, hogy megértsék ezeket az erőket, felismerjék ezeket a hatalmakat és azoknak engedelmeskedve rendezzék az élő lüktető erők külső megnyilvánulásait. Hogy igazán felismerhessék, hogy pontosan megmérhessék, ezért van szükségük nekik is a megváltó igazságra, ennek napkeleti csillagára, mely bizton kalauzolja őket a bókeszerzés rögös utjain. Mert jaj ismét mindnyájunknak, ha félre­ismerjük az örök erőket, az élő hatalmakat és minden elnyomás afelett diadalmaskodó igazságot. A vágyak, melyek milliók szivében élnek, a meggyőződés, mely százezrek lelkét csalhatatlanul átjárja, a törekvések, molyek a milliókat egy emberként képesek lelkesíteni, ezek azok az örök, elpusztíthatatlan és el­nyomhatatlan erők, melyekkel szemben tehe­tetlen minden államférfiul bölcsesség, mely papirosokkal és aláírásokkal akarja kormá­nyozni ß világot. Lehet- e ereje a papirosnak, melyre mást Írnak, mint amit az élet törvényei diktálnak?. Lehet-e hatalma az aláírásnak, melyet nem a milliók érzése által vezetett tollal vetettek papára? Ne áltassuk magunkat és ne áltassunk másokat se. Ma már az egész világ tudja, érzi, hogy nem idegen hatalmak fogják meg­csinálni a békét. Nem. az ő papirosuk, nem is az ő kardjuk teremti meg a népek milliói számára azt a bókét, melyet hosszú idő óta áhitunk és melynek megteremtése remé­nyében bizalommal tettük le sorsunkat nap­nyugat bölcseinek kezébe. Ma már érezzük, látjuk, tudjuk mindnyájan, hogy a békét az érdekelteknek kell megteremteni azon az alapon, melyen bókét egyáltalán teremteni lehet: a kölcsönös megértés, az egymás ér­dekeinek és érzelmeinek kölcsönös tisztelete, az igazságosság, a felebaráti szeretet alapján. Tartós csak az a béke lehet, minden más­fajta újabb viszályoknak csiráját rejti magában. A megváltó Ige megszületésének ünne­pei után ennek a megváltó igazságnak kellett megszületni lelkűnkben. A toronyórák ritkán járnak egyszerre. Nemcsak nálunk Gyulán van ez igy, de alighanem másutt is, ahol egynél több a torony. Mert ha egy a torony, egy órához igazodik mindenki, ha több a torony, nem tudja az ember, hogy melyik az igazi órajarás. Ha dolgom nem sürgős, nem is bánom, nézem az órát a toronyon, mert megszoktam, hogy fel­tekintsek. Ha azonban órára, de nem jól mondom, percre kell ott lennem, ahol reám várnak, vagy a hdt én reám nem várnak, de nélkülem is to­vább gördülnek, akkor már boszankodom. Magam sem tudom, mit is mondjak ilyenkor 1 Ha jobbra -nézek, még tiz perc, ha balra nézek, már üti az órát. Üti tompán, törötten, de üti rendületlenül. Melyiknek adjak igazat? Reményt nyújt az egyik, komor képpel megfoszt attól a másik ! Hamisat T A R C A. A katasztrófa útja. Ezen a címen egy könyvet irt Nowak Ká­roly Frigyes német publicista, aki az 1915. év nyara óta a központi hatalmak főhadiszállásain mint haditudósító tartózkodott és majdnem min­den számottevő személyiséget közelről megismert és igen soknak benső bizalmát megnyerte. Köny­ve rendkívül tartalmas és érdekes, szinte elen­gedhetetlennek tartjuk tartalmának olvasóinkkal való megismertetését. Szemmelláthatólag kettős célt tűzött maga elé az iró, a volt központi hatalmak katasztró­fájának okait akarja megállapítani egyrészt, egy nagy szerepet vitt hadvezérnek, Hötzendorfi Con- rádnak akar igazságot szolgáltatni másrészt. A kettő benső összefüggésben van egymással. Az iró igyekszik kimutatni, hogy az osztrák-magyar mor.arkia és vele együtt a központi hatalmak legyőzetésének egyik főoka volt Conrad javas­latainak fé'retétele, utóbb az 5 teljes mellőzte- tése, amit viszont a kicsinyes irigy kedés és féí- tékenykedés szült. De lássuk sorban a könyv fejtegetéseit. Az annexiót, Bosznia annexióját közvetle­nül megelőző évek politikájával kezdődnek a fej. 1 emények. Aehrenthal báróval egy határozott, energikus, nagytehetségü diplomata és államférfi került az osztrák-magyar külügyministeri székbe, aki azonban, mint igen rövid idő múlva kide­rült, teljesen félreértette az európai helyzetet; nem akarta, nem tudta meglátni a halálos ítéle­tet, melyet a Habsbufig-monarkiára már akkor meghoztak. 0 azt hitte, hogy Oroszország a japán háború után sokkal hosszabb ideig tehe­tetlen lesz és az alatt az idő alatt Ausztria. Magyarország teljesen figyelmen kívül hagyhatja ezt a hatalmas szomszédját. A hármas szövet­ségben Aehrenthal rendületlenül bízott, Angliát barátként tudta ; igy határozta el az annexiót, ami Oroszország akkori akcióképtelensége folytán nagyon simán ment keresztül az európai konenrt- ben. A monarkia népei, a külföldi közvélemény elbámult a Habsburg-monarkia életrevalóságán, melyről az volt a köztudat, hogy agonizál és ime nagy tartományokkal gyarapítja területét. Különösen a császár volt elragadtatva. Aehren­thal akkora államférfiuvá nőtt a szemében, hogy többé semmi sem volt képes őt kisebbíteni. Egy ember volt csak a monarkiában, aki szkeptiku­san csóválta a fejét Hötzendorfi Conrád, a ve­zérkar főnöke. Ferenc Ferdinánd trónörökös ki­tűnő emberismerete csaknem Aehrenthal jövete­lével egyidejűleg helyezte őt a vezérkari főnök­ségbe. Conrad már látta azt a sirt, amit a Habs­burg monarkiának ástak, érezte azokat a szá­lakat, melyeket megfojtására szőttek. Legközvet­lenebbül meg volt győződve arról, hogy a hár­mas szövetség nem fogja áiláni a próbát, Olasz­ország feltétlenül a monarkia ellen fog fegyvert, ha a sor arra kerül. Erélyesen sürgette az olasz határ megerősítését, a hadsereg harcképességé­nek nagymértékű emelését. Aehrenthal a két mi­niszterelnök álláspontját tette magáévá, akik nem akartak, népeikkel nagy áldozatokat hozatni. A vezérkar által kívánt összegnek alig a felét szavazták meg a delegációk. Nagyon tökéletlenül lehetett csak a katonai tervek egy részét keresztülvinni. Az orosz határ- megerősí­tésére már semmi sem maradt. Olaszország tiltakozott az ellene irányuló készülődés ellen és Aerenthal nem mutatott megértést és energiát. Conrad a császárhoz fordult. „A vezérkar szelle­meket lát“, mondotta a külügyminiszter a csá­szárnak. „Felséged nemsokára materializálódva fogja látni ezeket a szellemeket,“ válaszolta Conrad. Nem használt; Conradnak mennie kellett, de a trónörökös bizalma megingathatlan maradt. Már nem volt vezérkari főnök, mikor a trón­típes palsickokért, melyek tőlünk származnak (boros, sörös, cognacos, likörös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. 423-5 Wefsz Mór és Társa, Qytila. Lan»nfc mai taína 4 ojdat.

Next

/
Thumbnails
Contents