Békés, 1919. (51. évfolyam, 1-76. szám)

1919-06-14 / 21. szám

LI. évfolyam. Oyula, 1019. jmiius 14 21. szám Előfizetési árak: Egész évre Fél évre Évnegyedre 20 K — f 10 K — f 5 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendök. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 40 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Esíras din ordonanta No. 21. si 25. (modi- fieaía) a acestni comandament. 1. Vor fi considerati ca infaetori: acei care fara reá credintia prin localuri publice, gari, trenuri, pe strazi etc. Vor comunica, complorta, comenta, in őri ce chip stiri fie adevarate, fie imaginäre, sau pareri relative, la operatiunile de razboi situatia si dislocarea trupelor, dispozitiunele autoritatilor militare, sau őri ce chestiune privitoare la armata romana. 2. Aceste infractiune se va judeca si condamna de pretori in prima si ultima ins- tanta cu inchisoare pana la un an si cu amenda pana la 2000 lei. Cand faptele de mai sus se vor fi savar- sit, in scop de a spiona, sau trada, se aplica pedepsele prevazute de légiié penale in vigoare in timp de razboiu. Comand. G-rupului de Sud: General Hóiban Kivonat a 21. és 25. számú (kibővített) Vendeletekből. Bűnösöknek tekintendők: 1. Mindazok, akik nyilvános helyeken, pályaudvarokon, vonatokban, utcákon stb. ha nem is rosszakarattal valótlan, vagy kép­zelt híreket hirdet, terjeszt, megvitat, mely hírek hadműveletekre, csapatok elhelyezésére és azok mozdulataira, valamint katonai ható­ságok intézkedéseire és általában véve a T A B C A. Dalok. (Ecaterine Pitis) 1. En szerelmem ha virág volnál, Amelyre még harmat se száll, Lassú, emésztő, csönáes tűzben Látatlanul elhervadnál, És eldobnálak egykedvűen A poros sétantra ki S nem fájna akkor hogyha látnám Mint tipor reád valaki! II. Ma mintha temetésről jönnék Hová tivittem álmom s hitemet: 8 mig köröttem a nép zokog, Csodálkozva nézem én s dalba fogok! III. Az álmomból, a hitemből, Ezüstsugaras holdas éjszakából, Platán s ciprus-árny ajk alatt Felépítek egy birodalmat És neked adtam — te légy a királya ; — S te király voltál — és zsarnoka ! — Ford. ' Dr. Lichtfusz István. A boszorkány. Sardou színmüve. A modern szinmüirás avagy mesterének egyik legifjabb alkotásában gyönyörködtünk kedden este. Sardou hatásának legelső titka abban van, amiben a többi francia színműíróké, amiben román hadsereg ügyeivel kapcsolatban levő esemenyekre vonatkoznak. 2. Ezen bűncselekmények első és utolsó fórumon ítélve és büntetve lesznek a Pre- torok által egy évig terjedő fogházzal és 2000 Lei-ig terjedő pénzbírsággal. Midőn fenti cselekmények a végből kö­ve ttetnek el, hogy ezáltal a kémkedést vagy árulást elősegítse, a hadiállapot büntető törvényei —- melyek érvényben vannak — lesznek alkalmazva. Hóiban, tábornok. Tanulságok. Aligha voltak tanítások az emberiség történetében, melyek nem szeretetet, testvé­riséget, hanem gyűlöletet, üldözést hirdettek volna. A pogány vallások túlnyomó része hirdette és hirdeti az emberek ^testvériségét, megparancsolta a szeretetet és az egyenlő bá­násmódot minden embertársunkkal. A rosszat, a bűnt nem az emberek veleszületett, az em­bertől el nem választható tulajdonságnak fog­ták fel, hanem az emberi gyarlóság, az em­berben élő titokzatos hatalmak működésének hirdették, mely ellen küzdeni, harcolni, me­lyet üldözni kell, anélkül, hogy egyúttal az embert is üldöznek, anélkül, hogy a teremtés koronájának megsemmisítésére törnénk. Nekünk, szerencsétlen nemzedéknek, ada­tott megérnünk olyan tanok hirdetését, melyek gyűlöletet, üldözést, harcot hirdettek és ezt tették tanításuk egyik gerincévé. Nemcsak a hibákat, a bűnöket üldözték, de az embert is. Még pedig nemcsak azért, mert egyénileg bűnösnek találtatott, hanem azért, mert vélet­lenül olyan foglalkozást űzött, olyan társa­sághoz tartozott, melyet gyűlöletesnek, üldö- zendőnek kiáltottak ki. Azok, akik néhány hónapig Magyarországban kezükben tartották Shakespeareé is: a közönség minden rétegét meg tudja nyerni, magával tudja ragadni. Akik­nek hatásos jelenetek, izgató finálék kellenek, épp oly kevéssé csalódnak várakozásukban, mint akik jellemeket, igazságokat és morált akar­nak látni és hallani a színpadon. Sardout élve­zettel hallgatja a tanulatlan, élvezettel az eszté­tikus, a tudós, a moralista. „A boszorkány“ a történelem egy sokat emlegetett korszakába viszi vissza a nézőt: a spanyol inkvizíció korszakába. Amit azután Sardou a történelemből átvesz, azt meg nem hamisítja, de még csak ki sem bővíti fantáziája erejével. Történelmi igazság az, amit Zoraya a biráinak mond: „kitaláltátok az inkvizíciót, hogy a mórok uralmát végkép megtörjétek.“ A spa­nyol inkvizíció valóban erősen a nacionálizmus szolgálatába állott. Az egyház, mint a történe­lemben számtalanszor, ismét csak két rossz kö­zött választhatott. Vagy szabadjára kellett volna engednie a fektelen nemzeti és vallási fanatiz­must, mely szörnyű mészárlásokban, amint ma mondanák, pogromokban, tombolta volna ki ma­gát, vagy pedig medret ásva a gyűlölet szeny- nyes áradatának, mérsékelten, az elkerülhetetle­nül szükséges mértékben szedni az áldozatokat, melyek száma igy kétségtelenül tetemesen keve­sebb lett. Az a könyörtelen ridegség, az a mestersé­ges elzárkózás az igazság elől, melyet a negye­dik felvonás törvényszéke előtt állva tapaszta­lunk, az ötödik felvonás végén válik előttünk teljesen érthetővé. A fanatikus, dühös néptömeg még a hullát is máglyára akarja cepelni, mert meg van győződve róla, hogy a szép mórnő a hatalmat és az ország egyrószóben, sajnos úgy látszik, még mindig kezükben tartják, nem ismertek szeretetet, testvériséget emberek között. Mikor már mindent átalakítottak saját elveik és céljaik szerint, mikor már mindent szocializáltak, kommunizáltak, mikor min­denre ellenszegülés nélkül rátehették kezü­ket, akkor életet akartak oltani, gyilkolást, ölést, pusztítást hirdettek, akkor gyötrelmek és sanyargatások közepette rabságba hurcol­ták embertársaikat, .honfitársaikat. Eszméik és tanaik tévességót és gyen­geségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szinte szükségszerűen, mintegy végze­tes kényszer hatása alatt kellett uszitaniok az emberek egyik részét a másik része ellen. Képzeletben és elméletben két táborra osz­tották az emberiséget. Birtokosokra és birtok- talanokra, dolgozókra és nem dolgozókra. A szerint jók vagy rosszak, üldözendők vagy kimélendők az emberek, amint van valamijük vagy nincs semmijük. Akinek semmije sincs testi erején kívül, az okvetlenül kizsákmá­nyolt, ártatlan áldozat, akinek van valamije, az kétségtelenül másokat kiszipolyozó bűnös, vagy legalább is ilyen bűnösöknek a szolgá­latába szegődött. Aki elégedetlenkedik, az el­nyomott, az szánalomra, pártfogásra méltó, az megbízható; aki kétkedéssel, kritikával meri illetni az uj tanításokat, az elnyomó ellenség, az üldözött vad- De hát hol volt e két tábor között a határ ? Ki tudta azt meg­mondani, hogy valóban kit kell az uj rend ellenségének tekinteni. Hol kezdődik azoknak a tábora, akik nem a maguk, hanem a mások munkájából élnek ? A nyomoréknak szemé­ben az ép testű, munkabíró ember már gaz­dag tőkés; a két keze munkája után élő irigylendő gazdagnak tartja a 10 holdas gaz­boszorkány volt. Mintha ez a fanatikus néptö­meg ellenállhatatlanul kényszerítené a tudós bí­rákat, hogy időnként áldozatokat dobjanak oda neki, mert különben még nagyobb szörnyűségek történnének. Napjaink emberének sajnosán adatott ta­pasztalnia, hogy ilyen helyzetek, ilyen állapotok ismétlődnek a históriában A kormányzás, az uralkodás kompromisszum, a tömegerők, a tö­megszenvedélyek és a kormányzó bölcseség erőinek eredője. így állítja elénk Sardou a spa­nyol inkvizíciót is, a történelmi és lélektani igaz­ságnak megfelelően. Nem kegyetlen, vérszomjas emberek azok az inkvizitorok, hiszen ott van Oliviera, a chirurgus, aki érez és lát és még hozzá titkot sem csinál a meggyőződéséből ; nem keli hinni, hogy csak egyedül ő gondolko­zik igy. De a vallási és nemzeti fanatizmussal eltelt nép tömegőrülete inficiálta az okosakat, a vezetőket is. Látják az elvakultság dühét, mely bizonyos mértékig őket is elragadja; nem kép­zelik, hogy ellene lehetne szegülni, hát meg­egyezésre lépnek vele. így születik a spanyol inkvizíció. Ezzel a fanatikus keresztény és spanyol világgal áll szemben a szintén fanatikus mórnő. Hiszen ennek a kornak a gyermekei csak fana­tikusak tudnak lenni. „Légy kereszténnyé“ — mondja a bíboros a szépséges mórnőnek és ezzel elárulja, hogy nem a boszorkányság a legnagyobb bűne azok szemében, akik halálát kívánják. Pogánysága és idegen, évszázadokon át uralkodó és elnyomó nemzetiségből szárma­zása a legnagyobb vétke. „Megvárom, mig a keresztények jobbak lesznek, mint mi.“ Ezt Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents