Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-10-20 / 42. szám
Gynia, 191$. október 90 49. szám. 50. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 50 fillér. O'C'TT'TÍ? Q POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők, Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC Megjelenik minden vasárnap A Mla... »Mikoron a zajló fegyverek elülnek s béke-olajággal majd hazakerülnek a mi katonáink, ragyogtassuk rajok hálánk özön jelét, időtlen időkig áldva ejtsük nevét minden katonánknak.« így írtam, igy hirdettem. Ennek az érzésnek a tettek egész sorozatával bizonyságát adtam, mert a harctereken küzdő és érettünk szenvedő katonáinkhoz eléggé hálásak soha sem lehetünk. E cikkem megírására két választási eset szomorú tanúságai indítottak. Pályázott pedig Gyula városánál rendőrbiztosi állásra egy minden tekintetben kifogástalan, derék, müveit fiatal ember: Somogyi Imre, aki a háború elején önként állott be katonának és négy és fél éven át az orosz, a román, valamint az olasz fronton a legvéresebb harcokban vett részt; közkatonából zászlós lett, melle tele vitézségi érmekkel. A képviselőtestületi választáson elbukott, noha a pályázaton arra hivatottabb és rátermettebb egyén nem is vett részt. Elbukott! Miért? A kérdést nem feszegetem. Dehogy a hős katona mit érezhetett a mellőzés hatása alatt, azt mindenki elképzelheti. A másik eset a dr. Hoffmann Károlyé. Existentiális kérdés volt reá nézve!, hogy megyei főügyésznek megválasszák. Három évig küzdött, szenvedett a hazáért a harctereken, mig megrokkanva hazabocsátották. Egyik fivére védte a hazát és a harctereken szerzett betegsége elvitte a más világra; másik fivére háromszor sebesült nagy nehéz harcokban, mig egy lövés következtében egyik szeme világát elvesztette; harmadik fivére, a legfiatalabb, ma is ott küzd az olasz fronton, ki tudja, vájjon nem esik-e el a harcmezején, mielőtt a béke áldása felragyog az emberiségre ? Hát nem megdöbbenhetett az a dr. Hoffmann Károly, amikor mindezekért hálából elbuktatták ? Vájjon mit érzett az ő özvegy édes anyja, aki a hazának mind a négy fiát oda adta és aki az ő fia támogatására rá van szorulva ? Uram Isten! Hiszen, ha mi existentiá- jukat elvesztett, véres harcokban küzdő és a frontról hazakerülő katonáinkat igy támogatjuk agyon, akkor megszervezzük az elégedetlenek táborát, akik bátran a fülünkbe zúghatják: nem volt érdemes a háladatlanokért szenvedni, küzdeni, vérzeni! Hát csak frázis ebben a hazában, hogy a hazatérő hősök támogatása első kötelesség? A két szomorú példa és ki tudja hány hasonló eset azt bizonyítják, hogy az emberek feledékenyek és kegyetlenek, mert há- ládatlanok. Én minden hasonló esetet ostorozni fogok, bárha szemben találom is magamat az úgynevezett tisztelt közvéleménnyel. Vannak alkalmak, amikor kutya kötelessége mindenkinek a becsületes és hazafias gondolkozáshoz fölemelkedni. Mindenkinek, mert a harctéri szenvedésekért a hazatérők nemcsak tiszteletet és megbecsülést — de akik arra vannak utalva — támogatást is j oggal elvárhatnak, nemcsak elvárhatnak, hanem követelhetnek. És fognak is ami hőseink követelni ! Ha pedig a háládatlansági esetek nem csak szórványosan, hanem nagy számban fognak jelentkezni, akkor a mi társadalmunk bűnének nagy lesz — de legyen is — a bünhödése. A háládatlanság a legkárhozatosabb emberi tulajdonság; ne idézzünk elő meggondolatlanul annak mérgező fulánkjával saját véreinkben keserves csalódást és átkos elkeseredést. Ami megtörtént, megtörtént, De hasonlóeseteknek nem szabad ismétlődniök ezután! Erre ügyeljen mindenki; ügyeljenek a vármegye és községek, valamint egyéb hatóságok fejei, az itthon maradt virilis és nem virilis urak és pedig felekezeti különbség nélkül, de ügyeljenek a mostani megyei választáson az elbukott ellen mundérban szavazó és a szavazáshoz civilbe öltözött hűségesnek bizonyult bajtársak is. Még nincsen mindennek vége; az igazi tánc: a számonkérés ideje még csak ezután következik ! Dr. Major Simon. A vármegye közgyűlése. A bizottsági tagok szokatlan nagy érdeklődése mellett folyt le folyó hó 14-én, hétfőn a vármegye rendes őszi közgyűlése. A nagy termet a bizottsági tagok és nagy száma érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötte; a karzaton láttuk a gyulai hölgykoszoru több ékességét, köztük a főispán családját is. Már az ülés megnyitása előtt élénk megbeszélés tárgyát képezték a tárgysorozat főbb pontjai, különösen a főügyész választás, Eabry Károly indítványa a personális unió megvalósítása tárgyában és a csabai járás fentartásának kérdése. Az a jó szándék, hogy a helyi vonatkozású választási kérdés, a mely a közönséget két részre osztotta, az országos fontosságú kérdések tárgyalását ne zavarja, azon helyes indítvány megtételére sarkalta Almády Géza udvari tanácsos megyebizottsági tagot, hogy első tárgyként a választás ügye intéztessék el és azután az alispáni jelentéssel kapcsolatosan az országos érdekű köz- élelmezési kérdések és a personális unió tárgyában beadott indítvány. Ezt a napirendet azonban, a mely hivatva lett volna az utóbbi tárgyak nyugodt és alapos megtárgyalását biztosítani, a főispán felszólalása folytán a közgyűlés nem fogadta el. A főispán abban a feltevésben és azzal az indokolással, hogy a közönséget nem a választás kérdése, hanem a haza sorsa izgatja, első sorban az alispáni jelentést kívánta tárgyaltatni. Nemsokára azonban látnia kellett tévedését, mert Almády alapos és szakszerű felszólalásánál már nem tudta biztosítani azt a nyugalmat és esendet, a melyet a felszólaló egyénisége, a tárgy nagy fontossága és a beszéd magas nívója egyaránt megérdemlet- tek volna. S hogy mennyire félreismerte a főispán a közgyűlés hangulatát, mutatja az, hogy Almádynak az alispáni jelentés kapesán tett azon második felszólalása, a mely a békéscsabai főszolgabíró egy sajtóközleményével foglalkozott, sokkal nagyobb érdeklődésre és következésképpen nyugodtabb meghallgatásra talált. E felszólalás alkalmat adott az alispánnak arra, hogy a főszolgabírót erősen túlzott védelemben részesitetse. A közönség különben állandóan türelmetlenkedett a felszólalókat közbekiáltásokkal zavarta, »eláll,« »elég volt már« kiáltások sűrűn röpködtek, »szavazzunk« kiáltások sűrűn hangzottak. Ez volt egyik oka annak, hogy a Fábry féle indítvány tárgyalása során egyik felszólalás sem emelkedett arra a magas nívóra, amit az ilyen történelmi fontosságú indítvány megtárgyalásánál jogosan elvárhattunk volna. Többen,, akik az indítványhoz hozzá akartak szólni, a türelmetlenség következtében elállottak szándékuktól, akik pedig felszólaltak, azoknak a beszéde ellaposult és a nagy kérdés tárgyalása aprólékos vitatkozásokba fűlt. Az egész tárgyalásnak egyedül kimagasló pontja volt főispánnak meleghangú energikus és altalános tetszéssel fogadott válasza Grünfeld Jakabnak nemzetietlen izü felszólalására. A közönség türelmetlenségét megmagyarázza az a körülmény, amit a jól figyelő szemlélő megállapíthatott, hogy a jelenlevő bizottsági tagoknak egy igen jelentékeny része azokból állott, akiket közérdekű, vagy hazafias ügyek tárgyalásánál soha sem láttunk máskor sem, és akiket egyedül csak a választás kérdése hozott fel, és igy türelmetlenül igyekeztek ezen túlesni, sietve vissza az üzlethez, mert közel látszik a béke, és mulóban a kedvező konjuktura. Vegre a szavazás is megkezdődik. Mint megzavart hangyaboly, úgy nyüzsög a terem. Lassan vonalak alakulnak ki a szavazatszedő küldöttségek felé, a melyek komoly munkáját erősen kockáztatta, az tapintatlansag a bizottságok megalakításánál, hogy egyik küldöttséghez egy tényleges szolgálatban álló és századosi egyenruhában megjelent bizottsági tag küldetett ki, alkalmat adva a befolyásolás téves, de mégis közszájon forgó feltevésére. Különben a szavazások az első küldöttségnél és később a csabai járás kérdésénél a legnagyobb rendetlenségben folytak le, az előbbinél az elnökség egyáltalán nem szerepelt, az utóbbinál pedig minden szabály mellőztetett. Részletes tudósításunk az ülésről a következő : Dr. Eüzesséry Zoltán főispán jóval 9 óra után nyitotta meg a közgyűlést. Örömmel és megelégedéssel üdvözli a megjelent megye bizottsági tagokat, — mert a megjelentek feltűnően nagy száma bizonyítéka a közügyek iránti legélénkebb érdeklődésnek. Kül- és belpolitikai kinyilatkoztatásokat tenni, — a nagjr zűrzavarra való tekintettel, ezúttal nem akar, — de nyomatékkai figyelmeztet minden jó hazafit az idők komoly voltára, a Magyarországot körülvevő ellenségek nagy számára és erősségére. Erőt és védelmet csak önmagunkban, az összetartásban lehet keresnünk és találnunk. Hiszi hogy az együttérzés — mely a megye felosztását tárgyazó kósza hírek jelentkezése alkalmából oly hatalmasan megnyilvánult — ma is fenáll és hogy a napirendre kerülő összes országos — vagy csak megyei érdekű tárgyak tárgyalásánál sem fog szakadásra, — meghason- lásra vezetni. Alig csillapodott le a főispáni megnyitót követő éljenzés, Almády Géza udvari tanácsos emelkedett szólásra, és a feltűnően izgatott hangulatra való tekintettél azt indítványozta, hogy a napirendtől eltérőleg mindenek előtt a tiszti főügyész választást ejtse meg a törvényhatóság. Ezen indítvánnyal szemben a főispán felszólalására a közgyűlés elsőnek az alispáni jelentést vétette tárgyalás alá. Az alispáni jelentés kapcsán Almády Géza megtette indítványát az Ausztria által követelt egységes kenyérfront ellen. Csizmadia András a marha átvétel körül felmerült igazságtalanságokat tette szóvá. Almády Géza Kiss László csabai főszolgabírónak Kovács bz. Miüály ellen elkövetett igaz- ságtalau eljárása miatt interpellált. A főszolgabíró nyomban válaszolt és igyekezett eljárását kima- gyarázni. Almády Géza ezután a gazdaközönségnek a sok zaklatását tette szóvá, amit azoknak a kihá- gási eljárások miatt kell elszenvedőtök. Faragó László békési gimnáziumi tanár lelkes felszólalásban felhivt i a hatóságok figyelmét arra, hogy már most előzőleg minden szükséges intézkedést megtegyenek arra, hogy a leszerelés után a személy és v igyonbiztonsag megóvassék. Lapnak mai szá 4 oldal*
