Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-09-08 / 36. szám

1 50. évfolyam. ííyula, 1918. szeptember 8. 36. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. Politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. Ingatlan árak és pénz érték csökkenés. Azzal immár mindenki tisztában van, hogy árdrágításnak, minden ingó és ingat­lan érték óriási áremelkedésének, sőt a lánc­kereskedelemnek is valutánk romlása, magya­rosan kifejezve a pénz elértéktelenedése, ha nem is kizárólagosan, de legalább is tulnyo- mórészben az oka/ A pénz elértéktelenedése magyarázza meg, hogy a békeidőben 3 filléres tojásért most 70 fillért, az 50 koronás egy rend ru­háért 1000 koronát, a 14 koronás pár cipő­ért 250 koronát, a 400 koronás kishold földért örök áron négyezer koronát, egy évi bérletéért pedig 30 korona helyett 300 koro­nát kérnek és adnak az emberek. Termények, iparcikkek abnormis érték- emelkedését figyelmen kivül hagyva, ezalka- lommal csupán az ingatlan ár szörnyű emel­kedését tesszük fejtegetésünk tárgyává. Publicistái hivatásunk kötelez erre, mert ami e téren történik, annak sokkal borzal­masabb és katasztrofálisabb következménye lehet, mint az ingóságok mértéknélküli árfel­hajtásának. Hozzá kell szólnunk a horribilis ingat­lan ár felhajtáshoz, mert ugylátjuk, bármeny­nyire kézenfekvő, az ingatlanokat vásárló kö­zönség nagy, mondhatnánk tulnyomórésze nem gondolja meg, vagy legalább is nem mérle­geli, minő sorsnak, minő jövőnek nézhet eléje. Az „államnak és vele a közgazdaság összes tényezőinek, az ég adja minél hama­rább bekövetkező dicsőséges béke után reá váró nehéz problémák között legsürgősebb és legnagyobb feladata lesz a pénz értékének emelése,fokozatos helyreállítása. Tudjuk, hogy ez óriási munka lesz. Nincs rája varázsszer, mert nincs rá egyéb mód és lehetőség, mint egyrészről minden jogtalan és részben jogos igényről való lemondás, a legszélsőkig ter­jedő takarékosság, sőt önmegtagadás, másrész­ről az agy minden sejtjét, a kar minden izmát megfeszítő munka s többtermelés, utóbbi a közgazdaság minden ágában. Gyökeresen meg kell változnia az eddigi társadalmi életnek, egyben közgazdasági rendszernek; úgyszól­ván sem egyes embernek, sem családnak nem lesz szabad keresetén felül egy fillérrel sem FELELŐS SZERKESZTŐ: HÓHJV DÁVID. többet költenie, de még ennél is tovább kell mennie, nevezetesen mint a németalföldi nép­ről mondják, úgy kell a mi közgazdasági életünknek is berendezkednie, hogy tekintet nélkül kisebb, vagy nagyobb keresetünkre, annak csupán 2/3 részét költsük el, y3 részét pedig megtakarítsuk. így és csakis igy lesz lehetséges valutánkat, pénzünk értékét foko­zatosan emelni és idővel helyreállítani. Az ingatlan értékek tulfizetői rendkívül megnehezítik azonban, sőt magukra nézve lehetetlenné teszik a fentebbi követelmény teljesithetését. Különösen lehetetlenné teszik azok, akik az ingatlanokat: házakat, főleg pedig szőlőket, földeket megfelelő nagy adós­ságok mellett vásárolják, mert ezekre nézve a pénz értékemelkedése — ami pedig első­rangú és mindenekfölött álló országos érdek — valósággal katasztrofális hatású lesz. A pénz értékemelkedésével ugyanis párhuzamosan be kill következni s be is fog következni min­den vonalou és elsősorban az ingatlanoknál a tetemes értékcsökkenés is, az adósság és annak fizetési kötelezettsége az alacsonyabb árak és Összezsugorodott jövedelem mellett azonban ugyanúgy marad, mint a felvétel idejében volt. Életbevágó érdeke tehát minden ember­nek, hogy ha mindenáron ingatlanba, és pe­dig akár házba, akár földbe fekteti pénzét, hogy azt csak akkor cselekedje meg, ha a vételárat egészben le tudja fizetni, avagy a vett ingatlant legrosszabb esetben csak a béke áraknak megfelelő tartozással terheli meg. De hogy igy történjék, az nemcsak a közvetlenül érdekelt vevőknek és családjuk­nak érdeke, hanem a tapasztalható nagy in­gatlan forgalom miatt közérdeket is képvisel. Gyula városa képviselőtestülete is igen helyesen cselekedett, amidőn csakis azzal a szoros feltétellel járult hozzá a Galbácskert megvásárlásához, hogy a vételárat nem kölcsön felvételével, hanem egyéb ingatlanainak ela­dásából fizeti ki. A város a Galbácskerttel határos kispéli legelőt negyven esztendővel ezelőtt 50.000 koronáért vásárolta meg né­hai Wenckheim Rudolf gróftól és négy évti­zed számadásai bizonyítják, a város eme le­gelő értékesítésével éppen hogy ki tudta fizetni az eme okból felvett amortizációs köl­csönt és hogy alig pár esztendeje, amióta Megjelenik minden vasárnap a föld jövedelmet is hoz neki és pedig csak a vételárral arányban álló, szerény összeget. A kispéli legelő területe ugyanannyi, mint a Galbácskertté. Igaz, hogy a Galbácskert ha- sonlithatlanul jobb és értékesebb a kispéli legelőnél, de az 1250.000 koronás vételárat még a mai konjunktúra is csak azesetben teszi elfogadhatóvá, ha a város a föld árát teljes egészében kifizeti. A horribilisán ma­gas vételárral szemben ugyanis a Galbácskert minden 1100 □ öles kisboldjának, szántó­föld és legelőnek egyaránt ötven esztendőn keresztül évenként legalább 200 koronát kel­lene jövedelmeznie, hogy a földre rá ne fi­zessünk. Nem valószínű, hogy ez, akár házi kezelés, akár bérbeadás mellett a pénz érték- emelkedése mellett lehetséges legyen. Ha a város a vételárat, vagy pedig annak nagyobb részét kölcsönnel fizetné ki, igen könnyen megtörténhetik, hogy évi százezer korona újabb kamat és költség teher hárulna rá, amellyel szemben a pénz értékemelkedés maga ntán vonandó jövedelemcsökkenés a városra olyan terbot róna, melyet a mai közel száz­ötven percentes pótadónak 25—30 vagy még ennél is nagyobb percentnyi községi adóeme­léssel kellene fedeznie, ami bizonyára senkinek sem érdeke, senkinek sem célja és amely eshetőséget minden körülmény között ki kell kerülnünk, aminek pedig egyedüli módja annyi más ingatlant: legelőket és szántóföldeket eladni, melyeknek árából a Galbácskert tel­jesen kifizethető. Tanügy. Nevelési segítség hadiárváknak. Az Orszá­gos Hadigondozó Hivatal középiskolai tanulmá­nyok folytatása céljából létesített nevelési segély alapból a következő békésvármegyei illetőségű hadiárva és hadirokkant gyermekek részére ado­mányozott, a következő évekre is kiterjedő neve­lési segítséget: Sümeg hi László orosházi I. gimn. tanulónak évi 400 K, Zsilák Pál békéscsabai III poig., Vasas Mihály békéscsabai III. gimnáziumi, Schriffert András gyulai I. gimnáziumi, Klinkovies Erzsébet gyulai IV. polg., Papp Margit gyulai I. polg. iskolai tanulóknak évi 400—400 koronát. a i7ek 1 vármegyék nj beosztása ügyében meg­jelent lapkózleméuyek — mint előre látható volt — országos érdeklődést váltottak ki és a vidéki lapok lagtöbbje uj és uj cikkekben foglalkozik a kérdés­sel. Múltbeli cikkünk megírása óta az ügyben Főraktár: M. kir. dohány nagy tőz»de, tiynla 410 13—lí Lapunk mai stéaa 4 altfal, I

Next

/
Thumbnails
Contents