Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-11-08 / 63. szám
3 Békés 1919. november 8. Gyula város költségvetése. Városunk főszámvevői hivatala elkészítette és a tanács elé terjesztette a város 1919. évi költségvetését, melynek tételei a következők : Kiadások főösszege 1,865,977.72 K Bevételek ^ » 1,403,539.71 K Költségvetési hiány . 462,438.01 K mely összeg az 1918. évi 332,023 K 89 f államadót véve alapul az I. csoportnál mutatkozó 246,301.45 K hiáDy után 74%-os, a II. csoportnál 50,555.20 K » után 72%-os, aIII. csoportnál 165,581.36 K » után 64%-os pótadó utján nyer fedezetet. összehasonlítva a költségelőirányzatot az 1918. évi költségvetéssel, az eredmény a következő : az 1919. évi fedezet összege 1,403,539.71 K az 1918. » » » 373,510.44 K tehát a fedezeti rész eredménye 1,030,025.27 K- val kedvezőbb, mely abban találja indokát, hogy az évenként bérbeadott földek bérösszege emelkedett, az erdőből nagyobb mennyiségű rőzse és dögfa termeltetett, a vágóhídi dijak emeltettek, a különféle tárgyak eladásából 62,000 K folyt be, főkép pedig, hogy a közélelmezési pénztár haszonrészesedéséből a közpér.ztárba 500,000 korona haszon számoltatik el. Az 1919. évi szükséglet 1,865,987.72 K Az 1918. évi szükséglet 778,843 17 K tehát a szükségleti rész eredménye 1,087,134 55 K- val kedvezőtlenebb, mely többlet kiadás az adóknak, az alkalmazottak dologi kiadásainak, ideiglenesen alkalmazottak fizetésének emelkedésében, nyomtatványok és tüzelőanyagok drágulásában, a városi épületek karbantartási költségei emelkedésében leli indokát. Tetemes kiadási többletet okoz a járványkórház építése, a Kossuth-tér kövezésére felvett váltótartozás teljes kiegyenlítése és a gyer- mekmenhely telek vásárlásából még fennálló utolsó 25,000 korona kifizetése. Az 1919. évre javasolt községi pótadó 462,438.01 korona, mig az 1918. évre megállapított községi pótadó 405,332.72 korona volt, vagyis az 1919. évre 57,705.29 koronával több hozatik javaslatba. Az 1918. évben megállapított pótadó %-a I—III. csoport után 138%, az I—II. csoport után 146% volt megállapítva, ezzel szemben beterjesztett 1919. évi költségelőirányzat szerint ugyanilyen %-os adókulcs hozatik javaslatba. A költségvetésbe nincs beállítva 509,021.27 korona, mely összeget a fennálló kormányrendelet alapján az alkalmazottak részére különböző államsegélyek címén a közpénztár előlegezte, de az még megtérítést nem nyert; a megtérítésre vonatkozó előterjesztések folyamatban vannak. Az előttünk fekvő költségvetésre az a megjegyzésünk, hogy tekintettel a mai nehéz viszonyokra, ami mindenki előtt ismeretes és nyilvánvaló, mig más városok az előállott nagy kiadásaik fedezetét nagymérvű községi pótadók emelésével bírták kiegyenlíteni, addig Gyula városa a múlt évi adókulcsot megtarthatta, pedig a kommunizmus alatt oly kiadások is rá lettek kényszerítve a városra, amelyek a közigazgatási teendőkkel semminemű összefüggésben nem állottak. Aggodalmunk van azonban a jövőre nézve és pedig már az 1920. évi költségvetési évre is, mert a jelen költségvetésben sok olyan óriási összegű rendkívüli bevételi tétel foglaltatik, ami a jövő évi költségvetésből ki fog maradni, mert a jövedelme megszűnik, de viszont a kiadási tételek egész halmaza meg fog maradni tehernek, melynek lényegesen megfogyatkozik a fedezete s a tulajdonképeni reális helyzet csak akkor fog kitűnni. Megjegyezzük, hogy a földadóra kivetett városi adókulcsot helytelennek tartjuk, mert épen a föld, mely ma a legnagyobb és legbiztosabb érték és legnagyobb jövedelmet hajtja, aránytalanul csekély községi adókulcscsal van megróva. A dolog érdemére később még visszatérünk. Aki a szükölködöket segíti, Istennek tetsző cselekedetet végez ! Emberek — hibák. i. (—) Föltette a nagy szemüveget, megigazította. Aztán körülnézett jól mélyen a hallgatói szemébe és szólott: »Levelet irt egy régi apostol. Szeretem ezt a levelet, sokszor és szívesen olvasom. Ismeri az embert, amilyen ő a valóságban. Tökéletes embernek mondja azt, aki beszédben meg nem esik. Kicsiny tag a nyelv, de nagy dolgot mivel. Kicsi tűz, mely nagy erdőt megéget. A nyelv a pici kormányrúd, mely erős viharban kormányoz hajóóriásokat. Ilyen módon kormányozza a nyelv az ínség és a veszély óráiban, zugó zivataraiban az emberi életet. Elvezeti tátongó hegyszakadékok és fenyegetve meredező sziklahasadékok között az élet hajóját a békesség csendes kikötőjébe . . . Régen, nagyon régen volt, mikor e szavakat leírták. De írhatták volna ma, írhatják holnap, igaz marad és érvényes mindenkorra. A nyelvből áldás és átok fakad. Beszéli az igazság szent szavát, beszéli a hazugság ocsmány fajzatát. Leválik róla a szeretet szava, lepattog a gyülölség átka. Elbájol az értelem beszédének erejével* bosszant és kacagtat az ostobaság kitörésével . . . Az élet beszél belőlem, halgassatok meg ! Amivel a világ leginkább fertőzve, teletömve van, a hazugság az! Úgy be vagyunk hálózva a hazugság szálaival, hogy hamarjában azt sem tudom, hol kezdjem a kibogozást. Hogy rendben haladjunk, maradjunk — saját magunknál. Te ember, mindig először önmagádnak hazudsz, aztán hazudsz a világnak. Látod, ez a hazugság a legmérgesebb tápláló forrása, ebből folyik a többi mind szép rendre ! Másnak azért hazudsz, mert önmagadat ámítod el! Légy igazságos önmagaddal szemben, akkor igazság vezérel másokkal szemben ! Légy őszinte önmagaddal ! Első és legfőbb követelés ez, melyet szülőnek és nevelőnek hangsúlyozni kell az ifjúsággal szemben. Légy igaz, azaz: légy természetes, egyszerű és mesterkéletlen. Ne mutasd magad másnak, mint aminő vagy! Beszélj úgy, amint érzel és amint lelkiismereted súgja! Dobd el magadtól az álarcot, az üres és tartalmatlan szólásmódot! A kikereki- tett, hangzatos szólásmód, a felcifrázott, túlhajtott érzelgősség a léha szív tulajdona. Beszélsz, de nem a lélek beszél belőled, hanem a betanult frázist majmolod. Sok van a nyelveden, de kevés a szivedben abból, amit mondasz. Sokan letértetek gyermekkorotokban az őszinteség ezen egyenes útjáról és mindig beljebb hatoltok az önámitás sűrűségébe. Hazudtok érzéseket, melyek szivetekben nincsenek meg. Hazudtok elveket, melyek nem bensőtök kohójában váltak izzóvá. Hazudtok meggyőződést, mely éltetek talajából nem nőtt ki, mely komoly küzdelemben és beható gondolkozásban nem szilárdult meg! Ritka ember az, aki az őszinteséget szereti, komo yan és föltétel nélkül követi ! Végtelen ellenben azok száma, akik soha odaadó komolysággal nem törekedtek arra, hogy saját meggyőződést szerezzenek ! Követték a többséget; meghúzódtak a mindenkori hatalom árnyékában ; lelkendezve keresték önmaguk érdekeit és hasznát és gyorsan ott termettek, ahol ezt megneszelték. Vagy a pillanat benyomásának, a jól csengő és hangosan puffogó frázisoknak rabjaiként ma ide, holnap amoda esküdtek. Nem mindig képmutató az, akit első pillanatra annak gondolsz! Nem képmutató olyan értelemben, hogy szándékosan tenné ! Sok ember soha sem tudta, hogy mi az őszinteség. Kezdettől fogva úgy szoktattak is, maga is hamar eltanulta, hogy önmagának hazudjon és önmaga ámító hazugságát színtiszta igazságnak gondolta. Tehetséget látott magában, pedig csak középszerűség volt, műveltséget látott magában, mely csak gyarló máz volt, ügyességet, mely ciak mások hízelgése volt. Egyike azon sokaknak, akik mindig álomban ringatták magukat, félhomályban jártak ! Nézd ezt az embert, az álomba merült, önmaga dicsőségétől és kiválóságától megrészegült embert! A hiúsága láthatatlan szálain ráDgatód- zik, mint a horogra akadt hal! Rabja önmaga hasznának és érdekének ! Kész tiszta igazságnak hirdetni azt, ami a pillanatnak szól, ami most hasznothajtó. Kész igazságnak hirdet minden ostobaságot, ha a napi élet zaja is ezt hirdeti, ha tekintélyt és sikert ígér neki ! Lásd az embert, ezt az önámitásokkal telerakott embert, a komoly Ítéletet nem birja ki. Kíméletlenséggel vádolja azt, aki a legnagyobb kímélettel, de megmondja az igazságot! Mert kíméletlennek tartják azt, aki a bűvös álomba ringatott embert felrázza, aki önmámorától kijózanítja. Nem azt éred el vele, amit akartál! Szidást, keserű szemrehányást kapsz, mint az orvos, ki operálás alatt fájó részt érint! »Mundus vult decipi . . .« mondja a régi közmondás. A világ óhajtozik az elámitás után, mondhatnád mai nyelven. »Ergo decipiatur« folytatja a latin közmondás. Ha ez kell, ám legyen ! mondanád utána. Csakhogy nem sokat tartunk rólad, ha te is az ámítás utján botiasz, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azt nyújtva másnak, amit magad megérdemelsz! Ne ámítsd magai, akkor nem ámítasz mást ! II. (—) Ma nem elégedett meg a megszokott szemüvegével, föltett még egy másikat is és folytatta: Nehéz volna megmondani, hol van a határ, mely a félig öntudatos hazugságot, az önámitást, a semmitmondó üres puffogást elhatárolja. Ennek a területe beláthatatlan. Elvezet egészen addig, ahol egy másik kezdődik, melynek neve: a gyávaság birodalma. Nem tudom vájjon átgondoltátok-e, mikor útnak indítottatok egy kövér hazugságot, hogy ennek legmélyebb gyökérszálai szivetek ama rétegéből kapta a táplálékot, ahol a gyávaság tanyázik. Értsetek meg! Nincs szándékomban a közönséges üzleti és érdekhazugságokról beszéln;. Ezek ugyanis édes testvéri kötelékben vannak azzal, a mit magyar nyelven csalásnak szoktunk elnevezni. Ezek durvább kivitelű otrombaságai az emberi hibáknak, ezek kívül állanak vizsgálódásomon. Beljebb akarok tekinteni. A lélek finomabb tájait akarom szemlélni. Keresem azt, a mi az ember egész jellemével egybenőtt, a mi legmélyebb alapját képezi életének. Nos, hát mondjátok meg, mi az a férfi becsület ? Semmi esetre nem az, a mit a Közforgalomban annak tartanak. Mikor férfibecsületről beszéltek, gondoltak párbajra, gondoltak büszke mellveregetésre, gondoltak nagy hangú oecsület lovagokra. Nem az! A becsület fogalma le van sülyesztve és el van rontva ! Mi tehát a férfibecsület k Kérdést teszek, van-e szivetekbe égetett komoly meggyőződéstek mindarról, a mi Isten es ember előtt igaz, üdvös és szükséges társadalomban, jogi életben, szociális kialakulásban. Ha van ilyen meggyőződéstek, valljátok-e, követitek-e, kitartóan hívek maradtok.e ahhoz? Mert ez a férfi szent és nagy tiszte, kötelessége, ez a férfibecsület veleje és igazi tartalma. Mert tudjátok meg, a ki tudva hagyja cserben az igazságot, a ki a valóban indokolt meggyőződését megtagadja akkor és ott, a hol igazságot és meggyőződést hirdetni és világosan meg- vallani kellene, annál hiányzik a férfibecsület alaprugója ! I udjátok meg, a ki elcsavarja a jogot, mikor azt színtisztán elő kellene tárni, a ki a ’külhatalom elől vállvonogatva odújába húzódik és inkább hallgat, elnyeli a legszentebb meggyőződést is. az .önmaga férfibecsületéről uem sokat tarthat. A ki egyszer szövetséget kötött a hazugsággal, a letagadassal, a megfutamodással, az megnyitotta a lelkében a gyávaság kapuit! A ki pedig egyszer beleszövi jellemébe, életének irányító fonal aba a gyávaság szálait, attól többé nem szabadul, az Kain bélyegként ott reked. Kialakul a félember, a gyáva ember! III. Egy kis megszakítás után folytatom, mert volna még egy kis üzenni valóm az udvarias szalon világnak, a parfümös légkörnek. Ott lehet a legtöbb hazugságot felszedni, az u. n. konvencionális hazugságok azok. Ennek a birodalma valóban határtalan. Az anya beleneveli a gyermekeibe, rászoktatja a finom és apró hazug udvariaskodásokra, sőt igy képzelik, hogy ezek nélkül finom, csiszolt udvariaskodás egyenesen lehetetlen, ügy elvárják egymástól ezt az emberek, fatuskónak mondják azt, a kinek nem tud a nyelve hegyére jönni ilyen üres, zörgő, de csillogó hazugság. Az emberek mondják egymásnak, mert egymástól el is követelik, kicsalják, nemcsak, kikényszerítik. Nos ugyanott terem ez, a hol az u. n. finomabb társadalom szokások divatosak. A mai társadalom érintkezése, légköre már ilyen telitett és fertőzött. Mint valami láthatatlan méreg szállingózik ez a levegőben, valami szellemi narkózishoz hasonlóan. Már nem is vesszük észre, nem is vetünk ügyet rá, annyira megszoktuk. Ugyanott terem az, a hol a természetes és tiszta levegő nem elég, a hol egy kis természetes, üde és kellemes virágillat sem elég, a hol a parfüm illó olaj részecskéi barátkoznak a levegővel. Ott terem az, a hol az arcnak kendőzése, fjstés és minden fajta mázolási és elmázolási
