Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-09-20 / 49. szám
I Censurat: Dr. IWUNTEAW. LI. évfolyam. Gynla, 1919. szeptember 30. 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 50 fillér. A béke előbb utóbb csak megszületik Párisban vagy Versaillesben és egyszer csak — egész észrevétlenül történelemé lesz a világ legnagyobb háborúját lezáró békekötés. De vájjon azt hiszik-e a békekonferencia asztalánál ülő szalonruhás államférfiak és diplomaták, hogy csakugyan képesek békét adni népeiknek. Valóban képeseknek tartják-e magukat, hogy igazi békével ajándékozhatják meg a világot. Száz esztendővel ezelőtt hasonlóan együtt ült egy igen előkelő társaság, fejedelmek, hercegi, főúri diplomaták és a maihoz hasonló világfelfordulás után nagy buzgalommal akarták rendezni Európa sorsát. Ma polgári származású államférfiak ülnek együtt immár tizedik hónapja és tanácskoznak, fáradoznak ők is Európa uj rendjének megteremtésén. Vájjon ők szerencsésebbek lesznek száz esztendő előtt valő elődeiknél, ők jobban fogják-e felismerni a népek vágyait, nagyobb megelégedésre fogják-e megoldani az előttük fekvő nagy kérdéseket. A történelem azt tanítja, hogy békekötéseket csinálni rendszerint igen könnyű dolog. Békére többnyire akkor érik meg a helyzet, mikor senki sem akar harcolni. — Ilyenkor könnyű azt mondani, legyen béke, ilyenkor könnyű eldönteni tartóan évtizedek, évszázadok vitás kérdéseit. A másik tanítása a történelemnek pedig az, hogy olyan békét, mely az emberiségnek az igazi, örök békét biztosítaná, olyat csinálni nem lehet, olyan békét a világ nem adhat. Örökké jámbor óhajtás marad, pedig a mostani konferencia is azzal ült össze, megszüntetni a nemzetek között a háborúskodás okait. Ha végigtekintünk az egész ismert történelmen, a folytonos háborúk szakadatlan tömegében, a népek és nemzetek között való súrlódások örökös forgatagában, lehetetlen meg nem látnunk azt az aránylag csendes, nyugodt, békés korszakot, mely a középkor derekára esik. Ez volt az a korszak, melyben leginkább elérhetőnek látszott a népek között való örök béke, az a korszak, melyben az emberiség vezéreit a legmélyebben és a legőszintébben áthatotta az állandó békére való törekvés. Ez volt az a korszak, melyben tisztán látták, hogy a háború szükségtelen rossz, hogy nem lehetnek okok, célok, melyek helyessé, szükségessé tehessék egyik népnek a másik ellen való háborúját. Ha kérdezzük, hogy mi teremtette meg ezt a felfogást, mi varázsolt a földre több százados, meglehetősen békés korszakot, minden történetirástól egy feleletet kapunk: a kereszténység eszméinek és az Egyházak nagymérvű befolyása a nemzetekre, az államokra és az emberiség világi vezéreire, ez volt az az erő, mely sikeresen birkózott meg a háború fúriáival, mely képes is lett volna előbb-utóbb a háborúk okainak nagy részét kiküszöbölni az emberiség életéből. Minden béketörekvés, a most uralkodó is, a tartós béke megvalósításához elengedhetetlenül szükségesnek tart valamely olyan felsőbb, inkább szellemi hatalmat, mely a nemzeteken felül állva, egyedül határozhatna a béke és háború kérdésében és megfelebbezhetetlen FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC fekintólylyel és ellenállhatatlan hatalommal rendezné a nemzetek között felmerült vitás kérdéseket. A napóleoni háborúk után ösz- szeült bécsi kongresszus megteremtette a szent szövetséget, melynek hivatása lett volna a nemzetek békéjének biztosítása. — A ma együtt ülő békekonferencia a népek Szövetségét óhajtja ugyanilyen céllal megteremteni. Nos, ez a nemzetek fölött álló szellemi, lelki hatalom a középkorban az Egyház volt, mely akkor valóban megfelebbezhetetlen tekintéllyel és ellenállhatatlan hatalommal rendelkezett és ez tette lehetővé, hogy az emberileg lehetséges és a kornak megfelelő mértékig megakadályoztattak a nemzetek oktalan összecsapásai, lehetetlenné tétetett a béke szükségtelen, kényszer nélkül való megháboritása. Ha vizsgáljuk azt az erőt, azt a hatalmat, mellyel az Egyház ezt el tudta érni, reájövünk, hogy most is hasonló hatalmat, hasonló erőt sóvárog az emberiség. Olyan hatalmat, melynek mindenki előtt egyforma tekintélye van, olyan erőt, melynek mindenkire egyforma varázsa van és ez a hatalom, ez az erő nem lehet más, mint a mely lelkeken uralkodik, amely az embert a földi, a világi törekvéseken túlmenő igényeinél tartja fogva, mely a legtökéletesebb jutalmazó és a legvégső büntető eszközökkel rendelkezik. Lehet-e a föld, a világ hatalmasaira, legyenek azok koronás királyok vagy koronázatlan dollárfejedelmek, más erőkkel, mint lelkiekkel hatni, lehet-e azt a hatalmat, melyet ők az alájuk vetett milliókon gyakorolnak, más hatalommal ellensúlyozni és befolyásolni, mint azzal, mely a minden világi dicsőségen és hatalmon túllévő és felettük is egyformán álló örök hatalomra támaszkodik. Csak egyformán mindenek- fölött álló lelki hatalom lehet képes a világ hatalmasságainak tókentartására és ezzel a szükségtelen összeütközések, háborúk elhárítására. Ezt az igazságot tanítja a történelem, ezt kell fontolóra vennie a mai nemzedéknek. Pénzünk értéke. A pénznek, mint világforgalmi vásárló eszköznek kibocsátása az államoknak főhatalmi joga, melyet rendszerint maga az állam gyakorol, vagy részben külön szervezetre, egy bankra bízza. A forgalmi pénz értéke vagy magában annak anyagában van, mint arany, ezüst, nikkel, réz, vagy ezek helyettesítésére bankjegyek készülnek ahoz való arányban, amennyi az érckészlet és amilyen mértékű az illető ország iparának, kereskedelmének rendes vagy rendkivüli pénzszükséglete. Aranyat, ezüstöt az állami pénzverők sajtolnak a bányákban talált vagy beszerzett finom ércek mennyisége szerint az állam részére, de magánosok részére is verhetnek, ha ezek saját, finom ércanyagot adnak hozzá. A lágy aranyat kevés rézzel vegyitik és a vegyítést hitelesen ellenőrzik. Megjelenik szerdán és szombaton Az ellenőrzéssel régebben az ország hercegprímása volt megbízva, akinek erre külön megbízottat, úgynevezett pisetáriust kellett tartania. Ámbár aranyat rendszerint a bányákból szerzünk, de arannyá válhatik minden termék, pl. búza, liszt, bor, állat, vas, fa, só, gép, gyapjú, stb., melyet valamely ország a másiknak elad s melyért neki ez a másik arannyal fizet, mert a fizetés végeredményében főleg aranyban történhetik s egy ország annál gazdagabbá lesz, minél több olyan cikket tud eladni a másiknak, amire a szomszéd rá van szorulva és megfordítva, annál jobban szegényedik, minél többet kénytelen az idegen országból vásárolni. A többtermelés és kivitel tehát aranyat jelent az országba, a több behozatal pedig aranyat von ki az államból. Egy bizonyos mennyiségű aranya, vagyis ércpénze minden országnak van és gazdagságát első sorban ebből Ítélik meg. Ennek neve ércfedezet. Az arany és ezüst súlyúknál fogva nem alkalmasak a mindennapi pénzforgalom lebonyolítására, azért az állam ezek helyettesítésére bankjegyeket is készíttet papirosból, melynek belér- téke nincs, forgalmi értékét az biztosítja, hogy minden bankjegynek meg van a megfelelő párja ércpénzben s a bankjegyért a kibocsátó bank „bárki kívánságára azonnal fizet megfelelő értéket törvényes ércpénzben.u Ez minden bankjegyre rá van írva. Az ideális állapot az volna, ha az országnak nem lenne több bankjegye, mint a mennyi az ércfedezete. Ez azonban a bel- és kűlforgalom, az ipar és kereskedelem, egyszóval a pénzügyek lebonyolítására elégtelen lenne. És mert gazdagságot nemcsak az arany egymagában képez, hanem az ország természeti kincsei, vagy népe alkotta müvei külön is, mint jó földje, hegyei, folyói, utak, vasutak, épületek, gyárak, ipara, adózóképessége, melyek biztosítják, hogy az országból pénzt lehet szerezni: ez oknál fogva az államok az ércfedezeten felül is bocsátanak ki papírpénzt, melynek ugyan már nincsen párja aranyban, de értékéért jót állanak azaz garantálják az itt megnevezett nemzeti javak és az ilyen papírpénz kibocsátását az állam külön törvényben szabályozza. Nagyobb beruházások esetén ez a rendes bankjegykészlet is úgy szétárad, úgy megfogy, hogy még a mértéken felül is újból keli kibocsátani bankjegyeket, de ez akkor már adóköteles bankjegy, vagyis azért, mert a bank ezt nyereségre, kamatra adja át a forgalomnak, a haszonból az állam is részesedik. Ekkor a pénz megdrágul, a bank az állam javára felemeli a kamatlábat. A szükséglet enyhülésével a bank ismét bevonja a felesleget, megint leszállítja a kamatlábat s a rendes állapot újból helyre áll. Háború esetén az államnak rendkivüli kiadásai merülnek fel. Ilyenkor igénybe veszi a bankot, mely neki hitelez. A bank a hitel erejéig uj bankjegyeket bocsát ki, ezt az államnak átadja, az állam pedig ezzel fizeti a muníciót, lisztet, lovat, zabot, szénát, szarvasmarhát, posztót bakancsot stb., egyszóval a hadi szükségletet. Mindezt beszerzi a lakosságtól A pénz igy szétárad az országban, a lakosság kezébe. A sok uj pénznek a lakosságtól visszaszerzése most az állam főgondja, mert a termelők és muukások gyorsan gazdagodván, nincsenek rászorulva áruik további kényszerű eladására és felemelik az árakat, a fogyasztók pedig megfizetik részint mert a közszükségleti cikkekre rászorultak, részint mert van elég pénzük. A pénztöbblet visszaszerzésére az állam a bank utján hadikötvényeket bocsájt ki, melyeket a lakosság készpénzzel fizet s igy a pénz ezer milliókban rövidesen visszafoly a pénzkibocsátó bankba, mely a befolyt pénzt megsemmisíti, s ha a jegyzés összege annyit tesz, mint az állam által átvett hadihitel, akkor ezzel a rendes állapot ismét helyreáll, a pénz értéke megmarad. Ha a háború nem szűnik, az állam újból hitelt kérni kénytelen s ezt ismét a fentebbi Lajsaaimis nrcai sums 4 oidsl.
