Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-06-14 / 21. szám
3 Békés 1919. junius 14, dát vagy a filléres hasznokból tengődő szatócsot. A tisztes polgári módban ólő ember nem irigyli és nem tartja gazdagnak a fényes palotában lakó, hintóbán járó spekulánsot. Hol van hát a határ elnyomók és elnyomottak között ? Soha. Lehet-e valaha is embereknek emberek elleni harcában olyan zsákmányt ejteni, mely mindenkit jóléthez juttat. Elvehetjük-e az emberek tízezreitől mindenüket úgy, hogy a millióknak morzsáknál többet tudjunk juttatni. Aki el akarja venni a tízezrektől azt, amijük van, amit munkával, fáradsággal, erényekkel szereztek, az nem a milliókat sajnálja, az csak ajizezreket irigyli. Az megfoszthat sokat a jóléttől a kényelemtől, de a milliókat, a dolgozó milliókat sokkal jobban megrabolja, mert elrabolja tőlük azt a reménységet, azt a lehetőséget, hogy valaha ők vagy csak unokáik is amaz irigyelt jólétben élők sorsába emelkedhessenek. Nem hisszük, hogy ezt az igazságot a lefolyt hónapok tanulságai mindenki előtt világossá ne tették volna. Nemzeti érzés, A szociáldemokrácia nemzetközisége talán sohasem volt távolabb céljainak és törekvésének megvalósulásától, mint most. A nemzetköziség ma a legteljesebb ellentétben van azzal a fellendült nemzeti öntudattal, melyet a háború egyik eredményének is mondhatunk. De hiszen ha jól visszagondolunk a háborút előidéző okokra és azon jelenségekre, melyek a háború elején végbementek, azt vagyunk kénytelenek beismerni, hogy éppen az egyes nemzetek főitörekvő, érvényesülni akaró nemzeti érzése volt a leghatalmasabb háborús válságokat és kitöréseket előidéző feszítő erő. A szerajevói tragédia, mely Ferenc Ferdi- nánd trónörököst és hitvesét magával sodorta, hatalmas kirobbanása volt egy kis nemzet terjeszkedési vágyának, mely fajrokonaival egy közös elhatárolásban akart élni. De egész sor nemzeti érzést dobott a küzdelem terére, mely mind régi vágyai beteljesülésének időpontját látta elérkezettnek. Az egyes országok szocialistái is szögre feleli a mórnő. Mily fájdalmas ezt hallani és mennyire igazat tartalmaz ez a kijelentés ma is. De sem a mórnő, sem a mai keménynyakuak, kik ezt hánytorgatják, nem veszik észre, hogy szofizmával védekeznek. Nem az állittatik, hogy a keresztények csak azért, mert Krisztus követői, jobbak, szükségképen jobbak. Dehogy. Hiszen akkor hol maradna az egyéni szabad akarat, az egyéni érdem, az isteni kegyelem. Csak az állittatik, hogy ha megtartjátok parancsait és tanácsait, tökéletesek lesztek. Hogy pedig megtarthassátok, meg kell ismernetek, benne kell élnetek. Ez ellen pedig nem ellenvetés a mórnő álláspontja, nem lehet megnyugtató a vallási kétségben. íme, Sardou is elénk állitja a jóakaratu Oliviera papot és az önmagát feláldozó Don Euriquet Okkal kérdezhetjük, vájjon közvetlenül halála előtt, Don Eurique nagyszerű önfeláldozása után is azt a kevély feleletet adná-e Zoraya a megkeresztel- kedését sürgető biráinak ? Bizonyos, hogy a mi korunk szűkölködik igazi keresztény jellemekben, evangéliumi nagyságokban, de minden kor keresztényére elmondható Madáchnak a nőről mondott ítélete : „a jó sajátja, mig bűne a koré, mely szülte őt.“ Sardou inkvizitorai is Így állanak előttünk. Emberek ők és spanyolok. A mór uralom alól alig felszabadult fanatikus, a tömegek hatása alatt nyögő nacionalisták, vallási rajongók ők és csak azután papok. Megértjük őket és tout comprendre, c’est tout pardonner. A szereplők igyekezete, buzgalma méltó volt Sardouhoz, méltó volt a darab eszméjéhez, koncepciójához A két főszereplőről, a Zorayat akasztották a nemzetköziséget és ott küzdöttek a többiekkel egy sorban. Erősebbnek bizonyult a saját nemzeti hagyományokhoz, saját fajához és saját nemzeti hivatásához való ragaszkodás minden nemzetközi elvnél. Az a francia szocialista elsősorban mindig francia volt, amint olasz volt az olasz szocialista és magyar volt a magyar vérből és magyar fajból származó magyar szo- ciálista. A hosszú és unalmas fásultságig, szomorú eredménytelenségig elnyúló háború ugyan újból mintha tüzet gyújtott volna a nemzetköziségnek, legalább egy ideig úgy tűnt fel és már sokan hinni is kezdtek benne. Egyik konferencia a másikat érte, de a szocialisták mindig csak a nemzeti érzésnek hatása alatt maradtak. Ebből kibontakozni nem is lehetett és nem is lehet. Mert akik kibontakoztak belőle, akik magukat hangos szóval nemzetközinek vallották, azok egy- része önmagát ámította, de nagyobb része azon egyének közé tartozik, akik a nemzetköziség örve alatt rendszeresen eltiporták, kigunyolták, sárba taposták és nevetségessé tették saját honfitársaik nemzeti érzését. Mindenesetre mindez igen alkalmas volt arra, hogy uj erőre kapjon a nemzeti érzés, Nem szükség kérdezni, van-e hivatása e földön annak a nemzetnek, melynek fiaiban ez a nemzeti érzés él és lüktet. személyesítő Rásó Idáról és Don Euriquet ábrázoló Ernyei Jánosról csak a legmelegebb elismerés hangján szólhatunk. Rásó Ida játéka semmi kívánni valót nem hagyott. A nehéz szerepet mindvégig lendülettel, átérzéssel, minden affektációtól mentesen játszotta. Nem túlozott, de nem is volt hétköznapi. Hősnő, nagy jellem, erős lélek volt mindvégig. A többi szereplőn meglátszott, hogy a közönség ízlése a vidám operett forszírozott művelésére készti őket. Sok komoly színészi talentumot tehetett ez már és tesz most is tönkre. Néha-néha sikerül csak felfedeznünk a színpadon egy-egy játékosról, hogy komolyabb tehetségek is lakoznak benne, de nem juthatnak fejlődéshez, érvényesüléshez az operett folytonos kultiválásától. A legelső, amin észrevehető az operett megrontó hatása, a drámai beszéd. Hiába, máskép kell beszélni a drámában, mint az operettben és a mestert csak a gyakorlat teszi, az igyekezet mindig csak igyekezet marad, sokszor kizökken a kerékvágásból. Külön ki kell emelnünk azonban Manuella megszemélyesítőjét, Cs. Spóner Ilonkát. A rövid, de jelentős és nehéz szerepet ritka rutinnal, nagy készséggel, igazán meglepő művészettel játszotta. Játékát az előadás legsikerültebb alakításának mondhatjuk. A művésznőnek még sok sikert jósolhatunk, ha alkalma lesz a drámában tovább is képeznie magát. A közönség, az operettekben szintén erősen hozzászokott csekély részét leszámítva, mindvégig élvezettel, igaz gyönyörűséggel figyelte a darabot és a művészek komoly igyekezetét sok meleg tapssal honorálta. M. Á. Hírek a nagy világból« Páriából érkeznek olyan hírek, hogy a volt Ausztria és Magyarország területén alakult uj államokat a nagy hatalmak a Népek Ligájának ellenőrzése alá helyezik. Ez az ellenőrzés kiterjed a kisebbségben levő nemzetiségek szabadságára és jogaira. Románia felfogása e dologban nem azonos a nagyhatalmak álláspontjával. Bratianu azt a felfogást vallja és olyan értelemben tett előterjesztést, hogy a Népek Ligája mint ellenőrző tényező sérti a kis nemzetek szuverenitását, mert idegen beavatkozást teremt meg az állam bel- ügyeibe. Románia teljes jogegyenlőséget biztosit faj- és valláskülönbség nélkül minden állam azon állampolgárainak, kik a román állam polgári jogot elnyerni óhajtják és a román állampolgárainak vallják magukat. Már pedig a Népek Ligájának ezen beavatkozása éket ver a román állampolgárai közé, mert egyik része bizalommal volna az állam iránt és azzal szolidárisnak tekintené magát, mig a másik része idegen beavatkozásra támaszkodva, a határokra túlról várna védelmet és ellenséges indulatot táplálna az állam iránt. Bratianu elvi szempontból is tiltakozik a nagyhatalmak javaslata ellen. Azt a felfogást vallja, hogy ne legyen különbség kis és nagy államok
