Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
3 Békés 1917. december 30. A vármegye közgyűlése. (December 29.) A vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 29-én tartotta meg rendes közgyűlését dr. Füsesséry Zoltán főispán elnöklete alatt. A gyűlésen mintegy 60—70 bizottsági tag jelent meg jórészt gyulaiak és békéscsabaiak, mig a vármegye távolabbi részéből alig egykét tag volt látható. Elnöklő főispán a tagok üdvözlése mellett megnyitván a közgyűlést, az alispáni jelentést dr. Bet'thóty István főjegyző terjesztette elő. A jelentéshez Bross János szólt hozzá, panaszolván a sertósátvótelek során mutatkozó és a hizlalóknak kárt okozó nehézségeket. Kéri az alispánt, hogy megfelelően járjon közbe, hogy ezen panaszok megszűnjenek és a sertósátvótelek akadálytalanul megtörténjenek, valamint intézkedéseket kór aziránt is, hogy a helyi lakosságnak elegendő sertés hagyassék vissza hús és zsir szükségletének kielégítésére. Kiss László főszolgabíró felhívja a figyelmet arra, hogy az átvételek megtagadásának sokszor a hizlalók az okai, akik nem koplal- tatják átadás előtt a sertéseket és néha jól megetetve viszik az átadáshoz. Dr. Daimel Sándor alispán válaszolván előadja, hogy a sertósátvótelek körüli zavarokról tudomása van és azok elhárítása iránt úgy a főbizományost mint a haditermény részvénytársaságot megkereste és a közélelmezési ministerhez is jelentést tett. A nehézségek elhárítására meg van a törekvés, azonban a minden téren és főleg a szállítás közül mutatkozó nehézségek sokszor elhárithatlan akadályokat okoznak. A helyi szükségletnek sertéshússal és zsírral való ellátása érdekében ő is, a törvényhatóság is felirt a közélelmezési ministerhez, onnan legutóbb az a válasz érkezett, hogy ezek a szükségletek a lehetőség szerint ki fognak elógittetni. Jelentésének kiegészítéséül ismerteti a kórház anyagi ügyeinek rendezése körül folytatott tárgyalásokat, a petroleum ellátás javítása érdekében tett lépéseit, valamint az uj általános rekvirálás tárgyában kiadott rendeletet jelezvén, hogy az abban reá rótt feladatot kötelessógszerü lelkiismeretességgel, de egyszersmind a közönség jogos érdekeinek lehető szem előtt tartásával fogja végrehajtani. (Helyeslés) A jelentés tudomásul vétele után áttértek a közigazgatási bizottsági tagsági helyek betöltésére, a melyre a szavazás Czinczár Adolf elnöklete alatt Brósz János és Kohn Dávid tagokból alakított küldöttség előtt folyt le. A szavazás során leadatott 67 szavazó-lap. Szavazatott kapott dr. Márky János 66-ot, Szalay Lajos 64-et, Haan Béla 61-et, dr. Török Gábor 44-et, Ambrus Sándor és Morvay Mihály 34—34-et, dr. Bikádi Antal 23-at. A szavazás eredménye alapján elnöklő főispán dr. Márky Jánost, Szalay Lajost, Haan Bélát és dr. Török Gábort megválasztott tagoknak jelenti ki, az egyenlő szavazatot nyert Ambrus Sándor és Morvay Mihály között uj szavazást rendel el. Ambrus Sándor kijelenti, hogy a köz- igazgatási bizottság régi tagjával szemben nem fogadhatja el a választást. Az újbóli szavazás során leadott 70 szavazatból Ambrus Sándor 38, Morvay Mihály 32 szavazatot kapván, elnöklő főispán Ambrus Sándort megválasztott bizottsági tagnak jelenti ki. Ambrus Sándor az előbb előterjesztett okból a bizottsági tagságról lemond és lemondásához ragaszkodván, elnök harmadszor is elrendeli a szavazást, a mikor is a leadott 49 szavazatból Morvay Mihály 34 szavazattal a közigazgatási bizottság tagjává megválasztatott. Az eredmény kihirdetése után elnöklő főispán megemlékezik arról, hogy Yarságh Béla a közig, bizottság régi érdemes tagja, korára tekintettel nem kívánta a bizottságba újból való megválasztását. Indítványozza, hogy a törvényhatóság fejezze ki neki hosszú, példás szorgalommal és a közügyek szerzetével kifejtett működéséért jegyzőkönyvi köszönetét azzal a kivánsággal, hogy az önválasztott nyugalmat sokáig élvezhesse és azzal a kéréssel, hogy tapasztalataival és ügyszeretetével továbbra is támogassa a vármegye érdekeit. Az igazoló választmányba a régi tagokat, a közkórházi bizottságba Ambrus Sándort választották meg. Lapunk zártakor az ülés még folyik, és igy annak többi részéről lapunk jövő számában referálhatunk. A „Békés“ olvasóközönségéhez. Egy esztendő hijján félszázada lesz, hogy a „Békés“ lap megszületett. Ujesztendei első számunk homlokzatán már az 50-ik évfolyam fog ékeskedni, tanúságául annak, hogy a Békés nemcsak a vármegyének, hanem az egyetlen Szegedi Híradó kivételével, tehát az aradi és nagyváradi lapokat is beleszámítva, az egész alföldnek legrégibb hirlapja. Ha béke lenne, valószínűleg mi is hódolnánk a szokásnak, hogy immár ötvenedik esztendőre fordulván, jubilálunk, jubiláns számot adunk, noha ezt a szokást helytelennek, jobban mondva időelőttinek tartjuk, amennyiben szerény nézetünk szerint a betöltött ötvenedik esztendő az, amely a jubileumra tulajdonképen jogcímet ád\ Ez pedig csak az 1918-ik esztendő elteltével fog bekövetkezni. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert a szokássá vált téves felfogás következtében olvasó- közönségünk körében bennünket különben igen megtisztelő rokonszenves érdeklődéssel találkozunk jubileumunkkal, jubiláris számunkkal szemben, amelyet ha Isten is úgy akarja, 1918 esztendei karácsonyi számunkkal fogunk hálateljes szívvel leróni. Adja az Eg, hogy a küszöbön álló ujesztendő meghozza az emberiségnek, első sorban pedig sokat szenvedett hazánknak a dicsőséges békét és annak minden áldását. »Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.« Annyira megnehezült, hogy valamint az összes fővárosi és vidéki hírlapok, úgy mi is csak a legnagyobb áldozattal és óriási erőfeszítéssel vagyunk képesek a Békést, mondhatnánk hétről-hétre kiállítani, megjelentetni. A papírárak úgyszólván napról- napra horribilis mérvben emelkednek. A papír árakkal párhuzamosan a technikai kiállításhoz elkerülhetetlenül szükséges egyéb anyagárak és mnnkabérek is. Számos vidéki lap ennek következtében kénytelen volt megszűnni. Szorosan vett üzleti érdek szempontjából ugyanez volna reánk nézve is előnyös. Nem tudjuk, nem akarjük ezt megcselekedni. Lelkiismereti kötelességünk nem engedi ezt meg. Tudjuk, érezzük, hogy a mai háborús időkben a vármegye és a város közönségének százszorosán nagyobb érdeke fűződik hozzá, hogy a vármegye székhelyének hirlapja legyen, mint ed- digeló is volt. A közérdek mindenekfelett álló, a közérdekért áldoznunk kell és áldozunk is. A mai naptól fogva a lehető legmérsékeltebben emeljük fel lapunk előfizetési s példányonkénti árát. És pedig az évi előfizetési dijat mindössze 2 koronával, a példányonkénti árát pedig 04 fillérrel. A 4—500, sőt 1000 perczentes élelmiszer, ruházati és egyéb cikkek áremelkedésével szemben a lap áremelkedés alig számbajöhető legminimálisabb. Kiadás többletünknek csekély hányadával sincs párhuzamban és éppen azért hisz- szük, sőt megvagyunk győződve, hogy az emelkedés csekély mérve tisztelt olvasóközönségünk méltányossági érzületével fog találkozni. Újabb programm adásától felment bennünket félszázados múltúnk. Békésvármegye s a székhely Gyula városa közigazgatási, közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit képviselni s megóvni, minden személyeskedés nélkül, higgadtan, tisztes hangon : ezj tűztük lobogónkra már félszázad előtt, ilyen szellemben működtünk évtizedeken át és Ígérjük, hogy ugyanígy fogunk jövőben is működni. Szóval maradunk, akik voltunk eddig, és kérjük jövőbeu is vármegyénk és városunk közönségének hálásan tapasztalt szives támogatását. A Békés uj előfizetési dija : egéss évre . ... 14 K — fill. fél évre..................... 7 K — fill. negyed évre ... 3 K 50 fhll. példányonként . . . — K 28 fill. Előfizetési dijak postautalványnyal küldendők : Békés kiadóhivatalának Gyula, címre. Tisztelettel: A Békés szerkesztősége és kiadóhivatala. Gyula város adóhivatalától. 4721 — 1917. Hirdetmény. Értesítem, hogy a folyó évi jövedelem-, vagyon és az 1914—1916. évekre vonatkozó hadinyereség adó kivetési lajstrom, valamint az 1915—16. évekre jövedelemadóval meg uem rótt egyénekről megszerkesztett pótkivetési lajstromok 1917. december 23-tól 1918. évi január 1-ig Gyula város adóhivatalánál (5. számú szoba) 8 napi közszemlére vannak kitéve s azok adatait adózók a hivatalos órák alatt megtekinthetik s észrevételeiket megszerkeszthetik. „ Gyula, 1917. december 23-án. 562 í-i Szikes György, adóügyi tanácsnok. Hírek. ö-év utolsó napján Ennél a határkőnél különösen felvillan az ember két lelki tulajdonsága. Az egyik a visszaemlékezés, a másik a reménység. A múlt visszfényével kutatjuk, hogy már megtett utunkat helyesen jártuk-e végig, mit tettünk rosszul, mit jól, mit kellett volna másképen tenni. A reménység azzal biztat: ezután boldogabb idők következnek. Most a közelmúlt csak romokat mutat. Egy egész kultúra omlott össze, maga alá temetve temérdek emberi életet, tudást és alkotást, ami az emberi észnek köszön-
