Békés, 1918. (50. évfolyam, 1-54. szám)
1918-07-07 / 27. szám
föyrala, if>f 8. Julias ? SO« évfolyam. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. politikai, társadalmi és közgazdászati hetilap. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 28 fillér. Kormányozni annyi mint előrelátni. Nem tartozunk, sohasem tartoztunk azok közé, akik a kormány és a közigazgatási hatóságoknak a közélelmezés ügyéhen tett rendelkezéseit, intézkedéseit, avagy igen gyakran kényszerű mulasztásait kárhoztatjuk, elitéljük és azok ellen epés kirohanásokat teszünk. Nem tartozunk közéjük, mert ösmerjük, érezzük és méltányoljuk a rendkívüli és fájdalom mindinkább súlyosodé nehéz helyzetet, amely- lyel kormánynak, közigazgatási hatóságoknak a világháború kezdetétől kezdve igazán emberfölötti küzdelmet kell folytatnia. A kényszerűség igen sok dolgot megmagyaráz, a balkisérleteket, az elkövetett hibákat is. De vannak már oly tapasztalatok is négy esztendő óta, amelyeket ezután is figyelmenkivül hagyni, amelyeknek tanulságait le nem vonni, igazán megbocsáthatatlan hiba, sőt a mostani viszonyok között katasztrófális következményű baj és szerencsétlenség lenne. A legutóbb kibocsátott termésrendeletet sem akarjuk beható kritika tárgyává tenni, sőt elismerjük róla, hogy számos intézkedése alkalmas rá, hogy a múlt esztendőben elkövetett végzetes hibákat reparálja; azok az intézkedései is, igy a fejadag kvóta megállapítása, mely tagadhatatlan sok aggodalmat és elkeseredést is okoz, úgy a termelő, mint a fogyasztó közönség körében, nem a kormány szeszélyének, tájékozatlanságának, avagy szük- keblüségének, hanem a szükségszerű óvatosságnak a következménye. Van azonban néhány fontos észrevételünk, amelynek elmondására igen komoly aggodalom késztet és kötelez bennünket. Néhány olyan észrevételünk, amely nem érinti, sőt figyelembe veszi a termésrendelet elvi álláspontját, csupán a végrehajtás módozatára vonatkozik, de eléggé fontos, hogy úgy a kormány, mint az illetékes közigazgatási hatóságok figyelmükre méltassák és a megfelelő intézkedések elől el ne zárkózzanak. Békésvármegyében — amint azt most az aratás előrehaladott stádiumában fájdalmasan megállapíthatjuk — a búzatermés, és pedig egyáltalában nem pessimistikus, hanem sajnos nagyon is reális alapon, katasztráüs holdanként maximum négy métermázsára tehető. A legjobban termők közé számított Békés- vármegye tehát a legszűkebb búzatermést adja az idén, és pedig nemcsak az alföldi, hanem a búzatermő felvidéki törvényhatóságokhoz viszonyítva is. Négy métermázsás búzatermés pedig alig-alig fedezi Békésvármegyének saját szükségletét. Exportra, tehát a hadsereg, Ausztria, Németország kenyérszükségletei kisrészbeni fedezéséről sem lehet FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓI«\ DÁVID. innen szó. Pedig tudjuk, hogy a kényszerhelyzetből kifolyólag a mi szűk termésünkből is kénytelenek vagyunk tekintélyes mennyiséget az általános közszükségletre vármegyénk területéről feláldozni. Az alföldön és igy nálunk ugyanis hamarább történik az aratás és a learatott termésből a hadsereg, más hazai vidékek, sőt Ausztria és a külföld legsürgősebb búzaszükségletét részben nekünk is kell fedeznünk. A prémium áras búzát a legközelebbi hetekben vármegyénkből is bizonyára el fogják szállítani és aligha csalódunk, ha ezen elszállítandó búzamennyiséget a termés husz-huszonöt százalékára értékeljük. A helyzet tehát-eképpen körülbelül úgy alakul, hogy vetőmagra, a termelők házi s gazdasági szükségletére, úgyszintén a lakosság ellátatlan részére a termelésnek alig háromnegyed része, vagyis katasztráüs holdanként 3 métermá- zsányi marad fenn, amely mennyiség már a vetőmagot és a megállapított szűkös fejadag kvótát sem képes fedezni. Nagy, életbe vágó érdekünk tehát, hogy a prémium áras búza elszállítása után Jenmaradó búzamennyiség teljes egészében a saját szükségletünkre hagyassék meg és hogy ebből a megmaradó búzakészletből a vármegye területéről már semmi se szállíttassák el, mert különben olyan katasztrófa következik be az ellátatlanok élelmezésénél, amelynek következményei egyszerűen kiszámíthatatlanok. Ennek az óhajnak, ennek a szükségletnek megvalósítása egyáltalában nincs ellentétben a termésrendelet elvi álláspontjával. Csupán belátás, csupán jóakarat szükséges hozzá, bogy a kormány, illetőleg a közélelmezés biztosítására illetékes hatóságok ily értelemben komolyan és pedig sürgősen már most intézkedjenek. Es ha Békésvármegye búzatermése ilyen értelemben a helyi szükséglet céljára biztosittatik, feltétlenül engedélyezendő volna az is, hogy az ellátatlanok ne csupán a saját községük, hanem a többi megyei községek területéről is megszerezhessék szükségleteiket. Mert nem lehet szemet hunyni ama tény fölött, hogy az ellátatlanok száma a termelőkéhez viszonyítva nem egyenletes a vármegye minden községében. így például a 25000 lakossal biró Gyula városában az ellátatlanok száma nemcsak relative, hanem abszolúte is nagyobb a népesebb Békés, Szarvas sőt a békéscsabaiaknál is, úgy hogy a gyulai határ termése a többi községekből beszerzendő búza nélkül az itt ellátatlanok harmadrészéhek szükségletét sem tudná fedezni. Ismételjük, hogy Békésvármegye búzatermésének a helyi szükséglet részére leendő mintegy zár alá vétele egyáltalában nem csorbitandja a termésrendelet alapelvét. A Megjelenik minden vasárnap zár alá vétel mellett nemcsak fenntartható, hanem feltétlenül fenntartandó lehetne a termésrendelet ama kardinális alapintézkedése is, hogy a termelő vetőmag és saját szükséglete fölötti feleslegét tisztán és kizárólag a Haditerménynek adja, viszont az ellátatlanok szintén tisztán és kizárólag a Haditermény révén szerezzék he fejkvóta szerinti szükségletüket, egyelőre — mint a rendelet megszabja — szept végéig, sőt azután is. A termésrendelet eme intézkedésének respektálása minden visszaélést kizárna. A békés- megyei búza helyi szükséglet céljaira zár alá vétele még azt az üdvös eredményt is maga után vonná, hogy a búzát, vagy lisztet — amint az már évek óta történik — nem szállítanák el tőlünk messzeföldre és a felmerülendő szükséglet folytán nem szállítanának m ország más részéből ide, ami a különben is túlságosan agyonterhelt vasútra nagyon is kívánandó, nagyon is szükséges, kettős tehermentesítés lenne. Az ellátatlanok búzaszükségletének beszerzését rendkívül megkönnyítené még egy koneessio. Nevezetesen az, ha az ellátatlan jogosítva lenne a hatósági igazolvány alapján a Haditerménynól való jelentkezés után a részére engedélyezett búzamennyiséget közvetlenül elszállittatni a termelőtől, természetesen a Haditermény venné fel a búza árát és adná át a termelőnek, a Haditermény adná az utalványt, illetőleg felhatalmazást a termelőnek, hogy a meghatározott mennyiséget az illető ellátatlannak kiszolgáltathassa. Ez nem okozna semmi nehézséget, megfelelő nyilvántartás mellett, — ami végre is egyszerű kezelési módszer — kizárná a visszaélést, de végtelenül megkönnyítené úgy a Haditermény valamint a termelő dolgát és feladatát, amennyiben a termelőnek nem kellene magtárából, vagy padlásáról előbb a búzát közös raktárba szállítani, a Haditerménynek pedig nem kellene azt fizikailag átvenni és magának az ellátatlan részére kiszolgáltatni, ami az óriási munkás, iga és zsákhiány mellett mindenkire nézve rendkívül nagy köny- nyités volna. Az itt elmondottakat ajánljuk a közélelmezés élén álló kormánybiztos, a vármegye alispánja s a közigazgatási bizottság holnapi ülésének legjobb figyelmébe. Ha javaslatunkat megokoltnak és elfogadhatónak tartják, arra kérjük őket, hogy ez óhajok érvényesülését ne csupán egyszerű felirat utján, hanem személyes sürgős közbelépés utján is szíveskedjenek az összes illetékes fórumoknál keresztül vinni. „Kormányosai annyi mint előrelátni“ és ha valaha, úgy most van szüksége a korFőraktár: m. kir. dókánynagytőzsde, Gyula mmmmm I M ^í * 1 1 1 1 • 1 6 ’ fii W » 9 Lapunk mai számaf4 oldaL
