Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-03-10 / 10. szám
50. ÍTÍoIjam Gyula. 191$. március 1© ÍO. szám Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. Jo juj XV jjj ö POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓIl.V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Béke Oroszországgal és Romániával. A nagy színjáték keleten befejezést nyert. A sorstragédiák monumentális végső jelenete gyanánt omlott össze a nagy orosz hatalom, legyőzetve, darabjaira széthullva, szinte megsemmisülve. A végső csapást, a kegyelemdöfést most adja meg neki Japán. Az orvtámadások és bombamerényietek nagy mesterét saját fegyverével végzik ki: a szemtől szembe való harcban erejétől megfosztott, a vérvesztéstől elalélt, hajdani hatalmat régi ellensége most hátulról rohanja meg, hogy leszakítsa országából Szibériát. A nagy rablót utolérte sorsa. Leteper- ve, a békét szánalmas tiltakozással Írja alá. A hajdani nagyság minden méltóságát levetette a végső percben s a bukott uagyság elzüllött erkölcsével próbálkozik gyermekes kifogásokkal. Hitszegő társa: Románia szintén legázolva fekszik a történelem porondján. Ez is hátulról való támadással szeretett növekedni s mert egyszer sikerült a briganti- támadása Bulgária ellen, még nagyobbat akart s orvul ellenünk támadt. A történelem azonban nem mutat rá példát, hogy tisztán pré- dalesésből és útonálló tempókból meg lehessen élni. Most örül, ha Dobrudzsa árán puszta létét megmentheti. A nagy színjátékban tehát itt a fegyelmezett erő és az igazság győzött a ravaszság, az utonállók gyáva, züllött erkölcse felett s ha ezekkel a méltatlan ellenfelekkel mégis, mint egyenranguakkal kötöttünk béke- szerződést, ez csak a bölcs meggondolás eredménye. Oroszország példája egyrészt, Németország példája másrészt mutatja, hogy csak a harmonikusan szervezett egységben rejlik benső erő, mig a lazán összefüggő országok halmaza magában hordja a gyengeséget. Es ha ebből az okból a legyőzött kelettel szemben nem léptünk is fel mint hódítók és területet és népet nem is csatoltunk magunkhoz, a mivel csak gyengítettük volna magunkat, az orosz és román béke mégis nagy jelentőségű reánk nézve. Mert ez a béke végét veti annak a nagy veszedelemnek, amely a szláv áradat reánk zudulásával fenyegetett bennünket s amely állandó erőfeszítésre késztetett bennliuket a hadi készülődés terén. Hiszen még Németország is ez ellen védekezett, mikor velünk szövetségben vívta meg ezt a világháborút. Másik nagy jelentősége az orosz és román békének a nyugati hatalmakkal és Amerikával szemben elfoglalt hadi helyzetünk megerősödése. Ami alatt értjük nemcsak keleti fegyveres erőnk felszabadulását, hanem gazdasági körülzárásunk áttörését is. Ez talán még fontosabb, mint a katonai erő sorsa, mert hiszen Anglia nem annyira fegyverrel, mtnt a nyers anyagokban és élelmiszerekben való kiéheztetéssel akar bennünket legyőzni s ezért készült és készül most is bosszú háborúra. A végkimerülós által való halált szánta nekünk az angol. Ám most lássa, miként viszi ezt keresztül és ennek az »üzlet«-nek, aminek ő tekinti a dúló háborút, hol találja meg hasznát a hozott felbecsülhetetlen áldozatai ellenében. Anglia lejtőre került. Vér- vesztesége mellett hajótérben, pénzben, iparának romlásában nem pótolható veszteségeket szenvedett s amellett az ő államháztartása is eladósodott. Most még ehhez egy még mindig bosszúra uyujtott háborút akar végig küzdeni. Amint keleten kiderült az ég, úgy rohan nyugaton is vesztébe a politikai méregkeverő angol. Az orosz és román békével tehát megkezdődött a mi győzelmünk sorozata. A külső ellenséggel végeztünk. Csak a belső ellenség felett is igy győzhetnénk. Értené meg mindenki lent és fent a nagy tanulságot: egységben az erő ! TÁRCA. a napszám se utolsó ! Azelőtt az elesett szegény e mber hetek alatt se keresett annyit, mint most hajnaltól naplementig. Tiz korona, tizenöt korona, meg koszt. Ki lehet vele jönni. A munkaadónak is, a munkásnak is. Azt mondja a gazda-ember: — Két hold herém Jönne levágni! — Ötven korona, — felel a zsellérkedő, de csak úgy immel-ámmal. Egyáltalán nem köti magát. Ötven koronát azelőtt magáért a heréért se adtak ; úgy de most meg két holdnyi here ötszáz koronát ér! Ha nem többet. így mossa egyik kéz a másikat. Ellenben a dohány ?! . . . Na hát semminek se nőtt meg úgy a taraja, mint a dohánynak. Ha szó esik róla, pedig igen sokszor esik, hát szinte-szinte kalapot emel az ember. A dohánnyal úgy voltak az emberek, hogy csak két-három paklit tartogattak otthon, rezer- vába. Ha togyni kezdett, hát volt a boltba. Ott mindig volt fölösen. Vettek egy zöldet, vagy kettőt. A módosabbja ötöt vagy hatot. Hat zölddel tele tömődik még a legmutatósabb acskó is. Hat zöld, ami negyvennyolc fillér, vagyis huszonnégy krajcár. Nem most, hanem a rendes időben. Azelőtt. Most már fölsrófolták tizennyolc fillérre. Hát legyen tizennyolc. Ha már mindennek fölment az ára, az volna a fura, ha a dohányé egyhelyben marad. Hát tizennyolc . . . Benyit a magyar a boltba s úgy vállhegyről odaparancsolja a boltosnak: — Agyik hat pakli zöldet ! A boltos meg se mozdul a kis nádfonatos karosszékből, csak az ujjait billegteti: — Nincs. A magyar azt hiszi, hogy a boltos tréfál. Szokott néha. Ezért hát ütögeti a fejét : — Ne okoskoggyon ! Azonban ni, mintha csakugyan hallotta volna valamelyik embertől odakin, hogy nincs dohány, nem lehet kapni, hogy elvitték volna a katonák. Hm! Ez esetben hát nem lesz hat, de lesz három . . . Háromnak csak muszáj... Mondja is a zsíros magyar, de most már szembefordulva, mosolygós ábrázattal: — Hát akko’ szomszéd — a boltosnak ez a legnagyobb tiszteletadás a magyartól, — hát akko’ háromat. A boltos arra is csak: — Nincs. — Nem volna ? — Nincs. — A pénzömér’ ? — Nincs. A magyar hirtelen leereszti vágyait a legkisebb numerusra: Belső hadiszinféren. A dohány. Irta: PÉCZELY JÓZSEF. Hát ilyen bolond világot még nem értünk! Hogy egypár valamicsodás csizma száz pengő, az még hagyján, mert ha van száz pengő a kis-lajbi zsebbe vagy a ládafiába, pedig van, hát akkor van csizma is. Magyarázható. Mert teszem azt, ott a kis liba; amint kibújik a tojásból, már akkor öt pengő nyújtogatja pelyhes nyakát a gyenge zöld fűre. így van. Vagy ott a kis választott malac. A koca vet nyolc malacot, tizet. Annyit amennyit. De az mind egy-egy ötvenes. Már pedig két malacon a régi jó békes- séges világban is lehetett egy pár csizmát sikeri- ter.i. Hát most is. Csak a numerusuk nőtt. A csizmáé is, a malacé is Nem igaz ? De szőhetjük ezt a fonalat tovább is. Pénzesebb a posztó, a vászon, a bútor, a vas . . . vagyis minden a boltba; úgy, de a búza is árosabb, a tyuk is, a tojás is. A jó tehenet, a jó lovat meg se lehet fizetni. A rosszért is annyit adnak, hogy az valóságos nevetség. így a gazdaember. De a földmunkás, a kétkezi körömködő ember sorsa is szivelős, mert rr TTBU CIGARETTA PAPÍR ^vJuUJ) csak akkor valódi, ha az Itt látható védjegyes képek rajta vannak. Rinden csomag teljesen 100 lapot tartalmaz. Utánzásoktól, melyek mind silányabb minőségűek, óvakodjunk. Lapunk mai száma 6 oldal.
