Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-02-09 / 6. szám
LI. évfolyam Swyola, 19111. fcbmär 9 <S. nám Előfizetési Egész évre Fél évre Évnegyedre . árak: 20 K — f 1© K — f 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Debay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyíltterek intézendők. • Kézirat nem adatik vissza V Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBIT FERENC Megjelenik minden vasárnap Politikai hetiiKemle. A közel négy évszázados osztrák elnyomás sok visszás és káros állapotot teremtett Magyarországon. Egyike ezeknek a vármegyéknek az a most már intézményesen is biztosított joga, hogy az országos politikával is foglalkozhatnak. Mikor a vármegyék ' nemesei összegyűltek, hogy a diétára kiküldendő követeket megválasszák, természetesen kellett politikával íoglalkozniok, mert hiszen a követeket utasításokkal kellett ellátni, hogy minő álláspontot foglaljanak el az országos nagy kérdésekben. Mikor a Habsburgok évtizedeken át nem hívták össze az országgyűléseket, természetesen a megyei nemesi gyűlések voltak azok a helyek, ahol a sérelmeket el lehetett panaszolni és az orvoslás iránt lehetett többet-kevesebbet cselekedni Mennél ritkábban ült össze az országgyűlés, mennél kevesebb jót tudott az ország számára elérni, annál fontosabbak, annál jelentősógteljesebbek lettek a megyei gyűlések. Itt bírálták a kormány tetteit, itt opponáltak a kormánynak. A modern megyének azonban elsősorban a központi hatalom végrehajtó szervének, valamint az önkormányzat törvényhozó szervának kellene lennie. Sommi többnek. Ennek megvalósulását érte volna el a közigazgatás államosítása- Ezt azonban ötven esztendőn keresztül nem csinálta meg a törvényhozás. A parlamentarizqius mellett semmi szükség nem volna arra, hogy- a megyegyülóseken, ennek példájára azután minden más törvóny- alkotta testületben országos politikát csináljanak Ez volt a vélemény 1905-ig Akkor azonban, mikor az országgyűlést szótkerget- tók, ismét törvényes képviselet nélkül maradt a nemzet és a megyék úgy érezték, hogy nekik kötelességük a felfüggesztett alkotmányt megvédelmezni. Nem tartott sokáig az alkotmány nélkül való állapot, a megyék érdeméből- e, bajos volna eldönteni. Most, sajnos, megint abba az állapotba jutottunk, hogy nincs országgyűlés, egyhamar alig is lesz. Csoda-e hát, ha a vármegye megint úgy látja a helyzetet, hogy az ő kötelessége politikai véleményt nyilvánítani a nemzet helyett az ’ állapotokról, a kormány működéséről. Kisebbségi vagy többségi véleményt-e, akkor sem tudnók megállapítani, ha minden vármegye megnyilatkoznék. Csoda-e, ha eszébe jutnak a vármegyének azok a régmúlt nagy idők, mikor hatalmas tsászároknak opponáltak a közgyűlési teremben, mikor a félvilág urainak dörögték oda: „non eoronat“. Azt hiszem, akkoriban is jól tudták a vármegyék, hogy kemény állásfoglalásuknak aligha lesz eredménye. De, kimondták a véleményüket. Most sem akartak a fejérmegyeiek ellen- forradalmat. Dehogy is akartak ! Ki akarhatná, hogy ma magyarok egymást üldözzék, mikor négy éven át pusztított és még most is pusztít az ellenség. Ük csak a maguk véleményét akarták megmondani bátran, férfiasán. Hogy ez a vélemény a percek rohamos eseményeinek téves megítélése folytán született-e meg, hogy ezt a véleményt igazolni fogja-e, avagy hatalmasan meg fogja-e cáfolni a közeli vagy távoli jövő, az nem teszi ke- vésbbó tiszteletreméltóvá azt a fólelemnőiküii szabadságórzetet, függetlensógérzetet, mely ezt a megnyilatkozást lehetővé tette. Nincs itt ellenforradalom, itt az ország keserves helyzetén érzett elkeseredés tört ki, úgy, ahogy a magyar ember már megszokta, a kormányt okolva minden bajért. Magyar ember tehát nem haragudhat érte. A közalkalmazottak és a szociálizmus. A „Békés“ hasábjain az utóbbi időben több cikk jelent meg közalkalmazottak tollából, mely a szociálizmusáal foglalkozott E közlemények nem a közalkalmazottak összeségének, de még nagyobb tömegének sem, képviselik véleményét ezért szükségesnek tartom, hogy e kérdéssel a másik nézőpont szerint kialakult meggyőződés alapján röviden foglalkozzam. Nem meglepetés számomra, ha tisztviselőkörökből szociáldemokrata ellenes vélemények megnyilvánulásait hallom. Ennek oka főleg a letűnt rendszerben keresendő. A tisztviselői pályára készülő fiatalság nevelése, iskolákban magába szívott szelleme teljesen egyoldalú volt. Nem a felvilágosultság, gazdasági képzettség, szociális érzék fejlesztése volt a főcél ifjúságunknak az életre való előkészítésénél, hanem elavult, száraz elméletekkel bocsájtották ki középiskoláink tanulóikat a gyakorlati életbe, a gyakorlati élet s a gazdasági berendezkedés minden ismerete nélkül azért, mert igy kívánta azt a letűnt korszak hatalmi érdeke. Ebben a szellemben felnőtt ifjúságunk, ha megkezdte tisztviselői pályáját, ismét oly körben töltötte éveit, melyben egyoldalú világnézete meg nem változhatott s ezenkívül az uralkodó kormányhatalomnak teljesen ki volt szolgáltatva. A kormányhatalomhoz való simulás előmenetelt, a gazdasági s politikai elnyomatás kérdésének fe- szegetése pedig fegyelmit, áthelyezést, elcsapatást s börtönt jelentett a közalkalmazott számára. Aki a forradalom előtti közhivatalokban éveket töltött el, azelőtt nem meglepetés az, ha ebben a légkörben conservált világnézet még mindég csak „földosztó cucilistá"-t, az .,»/ őr dög “-öt látja szociáldemokratában. Eszméljünk tisztelt Kar társak! Hagyjuk a jelszavakat, a régi elavult elméleteket és nézzük az életet a maga valóságában s a várható fejleményeket. Nem tagadhatja senki sem, hogy az emberiség fejlődésében a jövő nagy kérdései gazdasági természetűek lesznek. A gazdasági kérdések az emberiséget két nagy csoportra osztják : a saját kézi vagy szellemi munkájukból élő munkásokra s a munka-» nélküli jövedelmet élvező tőkésekre. Az is bizonyos mindenki előtt, hogy mindkét csoport eddig is erősen szervezkedett s a jövőben még fokozottabb mérvben fog szervezkedni érdekeinek megvédésére. Ebben a nagy szervezkedésben mindenkinek meg kell találnia helyét, kinek-kinek az ő osztályérdekei szerint, mert különben mindkét csoport érdekkörén kivül állónak fogja tekinteni a nem szervezkedőt s az mindegy két malomkő közzé kerülnek, leghamarabb felőrlődik a nagy küzdelemben. Meggyőződésem, hogy nekünk közalkalmazottaknak, szellemi munkásoknak csakis a kézi munkások táborában van a helyünk. Ez felel meg a mi helyzetünknek, ez felel meg a mi érdekeinknek. A szellemi munkások s a kézi munkások helyzete és érdekei azonosak. Mi közalkalmazottak, szellemi munkások, mi is teljesített munkákért nyert illetményekből élünk, nevezzék azt fizetés, tiszteletdij, avagy • bérnek. Ami munkaadónknak is az az érdeke, ami a kézi munkások munkaadójának, hogy minél olcsóbban dolgoztasson bennünket s minél több munkát végeztessen velünk. Ami munkaadónk sem volt bőkezűbb hozzánk a forradalom előtt, mint a kézi munkások munkaadói voltak. Bizonyltja ezt az, hogy nekünk szellemi munkásoknak jövedelmünk kevesebb volt az ipari munkások, sőt a szakismeret nélküli napszámosok kereseténél is. Érdekeinket tehát csak úgy védhetjük meg, ha szervezkedünk és pedig azokkal szervezkedünk, kikkel azonosak az érdekeink : a kézi munkásokkal Meggyőződésem, hogy a közalkalmazott is lehet szociáldemokrata, sőt jól felfogva helyzetét azzá is kell lennie. Vallás, hazafiság, nemzetköziség és a többi szociáldemokrata ellenes világításban feltüntetett ellenérvek nem állják ki a kritikát, mint azt más alkalommal már többször bebizonyítottuk. Sem a magyarságnak, sem osztályérdekeik- nek nem lesznek jó szolgálatot a köztisztviselők a szociáldemokratapárt ellenes agitátióval. Az emberiség fejlődését megakasztani nem lehet. Reakciós ellenmozgalmak rövid időre némi akadályul szolgálhatnak ugyan, de a természetes fejlődés rendjét meg nem változtathatja semmi sem. Nem ellenmozgalmak szitása, hanem ennél a köz javára hasznosaob tevékenység kell, hogy képezze a legközelebbi időben a tisztviselői kar feladatát. Ez a közhivatalok modern szellemben GYÁZZtNK A VÉDJEGYRE T LaeKitlr m»í itáma 6 oldala
