Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-07-19 / 31. szám

lil. évfolyam €}jnla, 1919. julins 19 31. szám Előfizetési árak: Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Előfizetési felhívás! A folyó hó 1-ével kezdődött második félévre előfizetést nyitunk a „Békés“ cimü politikai, társadalmi és közgazdasági lapra, mely .fennállásának 51-ik óvót tölti be. A papír beszerzése körül előállott óriási nehézségek, még inkább a papír árának soha nem képzelt magas emelkedése miatt azon kényszerhelyzetbe jutottunk, hogy lapunk ed­digi előfizetési árát kénytelenek vagyunk folyó hónap elsejétől kezdődőleg felemelni és pedig : helyben házhoz hordva, vagy vidékre bér- mentesen küldve az előfizetés: fél évre 20 korona, Kérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy előfizetéseiket a most megkezdett félévre már igy szíveskedjenek számításba venni és telje­síteni. A lap iránya az eddigi marad, melyet félszázadot meghaladó idő óta követünk, hí­ven szolgálván a közérdeket és a jogosult magánérdeket, kerülve a szenzáció hajhásza- tot, bármely irányú izgatást vagy személyes­kedést. Lapunk hetenkint szerdán és szombaton jelenik meg, a kisebb terjedelmű szerdai szám ára példányonkint 30 fillér, a szombati szám 50 fillér. Amennyiben a jelenleg fenn­álló technikai nehézségek megszűnnek, a megjelenés napját célszerűbben fogjuk be­osztani. Lapunk bármely rovata nyitva áll a nagyközönség részére, melynek érdekeit véd­jük és szolgáljuk és viszont védelemre szá­míthat minden igazságos ügy, mely védelmet keres és érdemel. Kérjük az előfizetések szives megújí­tását. A „Békés“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Kivonat a 21. és 25. száma (kibővített) rendeietekből. Bűnösöknek tekintendők: 1. Mindazok, akik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, utcákon stb. ha nem is rosszakarattal valótlan, vagy kép­zelt híreket hirdet, terjeszt, megvitat, mely hírek hadműveletekre, csapatok elhelyezésére és azok mozdulataira, valamint katonai ható­ságok intézkedéseire és általában véve a román hadsereg ügyeivel kapcsolatban levő eseményekre vonatkoznak. 2. Ezen bűncselekmények első és utolsó fórumon Ítélve és büntetve lesznek a Pre- torok által egy évig terjedő fogházzal és 2000 Lei-ig terjedő pénzbírsággal. Midőn fenti cselekmények a végből kö- vettetnek el, hogy ezáltal a kémkedést vagy árulást elősegítse, a hadiállapot büntető törvényei — melyek érvényben vannak — lesznek alkalmazva. Hóiban, tábornok. Életkedv. Beteges légkörben élünk. Forró lázban vergődő korszellemünk kedvetlen, szomorú, bágyadt, kimerült, erőtlen. E fojtó légáramlat elől hiába akarunk menekülni; mindenütt fel­bukkan, mindenütt kísért a kor lidércnyomá­sa : a kor pesszimista, kislelkű hangulata. Emelkedjünk a magasabb körökbe, száll­junk a föld népéhez alá. érintsük a társada­lom középosztályát, lépjük át a munkásmü- helyek és gyárak hangos küszöbét, térjünk be a családok és egyetemek szentélyébe, láto­gassuk meg polgárságot, a vidékeket és nemzedékeket: mindenütt kisért, mindenütt reánkmered és bánt az emberiség örökös rémképe, a kislelküség, a kedvetlen­ség, az óletuntság. Hiába futunk a tudomány­hoz, irodalomhoz, művészethez. Sajtó, szín­ház, zene, festészet, szobrászat és dal szintén csak a csüggeteg életet, a szomorú, a bágyadt, a reménytelen embert tükrözi vissza, tragé­diát, katasztrófát, sebeket, érzékeny lelkeket, bajt, bűnt, bukást, könnyeket és gyászesemé­nyeket művészi tudással, szinpompával tár elénk mindenik, de orvosságot reá nem keres és nem ád egyik sem; a porbatiprott, az el­bukott embert nem emeli fel egyik sem, nem önt uj lelket és erőt bele egyik sem. Előttem áll korunk embere, mint a föld- rehajló, legparányibb széltől is ingadozó, az éltető nap sugarainak hátat fordító szomoru- fűz. Ennek a szárnyasÉegett, gerinctelen, csüg­geteg, szótmálló, ingatag, lehorgasztott fejű, reménytelen világnak csakugyan szomorufűz a legtalálóbb képe ott a tó partján — a költő szerint — vagy a temetőben. A magasan járó, magasba törekvő, verőfényes életkedvnek ellen­ben kevés dal, kevés tudomány, kevés dicsé­ret, kevés művészet s még kevesebb kebel jutott osztályrészül. Az erőteljes, bizó és tör- hetetlenül kitartó életkedvet, melynek szim­bóluma lehetne a kőszikla tetején bármely viharban szilárdan álló tölgy, az egyén bol­dogságának, a társadalom békéjének, a kul­túra helyes irányú mesgyéjének az egyik fő- tényezőjét, az egészséges és ózondus életked­vet kevésre becsüljük az emberben: a lélek mélyéről kiemelni, minden vonalon fejleszteni, nemzedékeken át gondosan ápolni, vele az életünket egészen megtölteni és áthatni el­mulasztottuk. Pedig az emberi életnek, az élet millió­nyi benyomásainak és érzelmeinek ez az alap­hangja. Az életkedv az élet szeretetén, az élet vágyán és nagyrabecsülésén kívül magában foglalja a legnemesebb elszántságot férfias munkát végezni, megküzdeni az élettel, annak fáradalmaival, bajaival, esélyeivel, csapásaival. Állani a sarat pályánkon és hivatásunkon, emberi rendeltetésünk göröngyein és tövisein, odaállani egyéni és polgári, családi és társa­dalmi, egyházi és hazafiui kötelességeink elé bátran, merészen, minden tehetségünkből ; felhasználva erőnket és javainkat, időnket és Isten adta szellemünket arra, hogy ne üres dolgokkal, ne hiuságos tettekkel, ne bűnnel, ne sötét pontokkal, ne keserű napokkal, ne fövénnyel, hanem tiszta arannyal, jócseleke­detekkel, Isten, ember és önmagunk iránti hármas kötelességünk buzgó teljesítésével tölt­sük be ezt az arasznyi létet; hinni és bízni szilárdan, szenvedni szívesen, dolgozni örö­mest, mig a cselekvés határkövét reánk zárja a temető : ez az életkedv ! Életkedv a lélek acélos rugója. A leg­nemesebb cselekedeteket kezdeményezi, moz­gatja és felszínre hozza az emberi szív elvi- tázhatlanul gazdag mélységéből. Keresed az örökifjú, halhatatlan és fáradhatatlan, eszmé­nyi embereket, akik életkedvvel vannak meg­áldva ? Ezek ama nagy lelkek, kik örömest veszik vállaikra óletkeresztjüket és viszik, vi­szik megfeszült idegekkel, vérző homlokkal és felsebzett válakkal, az emberek félreérté­sei, gunyjai, cselszövései, irigykedósei és gyű­lölködései között, derült ég és kétségbeejtő viharok alatt is. Viszik az élet gondviselő Atyjától nekik szánt keresztet s ha súlya alatt elbuktak, vagy éppen saját gyarlóságuk miatt estek a földre, minden bukás, minden csaló­dás után újra felegyenesednek és bárhová helyezte őket a sors, akár Szaharába, akár az Alpokra, akár szegény, akár gazdag állapot­ba, akár a munkásosztály közé, akár a társa­dalom magas színvonalára, bármily roncsolt idegekkel keresik nap-nap után a kenyeret maguk és családjuk számára. Avagy bármely nehézségekkel kell megküzdeniük egy szent cél és eszme szolgálatában: nem csüggednek, nem desperálnak, kétségbe nem esnek, van kedvük az élethez. Mintha szárnyat öltenó- nek magukra, úgy haladnak dolgaikkal, ne­kik semmi sem nehéz, semmi sem kivihetet­len, minden vállalatuk sikerül. Az ólettövisek munkájuk mezején s az emberek bántalmai mély és maradandó sebet nem vágnak az ő leikükön. Az emberiség legnagyobb jótevői, kik kard nélkül hódítottak, téritettek és ne­veltek egész nemzeteket a kultúrára, kik az emberiség javára évszázados alkotásokat tet­tek, életkedvvel rendelkeztek. A lakóház, a műhely, a templom, az iskola, a gyár, az üzlet, az iroda, a mező és rét, hová az életkedv mosolygó napja süt és széttöri a búskomorság, bágyadtság, gond, megélhetési gyötrelem sötét fellegeit, ahol nem temetkeznek a mostoha sors örvényeibe: mily boldog, mily vonzó, mily szent! Életkedv nélkül szegény az ember, kol­dus, rongyos földhöz sújtott a leggazdagabb is. Akinek lelki erején felülkerekednek a min­dennapi élet gondjai, az Ur csapásai, a föld nyomorúságai és fájdalmai, elmondhatja a szenvedő Ur Jézussal : „vermis sum et non homo“ „féreg vagyok és „nem ember“, féreg, akit mindenki eltaposhat, minden lesújthat és megemészthet. Erőtlen az, mint az utca kol­dus gyermeke, nincs otthona, nem talál apát A gyulai közép- lw,ür/n.;,l f tn |r ö ll v ír n Ír a t méltányos árban megvásárolja iskolákban Mdo/illdll Idilli Ilii j V v 1 Dobay János könyvárus. Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents