Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-09-20 / 49. szám
Kékes 1919. szeptember 20. 2 módon, hadikötvényekkel számítja rendezhetni. Tegyük fel azonban, hogy a megújulj hadikötvény kibocsátásnál a kötvények nem jegyeztetnek le az állam által már átvett hitel teljes összegéig s igy az ennek reményében előre kibocsátott pénz nem foly vissza mind, hanem kintreked és megfeneklik az ország lakossága kezében. Ez már nagy bajt jelent, és pedig annyiszor nagyobb bajt, ahányszor nagyobb a kintrekedt pénz összértéke az ország rendes pénzkészletének összértékénél. Ha ötször annyi a forgó bankjegy a közönség kezében, mint rendes viszonyok közt szokott lenni, akkor a pénz vásárló ereje egy ötödrészére szállott alá. Ez magában véve még nem volna nagy baj, mert a többi államok is hasonló helyzetbe sodródtak, ők is mértéken felül költöttek, az ő bankjegyeik értéke Í3 alászállott ám. Ennélfogva pénzünk tulajdonképeni értékét csak az ő kibocsátásuk mérlegelésével aránylagosan lehet és kell megállapítanunk. Ez pedig úgy mutat, hogy a mi pénzünk világforgalmi vásárlóértéke tényleg már legfeljebb csak negyedrésze annak, amit a háború előtt ért, egy koronáért tehát négy koronát kell fizetnünk. Ha pénzünk értékét rendezni kívánjuk, ez csak a többi államokkal együttesen lehetséges. A pénz értéket két módon lehet helyreállítani : erőszakosan és átmenetien. Az erőszakos mód a bankjegyek értékének felére, vagy ezen is alulra egyszerre való leszállítása, latinul devalváció. Erre í. Ferenc császár alatt 1815. évben és később 1824. évben már volt példa, mikor a napóleoni 20 éyes háború végeztével a bankjegyek értéke egyötödére lett leszállítva. Ez általában nagy nemzeti vagyonbukással jár, ehez az államok csak végső esetben nyúlnak. Ilyen erőszakos mód volna a hadikötvények értékének egészben vagy nagy részben való leírása, azaz törlése. Ez annál nagyobb és veszedelmesebb segítő mód, mert az állam ugyan egészben vagy részben megszabadul a kamattehertől, de egyszerre koldussá tenné mindazon szervezeteket, alapokat, közintézményeket, közpénztárakat, püspökségek, főurab, káptalanok, nevelőintézetek, árvapénztárak alapforrásait és azon összes polgárokat, kik a biztatásra összes vagyonukat ebbe fektették és ezek magukkal rántanák mindazokat, kik mint alkalmazottak, munkások, eltartottak vagy javadalmazottak ezekkel bármi címen kapcsolatban voltak és e forrásokból kenyerüket keresték. Átmeneti módon is helyreállítható a pénz értéke és pedig adózási utón, vagyis úgy az egyenes kereseti adók, mint a közvetett adók nagyarányú felemelésével, valamint a háborús jövedelem teljes bevonásával és külön magas vagyonadó kivetésével. Sz. L. Mindent a fővárosnak ? Azt a sok tanulságot, amelyet a nagy háború minden népnek és minden szereplő országnak nyújt, évek és évtizedek múlva tudjuk csak igazán értékesíteni és a jövő boldogulás megteremtésére kamatoztatni. Van tanulság, amellyel egy cseppet sem várhatunk, hanem azonnal meg kell valósítanunk, mihelyt a rendes élet kerék vágásába belejutunk. Ilyen a szociális törvényalkotások egész sorozata, melyekkel várni nem lehet, mert minden bűnös mulasztás az öngyilkosság felé sodorja jövőnket. Van azonban olyan tanulság is, amelyet megvalósítani mindjárt nem is lehet, de nem is szükséges. Ilyenről ma kell gondolkoznunk, véleményeket nyilvánítanunk és az eszmék tisztázását elősegítenünk. Egy ilyen a jövő miheztartását irányitó kérdést vetek fel akkor, mikor megvitatásra ajánlom azt az észrevételt, hogy helyes-e, célszerű az országban a fővárosban minden intézményt tömöríteni? Másszóval, helyes dolog-e a vidéki városok rovására a főváros területén állami intézményeket, országgyűlést, fő és minden fajta iskolai intézményeket, központokat, gyárakat és ipari, kereskedelmi intézményeket, bírósági és tudományos testületeket összehalmozni ? Helyes dolog-e egy városban mindent összehozni s ezáltal összetömöriteni a lakosság százezreit, sőt millióit? De itt nemcsak összetömöritésről van szó, de arról is, hogy a lakosság szennyes eleme, salakja és erkölcsi elzüllöttségében fetrengő rétege nagy mennyiségben összetódul és ez igen súlyos következményeket rejt magában nemcsak magára a városra, de az egész országra is. Emlékszem, hogy másfél évtizeddel ezelőtt ezt a kérdést a budapesti folyóiratok és napilapok is szóvá tették. Kiemelték, hogy ez nemcsak egy országnak, de minden országnak érdeke, t. i. más állam is érezni fogja ennek esetleges rossz oldalát! A dolog nem vert fel nagy hullámokat, sokan az egész ügyet nem tekintették másnak, mint az újság ingerével ható és uj, hajánál fogva előráocigált eszmék pöff-iszkedásének. Ma azonban máskép nézzük és máskép értékeljük a dolgot. Erre pedig nem annyira a háború, mint inkább a háborút követő forradalom tanította meg nemcsak a magyar népet, de más népeket is. Helyes-e összevonni, összetömöriteni és halmozni egy városban, a fővárosban minden elképzelhető intézményt, vagy nem volna-e célszerűbb a vidéki városok között szétosztani és igy decentralizálni az intézményeket ? Az utóbbi időben Magyarországon két forradalom szerepelt le. Az első volt a komikus forradalom Károlyi Mihály nevével, a második a tragikus forradalom Kun Bélával. Mit mondtunk akkor ? Ugy-e azt, hogy Budapest forradalmat csinált Magyarország nevében, annak megkérdezése nélkül, annak tudta nélkül. Budapest úgy viselkedett, mintha maga Magyarország volna, mintha Magyarország nem is tehetne máskép, mint ahogyan Budapest tesz 1 Budapest csinálta, diktálta, Magyarország tűrte és szenvedte. Budapest főzte és Magyarországnak elromlott a gyomra is, a feje is attól ! És mindez miért volt lehetséges ? ! Mielőtt megfelelnénk erre, azt kérdezzük, hogy Budapest magyarsága vájjon a magyar állam magyarsága is ? Budapesten (és talán más országok fővárosában is) nemde a legvegyesebb és legkiáltóbb világpolgárság tanyázik ? ! Igen kacagtató jelenség lehetett, mikor Momsen, a hires nyelv és történettudós eljött Budapestre a magyar fajt tanulmányozni. Az a különben olyan nagynevű tudós valóban elvetette a sulykot, mikor azt mondta, hogy igazi mongol típust olvas le a budapesti magyarságról! Éveken át kacagtak ezen a bal- sikerü megjegyzésen. Most felelünk a kérdésre, hogy az a példátlan forradalmi szereplés azért történhetett meg, mert Budapesten össze van halmozva miuden intézmény százezernyi tömegeivel. E tömegeket fellázítani és vakmerő kalandokba belevinni mindig lehet. A budapesti ember lelki világa a fővárosi ideges, kapkodó, nyughatatlan, mindenben érdekességet és újságot hajhászó ember lelki világa. A budapesti lakosság erkölcsi felfogása más talajon mozog, mint a vidékié. De ezenfelül a teljesen lecsúszott és kétes elemek egész százezernyi tömege lézeng Budapesten és ez volna Magyar- ország ?! Nem láttuk-e, hogy a törvényhozás működése meg volt bénítva ? A német nemzetgyűlés Weimarba menekült a berlini zavarok és tömegek elől, hogy nyugodt munkát végezhessen. Nem gondolható-e el, hogy más népek és nemzetek is erre lesznek késztetve? Az egyetemi ifjúság tanulmányai megvannak zavarva. Émlékszem az 1905. évtől megindult politikai kavarodásokra, mikor lovas csendőrszakaszok őrizete alatt tanultunk az egyetemen ! A munkások a gyárakban igen hamar letették a szerszámot és sztrájkba léptek. Hányszor panaszkodtak a munkások akkor, hogy haszontalan semmiségek miatt kénytelenek sztrájkolni. És ha ez igy volt háború előtt is, hát most ? ! Az rejtőző katonaszökevények és dologtalan, kalandvágyé, kétes elem mind felgyülekezett Budapestre és azok hangos lármája, nyílt és titkos fenyegetése, vakmerő viselkedése, majd erőszakoskodása mellett történhetett meg minden a magyar történelemre olyan igen szégyenletes és szomorú esemény. Mind ezért lehet Magyarországot felelősségre vonni ? ! Nem hangos, húsbavágó tanulság-e ez a jövőre nézve, hogy az állami élet egészséges fejlődése az egy városban való tömörítés ellen szól ? Nem gondoljuk-e, hogy veszedelmes büszkélkedés volt, mikor számitgattuk, hogy Budapest lakossága mennyi százezerrel gyarapodott, mikor lesz igazi világnagyváros ? ! Nem gondoljuk-e, hogy a magyar törvényhozás munkája zavartalanabb és sikeresebb lenne, ha nem okvetlenül Budapesten folynának munkái ? ! Nemde jobban megértené a muukásviszonyokat is, a szociális törvények sikerét is jobban biztosíthatná ? Hírek a nagy világból. Az ántántnak Romániához küldött jegyzéke után a román királyság hajlandónak nyilatkozott csapatait a Tisza vonaláig visszavouni. A lapok hírül hozzák a megszállott területek lakosságának nyugtalanságát, ha a román csapatok Budapestről és a Duna—Tisza közötti területről kivonulnak. Fél a lakosság ugyanis attól, hogy a román királyi csapatok kivonulása után zűrzavar áll be, mert a magyarországi bolsevisták ás a királypártiak közötti összeütközésektől tartanak. Románia hivatalosan kifejti, hogy nincsenek érdekei és csak Európának tesz szolgálatot, ha csapatait Budapesten meghagyja. Egy második pacifikálásra ugyanis, egy újabb rendteremtőre nem találnak a nagyhatalmak. De az a lehetőség is fenyeget, hogy az itteni anarchikus állapotok esetleg átcsapnak és a keleti országok belbékéjét megzavarják. Ezzel kapcsolatban Románia előterjesztést tesz a nagyhatalmak tanácsának, melyben késznek nyilatkozik az osztrák békeszerződés aláírására, de a kisebbségek jogaira, a tranzitóforga* lomra és a kereskedelemre vonatkozó 60-ik szakaszhoz nem csatlakozhatik, mert állami szuverén jogainak megcsorbítását látja benne. A kommunisták garázdálkodását jellemzi, hogy kifosztották a budapesti szociáldemokrácia párt kasszáját is teljesen. A pártnak azelőr.t milliói voltak a sok ezer munkás tagsági dijából, most teljesen pénznélkül vannak. Szóval nemcsak a burzsoák vagyona, de a proletárok keserves fillérei is kellettek a bolsevistáknak. HÍREK. Központi választmányi tagok kinevezése. A kormánybiztos a központi választmány tagjaiul: dr. Bueskó Coriolán, Popovici Sándor, Anuló Pál, dr. Márki János, dr. Follmann János gyulai, Beles Vazul kétegyházi, dr Zahorán Mátyás, dr. Linder Károly és dr. Szeberényi Zs. Lajos békéscsabai lakosokat kinevezte. Az órának a középeurópai időhöz való visszaigazitása, mely szeptember elején szokott történni, ezúttal elmaradt és még mindig a keleteurópai idő van alkalmazásban, amely a mi napjárásunkkal jobban megegyezik. Valószínű, hogy erre való tekintettel a jelenlegi órajárás továbbra is meg lesz hagyva s igy az óra a naptári és csillagászati napkelte és nyugvásával együtt és egybevágólag mutat. A belvárosi rém. kath. iskola III. és IV. fiúosztályában a rendes tanítás hétfőn, szeptember 22-én reggel 8 órakor megkezdődik. Az I. és II. fiúosztályban, valamint az emeleti összes leányosztályokban a tanítás csak jövő héten csütörtökön, szeptember 25-én A szülők tehát ez utón is értesittetnek kellő tájékozódás céljából. Az igazgatóság. Eljegyzés- Antalóczy Nándor várm. főlevéltáros eljegyezte Fenyődy Gábriella úrnőt Vedres- ábrányból. Eljegyzés. Oláh György férfi szabó eljegyezte Kolozsi Mihály kedves leányát Teruskát. Házasság. Cioflec Virgil szabómester házasságra lépett Balázs Judit gyulai hajadonnal.
