Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-05-21 / 14. szám
Egyes szám ára 30 fillér, LI. évfolyam. 65-yula, 1919. május 21 14. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K — f Fél évre . 10 K f Évnegyedre . 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. r r politikai, társadalmi és közgazdászat! lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : UOBil FERENC Megjelenik szerdán és szombaton ték a tőzsdén. Természetesen, mert az ugyanA múlt sajtója. A hivatásnak lelkiismeretlen, könnyelmű teljesítése mindig könnyű dolog volt. De talán sehol sem volt oly könnyű, mint az utolsó évtizedek sajtójában. A világháború nagy átalakulásaival letűnt és eltemetett, remélhetőleg örökre eltemetett korszak zsurnaliszta-legénye ugyan nem sokat törte a fejét azon, hogy j miről írjon, mit Írjon és hogyan Írjon. Egy jóravaló háziasszonynak több gondot okoz a mindennapi ebéd összeállítása, mint egy pelyhes állu újságírónak okozott az, hogy mit tálaljon jámbor olvasói elé vezércikkben, mint közvéleményt. Mennyi nagyrahivatott intézményt kezdett ki, mennyi jóravaló eszmét tett tönkre, mennyi derék testületet és egyént járatott le az az állapot, hogy néhány száz, magasabb képzettség és főkép magasabb erkölcsi felfogás nélkül való ember abból akart előkelőén és gondtalanul élni, hogy mindennap elénk tárta percek alatt született saját külön nézeteit és ítéletét emberekről, dolgokról, helyzetekről. Ha láthattuk volna, hogy száz eset közül kilencvenkilencben minő szempontból, minő okokból keletkeztek, helyesebben mondva csak Íródtak ezek az Ítéletek, akkor undorral tettük volna le* a legtöbb újságot is soha kezünkbe nem vettük volna. Hallottuk ugyan ezt sokszor, ámde minden embernek megvolt a maga kedvelt újságja. melyről azt hitte, hogy az kivétel, az mindig és mindenben a meggyőződéséből ir. Pedig hányszer születtek meg a közigazgatást ócsároló cikkek csak azért, mert a cikkírót nem fogadta soronkivül az alispán vagy a polgármester; hányszor kelt rossz hire valamely üzemnek csak azért, mert a hirlapiró urakat nem részesítette az általuk igényelt kedvezményekben. Aki azután az efféléket nyíltan szóvá merte tenni, az lehetetlenné volt téve a társadalomban. A hízelgés tehát a sajtó munkása iránt egyre terjedt; valósággal középkori kiváltságokat élveztek a birlapirók és olyan tiszteletteljes félelemmel néztünk a zsurnalisztákra, mint a középkor szegény vásározó népe nézhetett a rablólovagok váraira. Csak egy esetet, egy Európaszerte ismeretessé vált esetet hozunk itt fel annak bizonyítására, hogy minő módokon születtek a sajtó meggyőződései, értesülései, hirei. Az 1908. óv tavaszán a budapesti gabonaspekulánsoknak igen nagy mennyiségű búzájuk volt felhalmozva. Minthogy igen jó termésre volt kilátás, nagy áresés és ennek folytán tetemos veszteség fenyegette őket. Jól megfizették tehát a hírlapokat, melyek ennek folytán azt Írták, hogy országszerte ínséges termésre, a gabonaárának nagy emelkedésére van kilátás. A fogyasztást ellátó üzemek e hírek hatása alatt igyekezték vásárolni a spekulánsok búzáit és az mind el is kelt jó áron. A jóhiszemű földbirtokos pedig jó reménységgel várta ugyancsak a hírlapok hirei alapján, hogy ősz szel magas ára lesz a búzának. Mily nagy volt a meglepetése, mikor alig vették a búzáját és árát nevetségesen, alacsonyan jegyezcsak félrevezetett fogyasztás ellátta magát a spekulánsok tavaszi készletéből Statisztikusok kiszámították, hogy több mint 10 millió korona kárt okozott a sajtó eme hazugsága az ország mezőgazdaságának. Ennek az összegnek jó- íele része bizonyára a sajtó zsebébe vándorolt, A hasonló esetek, melyek mindennaposok, nem kiáltóan követelik-e. hogy reformokra, mélyreható reformokra van szükség a sajtó körül, Nem nevetségesen, komikusán hangzanak e ma már a sajtó szabadságáról, a sajtó által képviselt közvéleményről harsogó frázisok. Nem tünik-e ma már minden embernek, a legnaivabbnak is szemébe, bogy immár csak egy dolog tartja a leiket a hirlapirásban: a közönség feledókenysóge. Nem kiáltóan visszatetsző-e, hogy a huszadik században, amidőn mindenkitől, kocsistól, szerelőtől vizsgákat, képesítést kívánnak, addig újságot Írni szabad és lehet mindennemű szellemi és erkölcsi képesítés igazolása nélkül. Nagy városokban nem ülhet más a ko esik bakjára, csak aki vizsgát tett arról, hogy ért a hajtáshoz ; a közvélemény irányításának hatalmas munkájához semmiféle képesítésre az alkalmasságnak, a hivatásnak semmiféle igazolására szükség nincsen. Kéményt seperni csak a megfelelő képzettség igazolása után szabad, a társadalom nagy portáján szabad a seprés mindenkinek A vágóhídon az ökröt főbe kólintani csak tanult mószároslegónynek szabad, embereket és intézményeket letaglózni és a közönség előtt feltrancsirozni minden ficsurnak meg van engedve. Korunk gondolkodására, a legszebb eszmék megdöbbentő eltévelygósóre meglepően jellemző állapotok ezek Az egészségesebb állapotok, a nyugodt, békés haladás lehetősége függ attól, miként tudunk, miként merünk elbánni a szabad sajtónak kóros kinövéseivel. ____ Ne járjatok .... Ne járjatok bánatos, fellegc-s arccal! Ne nézzetek komor és elborult szemmel! Ne sóhajtozzatok aggodalmas szívvel, ne járjatok kishitű, csüggeteg, szomorú lélekkel! A bánatos komor arc, savanyu arG, a sóhajtozó szívben keserves lemondás tanyázik, a kishitű, vergődő lélek ön maga erejét, értékét köti gúzsba ! Hidd el, nincs ma jogosulatlanabb és nincs elítélésre méltóbb érzés, mint a tehetetlen és önerejét — értékét lebecsülő kesernyés és fanyar panaszolkodás. Hidd el, sohasem kellett nagyobb igyekezettel kiemelni a bensőnkből azt a lelki erőt, bizalmat és reménységet; melyet a kegyes IsteD belénk öntött. Hidd el éa»lásd meg, a vesztes háború igazán ezernyi vérző sebéből feltámadni csak a legerőteljesebb bizalommal lehet! Le kell tenned azokat az ábrándos terveidet és nagyra látó vágyaidat, melyekben éveken át mások ringattak és meg kell kezdened a jövő megépítését — élőről és alapjától. Annyi lesz az értéked, annyi lesz a meg- becsültetésed, amennyit ezután szerzel! A múlt el van temetve, mert el volt rontva. Ne sird vissza, nemcsak mert nem lehet, de mert rövidlátók és talán vakok is voltunk. Ne átkozz senkit, az átkozás a legnagyobb .gyengeség beszéde, a tehetetlenségnek nevetséges bizonysága! A múlt felől azonban gondolkozzál gyakran! Ne azért tedd, hogy délibábos és fényesen szőtt álmokba ringassad magad, hanem azért, hogy annak kemény és komoly tanulsága állandóan szemed előtt lebegjen ! Nagyon sokat emlegettük elődeink érdemét és úgy tettünk, mint a magyar királyok, kik István király palástjába öltözködtek, de nem örökölték István király szellemét és alkotó lelkét! Ne tekintgessünk sóhajtozó szivvel visszafelé, de feszülő mellel, tenni és dolgozni vágyó lélekkel, alkotni akaró törekvéssel tekintsünk előre ! Bajunk az volt, mint az egykori osztrák hadseregnek, hogy mindig egy gondolattal hátrább járt, mint a többiek. Mi sem ismertük meg, vagy talán félre ismertük azt a valóságos feladatot, mely előttünk állt, nem álltunk azon a magaslaton, hol helyünk lett volta, ha előrelátók és elfogulatlanok lettünk volna! Ha igy volt a múltban, ne legysn és nem szabad igy lennie a jövőben ! A világháború uj földrajzi határokat szabott meg, uj erőket vetett porondra. Népeket összehozott, másokat széttépett. Neki lendített egy hatalmas nemzeti versenyt, nem az egymás legyűrésére és letiprására, hanem az alkotásra, művelődésre, a szociális élet fellendítésére. Ilyen versenyben vagyunk mi is bent! És ebben a versenyben annyit ér kiki, a mennyire megérti és teljesíti feladatát, a mennyire le tud számolni helyzetével és rá tud állani az uj helyzet megszabta alapra ! Gyűljön hát uj világosság az elmékben, a szivekben lobogjon a nemes alkotás vágya. Bizalom, reménység szállja meg a lelket! Mert annyi rom és pusztulás után csak erős hittel, önmagunk hivatásába vetett lankadatlan bizalommal lehet alkotni, szebb világot teremteni. Di*. Pallmann Péter. Mecfvénültünk .... Megvénültünk kedves feleségem ! Ezüstös lett hajunk színe régen ; As arcunknak simasága oda. Felszántotta a ráncoknak fodra .... Ruganyosság lépésünkben nincs most, Felváltotta a helyét a „tip-top“ , Amit hajdan két szemünkkel láttunk, Most kínlódás „pápaszem“ pótlásunk. Gyakran gyötör „köszvény1', „spanyol nátha“ S más, öregség ssámlálhatlan átka , A szemünket kerülgeti álom, A pehely is kemény már az ágyon. De sorsunkon nyugodjunk meg lelkem Segíteni úgy sem lehet esen ... . Nem sokára koporsónk párnája Balzsamot hoz testünk fájdalmára ..... Azonkívül szivünk minden sebe Mindörökre hé leetid heggedve .... Mily boldogság lesz ölelni őket, Kikért gyakran hullattunk mi könnyet! ... . Dombi Lajos. Figyelmeztetés. (ft t. közönség figyeimébeO Értesítjük a t. helybeli és vidéki közönséget, hogy csak nyitott (le nem ragasztott) leveleket továbbítunk. A levél tartalma 2 oldal kiterjedésű lehet. Román katonai cenzúra. Lapunk mai száma 2 oldal.
