Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-11-17 / 48. szám
1918. november 17. Békés vatalának és családjának élő fiatalember hivatásának lett az áldozata ; a falujabeli csőcselék megtámadta s úgy összeverte, hogy Gyulára, sógorához : Fábián Lajos kereskedőhöz már alig-alig tudott elmenekülni. Azonnal kórházba szállították, de pár napi igen súlyos szenvedés után sérüléseibe belehalt. Temetése kedden délután ment végbe nagy részvét mellett. Halálát felesége, édes apja, testvére s kiterjedt rokonság gyászolja. Béke poraira! — Key Aladárné szül. Krausz Elza néhai Krausz Jakab ruhakereskedő leánya kedden 29 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Csütörtökön délelőtt temették el az izraelita temető halottas házából nagy részvét mellett. — Bézy Balázs Orosháza községnek 40 éven keresztül volt adóügyi jegyzője f. hó 7-én Debreczen- ben elhunyt, Bézy Balázs közvetlenül a háború előtt ment nyugdíjba s azóta Debrecenben élt. Temetése vasárnap d. u. volt nagy részvét mellett, — Kádas Mihály kétegyházai postamestert pótolhatatlan nagy veszteség érte, felesége született Papp Mária rövid szenvedés után 52 éves korában folyó hó 9-én járványos betegségben hirtelen elhunyt. A csapást súlyosbította az, hogy mikor a temetőbe kisérték a gondos jó anyát, szerető hitvest, azalatt meghalt a 17 éves Piroska leánya. A közszeretetben álló postamester iránt igen nagy részvét nyilvánult meg. Az édes anyát 11-én temették-el, a kis leányát 13-án. Béke poraira! — Tárnái Ferenc iparos polgársársunk folyó hó 16-án hosszas szenvedés után, élete 77 ik évében elhunyt. Halálát özvegye nagyszámú gyermeke és kiterjedt rokonság gyászolja. Áldásés béke poraira. — özv. Vértan Józsefné, Yertán Emil gyulavárii községi jegyző édesanyja f. hó 15-én 68 éves korában meghalt. A megboldogolt derék nőt gyermekei, unokái s nagyszámú rokonság gyászolja. Béke poraira. A Szociális Misszió Társulat gyulai szervezete rendes gyűlését f, hó 19-én délután 6 órakor tartja. A Nemzeti Tanács közélelmezési bizottsága a marhahús árát egyelőre a mai naptól kezdve kilogrammonkint 14 koionában állapította meg. A hús kiadhatása szempontjából a vasárnapi korlátozás megszűnt. Nyugtázás. Az a lelkes hangú felhívás, amely előzőleg röpiratokban majd a Békés vasárnapi számába jelent meg, nem maradt eredmény nélkül Gyula város hazafias közönségénél. A nagy célok elérését csak az önfeláldozó áldozatkészség eredményezheti. Városunk polgárai mint mindig, úgy ez alkalommal is fényes tanujelét adják annak, hogy a közjó, a nemes cél lelkes harcosai tudnak lenni. A Nemzeti Tanács javára lapunk zártáig a következő adományokat nyugtázzuk. Schwimmer Arnold 1000, Csőke Péter 10, Krasznai István 100, Braun Vilmos 1000, Ehrenfeld Salamon 200, dr. Major Simon 1000. özv. Goldberger Ignácné 200, Békés Dezső 200, Schwartz Simon 100, Fodor Gyula 500, Spielmaun Gyula 100, Silberstein Izidor 100, Leopold Béla 200, Silberstein Sándor 100, Goldmann Mihály 100, Vértesi Arnold 50, Békés Gyula 200, Lehrmann Soma 200, Nádor Mór 100 Weisz Ede 50, dr. Bucskó Koriolán 200, dr. Berényi Armin 1000, Beisner Ede 3000, K. Schriffert József 1000, Braun és Czinczár cég 10000, Zuzmann János 500, Kalocsa István 250, Beisner Arthur, Béla, Endre 10000, Weisz Mór és Társa 5000, Első gyulai kötőgyár 10000 korona, Schillinger Lipót 1000, gróf Almássy Dénes Gyulavári uradalma 10000, özv. Féhn Istvánná 300, A gyulai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség tisztikara 800, Boros Miksáné 500, Pick Sámuelné 500, dr. Feldmann Ignác 50, Philipp Manó 1000, Philipp Ignác és özv. Ganzlné 500, özv. ifj. Schillinger Jakabné 200, Leitner Menyhért 200, Grünbaum Armin 300, Oszuszky János 200, özv. Mayer Ferencné 50, Mohacsek 100, Dombi Lajos 20, id. Csordás Ferenc 20. Faulhaber József 100, Gyulavidéki Tkp. 3000, id. Jeszenszky Béla 500, Neumann Márton 1000, Tisztviselők fogy. szövetkezete 200. Dobay János 1000, Titz Bernhardt 200, Kiss Mihály 30, Kocsis László 1200, Hegyi István 100, Schriffert Pál 500, Kempf József 500, Kiss István (Ecsedi-utca 30) 50, Kohn Adolf 50, dr. Szóbél Dávid 200, Nádai Fülöp 300, Blum Norbert 50, ifj. Jeszenszky Béla 300, Titz István 5 33, Ludwig József 30, Bácz Sándor 160, Wieland Dénes 2000, Anuló Pál 300, Gyulavárosi Takarékpénztár 1000, dr. Follmann János 100, Scherer Benedek 100, dr. Jantsovits Emil 100, id. Schmidt Gyula 100, Debreceni Károly 100, L. A. 500, Fábián Lajos 300, Czinczár Dezső 2000, Czinczár Dezsőné 1000 korona, összesen 79775 korona 33 fillér. A rablók és fosztogatók nem kapnak főidet. Búza Barna földmivelésügyi miniszter a következő kiáltványt intézte a földmives katonákhoz : Főldmives katonák! Az uj Magyarország nem feledkezik meg rólatok. Jelentkezzék kiki saját községében, városában a hatóságnál. Ez bizottságot alakit, mely összeírja a földnélküli katonákat s azokat, akiknek nincs tíz katasztrális holdjuk. A vételár mérsékelt lesz és hosszabb idő alatt törleszthető. Nem részesül földben és nem irható össze az, aki itthon rabol, fosztogat, gyújtogat, embert öl vagy megsebesít és az sem, aki dolgozhatna, de nem dolgozik. A földhözjuttatás szabályait az uj országgyűlés fogja megalkotni. Addig mindenki dolgozzék nyugodtan mindnyájunkért és az ország jövőjéért. Búza Barna, földmivelés- ügyminiszter. Helyreigazítás. Lapunk legutóbbi számában a gyulai Nemzeti Tanács tagjai névsorának közlésénél sajnálatos hibák és tévedések mutatkoztak, miért is teljes tájékoztatásul itt közöljük a tanácstagok helyes névsorát. A Tanács elnöke : dr. Be- rényi Armin. Tanácstagok: Anuló Pál, Barát István, Csomós István, Dobay Ferenc Dundler Károly, Exner Ferenc, Hack Márton, Kalocsa István, Kátay Ferenc, Krasznai István, Kukla György, dr. Major Simon, dr. Martos József, Martos Manó, Miskucza Illés, Murvai István, Névery István, dr. Pallmann Péter, Pfaff Ferenc, Prattinger Ferenc, ifj. Sál István, Schmidt Gyula, dr. Schriffert Ferenc, K. Schiffert József, Somogyi Imre, Sutyák Páter, N. Szabó István, Táby Andor, Toldi András, Wenczel Márton és Zuzmann János. A f. hó 10-én megalakult gyulai Munkástanács delegáltjaiként pedig f. -hó 11-én Eisele András, Grűnfeld Jakab és B. Kovács András léptek be a Tanácsba. Kérelem. Múlt pénteken együtt utazott el velem Karánsebesről Hajdú István katona, ki magával vitte vesszőkosaramat, melyben ruhanemű és más kézitárgyak voltak. Felkérem nevezettet, hogy a tulajdonomat képező kosarat és tartalmát Part-utca 48. szám alá elhozni szíveskedjék. Tóth János törzsőrmester. Franchet D’ Esperay franeia tábornok fényképét mutatja be e neti szamanak címlapján a Tolnai Világlapja, ezenkívül több képet találunk benne a forradalom nagy napjairól, amikor katonáink és a nép hirdetik az uj Magyarország megszületését. Minthogy a lapot papirhiányra való tekintettel csak korlátolt számban nyomják, mindenki saját érdekében cselekszik, ha idejekorán megszerzi magának a példányt, mert ezek a forradalmi számok később semmi áron sem lesznek megszerezhetők. Ebben a számban találjuk a budapesti helyőrség tisztjeinek eskütételét is, amikor ezrekre menő ember éltette a hadügyminisztert. Ez alkalommal mondta Károlyi azt az emlékezetes beszédet, amelynek a vége az volt: »Ha lehetne, . valamennyiöket szeretném a szivemhez szorítani.« A katonai szolgálatból elbocsátott polgártársaimat feiaerem, hogy a városunk közcsendjének Ó3 a vagyonbiztonságának megóvása céljából szervezett polgárőrségbe lépjenek be mindnyájan. A felvételi iroda a vöröskereszt-kórház irodai helyiségében van, délután 3 órától 6 óráig. 752 l—l Diósy Béla. A forradalom asszonyait ismerteti aFigáró holnap megjelenő szama. Nagyszerű portrékban mutatja be Várnai Zsenit, Garami Ernőnét, Kunfi Zsigmondnét, Müller Ernőnét. A Figáró ezen a héten egyébként egy színházi forradalmi ténnyel is részletesen foglalkozik: részletesen ismerteti írásban és képben a Medgyaszay-szinházat. Kaczér Illés rendkívül érdekes riportot irt arról az operaházi díszelőadásról, melyet a győzelmes forradalom tiszteletére rendeztek. Lukács Gyula cikke a forradalomban résztvett színészekről, riportok, apróságok, intimitások, pletykák, művészi rajzok és pompás Labori-fölvéteiek a Gróf Binaldóból vannak még az uj számban, melynek 1 korona 20 fillér az ára és szerdán reggel mindenütt kapható lesz. A szentbenedeki legelők eladásának* kérdéséhez. Köztudomású, hogy a város a szentbenedeki legelők eladásával foglalkozik s ez az ügy odafejlődött, kogy a város nemzeti tanácsa a legelők értékesítése tekintetében való további intézkedésekkel egy szakértőből álló 5 tapu bizottságot küldött ki és pedig K. Schriffert József elnöklele alatt Csomós István, Murvai István, Miskucza Illés és Toldi András nemzeti tanácsos, polgártársainkat. Tudomásunk szerint a bizottság célja a kérdéses legelőket elsősorban a szomszédos szántóföld tulajdonosok részére juttatni, mert ezen szántóföldekhez a benedeki birtok parcellázása alkalmával nem lettek elegendő legelő területek csatolva és mert attól tart a bizottság, hogy árverés utján nem gyulai lakosok kezére jutnának a legelők. , Ebből a szempontból a bizottság szándékait magunk is helyeseljük oly mértékig, ameddig ezt a célt a város egyetemes érdekeivel összhangzásba hozni lehet. Nézetünk szerint azonban ennek a célnak minden áron való megvalósitása különösen a két nagyobbik legelőnél és pedig a nagymajor mögötti u n. Egérsziknél és a kigyósi ut melletti u. n Porrugósziknél nem fedi a város egyetemes érdekeit, mert mig a két kisebbik, az u. n. Ebédleső és a Tolvajzug legelőknél egy-egy szomszédos érdekeltre kisebb legelő területek jutnak, addig a fentebb említett Egersziknél és a Porrugósziknél nagy területeket kellene a szomszédos szántókhoz csatolni, melyek tulajdonosai konkurencia hiányában valószinüleg nem is mutatják ki vételi kedvüket A városnak tehát nem lehet célja, hogy egy jóakaratu terv megvalósitása kedvéért legelő területeket a szomszédokra erőszakoljon akkor, amikor ennél az ismételjük: jóakaratu tervnél van helyesebb1 terv is nézetünk szerint. Erre akarunk reá mutatni tehát, ez eme cikkünk célja. Tudjuk azt, hogy minden gazdálkodó ma már az állattenyésztés fokozásában keresi és találja meg boldogulásának alapját. Tudjuk azt is, hogy igen sok kisgazda van Gyulán, kinek a földjénél nincsen legelője, amire pedig az állattenyésztésfokozása céljából szüksége volna ; nem tucfja tehát fokozni, fejleszteni állattenyésztését. Önként következik most már, hogy a városi legelőknek csakis oly módon való eladásával szolgáljuk a város egyetemes érdekeit, ha lehetővé tudjuk tenni, hogy azokból a nagy legelőkből a távolabb fekvő kisgazdák is részesülhessenek. Ezt azonban nem lehet úgy elérni, hogy ezeket a legelőket kisebb parcellákban eldarabolva adjuk el, hanem csakis azáltal, ha a legelő egy gazdákból alakuló társaság szövetkezeti tulajdonába megy, mely társaság a legelőket a legjobb belátása szerint ki is tudja használni. Ebből a célból részjegyeket kellene kibocsátani holdszám szerint egy hold legelő átlagárának az értékében. Ugyanis a legeltetendő jószágok száma a holdszámhoz záródik és ezért kellene a részjegyeket holdszám szerinti mennyiségben kibocsátani, egy hold átlagárának az értékében és nem kerek összegű részjegyeket. Ily részjegyeket aztán ki-ki jegyezhetne. Például az Egérsziknel 400 részjegyet kellene jegyezni. Magától értetődik, hogy a részjegyek bármikor eladhatók lennének és nem kellene a tulajdonjogot telekkönyvi átírás utján másra ruházni. E terv keresztülvitele esetén a legelőkből természetesen a szomszédok sem volnának kizárva, mert hiszen ők is szerezhetnek részjegyeket. A megalakítandó legeltető szövetkezettől függne aztán, hogy a nagymajorból a nagyistállók és esetleg más épületek is a legelőhöz meg- vétessenek-e oly mértékben, amely mértékben azok szükségesek volnának az állatok és a személyzetnek az elhelyezésére. Tervünket a fentiekben általánosságban megismertetve felhívjuk az érdeklődőket, hogy a további megbeszélések céljából e lap kiadóhivatalában érdeklődjenek.
