Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-11-17 / 48. szám
3 Békéi 1918. november 17. részéről intézkedés történik, a vármegye malmaiban s egyéb helyen kivitelre szánt liszt- és búzakészletet lefoglalja s egyben felhatalmazza a vármegye alispánját, hogy a megállapított készlet elosztása iránt a vármegye területén belül a szükséghez képest intézkedjék. Dr. Daimel Sándor alispán közli, hogy a vármegye petroleum szükségletére intézkedést tett s remény van rá, hogy különösebb szálli tási nehézségek nélkül elegendő petroleum fog a vármegye közönsége részére rendelkezésre állani. Az egyes vidéki Nemzeti Tanács tagok jelentéseiből megállapítást nyert, hogy a béke, rend és nyugalom helyreállításainak munkája zavartalanul folyik és a nemzetőrök mindenhol derekasan teljesitik a rend megóvása iránti kötelességüket. Az orosházi küldöttek javaslatára hosszabb vita után elhatározta a Nemzeti Tanács, hogy felterjesztést intéz a népkormányhoz a földbirtok sürgős s ofykép való reformálása iránt, hogy a föld nélküli földmivelő osztály az 1000 holdon felüli birtokok térítés nélküli köztulajdonba vétel utján sürgősen parceláztassanak és azok elsősorban a hazáért 4 és fél esztendőn át a harctéren küzdött katonák között osztassák fel. Végül kimondotta a vármegyei Nemzeti Tanács, hogy felterjesztéssel él a népkormányhoz hogy Békés vármegyében olyan kormánybiztost nevezzen ki, a ki kipróbált, régi radikális elveivel rászolgált arra, hogy a vármegye népe teljes bizalommal viseltessék iránta s akinek személye éppen azért biztosítékot is nyújt arra, hogy a vármegyét a nép összességeinek érdekében irányítja. Óvakodjunk a szélsőségektől. A forradalom természete hordja magában azt a tényt, hogy a régi vasrendszerek széthullott várain, az elégedetlenség legszélsőségesebb elemei lesznek a helyzet urai. Csak onnan törhetett elő ez az erő, ahol lefojtottan bár, de évszázadok óta megvolt. És csak a régi rendszer emberei nem látták a lángoktól az égést ... Ez igy volt minden forradalom előtt. A lappangó néma nyomort nem látta más, csak aki vele osztozott s nem beszélhetett róla, az aki maga is nyomorgott . . . S most, hogy megszólalhat minden ajk, fölzokoghat minden fájdalom, fölkiálthat minden igazságtalanság, mely szumarásával rágcsált az emberi szivén, most eltörpül a csittitók óva intő szava, az ártatlanoknak reszkető bocsánata . . . most az évszázados bűnök megtorlásáért kiált a rabszolga, most nem hall mást, mint tajtékzó ajkain reszkető igazat. Nehéz az évszázadok keserű hántásait a forradalmi igékkel egy napon enyhíteni . . . Maga a forradalom még semmit sem ad. És azzal, hogy elpusztult a régi rendszer még senki sem lett boldoggá ... Itt állunk a világégés közepén. Oroszország forradalmi tüze hamvadóban, Németországé lobogó lánggal égő, a többiek kigyulló- ban s mi közötte tétován tekintünk a vérbeborult égre . . . Tanácstalanul nézzük a korszellemben újjászülető s régi igája alól felszabadult Magyarországot; néha örömmámorban ujjongunk a fölszabaduláson, néha meg titkon könnyezünk ha látjuk, hogy a föld istenkalapjának ezeréves bokrétéját hogy tépdesik, hogy tépásszák . . . Tanácstalanul állunk . . . Elinduljunk ? Merre ? Ki tudná ma megmutatni az igazi utat, amely a boldogsághoz vezet ? . . . Csak egy van, s ezt igazolják az események. A korszellem megértése 1 A szeplőtelen demokrácia útja Ez a huszadik század vezércsillaga ... De ki találja meg? A nép, melynek minden csalhatatlan ösztönét félrevezették ? Merre menjen, hiszen nem kíván mást, mint a saját boldogulását: a boldogságát. S ezt megérdemli ennyi kínos vezeklés után ! A nép lelke szűzi, fehér, ösztöne igaz s mégis miért nem találja meg a saját maga boldogulásának igazi útját ? Miért ? A nép, mely öntudatlanságában isteneket teremtett magának, hogy félhessen tülük, most az öntudatra ébredés pil- panatában sem kereshet mást, mint békés megértést. Sohasem a nép volt saját bűneinek okozója, hanem azok, akik lelkét megmérgezték . . . Végigüvölt a forradalom viharában támadt orkán egész Európán . . . Nehéz súlyú rabláncok csörömpölése a forradalom zenéje ... S a nép ujjong, mig bele nem fárad ... S ha fáradtan a forradalom áldását keresi, csak a maga régi nyomorát látja önmaga körül. . . Hol van hat a véreink árán kivívott szabadság édes gyümölcse? Ezt kérdezi mindenki ... S én azt válaszolom a kérdések millióira: a munkában keresd ! Nem a rabszolga munkában, nem a tőke és földbirtok alamizsnájában, hanem abban, hogy becsületes munkád becsületes bérét a magad és családod boldbgitására, testi és lelki javaid fejlesztésére fordíthasd. Ez a cél! Ha célt tévesztünk, elhomályosul előttünk az ut s mi tétován koválygunk a forradalom romjain. Javaink elfogynak, a termés nem képes igényeinket kielégíteni, nyomorunkban elszegényedünk s szegénységünkben elpusztulunk . . . Ez nem lehet célja a forradalomnak ! Ne rohanjunk a szélsőségekbe, mert ez vesztünket jelentené. Ha gazdaságilag nem vagyunk képesek a népek szükségleteit kielégíteni, nincs olyan ideális rendszer, mély elégedettséget teremtene a tömegben. Kíméletlenül söpri el a tömeg árja mindazokat, akik nem képesek az élet minimumát előteremteni. Van már példa elég a forradalmak történetében. Ott vergődik Lűnin bolsevik birodalma, melyet gazdaságilag tönkre tett a cári autokrácia s mikor aztán Lenin meg akarta valósítani az ő hatalmas kommunista államát, már üresen találta Európa leggazdagabb gabonaraktárait s hogy újra megtölthesse őket odaadta a földes urak volgamenti kalászos rónáit a földetlen muzsiknak, hogy a városok derék proletárjainak kenyeret termeljenek, hogy megmenthesse Európa legderekabb forradalmi munkásait az ő nemes alapokra épített birodalmának . . . Ám hiába volt minden ! A forradalmi izgalmakban elfáradt paraszt nem szerette az állam földét és csak annyit termelt belőle, ameny- nyi neki s családjának éppen elég. Elfelejtette a forradalom oroszlánjait, a városok proletárjait, akik most már nekik adták az állam birtokait. S ő nem értette meg, hogy az állam érdeke el- sőbbrendü, mint a magáé s csak rabszolga módra kullogott az eke után ... A városi munkás sápadt családja meg csak várja, hogy összegyűjtött rubeljeiért egy falat kenyeret vásárolhasson . . . Hiába ígérik már most a földmunkásnak, hogy saját tulajdona lehet a fötd, nem hisz többé az államhatalom ígérgetéseiben . . . Elégedetlen az éhező munkás, elégedetlen a földnélküli orosz paraszt, az államgépezet kénytelenek hozzá- nemértőkkel kezeltetni s a munkás-apostol minden szent igyekezete dacára csak lassú döcsö- géssel halad az állam szekere tovább . . . íme a történelem tegnapja . . . Óvjuk meg a ma szent törekvéseit a boldog holnapnak ! Munkálkodjunk, tanuljunk, tanítsunk. Ezzel úgy szellemi, mint anyagi javakat termelhetünk a népnek, mely megérdemli, hogy a szent szabadság áldásait bőven élvezhesse ennyi nélkülözés után ... Ne hagyjuk magára a népet még akkor sem, ha elfelejtené a Názáreti igéit : aki téged kővel dobál, kenyérrel dobd vissza . . . Óvakodjunk a szélsőségektől, de haladjunk tiszta megértéssel az igaz demokrácia utján s ha valamennyien együtt haladunk, nem fog célt téveszteni senki, Prattinger Ferenc. Felhívás a felmentett polgártársakhoz. A m. kir. hadügyminiszter legutóbbi rendeletében a magyar hadsereg és nemzetőrség kérdéseit szabályozza. Ez a rendelet minden fővárosi lapban megjelent. Az igazságnak megfelelően, s e rendelettől eltérően a Nemzeti Tanács megbízásából felhívjuk mindazokat a 80 évet még be nem töltött, gyulai és környékbeli polgártársakat, kik felmentve voltak, hogy az ideiglenes magyar hadseregbe való felvétel végett a József laktanyában azonnal jelentkezzenek. így diktálja ezt az igazság és becsület ! A spanyol járvány miatt bezárt iskolák hétfőn, november 18-án az egész vonalon meg lesznek, nyitva és igy holnap a főgimnáziumban, polgári leányiskolában és az összes elemi iskolákban a tanítás megkezdődik. A gyulai állami iskola gondnoksága folyó hó 16-án tartott ülésén a városunkból eltávozott dr. Lindenberger János prépost-kanonok helyett alelnök és számvizsgáló-bizottsági elnöknek egyhangúlag Dobay Ferencet választotta meg. Hírek. A gyulai köztisztviselők és közalkalmazottak szövetsége a múlt vasárnap délelőt Zádor Mór pénzügyigazgató elnöklete alatt a Polgári Körben népes gyűlést tartott, melyen Sál István előadó rámutatott a köztisztviselők és köz- alkalmazottak sérelmesen szánalmas anyagi viszonyaira. Érdekeik megóvása és jogos követeléseik kivívása szempotjából hangoztatta, hogy egy hatalmas táborba való tömörülésük immár elkerül- hetütlenül szükséges. Többek hozzászólása után negyventagu bizottságot választottak, melynek keddi értekezletén elhatározták, hogy követeléseiket memorandunba foglalják és két bizottsági tagot: Sál Istvánt és Martos Manót Budapestre küldik kívánságaik tolmácsolása végett. Décsy főorvos távozása. Értesülésünk szerint dr. Décsy Károly, a gyulai elmegyógyintézet főorvosa rövid idő múlva távozik városunkból, miután a budapesti Sehvartzer-szanatórium Részvénytársaság igazgató-főorvossá hívta meg. Décsy Károly ezen kitüntetésszámba menő meghívást elfogadta, s uj állását ez év vége felé szándékozik elfoglalni. Décsy főorvos körülbelül tizenöt év óta működik elsők között elismert elmegyógyintézetünk élén, s nagy szaktudásával és széleskörű tapintatosságával mindenképpen rászolgált az elismerésre. Nehéz és magasztos feladata volt: akit csak lehet, visszadni az életnek és világosságnak — abból a szomorú világból, hol minden, minden oly sötét. Szerencsétlen embertársainkat Décsy doktor mindig atyai jóindulattal kezelte, s a hosszú éveken át gyűjtött tapasztalat és kifejtett munkásság speciálistává avatta. Amikor örömmel üdvözöljük őt a díszes állás elnyerése alkalmából, egében sajnálatunknak adunk kifejezést körünkből való távozása miatt. Décsy doktor és neje városunk társadalmának egyformán kedvelt tagjai voltak, s mindnyájunk jókivánatait és nagyrabecsülését viszik magukkal. Az állami, törvényhatósági, városi, közkórházi, posta, vasúti altisztek, szolga és egyéb köz- alkalmazottak folyó hó 11-én este a városházánál értekezletet tartottak, amelyen 100-nál többen jelentek meg. Az értekezlet Kocsondi János korelnök elnöklete alatt megalakította a Gyulai Kosaik alma sott ak Sservesett helyi Csoportját, a csoport vezetésére egyhangúlag elnökké Portörö Lajos vármegyei hivatalszolgát, az elnökké Papp Lászlót, pénztárnokká Pocsai Pétert, ellenőrré Deák Mihályt és Hussár Imrét, jegyzővé E. Nagy Györgyöt választotta meg. A gyulai általános ipartestület saját helyiségében ma vasárnap, délelőtt 10 órakor nagy értekezletet tart, melynek tárgya lesz : határozat hozatal a szociáldemokrata pártba való belépésre. Ezt megelőzőleg 9 órakor előljárósági ülés is tartatik. Távirati másolat. Polgármester, Gyula. — 806086—24. b. szám. A pénzügyminiszter úrral egyetértőleg elrendelem, hogy a hadbavonultak hozzátartozóinak megállapított hadisegélye a fennálló rendelkezésektől eltérőleg november és december hónapjaiban teljes összegében, még abban az esetben is kifizettessék, ha a badbavonult állandó tartózkodási helyére visszaérkezett. Erről a rendeletemről az illetékes elöljáróságok, illetőleg polgármesterek táviratilag, vagy telefon utján haladéktalanul értesitendők. Hadügyminisster. Béla báesi meghalt. Mint részvéttel értesülünk, ivanoczi Blaskó Béla vendéglős-iparos f. évi november hó 12-én Gyulán elhunyt. A nagy világesemények rohanó órájában is meg kell hogy álljunk egy pillanatra. A „régi jó idők‘‘ jussanak eszünkbe, mielőtt Blaskó Béla felett napirendre térnénk. Egy nagy darab múlt az ő élete, abból a múltból, amikor még boldogoknak mertük hinni magunkat. Meghalt Béla bácsi, a mindnyájunk „Béla bácsi“-ja, — mert hiszen mindenki igy ismerte őt. Fiatal ember volt, mikor vendéglőt nyitott Gyulán, s tiszta, pontos kiszolgálása, jó italai, ízléses ételei csakhamar népszerűvé tették őt. Később elvitték más városba kalandos vágyai de visszajött azután, hogy öreg napjait itt élje le. Itt érte el a halál keze, itt zárultak le szemei, s vele egy dolgos, pedáns emberélet szállt sírba. Elhunytat tisztelőin és jóbarátain kivül özvegye és kiterjedt rokonság gyászolja. Pénteken délután helyezték örök nyugalomra a Szentháromság temetőbe. Béke poraira! Halálozások. Ifj. Török Gyula aranyosmohácsi községi jegyző a gyulai közkórházban folyó hó 10-én 38 éves korában meghalt. A törekvő s hi-
