Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
T. szám XJL1X. évfolyam. Nyíllá, Ilit1?, február 18. Etfflcetési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHft DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Anglia nyugtalansága. Mind világosabb lesz, hogy a német blokád már nagyon is érezhető úgy Angliában, mint Franciaországbau és Olaszországban. A La Manche-csatornán való közlekedés teljesen megszűnt s egy Genfen keresztül érkezett jelentés szerint Franciaország teljesen el vau zárva Angliától. Olaszországban pedig a blokád folytán akkora a szénliiány, hogy már nemcsak az ipari üzemek nagy részében kellett a munkát beszüntetni, hanem már a municiógyártás elé is igen nagy akadályok merültek fel. Az angolok persze nem hajlandók bevallani, hogy a kíméletlen buvár- kajóharc a legnagyobb veszedelmet rejti magában, hanem nagyhangú kijelentésekkel s hamis hirek terjesztésével akarják elleplezni rémületüket. De azért a valódi tényállás lassanként csak kiszivárog. Egész csomót lehet a hamis ^Írekből felsorolni. Az egyik például az, hogy egy svéd kereskédelmi hajó áttörte a német blokádot s nagy kávérakománnyal érkezett angol kikötőbe. Nem akarjuk azt mondani, hogy ez a hir feltétlenül valótlan, de annyi kétségtelen, hogy ebben a formában nem igaz. Minden valószínűség a mellett szól, hogy ez a svéd hajó, ha csakugyan áthaladt a német záróvonalon, úgy ezt abban a kiméleti időben tette, amelyet a német hadvezetőség a semleges bajóknak engedett, amely hajók nem értesülhettek idejekorán a blokád elrendeléséről. így tehát nem törte át a svéd hajó a német vonalat, hanem az történt, hogy a németek nem tartóztatták fel, hanem útjára engedték. De e hó 12-ére virradó éjjel a kiméleti idő lejárt s azóta ennek a hajónak sem állana módjában befutni angol kikötőbe. A második hamis hir az, hogy Németország a washingtoni svájczi követ utján tárgyalásokat kezdett az Egyesült-Államokkal s hogy Ígéreteket tett, hogy enyhíteni fogja a blokádot. Ez a hir sem igaz ebben a formában. A kezdeményező lépés a washingtoni svájczi követtől indult ki, aki azzal fordult a német kormányhoz, hogy hajlandó a meg^ egyezés útját egyengetni Németország s az Egyesült-Államok között, csakhogy ily módon a háború elkerülhető legyen. A német kormány erre azt felelte, hogy Németország most is kész tárgyalásokat folytatni Amerikával, ha e tárgyalások az entente államai ellen kihirdetett kereskedelmi zárlatot nem érintik. De mindjárt hozzátette, hogy a tárgyalások anyagául csakis az amerikai személyforgalom terén való bizonyos engedmények jöhetnek tekintetbe, mert’a korlátlan tengeralattjáró harc által ellenségeinkkel szemben foganatosított és a tengerentúli bevitel elleu irányuló zárlat nem lazulhat meg s az entente-államok összes tengerentúli bevitele ellen indított tengeralattjáró harc elszánt keresztülvitelében a németek számára nincs ut visszafelé. Tehát nem a németek kezdtek tárgyalásokat, hogy nem lehetne-e az Egyesült-Államokat a végleges szakítás tervétől eltéríteni, hanem Svájczuak washingtoni követe volt az, aki Németországtól engedményeket akart kieszközölni az Egyesült-Államok számára. De Angliában sejtik, hogy hamis hirek világgá kürtölése egymagában még nem lesz elég a megrémült angol, francia és olasz közvélemény megnyugtatására. Azért nagy vitát rendeztek az angol felsőházban, ahol Beresford lord, az angol hadiflotta egykori admirálisa hozta szóba, hogy az angol kormány megtette-e a kellő óvintézkedéseket s hogy fel van-e készülve arra, hogy a német tengeralattjáró háborúból győztesen kerüljön ki. Erre a megrendelt interpellációra Lyttou lord, az admiralitás első lordja válaszolt s kijelentette, hogy minden eszközt, amit az emberi szellem kigondolhat, használni fog Anglia, hogy a tengereket a világ kereskedelmi forgalma számára biztosítsa. Lytton megvan győződve, hogy éppen úgy, mint eddig is, nemcsak a fronton levő angol hadseregeket fogják ellátni lövőszerrel és készletekkel, hanem a semleges kereskedelemnek is megtartja TÁRCA. Tüzet vet a pénz. — Irta: Péczely József. — Korcsma Megyei kövesut mentén. Régen csárda lehetett. Szegény legények pihentetője. Ma meg a szegény embereké Tanyások, béresek ... Az ünnep délutánja rendszerint itt morzsolódik le. Egy-egy liter lecsorog fejenként: Vagy kettő. Szódával. Közbe értekeznek. Sok minden előadódik ilyenkor. Vadvizek járása, haláleset, a föld ereje, a jószágok betegsége . . . Most is. Daru Kis Péter újságolja : — ... a lucernába tévedt. Eccő oszt föl- hengörödik. A gyerök kiabál. Szaladok kifelé, hát látom . . . Oda a Bimbó ! Majdnem ríva fakadtam. „Hama a Jóborué!“ — kiáltok a gye- rökre. A neki vetélködik . . . Hát gyütt is a Jóboru. Tagadhatatlan. „E hiba“ — mongya. „De milyen !“ mondok. Azzal röndölközik: „Egy cü- veköt, mög ecetöt!“ így. Hozom a cüveköt is, az ecetöt is A cüveköt csak benyomja a Bimbó szájába, az ecettel meg spriccöli az orrát. Kis idők múltával belenyúl a Bimbó szájába s a nyelve alu kivöszi a körösztös pókot. „Ez a 1 — mongya. — Most mingyár lappad!“ Hát lappadt is a Bimbó. Cseresnyés Nagy András hozzá vélekedik a beszédhez : — Az igön ! Én azt már régön tudom, hogy a körösztös pók töszi, aki a lucernába lakozik. Ha azt bévöszi a jószág, hát akko’ rögvest föl- fuvalkodik ! Senye Mihály már többet tud:-— Úgy ám, de a körösztös pókot csupáncsak a tudós embör tuggya a jószág nyelve alu kisikeriteni! Az emberek bólingatnak: — Hát ’iszen . . . Nono ! A tudós ember. Nem az, aki könyvből tanulja a tudományokat, hanem aki vele születik, aki úgy magától terem a kiválasztott emberekben. Ez az igazi. Erről érdemes szót érteni. A tudós ember, aki mindent tud. Mindent a nagy világon. Cseresnyés Nagy András fölütögeti a fejét: — A tudós embör tudja még azt is, hogy hun van elásott pénz ! Hát az igen Az elásott pénz. Azt kitudni nem utolsó mesterség. Nono ! Böcz Pál másként vélekedik. Ki is mondja: — Azt a bolond is tudhattya, ha történe- tösen előtte vet tüzet a pénz! Senye Mihály ellenkezik: — De ha nem vet? Böcz Pál a jobb kezével szétvág a levegőben : — Akkó’ a tudós embör se tuggya! — De tuggya, mer azér tudós ! — Nem ! — De igönis tuggya ! Itt már látnivaló, hogy igen szétágazók a vélemények Ilyenkor jó, ha van a társaságban olyan ember, aki lehűti a gerjedelmeket. Mint Görbölő Pál. Azt mondja, de igen erős nyomatékkai : — Vesszünk össze embörök ! Egy kis csend támad, melyet fölhasznál Venyige Péter : — Én tudok egy esetöt! — No . . .? — Hát a mágocsi pusztán, a nagy domb alatt, éppeg a kastély irányába, közvetlen közelibe a Hótkörözs medrinek, csak egy percöt beljebb, van egy irdatlan nagy pince, de olyan nagy pince, amelyiknek a végibe még nem jutott el senki embörfia, löttlégyen az bármilyen kötésű embör Daru Kis Péter bólint: — Vannak olyan nagy pincék ! Az emberek mind olyanformán pillognak, hogy nono'. . . Nem lehetetlen . : . Venyige Péter megkopogtatja az asztal lapját a mutató ujjával: — Hát toróbálkoztak, az tagadhatatlan, de nem lőhet. Nem, mer a vége felé má kialszik mindön lámpás, oszt rémisztő nagy a sötétség. Venyige nyel egyet s aztán tovább értelmezi : — Ennek a pincének a legöstelen legvégibe van egy elsülyedt hajó . . . Böcz Pál megrázza a fejét s azt mondja: — Hátha senkise möhet oda, akkó hunnan tuggyák, hogy ott hajó van ? — No, Venyige! Ezt bontsd ki?! Venyige kibontja : — Látni lőhet messzirü, csak épp oda- mönni nem lőhet! Hát az ilyen éset is löhetségös. Van for- mázata Lám a hold is, a nap is ... Az ember látja őket, de odamenni . . .? Azt mondja Venyige: — De nemcsak a hajót lőhet ott látni embörök, hanem azt is, ami rajta van ! — Mi van rajta ? — Egy nagy hordó tele pénzzel! Csupa ezüst, mög arany . . . Az emberek összeintenek: — E má’ Daci! Az a gondolat szaladozgat a fejükben, hogy ni . . . Annyi temérdek sok jó arany, ezüst nem bolondság! Venyige, hogy a kiváncsi tekintetek újból ráterelődnek, tovább szövi a mondókája színes fonalát: — Úgy, de jobbról a hordó mellett ül egy igön öreg fehérszakáliu embör, balról mög egy rémisztő nagy fekete kutya. Á szömeik * villognak. Az embörnek is, a kutyának is. De nem mozdulnak egy tapodtat. Csak fúrt a hordo mellett! Lapvink: mai száma S olcLs.1.
