Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-10-20 / 42. szám
Békés 1918. október 20. 3 Moldovány János békési főszolgabíró az állat- tételek ügyéhez szólt hozzá s biztosította a közgyűlést, hegy a legnagyobb gondot fordítja arra, hogy a közönséget az átvételnél kár ne érje. Dr. Ladies László indítványozta, hogy a vármegye dr. Kaczvinszky János közkórházi főorvos eltávozása alkalmából, nevezettnek sok ezer beteg érdekében hosszú éveken át teljesített kiváló tevékenységéért elismerésének, köszönetének és nagyrabecsülésének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Brósz János a spanyol betegség nagy terjedése következtében a községi orvosok szabadságolását kérte. Ezek után az alispán válaszolt az egyes felszólalásokra, a közgyűlés pedig tudomásul vette az alispán jelentését. Az alispáni jelentés után soronkivül tárgyalás alá vétetett Fábry Károly lapunk múlt számában szószerint közölt indítványa a perszonális unió tárgyában. Az indítványt dr. Berthóty István főjegyző terjesztette elő az állandó választmány javaslatával és Pozsonymegye köriratával kapcsolatosan. Fábry Károly indítványát röviden megindokolta. Dr. Berényi Armin indokolta, hogy az állandó választmány javaslatából a »perszonális unói« kifejezés azért maradt ki, mert ezt a közjogászok különféleképen magyarázzák. Dr. Bikády Antal most a külön diplomáciai képviseletet kéri. Fábry Károly újabb felszólalása után dr. Berthóty István helyesebbnek tartja, ha a »perszonális unió« kifejezés mellőztetik, mert könnyen megtörténhetik, hogy nem lesz kivel perszonális unióban élnünk. Grünfeld Jakab elfogadja ugyan az állandó választmány javaslatát, de nem a mai polgári társadalommal, hanem olyan Magyarországot követel, ahol minden embernek egyforma politikai jogai lesznek. Dr. Füzesséry Zoltán főispán Grünfeld Jakab felszólalására kijelenti, hogy Magyarország olyan ország, ahol minden embernek megvannak az emberi jogai. Több politikai jogot lehet követelni, de Magyarország fennállását evvel nem szabad összefüggésbe hozni. Grünfeld egyik társadalmi osztály ellen támad, holott Magyarországot ezer éven át éppen azok tartották fenn és és azok tartják fenn ma is. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag és nagy lelkesedéssel elfogadta. Ezek után került a sor a főügyész választásra. A kijelölő választmány, amelybe a főispán dr. Ladies Lászlót, Haan Bélát és Fábry Károlyt jelölte, a közgyűlés pedig Bohus M. György és dr. Bikádi Antal bizottsági tagokat választotta meg, rövid tanácskozása után a főispán bejelentette, hogy két pályázó van és pedig dr Hoffmann Károly és dr. Martos József s ezeket a választmány jelölte. Azután elrendelte a névszerinti szavazást, amely három küldöttség előtt folyt le s 3 szótöbbséggel dr Martos József választatott meg. A választási aktus befejezése után azonnal lecsappant a megyebizottsági tagok érdeklődése, — sokan távoztak, — egyedül a békéscsabai járás fenntartásának vagy megszüntetésének kérdésében érdekelt községek megyei képviselői tartottak ki. A kérdés nagy vitát provokált. Szalay Lajos, Almády Géza, dr. Haviár Gyula, Csizmadia András, dr. Bikády Antal, Kovács Mihály plébános és dr. Berényi Armin felszólalásai után úgy határozott a közgyűlés, — hogy a csabai járás ezentúl is fentmarad, de arról, hogy mely községek fognak a járáshoz tartózni — határozatot ezúttal nem hoz. Fontosabb országos és vármegyei jelentőségű ügyek voltak még Kiskübüllő vármegye átirata a főrendiház reformja, Trencsén vármegye átirata a lelkészkedő papság anyagi helyzete Debrecen város átirata a vármegye 1919. évi költségelőirányzata és 1917. évi zárószámadása, a tiszti nyugdíjalap hiányainak fedezésére és a házi tartalék alap gyarapítására 1919-re javaslatba hozott 3% vármegyei pótadó ügye, a vármegye állítólag tervbe vett felosztása ellen a belügyministerhez intézett tiltakozás, a vármegyei alkalmazottak nyugdijjáru- lékainak az állami tisztviselők hasonló járulékaival egyenlővé tétele, a malomvállalatok által üzem veszteségkent felszámítható kopási és porlási vám százaléknak 2% ban történt megállapítása, Békéscsaba község áltál tervezett marha vásárlási pótadó behozatalának elutasítása és meg vagy 200 tárgy melyek úgyszólván vita nélkül lettek az állandó választmány javaslata szerint elintézve. Fehérnemű gyűjtés honvé- eleinknek. A folyó év tavaszán, április, május elején mind sűrűbben szállingóztak haza keserves fogságukból, — orosz rabságból a mi drága fiaink és testvéreink a 2-es honvédek, akik részben mint csererokkantak kerültek vissza hazánkba, részben pedig ezer veszély és viszontagság után a honvágytól űzetve szöktek a világ túlsó feléről haza. Minél többen jöttek, Karánsebesből, pótzászlóaljunk jelenlegi állomási helyéről, annak sűrűbben érkezett a panasz, hogy különösen a pótzászlóalj lábbadozó osztagánál nincs fehérnemű, nincs, a mit sokat szenvedett szegény katonáinkra ráadhassunk. Nem jgy képzeltük el mi az ő hazatérésüket! Yirággal, örömujjongással, örömkönnyekkel akartuk fogadni azokat, akik az ádáz élet-halál harc küzdelmei után, keserves rabságból térnek körünkbe vissza. A sors máskép akarta. Nem köszönthettük őket szivünk szerint. Epen azért markolt lelkűnké az a hozzánk érkezett sok panasz, hogy hőseink a legszükségesebb fehérnemüeket is nélkülözik. Ezt a város társadalma nem is bírta elviselni s ezért gyűjtési aktió indult, nem hangos reklámokkal, de annál több szívvel és szeretettel. Gyűjtésűnk bárha már mindenütt előttünk járt a Hadsegélyző hivatal gyűjtő csoportja, meglepő szép eredménnyel járt. Nem vonta ki alóla magát a legszegényebb család sem, mindenki adott, amit adhatott. A siker a fáradhatatlan és lelkes gyűjtők érdeme. Dr. Lovich Ödönné és Buff Ferencné vezetése alatt Puskás Andrásné, Kempf Mátyásné, Krasznai Mihályné, özv. Laczkó Tituszné, ifj. Baksa Mihályné, Payer Béláné, Hack Mártonná, Kneifel Józsefné, Góg Ferencné. Góg Jánosné, Wittmann Andrásné, Haiidra Dávidné, Mórüs Józsefné, Balogh Józsefné, Moldován Péterné, Kis Péterné, Schriffert Jakabné, llkó Jánosné, Lázár Mariska, Márkus Jánosné, Stifter Margit, Miskucsa S'zida, Barkócsg Rozália, Boggá Jánosné, Ngikora Flórika, Stir Katalin, Csőké Erzsébet, Seres Klára, Körösladáng Ilona, Gombos Lukrécia, Csomós Mariska, Csőké Róza,, Arggelán Mariska, Arggelán Katalin, Demkó Ágnes, Deák Ilona, Kimpián Lukrécia, Szabados Katalin, Pettner Annuska, Hack Mariska, Braun Nmuska, Müller Erzsiké, Schriffert Annuska, Demkó Teréz, Geiszt Rozina és Szabados Erzsébet buzgólkodtak a gyűjtés munkájában. íme, milyen hatalmas névsora ez csak a gyűjtőknek, ennélfogva sajnálattal le kell mfndauunk arról, hogy mintegy 1600 adakozó nevét és adományát is közöljük. Több mint 3000 drb különböző kisebb-nagyobb fehérnemű, 63 korona készpénz, cérna, gomb és egyéb hozzávaló gyűlt össze, mely utóbbiak fel- használásával néhány hétig tartó szorgalmas munkával lelkes asszonyaink kifoltozgatták a javításra szoruló egyes darabokat. A fehérnemű küldemény junius közepén elszállításra készen állott, de az elszállítás elé egy ízben forgalmi akadályok gördültek, két Ízben pedig oly közel láttuk azon reményünk teljesülését, hogy honvédezredünk körünkbe visszatér, hogy az elszállítást e miatt céltalannak tartottuk. Most azonban, hogy ezredünk visszatérése ismét késik, Buff Ferenc ezredes, zászlóalj- paranasnok szives készsége folytán szeretetado- mányunkat az általa ideküldött katonai átvevő küldöttségnek adtuk át, akik azt katonai őrizet alatt Karánsebesre szállították. Gyűjtésűnk eredményét gyulai testvéreink között fogják kiosztani. Kívánjuk, hogy hős fiaink és testvéreink, akik e fehérneműt kapják, átérezzék azt a meleg szere- tetet, amellyel azt számukra adtuk. HíTik. Egy választás Magyarországon. Egy választás: 3 képben. I. Forrong a világ. Demokrata eszmékről, népuralomról, önrendelkedési jogról gondolkodik a szebb jövőt remélő pór, — de erről szaval a nagyur is. Wilson elnök! be hányán irigylik állásodat, világhíredet; hány dekorált mellű öreg gyerek szive dobog fel — nem neved, nem jellemed, — de szereped hallatára. Jelszó jobbról, jelszó balról ; a ki mág pár napja esküdött a dualismusra, abból ma már vad personál uniós lett — s a kik minap nagyúri gőgjükben azt gondolták a parasztról, hogy csak katonának és adófizetőnek jó, azok ma már véresebb szájjal hirdetik a demokráciát ! (vagy demagógiát ?) — mint valaha is Mezefi é* társai, hogy Weltner Jakabot ne is említsük. Urak! Méltóságos, nagyságos és tekintetes Uraim! engedjetek meg egy tiszteletteljes kérdést: belől, érzéstekben és eszközeitekben is megváltoztatok-e, avagy csak máz. fir- neiss ez az egész nagy népbarátság? Urak! A pap ugyan vizet prédikál, de bort iszik, — de hát mi nem vagyunk bigott hívők, a mi szemünket nem lehet bekötni. Mi nem szavakból, de cselekedetéből Ítéljük meg a — demokratát. A mi pedig cselekedet volt, az a régi, magyar, hamisítatlan vármegyei világ összes kellékeivel büszkél- kedhetik (?) Nyomás (lapulj tisztviselő !), elkápráz- tatás (mert »én« örökké »Én« leszek!), fenyegetés (lehet ez még másként is!) úgy virágzottak, mintha nem ködös őszi napokat, hanem a virágfakasztó májust járnók. Jókai örökéletü alakjai közül Haller megyefőnök merül fel előttünk, avagy Temetvényi Ferdinánd, a kik szintén azt hitték, az utolsó pillanatban is, hogy a kezökben a hatalom, pedig már akkor »ott ült a lovag háta mögött a sötét gond«. Urak! a szerencse kereke forgandó, a mi ma fent van, az holnap lent lehet, Urak: »a szerencse kerekén okosan üljetek.« II. Sürü sötét az éj. . . a sugárúton is csak a villamlámpák pislognak. Kihalt csendes utcán két késői vándor vitatkozik, mondjuk, a verebek halhatatlanságáról. Ártatlan théma, mi volna rajta gyanús ? De ime, mégis csak feltűnést keltenek, mert már a nyomukban van a harmadik ur, ki hol elébök kerül, hol hátuk megett setteng, — mindenképen azt fürkészvén, hogy kik ezek s hol van a hazájuk ? A dolog kezd kellemetlen lenni, — a théma elillant, méreg forr embereinkben, majd ki is tör: »mit kisérget minket?« — »Izé, engedőimet kérek ... ez s ez vagyok, az urak is a megyeházi választásra jöttek be ? Kihez van szerencsém? Nem látták errefelé a jelölteket? Mit szólnak hozzájok ? Melyikre szavaznak? No de kérem, szó sem lehet X-ről, esak az Péljen!« — S folyik a szó ajkáról, miközben két vándorunk busán állapítja meg, hogy már a költő szavában sincs igazság, mert a sürü sötét éjben nem a déli szél dühöng, hanem a korteskedés láza. így történt ez Gyulán, 1918. évi október 13-án, a mikor a nagytemplom harangja az éjfélt kongatta. III. Egy kis epizódról akarunk még megemlékezni, a mi — nagyban — talán még alkalmas eszköz lehet — a közvélemény megreformálására. Javában szállingóznak a vidéki megyebizottsági tagok ; nagyon erős volt a választást megelőző napok kortesmunkája, igen erős a felvonulás. Az arány bizonytalan, ilyenkor egy-két szavazat aranyat ér jobbra, kudarcot hozhat balra. Névtelen hősünk előtt talán Dugovics példája lebegett, egyet ő is leránt az ellenség soraiból. Ki- válaszja magának János bátyánkat, a temperamentumos megyebizottsági tagot, kihívja szavazás előtt, tárgyalni kezd vele s ügyesen átsiklik a nagy politikára. Vilmos császár, Hindenburg, Wilson, alkotmányos egyeduralom, pxrlamentáris kormányforma csak úgy repkednek a levegőben. János bátyánk belemelegszik, feledve csapot-papot, szavazást, vígan röpíti világgá a megváltó eszméket. Intrikus hősünk szeme az órán esüng, no még egy kis tengaralattjar© harcot, egy kis britt imp erialismust, egy kis personális uniót, — éljen, vivát, a szavazás megvolt, anélkül, hogy János bátyánk szavazhatott volna Hallja ugyan a csengőt, rohan is be, de már kéBŐ, csak az éljen- riadalhoz érkezett. Azóta keresi hősünket; úgy hallatszik, súgni akar neki valamit; őszintén kívánjuk, hogy ne találkozzanak, mert ennek a találkozásnak alighanem a járásbíróság előtt lenne folytatása. * * * Ezt hívják Magyarországon a közakarat meg- nyilvánitásának, szóval választásnak. Hősök kitüntetése. A hivatalos lap szerint őfelsége" a király a 3 o. katonai érdemkeresztet a hadiékitménnyel és a kardokat Krebs Péter és Erkel Andor tart. hadnagyoknak, a koronás ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján Hamza Imre nyilvántartó őrmesternek, az ezüst, érdemkeresztet a vitézségi érdem szalagján Mercz Mihály nyilvántartó őrmesternek, a koronás vas érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján Kapusi János, Mány Mihály és Németi Gábor őrmestereknek, az I, o. ezüst vitézségi érmet Palvi József és Numo János nópf. tizedeseknek, Kriezta Péter törzsőrmesternek és Szilagyi Károly tizedesnek, a II. o. ezüst vitézségi érmet Pék András szakaszvezetőnek, Argyelan Traján népf. őrvezetőnek, Yomair Miksa szakaszvezetőnek, Sipos Ferenc őrvezetőnek, Dobre Fodor és Szenosán György népf. honvédeknek, Mészáros István őrvezetőnek, a bronz vitézségi érmet Stupechi János népf. és Rusz Pál honvédeknek adományozta.
