Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-09-01 / 35. szám
35. szám. 50. évfolyam. Gyula, 191§. szeptember I. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓI1Y DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Vármegyénk jövője. (By.) A hét elején a fővárosi lapok legtöbbjében közlemények jelentek meg, a melyek a kormány és országgyűlés legközelebbi munka- programmjáról szólva, a közigazgatási reformról, ezzel kapcsolatban az ország uj közigazgatási beosztásáról közöltek bizonyos tervezetet. A lapok közlése szerint javaslat áll előterjesztés alatt, hogy a közigazgatási egységeket képező vármegyék száma 63-ról 48-ra kevesbittessék és ennek folytán 15 vármegye mint ilyen, önállóságában megszüntettetvén, a szomszédos vármegyei törvényhatóságokba olvasztassék be. A részletek ismertetésében a lapközlemények kiindulnak abból, hogy Szatmár vármegyét kétfelé fogják osztani, a Nagykároly székhelylyel alakuló uj vármegyéhez csatolják Bihar vármegye északkeleti szögletét és Bibarvármegyét a megszüntetett Békés vármegye hozzácsatolásával fogják kárpótolni. Csanád és Csongrád vármegyéket egyesitik és hasonlókép megszüntetik az országnak több kisebb vármegyéjét, Mosont, Ugocsát, Turócot stb. Nem tudjuk, csakugyan programmjába vette-e a kormány a közigazgatási beosztás uj megállapítását és hogy e tervezetnek mi a lényege. A lapokba belekerült részletezés az egész birt olyan komolytalan szinben tünteti fel, hiszen egy óriási munkával és áldozatokkal járó, teljes felfordulást okozó reform nem igazodhatik a szerint, hogy Nagykároly és Szatmár városok a megye székhelyéért versenyezve, mindegyik székhely akar lenni. Mégis tekintettel arra, hogy az azonos tartalmú közlést egyszerre hozták az összes lapok, ami úgy nem lehet csak laikus magánvélemény következménye és tekintettel arra, hogy a bir országos érdeklődést keltett fel, sőt a szomszédos vármegyékben megjelenő laptársaink már a megszüntetett Békés vármegyén osztozkodnak és veszekednek, nem mellőzhetjük a kérdést hallgatással és tárgyilagos szemmel igyekszünk annak, főleg vármegyénket érdeklő részébe betekinteni. Általánosságban hihetetlennek tűnik fel előttünk, hogy ezt a kérdést a kormány most a háború ötödik esztendejében, a mikor közigazgatási szervezetünk a legvégső erőfeszítést igénylő megterheléssel küzködik, a mikor ezernyi gond és nehéznél nehezebb feladatok sokasága között a háborús teendők ellátását is csak óráról-órára lehet egyensúlyban tartani, a fontos tulajdonképeni köz- igazgatási feladatok sokasága pedig szükségszerűen gondozás nélkül marad, — most vessen fel a kormány egy ilyen nagy meg- bolygatással, izgalmakkal járó kérdést, a melynek helyes keresztülviteléhez békés idők különösen nyugodt viszonyai szükségesek; hogy épen most akarja az átszervezkedés idejére, tehát hónapokra, teljesen megállítani nagy területek közigazgatási szolgálatának ellátását, mozgósítani nehány ezer amúgy is nehéz viszonyok között levő tisztviselőt, foganatosítani a hivatalok és főleg a tisztviselők tömeges áthelyezéséhez nélkülözhetlen, sok-sok milliót igénylő építkezéseket. A mi meggyőződésünk szerint tehát a lapok által ismertetett terv a mai viszonyok között nem mondható komolynak és ha mégis felvettetik, a kivitel ezernyi akadályának megismerése folytán a háború alatt nem kerülhet megvalósulásra, még csak papíron való megoldásra sem. Tény az, hogy az ország közigazgatási beosztásában nagy aránytalanságok vannak és hogy egy általános közigazgatási reform gondolatával szorosan összefügg a hatósági körzetek arányosításának szüksége. A vármegyék területei a történelem során alakultak ki és a történelmi múlt tiszteletben tartása századok folyamán a népesség szaporodása és tömörülésével a gazdasági viszonyok más fejlődésével szemben több helyen és tekintetben visszás helyzetet teremtett. Elég e tekintetben arra rá mutatnunk, bogy a mig a mai vármegyék átlagos lakosszáma 250000 körül van, addig Pestvármegye 1 milliónál több, Bácsmegye 632 ezer, Torontál 594 ezer, Bihar 582 ezer lakosával szemben ott áll Turócz 55 ezer, Árva 78 ezer, Liptó 86 ezer, Esztergom 90 ezer, Ugocsa 91 ezer, Fogaras 95 ezer és több más vármegye 100 ezer lelket alig meghalad ó csekély népességével, bogy a mig a kis vármegyék 2—4 járásokból állanak, addig a nagyobb vármegyékre 15—23 járás és rendezett tanácsú város igazgatásának feladata hárul. Ez a körülmény, ezen kivül a területi TiBCA. Dr. Lustig Géza (Misztikusok, Költők és GondolkodókO* Ha az immár ötödik esztendő óta tartó világégés szörnyű borzalmai, emberfölötti izgalmai, lelketőlő, testbénitó nélkülözései között sem sínylődnénk ; ha a szeretteink sorsa fölött érzett szorongó aggodalmak, a létfentartás érdekében vivott és napról-napra súlyosabbá váló sisiphusi küzdelem nem kötné le minden energiánkat és figyelmünket; ha maradt volna még kedélyünk, idegünk és szomjuitk történelemre, szépirodalomra, bölcsészetre : a gyulai közönséget hetek óta bizonyára öröm és büszkeség érzete öntené el ama lelkes ünneplések után, a melyben sajtó, szépirodalmi és tudományos testületek dr. Lustig Gézát, városunk szülöttét felfedezése alkalmából részesítenék. Nekem legalább ez a meggyőződésem, amidőn dr. Lustig Géza „Misztikusok, Költők és Gondolkodók“ cim alatt beigért essay ciklusa első kötetét „Dante és Beatrice“ továbbá „Giordano Bruno halálának jelentősége11, alkotását olvasom, * Tevan kiadás, ára 1.60 K. a legnagyobb lelki gyönyörűséggel élvezem és tanulmányozom. Megvallom, vártam, hogy a fővárosi lapokban fogok Lustigról és klasszikus tanulmányáról illetékes publicista toliból eredő méltatást olvasni, a melyet azután e lap hasábjain közlendek, de mind e mai napig hiába vártam, őszintén sajnálom ezt, még pedig két okból. Az egyik, hogy fővárosi irodalmi domok pontifexei helyett csupán szerény falusi sekrestyés az, akinek bennem feladatul jut a magyar irodalomra s bölcsészetre fényt, dicsőséget árasztó uj oltár előtt az első mise áldozatot bemutatni. A másik pedig az, hogy amidőn ezt cselekszem, hivatottsághiányon kivül még a lokálpatriotizmus elfogultságának vádját is magamra kell vonnom. Mert ha nem lennék ami vagyok, csak egyszerű falusi sekrestyés, ha volnék — ami nem vagyok — az irodalomtörténet és a filozófia egyik pontifexe, azt imám, azt mondanám, amit Petőfi Arany Jánosról Toldi olvasásakor : „Ki és mi vagy ? hogy így tüzokádó gyanánt Tengermélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt S neked rögtön egész koszorút kell adni.“ Olvasom és ismételten olvasom a kezemben levő gyönyörű két tanulmányt és nem tudok betelni pazar szépségével s pazar szépségét felülmúló dúsgazdag értékével. Nem tudom mit csodáljak benne jobban, fiatal Írójának a szószoros értelmében páratlan, szédületes tudását, (célzatosan irom tudását és nem olvasottságát, mert ez a kettő habár szinonim mégsem azonos fogalom,) csodás képességét, amely abban nyilatkozik meg, hogy a dolgokat nemcsak nézi, hanem a maguk valóságában meg is látja, a problémákat nem csak vizsgálja, hanem éles elmével boncolja s ha nem is fejti meg, de ezt a lehetőség keretén belül megkísérli. Dante lyrájának egyik legszebb, irodalom- történetileg talán legerősebben vitatott és sokféleképpen interpretált müvéről : Vita Nuovájáról például egyetlen, pedig valamennyi nagynevű magyarázójának nézetét sem fogadva el, azt a merész következtetést vonja le, hogy „a Vita Nuova tulajdonképpen határozatlan és megfejt- hetlen regény, a milyen csak olyan regény lehet, a melyben egyetlen szereplőnek sincs neve,“ „hogy Dante nem esemémyeket beszél el benne, hanem látományokat.„ Fölötte merész állítás, a mely a Dante interpretálókat szenvedélyes disputára s ellenmondásra jnditandja, amidőn arról tudomást fognak szerezni. Gondolkádása, stílusa rendkívül előkelő, finom, mondhatnám arisztokratikus a szó legneFőraktár: M. kir. dohánynagy tőzsde. Gyula 410 10-15 Lapunk mai száma 4 oldal.
