Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-18 / 7. szám
K « * e .tfclwT» 1«17. február 18 a tengeri utak Szabadságát. Curzon lord még hozzátette, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint az emberek gondolják s hogy a német tengeralattjárók egyáltalán nem jelentenek veszedelmet Angliára. Szóval: az angolok igyekeznek magukat megnyugtatni. De abból az idegességből, mellyel ezt a megnyugvást keresik, tűnik ki leginkább, minő rémülettel gondolnak a jövőre. Semleges tengerész-szakértők véleménye szerint három hét alatt már az entente minden állama súlyosan fogja érezni a német blokádot. Várjunk három hétig s aztán majd ismét beszélhetünk arról, , hogy Curzon lord helyesen itólte-e meg a helyzetet s hogy Lytton lord be tudja-e váltani ígéretét. A közigazgatási bizottság ülése. — Február 12. — A vármegyei közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt tartotta február havi rendes ülését, a melyen Ambrus Sándor főispán elnökölt és jelen voltak dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, dr Zöldy Géza tiszti főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Zöldy Jáüos főorvos, Blaur Gyilla hely. pónzügyigazgató Mikler Sándor tanfelügyelő, Horváth Béla államépit. biv főnök, dr. Konrád Ernő kir ügyész. Holló György gazdasági felügyelő, dr Ladies László, dr. Márki János, dr. Török Gábor és Morvay Mihály választott bizottsági tagok Ambrus Sándor főispán az ülést megnyitván szép szavakkal emlékezett meg arról a lesújtó veszteségről, a mely a bizottság egyik tagját. Béliczeij Gézát ifjú szép reményekre jogosító fiának hősi halálával érte és felhatalmazást kórt, hogy a bizottság tagjainak őszinte részvétét a gyászoló atya előtt tolmácsolhassa. Majd előterjesztette, hogy gróf Wenckheim Dénes közig, bizottsági tagot 0 felsége magas kitüntetésben rószesitette, őt titkos tanácsossá nevezvén ki. A bizottság hozzájárulását kérte, hogy a kitüntetett főurat a bizottság nevében üdvözölje. A bizottság az előterjesztésekhez Böcz Pál száján kiszalad : — A fene teremti! Az emberek nyújtogatják a nyakukat s ajnyéznak. — Az a töméntelen pénz pedig, — mondja Venyige nagy meggyőződéssel, — mindön hét hét esztendőben tüzet vet. Senye Mihály rábizonyít : — Az úgy van ! Az elrejtött pénz mindön esztendőben tüzet vet! Ezt csak a csöcsszopó nem tudja, más okos embernek nem újság. Böcz Pál megbillegeti ujjait: — De ’iszen ha én tudom a tett helyet . . .? — Hát aztán ? — Nos ? — Hát én csak neki vetélkÖdnék annak a hordónak 1 — De a fehérszakállu embör . . . — Mög a nagy fekete kutya . . . Böcz Pál nem enged. — Fognék egy jó somfabotot . . . Nem fejezheti be, mert többen rákiáltanak: — Nem lőhet! — Nem ? Mindjárt meg is mondják, hogy miért : — Nem lőhet, mert az olyan pénzön átok van. Az átkot pedig elérvényteleniteni csak tudós embörök tuggyák ! — Mint a Jóboru ? — Nono! — Hát akkó ű mér nem mögy oda? Ez már igazán fogas kérdés. Ha tudja s ha van hozzá hatalma, hát mért nem megy ? Egy az. hogy ráférne, más meg a nagy uraság . . . Mert annyi pénz után csak uraság származik. Gondtalan élet Sok föld, sok jószág . . . Azt mondja Cserepes Nagy András : — Csakhogy végérvényösen a tudós embör egyórtelraüleg hozzájárult és azutáu áttért a napirendre. A vármegye alispánjának rendszerinti havi jelentését dr. Berthóty István főjegyző terjesztette elő. A jelentés, a melyet a bizottság hozzászólás nélkül tudomásul vette, a következő : A közbiztonsági állapotok — főleg a vagyonbiztonság — kedvezőnek nem mondható. A személybiztonság 25 esetben lett megtámadva, még pedig 7 könnyű testisórtós, 2 könnyű, 3 súlyos és l halálos kimenetelű baleset, 1 gyilkosság, 7 öngyilkosság, l Öngyilkossági kísérlet, 1 hatósági sértés és 2 veszettebmarás által. A vagyonbiztonságot megzavaró események száma 93. Ebből 73 kisebb-nagyobb értékű lopás, 6 betörés, 14 tüzeset. A közbiztonság megóvása, a közbiztonság-ellen cselekmények meggátlása, kinyomozása és megtorlása iránt a közigazgatási hatóságok minden intézkedést megtettek. A veszetteb által megmart egyének a „Pasteur“ intézetbe felszáliittattak és ott be- oltattak. A tüzokozta kár nagyrósze biztosítás utján megtérül. A külső mezőgazdasági munkálatok a beállott téli időjárás következtében szüneteltek. Erdővel biró gazdaságok a favágással foglalkoztatták cselédjeiket. A múlt óv december és folyó óv január havában nagy esőzések voltak s ennek következtében a laposabb helyeken vízállások keletkeztek, sok vetés kipusztul, tavasszal azokat ujjal kell pótolni. A január hó utolsó hetében beállott hideg időjárás s a hó a vetésre jótékony hatással van, s fagy következtében á sok viz is jobban felszívódik Úgy az árvízveszély megelőzése, mint a vetéseket érhető károsodás elkerülése szempontjából kívánatos volna, ha a hóolvadásnak lassú folyamata lenne. A dohánybeváltás befejezést nyert, minősége igen jónak — termés mennyisége azonban gyengének mondható. A vármegye gazdaközönsóge által kérelmezett vetőmagvakat a vármegye főispánja ä földmivelésügyi miniszter urnái személyes közbejöttével biztosította. A rendelések a nagyváradi miniszteri kirendeltséghez tétettek át azzal, hogy a kérelmezett tavaszi vetőmag mennyiség, tekintve a nehéz és késedelmes vasúti szállításokat, — lehetőleg a vármegyéből requirált és még el nem szállított tavaszi vetőmagvakból utaltassák ki, — ha azonban is akkó élhet a hatalmával, abba a szempillantásba, amikó a rejtött pénz tüzet vet ! Venyige Péter ellent mond : — Nem úgy van embörök ! En tudom biztosan, hogyha az, aki elótt a péz tüzet vet s ázonegy minutumba a lángra ráolvassa a varázsigét, hát azelőtt, akár tudós, akár nem tudós embör, csak mögnyilik a föld, s magától fölgyün a kincs! Böcz Pál visszafojtott lélegzettel tudakolja: — Milyen varázsigét ? — Hát a rejtött kincsnek a varázsigéjit. — Ki tuggya azt ? Venyige Péter titokzatos ábrázatot vág ; olyan igen titokzatosat hogy Böcz Pál határozottan ráolvassa: — Te tudod! — No, és ha . . .? — Hát akkó mond mög ! — És ha nem mondom? Böcz Pál föligenyesedik. Egy egész öl magas. így fal mellett, ülő emberek között még magasabbnak tetszik Szemei forognak, rázza a fejét. Az ital is dolgozik benne, minek következtében csontos öklével rávág az asztalra olyan nagy indulattal, hogy attól táncra kerekedik üveg, pohár . . . minden. — Akkó nem tudod! — Tudom! Böcz Pál hirtelen leül a padra. Nono ! Nem jó hangon kezdte. Világos, hogy nem jó hangon, mert voltaké-— nini . . .! Venyige nem tartozik a tudó árulni. Ingyen éppen nem. Az emberek .o egyazonkép vélekednek. Cserepes Nagy András mindjárt ki is mondja; — Nem úgy lösz az embörök ! Hanem a Venyige borát, szoldáját közösen kifizettyük ! Senye Mihály még meg is toldja: ezen készlet a szükséges EÜetihjdse^et nem fedezné, úgy a még hiányzó mennyiség a szomszédos vármegyékből engedtessék át. Egyben megkereste a főispán ur a miniszteri kirendeltséget aziránt és felkérte, hogy a tavaszi búza kiutalása iránt azonnal intézkedjék és tavaszi árpa és zab kiutalása február végéig a tengeri és köles vetőmag március közepéig a vármegye gazdaközönsóge részére okvetlenül leszállittassók. Megemlítem, hogy 2225 mázsa tavasz búza 5870 w „ árpa 1740 n „ zab 3635 V) tengeri 15 •n köles vetőmag kiutalása hozatott javaslatba a nagyváradi miniszteri kirendeltségnél. Napszámbórek : férfi napszám átlagosan 4 korona, női napszám 2 korona 50 fillér, gyermek napszám 2 korona. A vármegye csapadék mennyisége az elmúlt hóban 73m/m volt. A vármegye részére a műit havi 36 waggon lisztcontingensből 6 waggon tengeriliszt lett kiutalva. Mivel azonban az erre vonatkozó értesítés későn, illetőleg akkor érkezett meg hozzám, midőn már a félhavi lisztmeny- nyisóget a községek részére kiutaltam: a 6 waggon tengerilisztet nem egy, hanem fólhó- nap alatt kellett felhasználni. Megemlítem, hogy a jövő havi lisztcontingens kiutalása, dacára sürgönyi felterjesztésemnek, a közélelmezési hivatal részéről még mindezideig meg nem történt, s igy a kiutalás e hó 15-óig annál kevésbbé lesz teljesíthető, mert még azt sem tudom, hogy a következő hónapra mennyi tengeri lisz tet fogok kapni. Ez a késedelem a közólelmezés terén megint csak zavarokat fog okozni. A legutóbb foganatosított requirálással kapcsolatosan meg lett állapítva a vármegye ellátatlainak száma, amely a hozzám érkezett jelentések szerint 163.000-et tesz'ki, s ebből 90.000 azoknak a száma kik egyáltalában nem rendelkeznek semmi készlettel, a többiek pedig nap-nap után válnak ellátatlanokká. A december hóban foganatosított requirá- lás megközelítő pontos eredménye szerint a vármegyére kivetett 1400 waggonból mintegy 640 waggon biztosíttatott. Ebből búza 29 629 m/m., árpa 9 480 m/m., rozs 901 m/m., zab 6 622 m/m., tengeri 13 404 m/m., kőles 2457 m/m, liszt 1.362 m/m. és hüvelyes 382 m/m. Wenckheim Dénes gróf közbenjárására, valamint ez irányú felterjesztésemre az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke akként intózke— Mög egy szivarat, szipkával! — No Pétor! Péter most már nem térhet ki a nagy bizalom elől, de nem is olyan ember. íulajdonképen megmondta volna ő ingyen is. Ő Se vette pénzen. De ha már igy van hogy az italát kifizetik Egy percet ugyan megmozdult a lelkiismerete, de egyszeribe lenyűgözte Bozontos fejét kissé lehúzta vállai közé, majd hirtelen előre nyújtotta, miközben kisuttogta : — Szekrue, makrüc, kuperkuc ! Az emberek összenéznek. Egyiknek-egyik- nek a süvege alá az a gondolat vádol, hogy ni! nem tette-e őket bolondá ez a Venyige ? Nono, Venyigétől sok minden huncutság kitefk. Ellenben az is igaz, hogy rémisztő varázslatos formája van azoknak a szavaknak. Alig-alig tudja az ember kibökdösni a nyelve alól: Szekrue . . . Senye Mihály tízszer is elmondja úgy magában, hogy el ne felejtse, mertha történetesen egyszercsak előtte lobban föl a láng . . . Böcz Pál erősen fölteszi magában, hogy ezután sűrűbben elnézeget arra a mágocsi domb felé . . . A banya-kemence mellett ül Kocsi Balázs volt rendőr. Egy szót nem vészit el a beszédekből. Mikor az emberek elhallgatnak, átszól hozzájuk: — Hát én majd mögmondom kendtöknek, hogy vet tüzet a pénz ! Az emberek odafordulnak. — Na? — Tulajdon magammal történt ! F.z valami. Egy ember, akivel megtörtént. Itt tanulhat az ember. Böcz Pál mintha nem jól hallotta volna, fölkérdi: — Kenddel magával ? — Tulajdon magammal !
