Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-01-20 / 3. szám
50. évfolyam Oynla, 1018. január 30 3. szám Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN I>ÁVI1>. Megjelenik minden vasárnap Magyarország és a béketárgyalások. A háború folyamán még a Tisza kormány idejében gyakran felvetődött a kérdés, bogy a majd elkövetkezendő béketárgyalásokon, hol hazánk egész jövője és boldogulása felett dönteni hivatottak, ki fogja képviselni Magyarországot? Most, hogy a béketárgyalások Breszt-Litovszkban folyamatban vannak, kelletlen meglepetéssel látjuk, hogy ott nincs senki, aki a magyar érdekek, a magyar kormány hivatott önálló képviselője lenne. Ez oly fontos és magától értetődő követelmény, melynek politikai jogosultságát és szükségességét bizonyítani sem kell, amellett jogilag sem áll semmi akadály útjában. Ausztria-Magyarország külügyi politáká- ját ma a cs. és kir. közös külügyministerium intézi. Ennek a berendezésnek igen mélyreható, részint történeti, részint célszerűségi okai vannak. Az 1723. évi I., II., III. törvénycikkek vagyis a pragmatica sanctio kimondja a monarchia két államának oszthatatlan és elválaszthatatlan kapcsolatát, mely kapcsolatot a törvényes uralkodó személyének azonossága képezi. Ennek az oszthatatlanságnak és elválasztkatatlanságnak, valamint a fejedelem személye azonosságának következményeként mondatott ki a védelem közössége és kölcsönös kötelezettsége. Ez egészen természetes és logicus consekvenciája annak a ténynek, hogy aki az osztrák császárt megtámadja, az a magyar királyt is megtámadja, továbbá sérti és veszélyezteti a törvényben kimondott oszthatatlanságot és elválasztha- tatlanságot. Az a mondás, hogy a háború nem egyébb, mint a politikának erőszakos eszközökkel való folytatása, megfordítva is áll, vagyis a béke sem egyébb, mint a háborúnak a politika és diplomácia eszközeivel való folytatása. A kölcsönös védelmi kötelezettség elvéből folyik tehát úgy a háborúnak, mint a külügyi politikának ezen elv értelmében való vitele, de csakis ez. És nem egyszersmind azon szervek kölcsönössége és közössége, melyek ez említett ténykedések eszközlésére hivatottak. Ha ennek a tényleges állapotok ellentmondanak, úgy ez csak azt jelenti, hogy célszerűbb a közös és kölcsönös védelmet közös orgánumokkal intézni és hogy ezen célszerűségi következmény konzekvenciája a monarchia két állama által levonatott. A háborút a hadsereg csinálja, a külügyi politikát a külügyministerium és a diplomáciai testület. Itt csak ez utóbbi jön szóba. A külügyi politika vezetését a cs. és kir. közös külügyminister intézi, ki felelős egyrészről koronás urának, mint Ausztria császárának és Magyarország királyának, másfelől a két parlament külügyi bizottságának, a delegációknak. Az osztrák és magyar parlamenteknek a külügyminister nem felelős, sőt — politikailag — a delegációknak sem, csak jogilag. A külügyminister tevékenysége azonban még sincs hijján minden politikai felelősségnek, miként ezt az alkotmányosság is követeli. Politikai és jogi felelősséggel tartozik ugyan úgy a magyar, mint osztrák mi- nisterelnök a külügyi politika meneteléért, mindenik saját állama országgyűlésének és ennek megfelelőleg mindkét ministerelnöknek a külügyi politika mikénti vitelére törvényben biztosított befolyása van. Ezen befolyás mértéke nincs szorosabban meghatározva, de ez felesleges is. Mindegyike egyforma és korlátlan, minden kérdésben meg kell egyezniök és a közös megegyezések végrehajtása: ez a külügyminister tulajdonképeni feladata. A mi- nisterelnök épp úgy felelős az ország külügyi politikájának mikénti viteléért, mint pl. a pénzügyi belső politikáért vagy közigazgatásért, anélkül persze, hogy ez a felelősség megsemmisítené a külügy-, illetve pénz- és belügyministereknek saját külön felelősségét. A külügyminister éppen úgy a magyar (és osztrák) ministerelnök intenciói szerint köteles vinni az ügyeket, mint bármely más szakminister. Hogy ezen intenciók megegyezzenek, ez a két ministerelnök dolga és T A R C A. K.-gazda leveleiből. Csata után. Veres, kormos romok között, Nyugvóhelyem, de seholsem találom. Kimerültén bandukolok. Mosolyogva tűnődöm a halálon. Csatazajra ijesztő csend! , . . Elpihent az emberirtó fergeteg. Magyar baka tombolt erre: Falujukból kivertük a szerbeket! Csak egy kunyhó maradt épen. Megóvta a szennyes vizit, mély árok. Küszöbén egy puskás asszony Holtan fekszik. Melle-vére szivárog. Kis lánykája ébresztgeti . . . Hangja már a sok sírástól berekedt. S ölbe-kapom, bubúsgatom Azt a kócos, szegény, árva gyermeket. S haza száll a fájó lelkem. Megkeresi árokparti kis lakom. Fáradt szárnnyal, alkonytájban, Nagyon halkan bekopog az ablakon. Ha nem volna olyan fáradt, Amíg innen elér oda. epedve : Bús haragos zörgésétől Az az ablak talán meg is repedne ! . . . Jó az Isten . . . Jó az Isten : megmaradtam. Csoda történt! — suttogják az orvosok. S ráfogja a kedves testvér, Mert zsebemben feszületet hordozok. Én nem tudom, nem kutatom. Úgy történt-e, vagy talán csak képzelem, De egyszerre felüdültem. Mikor mondták, hogy miénk a győzelem. No, azért még nem vagyok jól ... Ezt a sebet ugyan ki nem heverem ! Nem akarlak rémitgetni: De más írja tollbamondott levelem, S nem kapok fel többé, lelkem, A prüszkölő, ficánkodó „Ravaszra“, De azért az eke után Elballagok fél-lábbal is tavaszra. Majd a többit ti végzitek! . . . Azért tűrtem éhséget és hideget; Azért váltam nyomorékká: Hogy épségben megtartsalak titeket! . . . Nyisd ki csak a kaput bátran, Ha zörget egy fehér hajú idegen : Odabenn majd ráismertek: En jöttem meg, — bottal, bénán, betegen. Ferke Ágost. .A hazához. Csodálom, hogy még áll Magyarország, Hogy ki nem pusztult régen a magyar ! Kit az egész világ feloszlatni, Véres hullává széttépni akar! Ezer éve áll fenn ez az ország, És ezeréven át csak szenvedett; E vérzivatarban elnyeri majd Jutalmát, mit régen megszerzett! Mit csak évszázadokon át vesztél, Azt most egyszerre mind-mind megnyered, S amire mindég büszke voltál, Nagy lesz — mint mindig az is volt — neved! S hogy ha majd a béke visszatér Nyugodtan élhetsz drága nemzetem ! Ezentúl majd csak virulni fogsz te, S a sok seb begyógyul testeden! Élni fogsz még számos ezerévet, De azt már boldogságba éled át! Már szemem előtt látom lebegni A gazdag, szabad, büszke szép hazát! JDenhoff Emil. Nem mondom. Nem mondom: szeretlek, hazugnak hinnél, Volna-e kínosabb fájdalmam ennél? Mint a sark csillaga; igazság fénye Volt egész életem vezető fénye, ■S mert hivék, szavam most hitelre nem lel, Hiába nézek rád könyörgő szemmel; Tudom, hogy nincsen Szavad mely értsen Boruljak eléd, hogy szerelmed kérjem . . . Nincsen. Nem mondom: szeretlek. Néma lesz ajkam ; Nem esnék úgy sem a .szived meg rajtam ! Szerető szavakkal ajkad nem áld meg, Szerető örömmel, szived nem vált meg. Mint bűnös zarándok a világ nagy útját Inbolygó lábain fáradva futják . . . Egyedül, árván. Üdvöt sem várván, Veseklek tovább, míg össze nem roskad Lelkem. Nem mondom: szeretlek. Nem mondom! érts meg! Szűz érzést hazudni hisz én nem értek. Imádtam idegen Istenek képét, Nyernék e felejtést, ha most megtérnék. . . Vigaszt nem adhat derütlen élet Busongó dalom csak temető ének; Csöndesen, halkan, Elhangzik majdan, S elmúlik bu, gyönyör, élet és minden . . . Minden . . . Gebey Károly, honvéd őrm. Lapunk mai száma 6 oldal.
