Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-12-29 / 54. szám

50. évfolyam. Cfynla, 191§. december 39 54, szám Előfizetési árak: Egész évre , 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 50 fiHér. y POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 30 fillér. BoSdogabb nj évet! Szerteszét hangzik most is majd a meg­szokott kívánság: Boldog uj évet! Szerte- hangzik megszokásból, illemből, udvariasság­ból, léleknélküii külsőségből, de hangzik remegő meleg szívvel, féltő aggodalmas gond­dal, a jóakarat mindent átható erejével, a szeretetnek szétsugárzó hevével. Mintha azonban az idei boldog uj óv kívánásából sok-sok keserűség, lemondás és csalódás rezegne ki! — Mintha kívánságunk mellé odaszegődnék sok kislelkü csüggedés, gyámoltalan tehetetlenség és kilátástalan ver­gődés ! Mintha úgy éreznők magunkat, mint a kikre rázúdulnak a sorsnak ökölcsapásai, kitérni előle nem tudunk. — Se erőnk, se kedvünk, se akaratunk önmagunk össze- szedósére, a feiocsudásra és az erélyes talpra- állásra! A lelkesedés lángja hová tűnt el ? Ki tud ma lelkesedni? Mondjuk meg csak igazán, olyanok va­gyunk, mint az alvajárók! Már nekünk min­den mindegy, jöjjön a mi akar, legyen a mi lesz! A mi idegeinket a háború annyira túl­feszítette, hogy most, a vesztett háború után, nem is érdekel minket semmi más, csak a magunk érdeke! — Érezzük ugyan, hogy tenni kellene valamit, érezzük, hogy nagyon is fontos dolgokról, a jövőnkről van szó, — és teszünk valamit? Nem, hanem tétlenség­ben tovább alszunk. Fölébredő lelkiismere­tünket megnyugtatjuk az által, hogy haszta­lan minden törekvésünk, ha magunkra ma­radunk. Miért és honnan ez a zsibbadtság, ez a tehetetlenség? Ne kérdezzük sokat, de mond­juk meg, hogy ez a tehetetlen zsibbadtság, es as erélytelen és gyámoltalan akarat- nélküliség, es a mi legnagyobb ellenségünk. Népek véres csaták hosszú sorában véreznek, fiai garmada számra pusztulnak, de bármily kegyetlen véres csaták, a garmada szám el­hulló férfiak egy-egy népet bár meggyengí­tettek, de soha el nem pusztítottak. Ellensé­ges túlerő, győzedelmi mámorban toporzékolók elnyomhattak ^egy-egy népet, életképességét hosszú időre elfojtották, de tönkre soha sem tehették. Erőszak, zsarnokság, pusztítás, rom­bolás, rablánc és börtön végigkorbácsolhatott nemzeten, de az újra felpattant és tovább fejlődött. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAT FERENC Megjelenik minden vasárnap Egy nemzet csak akkor megy tönkre, ha életerejét önmaga veszti el, ha maga­magát hagyja el, ha önmaga nem érzi élethivatását, ha nem küzd és nem lelkese­dik, ha elcsüggedve, gyámoltalan vergődésben szinte önmaga dobja magát másoknak koncul. Boldog uj évet! Boldogabbat a múlt évnél! Mert, hogy az legyen, senki mástól nem függ, csak mitőlünk. Igenis, ezt kellő nyomatékkai kiemelem, hogy egyenesen mi tölünk függ, hogy boldogabb legyen az uj év. — Ne higyjiik azt, hogy nekünk az élet vagy a sors adós, hogy nekünk van követelni valónk! — Egyáltalán ne várjunk mi semmit mástól, különösen ne várjuk a mi viszonyaink jobbra fordulását! A ki örökre azt várja, hogy majd igy, majd úgy jobb lesz, az úgy jár, mint az örökséget leső ember, a ki addig leste az örökséget, mig háza népe éhen pusztult. Ne várjunk senki­től és semmitől, hanem ébredjünk fel közö­nyös, vészes, zsibbadt álmunkból, tehetetlen­ségünkből, akaratnélküliségünkből és fogjuk meg a dolog végit. Kitől félünk ? Nem vesszük észre, hogy más élelmesebbek ezt a bátortalan félelmün­ket mennyire kihasználják? Nem vesszük észre, hogy igazságainkat és legszebb elvein­ket azért nem tudtuk értékesíteni, mert sokszor gyávák voltunk. Nem látjuk, hogy mennyi szemen szedett hazugság és mennyi féligazság van elterjedve, csak azért, mert vakmerő és mindenre elszánt hirdető akadt! Hát vájjon az élet, a lélek, a haza igazságai­val ajkunkon szivünkben és életműben kitől félnénk mi, amikor annak tömörülő kiveket keresünk ! Boldogabb uj évet! Ne riadjunk vissza attól a sok fájdalmas és vészes jelenségtől, a mi ma és most a mi népünk nagy rétegébe belecsúszott! Ne féljünk a mai munkakerüléstől, ne féljünk még attól a gyűlölettől sem, mellyel az „urak“ iránt viseltetnek. (Ma sokszor a a napszámos a legnagyobb ur). Ne féljünk a közélet harcaitól, ne féljünk a harc sebeitől, —. csak egytől féljünk, a további álom­járástól! Boldogabb uj évet édes hazánknak a jelenvaló nehéz viszonyok között. Boldogabb uj évet mindnyájunknak a megértő, egymást megbecsülő, mindent a közért feláldozó igazán áldásos munkára! Dr. Pallmann Péter. Tartsunk össze. A vértengerben fogant világszabadság eljövetele minden nemzetnek felszabadulást és megújhodást jelent, csak mi magyarok va­gyunk igazán eltiportak és árvák. Nem volt nemzetnek még szomorúbb, sötétebb, bánato­sabb karácsonya, mint a miénk. Halotti tort, élő nemzet testén, annyian nem ültek, mint a miénken.* Annyira sohasem volt nemzet megalázva, mint most a magyar. Sötétebb felhők sohasem takarták el a Kárpátok fölött az eget, mint ma, amidőn a hegykoszoru díszé­től és erősségétől is meg akarják fosztani védtelen hazánkat. Az uj Magyarország fölépítésében meg­nyilvánuló szélsőséges irányzatok ellenségeink kormányai előtt ellenszenvesek. Bizonyítja ezt a Lovászy minister lemondása is. Az eszmék árjában semmi bizonyos útmutató. A forrada­lom vívmányai fölött érzett örömet kilopja a szivekből a honfibánat. Az ország területi egységének megbontása vósztjóslóan kísért. 0 a legsivárabb, legsötétebb kép a magyar nejnzet jövőjének képe------------; hiszen nem ism erik el azt a kormányunkat, amelyikkel fegyszerszüneti szerződést kötöttek. Maga gróf Károlyi Mihály bevallja, hogy ha tudta vol­na, hogy a szerződés pontozatait be nem tart­ják, nem irta volna azt alá. Maga gróf Károlyi Mihály mondja, hogy ezek után nem marad már hátra, minthogy tiltakozzunk és tilta­kozzunk. A tiltakozásból — sajnos- — aligha lesz föltámadás. Abból azonban kisarjadzanék a nemzetfenntartó, ha magyar a magyart és a vele egységben maradni akaró más nemzeti­ségeket testvérként szeretné, ha magyar a magyarral egyetértő lenne pártkülönbség nél­kül abban, hogy a hasa mindenek előtt és a pártprogrammok megvalósítása csakis a haza területi épségének megvédése, más szóval a haza megmentése után következik. A haza megmentésére irányuló összetar­tás és egységes akarat leküzdenék a fölrajzott és pártszempontok szerint széthúzó szenvedé­lyeket. Az egységességben megnyilvánuló erő az egyedüli forrás, amelyből a magyar nemzet küldöttei a béke asztalánál lehetőséget me­ríthetnek arra, hogy a nemzetmentós munká­ját sikerrel elvégezhessék. Az egységesség acélozhatja meg az ő akaratukat, adhat szárnyalást gondolataiknak és hazánk területi épsége érdekében elhangzó szavaiknak. Kire várunk, ^ mire várunk ? Károlyitól vártuk a csodát. 0 maga is csalódottan vias­kodik a kormány élén. Ő tehát nem érezheti magát Messiásnak. Bármilyen védtelenül is állunk, az összetartás megadja nekünk is az erőt, az összetartás legyen fegyver helyett a fegyverünk. Egy összetartó nemzetet földi ha­Ágyazzunk /V védjegyre ? Lapunk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents