Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)

1918-09-08 / 36. szám

2

Békés

1918. szeptember 8.

nem történt oly esemény, vagy illetékes nyilatkozat, a mely a tervekre nézve bővebb világosságot deritene. A napilapok megcáfolták Szatmár varmegye kettéosztásának hírét, a mellyel az első cikkek Bíharvármegye megcsonkítását és ennek viszont Békés vármegyéből való kárpótlását következtették. A »Vármegye* az Országos Vármegyei Közigazgatási Egyesület szakközlönye illetékes helyről nyert informác ó alapján azt Írja, bogy a közigazgatási reform kérdésével kapcsolatban felmerülhet ugyan a közigazgatási beosztás revíziójának kérdése, de e tekintetben még semmiféle pozitív tervezet nine;, illetékes tanácskozások nem történtek. — A ministeriumok- ban állandóan foglalkoznak bizonyos tanulmányokkal, de egyes szakreferenseknek tervezgetései nem tekinthetők megvalósításra kitűzött feladatnak. Ez a kérdés is ily módon — indiskrétio és félrevezetés folytán — kerülhetett a napilapokba, de a kérdés programmba vételéről ma még be- jzélni sem lehet, annál kevésbbé lehet ezó a részletekben ilyen vagy olyan megoldás tervéről. Meg kell még, emlékeznünk a nagyváradi lapok híradásáról, a melyek Malatinszky bihari főispánnak nyilatkozatát közük, mely szerint a főispán tájékozódott az ügyről a ministeriumban és ott azt az információt nyerte, hogy az uj beosztás terve, ha szőnyegre kerül is, Bihar vármegyét semmiféle tekintetben nem fogja érdekelni. Ez a nyilatkozat nem történhetett volna meg, ha Békés varmegyére nézve Békés hozzácsatolásának gondolata felötlött volna. Ezen cáfolatok mellett is természetesen a vidéki lapok helyi érdekek szempontjából élénken tárgyalják a kérdést, a mely hozzászólásokból felemlítjük a szegedi lapok cikkeit, a melyek szerint Kelemen Béla ottani főispán Csongrád és Csanád varmegyék megszüntetése, illetve egyesítése esetén Szeged székhellyel véli az uj vármegyét megalakitandónak, a melyhez Békés vármegye orosházi és szarvasi járását csatolná. — Az ügy fejleményeit — noha ma is fenntartjuk múlt heti cikkünk konklúzióját, mely szerint Békés vármegye megszüntetésének tervét lehetetlennek látjuk — továbbra is figyelemmel kísérjük és azokról olvasóinkat tájékoztatva szükség esetén lelkes szószólói leszünk vármegyénk fentartásának.

Két pap ezüstmiséje Dr. Lindenberger Já- dos volt plébánosunk, debreceni kisprópost kanonok és Bartos Ferenc főgimnáziumunk hittanára mai napon tartják meg ezüstmiséjüket, amennyiben huszonöt esztendővel ezelőtt szenteltettek fel Itten szolgáivá. Mind a ketten hivatásuk magaslatán álló, nagyérdemű, egyben szerény papok, akik éppen utóbbi jellemvonásuknál fogva zajtalanul és minden Jünnepeltetést kerülve csendes áhítattal ülik meg a reá'uk nézve emlékezetes, kedves évfordulót. Szivüns mélyéből kívánjuk és bizonyára velünk együtt kívánják nagyszámú híveik és tisztelőik, hogy valamint e mai napot, úgy aranymiséjüket is megülhessék Istennek dicsőségére, legjobb erőben és egészségben.

Hősök kitüntetése. A király az ellenséggel szemben kiválóan vitéz magatartásáért dr. Hoffmann Pál 101. gye-beli t. főhadnagynak az ezüst vitézBégi érem I. osztályát tisztek részére adományozta. Megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerés a kardokkal tudtul adassák dr. Ssáss Lajos 2. honv. gye-beli t. főhadnagynak. — A hadseregparancsnokság az elsöosstályu ezüst vi- tézségi érmet adományozta : Kordás cándor, Tal- lós Győző t. hadnagyoknak, Török Lajos, Duber Péter őrmestereknek, Weisz János népf. őrmesternek. Csiilik György egyévi önkéntes szakaszvezetőnek, Stumpf Adám egyévi önkéntes tizedesnek, Kovács István t. szakaszvezetőnek, Saldi József, IUiu György, Gregor János, Bogár Miklós, Müller József, Zanyik Pál népf. szaka^vezetőknek, Elmer Antal, Botos Ferenc népf. tizedeseknek, Mészáros István tizedesnek, Jéger János honvéd nek, Pongrácz György népf. őrvezetőnek, Gábor János, Kosián Janos népfölkelőknek. A másod oszt. esüst vitézségi érmet: Dömsödi Janos tart. főhadnagynak, Hoffmann István, Flätmann Jenő t. hadnagyoknak, Kiss Dezső t. egészségügyi hadnagynak, Grimm Imre egészségügyi zászlósnak, Horváth Lajos, Gulyás György népf. őrmesternek, Sir Lajos egyévi önkéntes szakaszvezetőnek, Gábor József egyévi önkéntes tizedesnek, Petras József t. szakaszvezetőnek, Magyar Janos Gróza János, Yasadi Imre, Nagy György Imre népf. szakaszvezetőknek, Borsodi Márton, Olasz István, Rácz András, Szelezsán Szvetozár, Német Elek, Pető István, Bozsik Márton, Benke Mátyás Fodor Lajos, Philip Janos népf. tizedeseknek, Dregán Lázár t. tizedeseknek, Dukarics Lőrincz. Csősz Gabor tizedeseknek, Fodor Mátyás őrvezetö- nek, Tóth István, Serb Gyula, Kis Romulus, Salamon József, Szabó János, Yógh János, Csuhái János, Bedők József. Farkas János, Gáspár Illés, Katona Győző, Keller András, Ctendu Mihály népf. őrvezetőknek, Bulboka Tódor, Btjas Lázár,

Mohácsi András, K. Szabó Sándor, Matyucz Demeter, Király Mihály, Firlausz János, Lipath József, Csordás Sándor, Hosszú Gergely, Rostás István, Buglya Sándor, Májer Bálint, Császár Gyula, Antal János, Belső Lajos, Böde József, Dugaos István, Lipován János, Ferencz Pál, Weirich Lajos, Antoni József, Andrejko József, Gubóczky János, Szatmári Yendel népfölkelőknek, valamint az ellenség előtt elesett Mitó Ferenc népfólkelőnek. A vas érdemkeresstet a vitézségi érem szalagján Joó Ferenc népf. szakaszvezetőnek, Henzl Benedek népf. tizedesnek, Löké István t. honvédnek, Paszkuleszk Miklós népföl- kelőnek, Molnár Sándor népf. kötelezettség alatt álló munkásnak, valamennyien a 2. honvéd gyalogezredben.

A nyári időszámítás megszüntetése. Szeptember 15-ről 16-ra virradó éjjel megszüntetik a a máv. összes vonalain a nyári időszámítást. — Ehelyett visszatérnek a középeurópai időszámításra. Ennek következtében szeptember 16-án hajnali 3 orakor az összes vasúti órákat visszaigazitják 2 órára. A menetrend egyébként változatlan marad.

A pesti ronatesatiakozás. Mintegy fél esztendővel ezelőtt szóvá tettük ama sajnálatos körülményt, hogy a délután három órakor Csabáról Gyulára induló személyvonat igen gyakran nem várja be a pesti vonatot. Hónapok óta ez ugyan csak szórványosan történt meg, de nyolc tiz nap óta valósággal rendszerré vált újra. — Amit egy fél esztendővel ezelőtt mondottunk, ezúttal is ismételjük, hogy a magyar államvasutak súlyos helyzetét értjük és méltányoljuk, sőt nemcsak a legnagyobb elismeréssel és hálával, hanem valóságos csodálattal adózunk a képzelhetlen nehéz viszonyok között kifejtett teljesítési képessége fölött. A csatlakozás elmaradása azonban rendkívül súlyos következményekkel jár, amelyeken okvetlenül segíteni kell. Az államvasutak összes vonalain 8Íuoi talán sehol olyan nagy forgalom, mint Gyula és Csaba között és egyetlen csatlakozás elmaradása sem okoz annyi bajt, aminőt ez okoz. Naponta százon felüli ember reked Csabán emiatt, kik közül még azok járnak jól, akik 100 koronáért felfogadott kocsit kapnak, hogy Gyulára jöhessenek, de ilyen kocsi is kevés áll rendelkezésre, a többiek a zsúfolt szállodák hiányában másnap hajnali 5 óráig kénytelenek hajléktalanul csatangolni Csabán, hogy útjukat folytathassák. Arról nem is beszélünk, noha az is rendkívüli baj, hogy a pesti postát aznap szintén nem kaphatjuk meg. Az utazó közönség elkeseredettségét fokozza ama tapasztalat, hogy a vasút mereven alkalmazza a szabályzatot és az előirt várási időt egy perccel sem lépi túl. Legutóbb ismételt eset volt rá, hogy 20 sőt 15 percnyi időkitolással a csatlakozás megtörténhetett volna. Egy kis jóakarattal ezen változtatni lehetne. Két expediens kínálkozik erre. Az egyik az, hogy a várakozási időt Csabán hosz- szabbitsák meg, még ha ez azzal a következméDy- uyel járna is, hogy ennek következtében Nagyváradon nem is volna csatlakozásuk a Kolozsvár felé utazóknak, mert ezek száma tiz, sőt huszad résznyije azoknak — és pedig nemcsak a Gyula, hanem Sarkad, Szalonta, Kötegyán és Yésztő felé utazóknak — akiket a Gyulára csatlakozás elmaradása sújt és vigasztalan helyzetbe juttat. Ha ez az expediens bármi oknál fogva lehetetlen volna, amit pedig nem ösmerhetünk be, mert csak a betűhöz való ragaszkodás akadályozza semmi más, azesetben a másik segítő mód az lenne, hogy a pár hó óta Dombóvár—Szeged—Csaba—Gyula és Nagyváradra beállított katonai vonat menetrendjét változtatnák meg és pedig aképen, hogy ez a katonai vonat ne reggel 7, hanem este

6— 7 órakor közlekednék Csabáról Gyula felé. Az ellenvonat pedig ennek következtében úgy állíttatnék be, hogy Nagyváradról hajnalban indíttatnék Gyula felé és Gyuláról körülbelül reggel

7— 8 óra között menne Csabára, mert úgy, ahogy a katonai vonat most közlekedik, abból a közönségnek, csatlakozás hiánya következtében, semmiféle előnye nincsen. A katonai vonat menetrendjének eme változtatása azt a kívánatos eredményt- 18 meghozná, hogy amidőn a pesti vonat késnék, az utasok délután 6—7 óra között mégis eljutnának Gyula, Sarkad, Kötegyán, Szalontára és oem volnának kénytelenek, mint most, másnap reggelig Csabán rekedni. Mellesleg a délután 6—7 óra között Gyula felé induló katonavonat a délutáni pesti gyorsvonat utasait is elhozná Gyula felé, viszont a reggel 7—8 óra között Csabára utazó közönségnek csatlakozása lenne az Aradról Budapestre közlekedő délelőtti gyorsvonathoz is. A katonai vonat ily értelmű — elismerjük, hogy radikális változással járó — beállításának, miután vonatszapontás nem történnék, sem lokomotív, sem kocsibiány nem képezné akadályát. Pedig a vasúti mizériáknak ez a főoka és miután sem lokomotív,sem több koesi szükséglet nem forog fenn, ehhez tehát csak jóakarat kell és belátás, ami — meggyőződésünk, — hogy a Máv. intéző köreiben

és a kereskedelmi ministerben meg van. A közigazgatási bizottság holnap tartja ülését. Nagyon kívánatos lenne, ha a bizottság is a legnagyobb nyomatékkai felhívná a kereskedelemügyi minister figyelmét a türhetlen és a tél folyamán még elviselhetetlenebbé váló mizériákra és a fenti javaslat értelmében kérné azok sürgős orvoslását.

Téget ért » gyermeknyaraltatás. Holnap telik le az a hat heti idő, amelyet a 360 nyaraló osztrák gyermek, az előre megállapított programúi szerint városunkban eltöltött. A vendéglátó családok szeretettel fogadták és gondozták a tisztességtudó kis osztrákokat és annyira megkedvelték őket, hogy nem szivesen válnak meg tőlük és bizonyára mindeniktől elérzékenyülve vesznek majd búcsút a közeli napokban. A gyermekek szintén jól érezték magukat, testsúlyban gyarapodva, megerősödve, kellemes emlékekkel távoznak el Gyuláról. A nyaralás intézői minden percben várják a kormánybiztos értesítését, hogy mikor érkezik Gyulára az utrakész gyermekeket hazaszállító különvonat. A vendéglátó családok körében mozgalom indult meg, hogy a kis osztrákoknak vissza adják a magukkal hozott lisztet, amelyre ők Ínséges hazájukban jobban rá vannak szorulva; sőt szivesen adnának utravalóul egyéb élelmiszert is, azonban mindenféle élelmieikknek az országból való kiszállításához a közélelmezési minister engedélye szükséges. Mint az aradi lapokból olvassuk, Aradmegyében szintén hasonló hajlandóság nyilatkozott meg és ily irányban előterjesztés ment a közélelmezési ministerhez. Ha a minister hozzájárul a közönség megható áldozatkészségét bizonyító humánus tervhez, táviratilag fog bizonyára intézkedni, hogy arról még idejében értesíteni lehessen az érdekelteket. A nyaraltatási akció csoportvezetői a következő búcsúzó sorok közlésére kérték fel lapunkat:

„ A jó gyulaiakhoz! Mi reichenbergi vendéggyerekek hátizsákunkat már elkészítettük a hazautazáshoz s utunk nemsokára szeretett szülőföldünk felé vezet. Telt arcunk, sugárzó szemünk és piros rózsás arcszinünk bizonyítják, mennyi szeretettel és hálával tartozunk nektek. Itteni tartózkodásunk egy örökké szép és feledhetetlen mese lesz számunkra. Ezt a Gyulán töltött szép időt feledni sohasem fogjuk s otthon nagyon, de nagyon sokat fogunk szeretteinknek regélni a magyarok jó szivéről. Kedves szülőink és Büchenberg városa nevében ezúttal hálás köszönetünket fejezzük ki Gyula város polgármester urának és a város nemes tanácsának ; dr. Lindenberger János prépost kanonok urnák; br. Apor Yilmos plébános urnák; a gyermekmenhely szívélyes és szeretetreméltó igazgatójának, dr. Széli Imre urnák, Zimmer József tanító urnák, a II. gyalogezred kedves tisztikarának, kik a fürdőt bocsátották rendelkezésünkre; a Király mozgószinház lekötelező szivélyességü tulajdonosának, Yértesi Arnold urnák; minden jótevőnknek, kik nekünk gyermekeknek annyi örömet szereztek. Különösen a javunkat oly kiváló gondossággal előmozdító vendéglátó szülőinknek. Atyáink é3 testvéreink még mindig az ország határán, az ellenséggel szemben állanak. Oldalatok mellett hűen ki fognak tartani a várt béke eljöveteléig. Éljenek a gyulaiak!

Betörőjárás Csütörtökre virradó éjjel az újvárosi részen egy betörőtársaság garázdálkodott. Hat helyen kísérelték meg a betörést, de munkájuk csak két esetben volt eredményes, a többi helyeken észrevették a kellemetlen látogatókat és elriasztották őket. özv. Katai Andrásáé Zúnór-u.

3. szám alatti házánál kezdték meg kőrútjukat a betörők már este fél 10 órakor. Az utcai ablakot kezdték feszegetni, amit az ébren őrködő kutya észrevett és hangos ugatására Kátayné lámpát gyújtott, mire a rossz szándékú emberek tovább mentek Fábián Jánosnak ugyanabban az utcában levő lakásához. A házbeliek tanyán voltak s igy a betörők az ablakon át könnyen bejuthattak. Béggel vették észre a szomszédok a nyitott ablakot és hirt adtak a tanyán tartózkodó családnak. Ámbár a betörők a szobában mindent felforgattak s a szekrény értékes ruhaneműit is kidobálták, még sem vittek el egyebet egy pár uj női cipőnél. Látogatást akartak tenni Yidó Ferenc Zsinór-utca 7. számú lakásában is, ahol az ablakot szintén feszegették és zseblámpával bevilágítottak. A gazda azonban felébredt, lámpát gyújtott és elriasztotta őket. — Puskás Istvánná Holdutca 4. számú házánál szintén reggel vette észre a család, hogy az udvari ablakon keresztül behatolt éjjeli látogatók 2 férfi öltönyt, 14 méter krém selymet és egyéb ruhaszöveteket vittek el 2750 értékben. Megkísérelték az ablak kifeszitését özv. Tar Gyulánó Toronyi-utcai házánál is éjjel egy óra tájban. Az édesanyjánál lakó özv. Dérczy Józ8efné revolverrel kilőtt az utcára, mire azok eltávoztak. Legkülönösebben járt Bordé György Tomcsányi-utca 24. szám alatt lakó polgártársunk, aki észrevette hajnali három órakor, hogy az