Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-02-23 / 8. szám
LI. évfolyam. Oy ni a, 1919. Feb mar 22 §. szám Előfizetési árak: Egész évre . 20 K Fél évre , 10 K Évnegyedre 5 K Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC megjelenik minden vasárnap Politikai kell szemle. Mindjobban világossá lesz, hogy a fegyverletétellel megnyerni óhajtott uj barátainkban alaposan megcsalódtunk. Megcsalódtunk nemcsak a jó szándékaikban, hanem az erejükben és békaszerző képességükben is. Úgy látszik, hogy győzelmüknek általunk várva- várt jótékony hatását a győzők meghasonlása és belső elerőtlenedése csökkenti. Minő súlyos csalódás ért bennünket! Midőn megdöbbentünk ellenségeink túlnyomó erejétől és azt határoztuk, hogy erre a hatalmas erőre bízzuk jövő sorsunkat, akkor ime kiderült, hogy ez az oly hatalmasnak vélt erő nem tud bennünket megvédelmezni a tatárdulásra emlékeztető pusztításoktól és barbárságoktól. Nem szabad feltéteieznük és nem is tételezhetjük fel, hogy nem akarna megvédelmezni. E helyen méltattuk ezelőtt két héttel azt a szépen megfogalmazott szikratáviratot, mely óva intett minden népet nekik eleddig idegen területek erőszakos elfoglalásától Tehát látjuk ebből, hogy az akarat a béke és a rend és a tényleges állapotok fenntartására meg volna az antantban és a békekonferenciában. De nyilvánvaló, hogy nincs meg a szükséges erő. Az Egyesült-Államok tudós elnöke megírta szép emlékiratát a népek szövetségéről, azután haza vitorlázott Amerikába. Itthon pedig és a mi hazánkban lelőnek gyerekembereket azért, mert magyar városban magyar zászlót mer kitűzni és puskatussal ütnek főbe olasz generálist, mert pártját meri fogni az üldözött magyaroknak. Erdélyben botoznak embereket csak azért, mert nemzetiségüket nyíltan meg merik vallani. Hol vannak ezek a népek azoktól az eszméktől, melyek Amerika tudós elnökének lelkét hevítik ? Minő elvekkel és nézetekkel foglalnának ezek helyet a nemzetek szövetségében! Igenis, mi büszkék lehetünk, hogy megértettük és követni tudjuk Wilsont — akár őszinte volt, mikor elveit proklamálta. akár nem — de büszkébbek lehetünk arra, hogy azért tudtuk oly hamar megérteni és követésére elszánni magunkat, mert mi azokat az elveket a valóságban már ezredév óta követtük és gyakoroltuk, mert a mi második természetünkké vált szabadságszeretetünknél fogva más fajokban is megbecsültük a íajszeretetet és sohasem engedtünk teret a nemzetiségi türelmetlenségnek. Ha Wilson ur látni akarta volna, mi az a népek szövetsége kicsinyben és mint kell különféle fajú népeknek egy gazdasági területen békességben, barátságban megélnie és megférnie, akkor a mi Erdélyünket vagy felvidékünket kellett volna akár a háború előtt, akár a háború alatt végigutaznia. Akkor láthatta volna azt a csodát, hogy egy faj jobban érzi magát és jobban fejlődik egy tőle idegen faj úgynevezett „hegemóniája“ alatt, mint a saját fajú népe által alkotott független államban. Ha Wilson és a békekonferencia nem okul azon, hogy ma akadnak a románok és tótok között tekintélyes egyének és akadnak tömegek, akik és a melyek nem kérnek a fajrokon állam uralmából, akkor egészen bizonyos, hogy a mi ügyünkben nem fognak tudni olyan igazágot tenni, melyet valóban igazságnak, békét és megnyugvást szülő igazságnak lehet nevezni. Ha pedig a mi még mindig ellenséges érzelmű szomszédaink sem értik meg a Wilsoni eszméket, akkor mi meg fogjuk azokat nekik magyarázni és mi meg is fogjuk valósítani, Wilson eszméit és programmját és nem kérjük hozzá a békekonferenciának sem engedelmót, sem segedelmét. Legyen-e vallástanitás az iskolákban? A fővárosban nagy mozgalom indult meg a vallásnak az iskola tantárgyaiból való kiküszöbölésére. A mozgalomba belevonták az osztozkodás állapotában levő vallás és közoktatásügyi minisztériumot is és nyílt színvallásra akarják kényszeríteni. Ez a mozgalom elég hangos és elég beszédes volt az érdekelt tényezőknek és köröknek, hogy gondolkodóba essenek és eme mozgalom másik oldalára is pillantsanak. Levonták a következtetést és a tett mezejére léptek. Megszületett az ellen mozgalom, mely minden megengedett eszközzel azon fáradozik, hogy igenis maradjon meg a vallástanitás az iskola falai között, mert ott az egyedül méltó és illetékes helye, ha gyermek és ifjúság oktatásáról van szó. Ez a mozgalom a fővárosból átcsapott a vidékre is, mindenütt foglalkoznak a kérdéssel és két táborra osztja a véleményeket, egyik oldalon mellette, másik oldalon ellene nyilatkoznak. Azok akik a vallástanitást az iskolából kiTÁRCA. Rózái is kommunista.^ Irta : Péczely József. Rózái ott forgolódik a tűzhely körül A lábasba vöröshagymát aprít. Az éles kés reccsen a húsos girizdeken, mire a forró zsírba hulló hagyma hirtelen összepöndörödik s oly fölséges illat vágódik föl a padlás felé, amelytől kitágul az ember orracimpája, a szájasz éle meg úgy fölhasad, mint az érett berzencei szilva egy akku- rátos nyomásra. A kolompár már ott van formás cikkekre aprózva a mázos tálban. Kézügyben. A rocska is a vízzel, hogy amint pirul a hagyma . . . Hát! Előbb azonban Rózái még egy kanálnyi piros paprikát vet a sistergő hagymára. Péter szereti az erőset. Még ugyan szereti! Csak annak van értelme, — szokott vélekedni Péter úgy szópo- tyogtatás közben — ha a paprikás, paprikás. Nono! Inkább egy-két „könyvet“ facsarjon a szemből, semminthogy gyenge legyen a vágása. Van benne valami! No, ez a paprikás erősnek Ígérkezik ; olyan erősnek, hogy ezt nyeldökölve Péter igen csak megnyujtogatja a nyakát, mondván : — Hát Rózái ez öhetős ! Mert Péter az elismeréssel nem szokott fukarkodni, főként ha az étel pászol a szájaizével. A paprikás kolompár pedig mindig pászolni szokott. Volt már rá eset nem egyszer, hogy megelégedésének tanulságául Rózái lapockáit is megveregette érdes tenyerével: — Aszondom Rózái, hogy öhetős ! Az akurátus kibélelés után Péter rendszerint rágyújt a kis pipára, a nadrágszijon ereszt egy likat, de leginkább is kettőt s azután elveti magát a karosszékbe. Komótizál. Hát a karosszék, az is valami. Még a hetvenes évek derekán az öregapja fabrikálta diófából. Szó ami szó, olyan alkalmatos jószág kevés van a föld kerekén. Két karja mintha nem is csinálva, hanem valóságosan teremtve volna. Az ülőkéje meg ? — a két halvány mélyedések a gyékényfonaton ? — nincs a világnak az a mesterembere ! Való szent igaz, hogy csak ebből a faintos karosszékből lehet voltaképen komótosan eregetni a szókat a nagyvilági eseményekre, amelyek történnek a faluban, az ország és más mindenféle idegen népek. Az asszony meg hallgatja. Mert az tudnivaló, hogy az asz- szony egyedül csak az embere után okosodik valamelyest . . . Péter fordul be a kiskapun. Csattantja az ajtót s keményen lépeget a pitar felé . . . Rózái már előre mosolyog úgy magában befelé. Mit szól Péter a szagra ? Mert Péter szólni fog. Amint benyit: „Be okosan tötted hé !“ Valami ilyest. Még az is lehet, hogy nagy örömében körülölelgeti s elég lesz elhessegetni: „Na, ne bomoljon kend!“ Azonban mintha Péternek csak szürke hályog borult volna a szemére, az orrát meg mintha beelőzték volna, a tűzhelyre még csak egy bágyadt pillantást se vet, a Rózáit is épen- hogy csak meglátja No, ennek valami baja van ! Péter már az ajtóban kezdi: — Ennekutána másként lösz ! Másként! — magyarázza a kezével is, a fejével is. — Eleddig bolond voltam ! De mától kezdve majd meglátod 1 Rózái bosszúsan ránt egyet a vállán. Péter megint a régi nótát fújja. Elégedetlenkedik, ami még nem ok arra, hogy az ő figyelmességét észre ne vegye. — Ezután úgy élünk, — rakja a szót Péter — mint az urak. Hús és hús. Sütve, főve. Pecsönye, tokány, pörkölt. Oszt bor utána! Siller mög vörös ! A csömör irányában 1 Az asszony szeme meredezik. Megbolondnlt a Péter ? Vagy berúgott valahol ? De nem látszik rajta. Nem. A szeme forog, a nyelve nem akadozik. Mi ütött hát hozzá ? Föl is kérdi: — Kendhöz mi ütött ? Péter legényesen billent egyet a süvegén. — Az ütött, — mondja teleszájjal — hogy most má’ én is egészen kiokosodtam a világbul ! S tovább értelmezi magát : — Mögállapodtunk végérvényösen, úgy ahogy azt az a pesti ur magyarázta, jelenleg épen tegnap múlt két hete! Akinek fölösen van, azt elosztyuk. Iparba is úgy, mint a földbe. A botokat is. Ami igazság, az igazság ! Kirubrikáz- tunk mindönt A munka mög ezután móggyá- val. Mindön nap csak négy órát. Se több, se kevesebb 1 Az asszony most már abba kezd belegyőződni hogy mégis csak meghibbant a Péter. Meg. Egy muterje kiesett. Vagy fejbevághatták ? Vagyhogy valami rossz tályog ? Péter látja az asszony ábrázatára húzódó sötét árnyékokat, az árnyékok alatt lappangó gondolatokat, ezért hát siet a kimagyarázkodással : — Várd a végit! Azér’, hogy ezután csak négy órát törjük magunkat, a bér nem lösz kevesebb egy szikrát se. Hanem háromszoros ! Annak tekintélyében, hogy eddig tiz korona volt, most má’ harminc. De ha a harminc nem elég- ségös, akko’ negyven vagy ötven korona Az asszonynál világosodik Nem hibbant meg az embere, hanem csak bolonddá tették Sült bolonddá. Ezért hát nem is komolykodik tovább, hanem csak úgy könnyedén veti vissza a szót : — Ha volna olyan bolond, aki fizetné ! Péter tüzére olaj az ellenkezés : — Bolond ? Hászen majd mögmutattyuk mi! Az asszony megint csak olyan könnyedén: Lapaafc Mi uáaa 6 oldalit
