Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-08 / 63. szám
1 Censurat; Dr. MUNTEAN.? JLft. évfolyam. föynla, 1919. november 8. 03. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. politikai, társadalmi és közgazdászati lap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohár János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdető* sek és nyiltterefc intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Vagy tíz napon át nem kaptunk budapesti lapokat. Inkább most se kaptunk volna. Valósággal jótéteményt cselekedett velünk, aki nem engedte őket ide. Lelkünk nyugalmát kiméíte. Jelen sorsunk bizonytalanságának érzete nem nagyobb, ha nem olvassuk a budapesti újságokat, de a jövőt illető reménysé-’ geink határozottan a fagypontra szállanak. alá, ha a budapesti lapok kerülnek kezünkbe. Beléjük tekintünk és nem bosszankodva, de kétségbeesve csapjuk le őket. Mert mit olvasunk bennük ? Egy tucat pártnak a nevét, melyek mindenike szüntelen azt hangoztatja, hogy egyesíteni, egy láborba kell tömöriteni Magyarország minden polgárát, de mindenik gondosan ügyel arra, hogy a maga különállását fentartsa, ő maga külön utakon járjon. Olvassuk azután több tucat úgynevezett politikus nevét, akik tanácskoznak jobbra-balra, meghívást kapnak sir George Clerkhez, nyilatkoznak, szónokolnak, talán még cselekedni és képesek volnának, csak egy nagy cselekedetre nem képesek, hogy ambícióikat alárendeljék országuk érdekeinek. Ismételve kell kérdeznünk, van-e ma Ma- gyarországuak értelmes, józan, gondolkozó polgára, aki meg tudná érteni, hogy miért van szükség egy tucatnál több pártra, aki fel tudná érni ésszel, miért Andrássy és miért nem Apponyi, miért Giesswein és miért nem Friedrich. Ha azt olvashatnék, hogy nem akad ember, aki Magyar- ország mai rettentően válságos, óriási feladatok megoldását váró korszakában a kormányzásra mer vállalkozni, nem akad a súlyos felelősség vállalására politikus, akár kevésbbé aggódnánk Magyar- ország jövőjéért, mint hogy azt kell olvasnunk, hogy tucatszám akadnak vágyakozók a hatalomra és az uralkodásra és a legfartangosabb program- mokat eszelik ki, csakhogy ne kelljen magukat alá rendelniük másoknak, főkép ne azoknak, akik épen a hatalmon van-nak. Ilyen nagyszerű produkció a kiváló, nagyképességü államférfiakban egy tízszer akkora államban is lehetetlenség volna ; ha valóban is ily fépyesen volna ellátva nagyságokkal Magyarország, az is veszedelem, mert mint látjuk, nem hagyják egymást dolgozni, nem engedik egymást érvényesülni. Yajjon mi lehet annak a sok pártnak a különféle programmjában, mi lehet a sok minister- ségre vágyó férfiú tarsolyában. Mi lehet, hogy mindenik azt állítja, hogy az övében a boldoguó panacaea ? Hát mire van ma szüksége Magyar- országnak? Szénre, lokomotivra, vasúti kocsira és jó időjárásra. Aki ezt tud adni, az nfegteheti Magyarországon királynak vagy ministerelnöknek — a Phaedrus mese példájára — akár a lécet is, aki ezeket nem tudja adni, annak uralma csak ideig-óráig tarthat. í)e mivel ma semmiféle politikus nem tud ezekkel szolgálni, valakinek pedig csak kell kormányozni, hát igazán felesleges és káros a miatt tülekedni, hogy ki üljön a hatalomhoz. Helyesebb, hasznosabb, ha azokat hagyják ott ülni, akik már ott ülnek, mert minden változás újabb felfordulással jár. Sir George Clerk urnák pedig bizonyára módjában van, hogy a felsorolt szükségletek egyikét-másikat annyira-mennyire kielégítse és joga van ahhoz, hogy aimak a férfiúnak juttassa a hatalmat és adja hozzá neki a szenet és más egyebet, aki legjobban megnyerte a szimpátiáját és akiben a legjobban megbízik. De hogy azután azoknak, akik az ő választása után is kirekednek a hatalomból, azoknak — ismét a Phaedrus meséje szerint — a gólyát kell királyul küldenie, amely mindnyájukat felfalja, az már az ő saját munkája eredménye iránt is kötelessége. Ne a múlt erőszaka hozza össze a filléreket, hanem a szivbeli önkéntes adomány! tlj szabadság. Lapunk egyik utóbbi számában alkalmat találtunk Wilson egyik világhírű könyvéből vett idézetnek a közlésére. Az idézet a középkori egyház demokráciáját magasztalta és úgy állította azt elénk, mint követendő példáját az igazi, a bókét és haladást biztositó demokráciának. Hasznosnak véljük, hogy Wilsonnak azokat a nagyszerű gondolatait és törekvéseit, melyeknek a szóban forgó könyvében kifejezést ad, olvasóinkkal tüzetesebben' megismertessük, egyrészt azért, hogy Wilson egyénisége tisztábban álljon a magyar közönség előtt, másrészt, hogy jobban megérthessük azokat a törekvéseket és célokat, melyek Wilsont — legalább őt magát — az európai háborúba való beavatkozáskor vezették. Ez a könyv néhány évvel Wilson elnökké választása előtt jelent meg Amerikában „New liberty“ (Uj Szabadság) cim alatt és Wilson nevét a legszélesebb körökben népszerűvé tette és az elnöki székbe vivő útját igen nagy mértékben egyengette. Wilson politikai egyéniségéről a legellen- tótesebb felfogások uralkodnak miuálunk. — Némelyek valósággal uj megváltóként ünnepelték, mig mások hajlandók voltak őt az európai antant puszta eszközópek tekinteni. Egyesek nagyszabású zseninek tartották, ki uj eszméket hirdet a világ minden népének, ismét mások egy szürke elméleti professzornak látták, kit az antant politikusai beugrattak egy politikai szemfényvesztés komédiájába. Egyéniségéről és cselekedeteinek legbenső egyéni rugóiról tisztább fogalmunk lesz, ha idézett könyvének gondolatait, eszméit végig követjük. Látni fogjuk, hogy nemcsak Wilsont értjük meg, de a magunk dolgaira is sok hasznos igazságot ismerünk meg munkájából. Wilson megállapítja müvének bevezetésében, hogy az Egyesült Államok mérnem az a szabad haza, mely Washington és Lincoln korában volt. Polgárai már nem élvezik azt a demokratikus szabadságot, nem pedig azért, mert a törvények, melyeket az Egyesült Államok nagy alapitói készítettek, már elavultak, mert nem a mai viszonyokhoz, az uralkodó és alárendelt osztályoknak nem a mai nap fenálló viszonyához vannak szabva. Eme törvények alkotásai idejében az egyes emberek voltak a munkaadók, a tőkések, ezeknek önkénye ellen kellett megvódelmezni a vagyontalant, ma azonban hatalmas vállalatok a munkaadók, melyeknek óriási hatalma ösz- sze sem hasonlítható azzal a hatalommal, melyet a régi világban egy gazdagabb föld- birtokos vagy gyáros ki tudott fejteni. Ezekkel a mai hatalmasságokkal szemben nemcsak az egyszerű testi munkás, de még a kisebb kaliberű vállalkozó is olyan alárendelt helyzetben van, meiyből nem képes felemelkedni. De az elavult törvények „nem akadályozzák meg a hatalmast, hogy a gyengét összezúzza; ez az oka, hogy az erősek uralkodnak országunk iparában és gazdasági életében.“ „Amire ennek az országnak mindenek felett szüksége van, nem egyéb, mint egy csomó törvény, mely inkább azokra van tekintettel, akik még az érvényesülés előtt vannak és nem azokra, kik már róvb,e értek. Mert azok, akik már révben vannak, nem örök életűek és nem mindig oly kegyesek, hogy oly tehetséges és becsületes ifjakat hagyjanak bátra, mint ők “ Vagyis Wilson azt az igazságot állapítja itt meg, amit már innen Európából is kezdtünk észrevenni, hogy Amerika addig volt a demokrácia, az egyéni korlátlan érvényesülés irigyelt, boldog hazája, amig olyan terített asztal volt, mely mellett mindenki megtalálta a maga megérdemelt falatját. Mikor azonban már minden hely megtelt az asztal körül, nem egy érdemes kiszorult az asztal mellől és ha meg-megürült egy hely, bizony nem az érdem, az arra bi- vatottság, a nagyobb ügyesség juttatott abba utódot, hanem a rokonság, az összeköttetés. A milliárdos gyáros, aki minden vagyonát eszével, élelmességével és szorgalmával kereste, bizony nem a munkásai és tisztviselői, hanem a fiai között keresett magának utódot nemcsak vagyonában, de vállalatának igazgatásában is. Abban az elmúlt korszakban — fejtegeti Wilson — elegendő volt az a törvény, hogy senki ne bántsa embertársát; ma ez a törvény igen kevés embert elégíthet ki. Hogy hasonlatunkat folytassuk, ma, mikor számtalan ember nem juthat már a téritett asztalhoz és a tálak ürülni kezdenek, aligha lehet elégséges rendszabály, hogy senki se vegye el a szomszédja elől a falatot, hanem nyúljon maga a tálba. A legtöbb emberre nézve egészen közömbös ez a szabály, hiszen oda se juthatott az asztalhoz. Mit érdekli a tulajdon nagyszerű védelme azt, akinek semmije sincsen ! Szükség van tehát olyan törvényekre, melyek a gyökeresen megváltozott gazdasági viszonyokra tekintettel vannak, különösen tekintettel vannak arra, hogy a bonyolult gazdasági viszonyok mellett az egyén ma sokkal jobban reá van utalva az összes ég, az állam védelmére és számos oly téren szükséges az állam beavatkozása, amelyet azelőtt nyugodtan engedhetett át az egyén gondoskodásának. Példa világítja meg legjobban e fejtegetéseket. Az angol a legnagyobb tiszteletben tartja a magánlak sérthetetlenséget. My house, my castle. Az én házam, az ón váram, mondja. De a mai angol már belátta, hogy a ház fogalmát nem lehet átvinni a hatemeletes, többszázlakásos bórházra és nem ebet azt is a tulajdonos sérthetetlen várának tekinteni, hanem igenis Glasgow városban kimondották, hogy az ilyen házak udvarai bejáratai, folyosói utcáknak tekintendők és ehez képest kiterjesztendő rájuk a hatóság, a rendőrség ellenőrzése, őrködése Hogy más példát mondjunk : a kisipar és a szabad verseny korában elegendőképen volt biztosítva a munkás vagy a megrendelő joga azzal, hogy elmehetett más iparoshoz, ki feltételeinek eleget tett, de ma a kartellek és trösztök korában, mikor a munkás más hasonló üzemben nem kap munkát, a megrendelő nem kap árut, ha az egyik gyárat otthagyta és ha a kartellnek úgy tetszik, ma másféle törvényekre, másféle szabályokra van szükség. De Wilson elfogulatlan és igazságos. Nem mondja, hogy ezt a helyzetet valami gazság, különös önzés, túltengő kapzsiság teremtette. „Céltalan volna bármit is megvádol- nuk, az emberi természetet kivéve“ mondja. Emez igazság alapján állva nem is hirdet osztályharcot, csak kivánja, követeli a változott viszonyok felismerését, az ezeknek megfelelő törvények meghozatalát és azoknak részvételét a törvényhozásban, akik ezeknek, a törvényeknek meghozására képesek. (Folytatjuk.) Ne mond ki a nemet a jótékonyság gyakorlásánál, mivel szived ellent mond! Ki a szükölködökön segit, a Krisztusi tanokat istápolja ! Lapunk mai száma 4 oldal.
