Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-03-31 / 13. szám

50. évfolyam. Oyula, 1918. március 31. 13. szám. Előfizetési árak: Bgész évre . 14 K — f Pél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH.\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Húsvéti A kutató ész mindenkor kereste a fe­leletet ama kérdésre, hogy minő sors vár az emberre a halál után ? A földi élet megszűnte csak átváltozást jelent, vagy örök megsem­misülést P1,. . . S Midőn még a testi szemekkel nézésnél is gyakori a láttani csalódás, mennyivel in­dokoltabb az a feltevések alapján képződött gondolatok világában! Lett légyen bármily erős az ész világa; a hit szemeivel látás nagysága: tényleges alap hiányában bizonytalanság ködében ta­pogatózott a haj dánkor gyermeke, annyival inkább, mert a kijelentés által előtárt igaz­ságok beíogadására fogyatékos eszközzel rendelkezett. Mily fényes bizonysága azért az isteni bölcseségnek, hogy a Jézus feltámadásának tényében szilárd támpontot nyert az emberi­ség arra, hogy az örökélet hite nem álom­kép, nem délibáb, hanem kétségtelen igazság. A hitvestárs, ki szivének nehéz bánatát sírta el hitvesének gyászkoporsójára; szülők, kik vérző kebellel adták át a földnek sze­retett gyermekeiket; az árvák, kik szülőik­től elszakítva bolyongtak vigasztalanul a nyomor, ínség sötét éjszakájában; a nemes ügy buzgó harcosai, kik méltánylás helyett félreismertetés, babér helyett töviskoronával találkoztak küzdelmes pályájokon: mind­mind felemelő öröm, vigasz balzsamát talál­ták fel, midőn eloszlott a kételkedés boru- lata, ragyogó pompában tűnt fel a feltáma­dás hitének csillaga; midőn megzendült az ajkakon: »El Jézus a mi fejünk, keresztyé­nek énekeljünk, ülvén husvét ünnepeket, uj győzedelmi éneket«. Elvétetett a nehéz kő Jézus koporsójá­ról, feltámadott az idvesség fejedelme; el­vétetett az emberi szívre nehezedett bizony­talanság súlyos köve, a feltámadás és örök­élet élénk vágya valósággá lett . . . Nagypénteki gyász után húsvéti öröm; bizonytalanság süni köde után fénylő vi­lágosság . . . Aldassék Isten kegyelme mindezekért! A feltámadás ünnepén azonban csak úgy lehet a mi szivünk örömmeltelt, ha. tiszta fényben ragyog lelkünk egén a hit csillaga, ha szeretetünk hasonló lesz Krisztus szere- tetéhez, ha a reménység szivárványa előttünk soha homályba nem borul. E szentháromsággal szivünkben halad­junk azért az élet utján s akkor nem rettent a sir, a koporsó; terhűnk könnyül, melyet hordozni végzetünk; enyhületet nyer sajgó szívsebünk s bánat éjszakánkat vigasztalódás hajnal fénye váltja fel; s többé nem lesz szivünk félelmére nézni sírunk fenekére . . . Drága kincsben részeltette Isten az em­beriséget állandó adományainak e gyémánt koronája által . . . Erre mindig nagy szüksége van szivünk­nek a földi élet küzdelmes csatamezején .. . Hát még most, midőn közel négy éve, hogy mint tetszhalott van koporsóban a »béke«, melynek feltámadása s örökélete után epe­kedve sóhajtozunk, vágyakozunk, remény­kedünk s az azt megvilágító fény parány is örömre hangolja szivünk húrjait; jól esik hinnünk, remélnünk, hogy a népek milliói belátják végre a közel jövőben, hogy nem az a rendeltetése az emberiségnek, hogy egymás ellen ádáz harcot folytasson végnélkül, — puszták duvadjaiként — hanem, hogy egymást megértsék, testvérileg szeressék ; a szív nem a gonosz indulatok szennyes raktára kell hogy legyen, hanem a nemes érzelmek édenkertje; az emberi agynak nem a gyilkos fegyverek szerkesztése a hivatása, hanem, hogy legyen és maradjon a felvilá­gosodásnak állandóan ragyogó fénnyel tün­döklő lámpása 1 . . . Ilyen feltámadásért s örökéletért dol­gozzunk és imádkozzunk, hogy méltóbbá T A R C A. Mérföldkő vek. Fiatal évek nehéz maltja Homlokomba redökel vésett. Hang mérdföldkö ?! ... Az Isten tudja, Hol fájó búcsút mondtam néked Te bus bolondos élet. Hej, sokszor mondták: „Előre!“ Innen-onnan kidőlt egg barát. Száz halál jött, nem féltem tőle És megvívtam mind, a száz halált, Véreztem, — golgó talált. Hej, sokszor mondtam: Isten áldjon Fiadért imádkozó angátn ; Virrasztva harci éjszakákon Rád is gondoltam, te szőke láng Sokszor, legtöbbször talán. Hang kósza, fájón-édes emlék . . . Az élet utján leltem fel mind Én messzejáró vándor vendég. ... Es ballagok robotra megint, Uj mérföldek köve int. Viszi Kon rád. Thessedik Sámuel emlékezete az Akadémián. A Magyar tudományos akadémia II osz­tályának március Il-iki gyűlésén Gadl Jenő dr. az Akadémia rendes tagja, nagy közönség érdek­lődése mellett mondott emlékbeszédet várme­gyénk rendkívüli nagy érdemeihez képest nem méltatott, sőt életében félreösmert egyik legna­gyobb fiáról, Thessedik Sámuelről. Thessedik, akinek édes apja Békéscsaba községnek települése alkalmával egyik ág ev. lekésze volt, a 18 ik század elején egyike volt hazánkban a legelső úttörőknek az észszerű nép­nevelés, a gazdasági és iparoktatás s a falu rend­szeres gondozása terén. Született 1742 ban Pe t megyében és meghalt 1820-ban Szarvason. Ő létesítette itt, mint ágostai hitvallású lelkész saját költségén az első nagy gazdasági tanintézetet, mely mintául szolgált a keszthelyi Georgikon számára. Ennek, valamint más gazdasági tanin­tézetek szervezésénél közreműködött és hire a külföldön is elterjedt ő honosította meg és ter­jesztette el nálunk a lóhere művelését és a szi­kes földek javítását Utóbbi téren ut törőnek mondható, útmutatásai most is az egyedüli helyt állók. Tanintézete egyideig igen szépen virágzott. Volt idő, mikor az egész Alföldről özönlöttek oda a tanulók s azok száma jóval meghaladta a kilencszázat. Az akkori kormányzat eleinte ismételve csak aranyérmekkel tüntette ki, de tanintézetét nem támogatta eléggé. A kormány­székek gondolatszegénysége s részben a francia háborúk által kimerített kincstár üressége folytán csupán alig számba vehető támogatást kapott később is Azért kénytelen volt intézetében a tanítást, mely pedig rendkívüli eredményes volt, először 1795-ben beszüntetni. Azonban I. Ferenc király közbelépése folytán 1799 ben újra meg­nyitotta azt és újra szép sikereket tudott felmu­tatni. De községében oly támadás indult ellene, aminek következtében még az általa megjavított szikes talajú intézeti földet is elvették tőle, a szűkkeblű kincstár pedig nem tudott és nem is akart helyette mást adni. Thessedik emiatt 1806- ban másodszor és végleg feloszlatta az első gya­korlati hazai és gazdasági, ipari tanszéket és tanintézetet Valóságos apostoli fennkölt szelleme TTI1U CIGARETTAPAPÍR csak akkor valódi, ha az itt látható védjegyes képek rajta vannak. Minden csomag teljesen 100 lapot tartalmaz. Utánzásoktól, melyek mind silányabb minőségűek, óvakodjunk. 80 8—12 Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents