Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-30 / 52. szám
1917. december 30. Békés 3 hette létét. A reményt e nevezetes évforduló estéjén a legborzalmasabb háború után következő béke hajnal sugarai aranyozzák Ha az ember örökké kutató szelleme most visszatekint a múltba, méltán kérdezheti: mi idézte elő a legutóbbi évek háborúját és annak rettentő szenvedéseit és mérhetetlen veszteségeit? Mi rosszat tett az emberiség, hogy ilyen csapásra rászolgált? És minő utakon kellett volna haladnia, hogy elkerülje a minden idők legnagyobb világcsapását? Mert ha ezt nem tudjuk, akkor mit remélhetünk a jövőtől? Akkor hogyan bizhatunk a jövőnek reményeink által Ígérgetett boldogságában, hogyan bizhatunk magunkban, hogy a múltak tanulságaiból okulva, megtaláljuk az utakat, melyeken egy szebb és jobb emberi élet boldogságához jutunk? Mit ér a várva-várt béke eljövetele, ha csak olyan lesz, a mely nagy pusztulások csiráját hordja magában és azzal a veszélylyel fenyeget, hogy hiába építünk, annak nincs biztos alapja. JEgy világszerencsétlenség fuvallata mindent elsöpör. Hiszen igy a remény reménytelenséggé válik Ám a karácsonyi szózatok, amelyeket a szeretet jegyében intéztek hozzánk, megmutatják, hol találjuk meg életünk azt a tartalmát, amely biztosítékot nyújt az emberiséget érő csapások ellen. Mert ám igaz, felsőbb hatalmak állanak felettünk, melyek sorsunkba beleszólanak, de az embernek is van befolyása saját sorsára És ha vizsgálódunk, nem nehéz meglátni, mennyi erőt pazaroltunk egyrészt hiuságos külsőségekre, cifra ruhákra, aranyra, gyémántra, csillogó semmiségre másrészt beteges ambíciókra, versengésre, hatalomvágyra. Ez hozta ránk a szenvedéseket és ez mutatja meg, mit csináljunk a jövőben. Ne legyen más gondolatunk, mint a- gyengeségekkel és vészes indulatokkal és szenvedélyekkel megterhelt lélek megtisztítása. Ne legyen más gondunk, mint a léleknek nemes érzésekkel való megtöltése. Ne legyen más gondunk, mint az emberi tudás továbbfejlesztése, az emberi alkotásoknak gyarapítása, Legyen benépesítve a föld iskolákkal, a hol nemes érzéseket nevelnek belénk és tudásunkat fejlesztik addig a fokig, a mig csak nekünk az megadatott. A fegyverrel harcoló katonák legyenek mind a műveltség és tudomány harcos^katonái, — legyen minden ember a kultúra fanatikusa s ha majd az emberi fejlődés megközelítette érzésben és tudásban a tökéletest, a mit elérni e földön lehet, akkor lesz a béke: igazi örök béke. A király ajándéka egy csabai apának Otlecz János gerendási polgárnak 10 gyermeke közül 8 katonai szolgálatot teljesít. Valamennyi derekasan teljesiti kötelességét, úgy hogy mindegyik vitéz fiúnak kitüntetés disziti a mellét, A király is tudomást szerzett arról, hogy Otlecz János milyen nagy áldozatot hozott a hazának és elismerése jeléül egy a neve kezdőbetűivel ellátott díszes bionz szoborral ajándékozta meg, mely egy fegyveres katonát ábrázol. A király ajándékát múlt vasárnap délelőtt adta át Kiss László főszolgabíró a derék apának. Hősök kiíttnlelése. A király az ellenség előtt vitéz magatartásáért Vizacsky Tivadar 101. gyalogezredbeli népf. hadnagynak a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta. Elrendelte, hogy az újólagos legfelső dicsérő elismerés a kardok egyidejű adományozása mellett tudtul adassák Freisager József 101. gyalogazr 1- beli tart. főhadnagynak, továbbá a legfeis«' .1- csérő elismerés a kardokkal tudtul adatott Sí siner Ferenc 2. honvéd gyalogezredbeli századosnak, Antalóczy Nándor V1II/2. népf. gy. zászlóaljnál beosztott népf. századosnak, Földes Mihály népf. hadnagynak a 2. népf, parancsnokság nyilvántartásában és Karsay Sándor 101. gyalogezredbeli t. hadnagynak. A honvédség köréből. Preszly Ernő honvéd őrnagy a kassai honvédkiegészitőhöz parancsnokká neveztetett ki. Preszly Ernő másfél évig működött a gyulai honvédkiegészitő parancsnokságnál és ittléte alatt rokonszenves megnyerő egyéniségével igen sok hívet és jóbarátot szerzett magárak, akiknek szeretetétől kisérve távozott tegnap délben körünkből uj áilotnási helyére. Az egyenjogúsítás ötvenedik évfordulóját, a háborúra való tekintettel legszűkebb körben, nevezetesen á tegnapi szombati napon tartott istentisztelet keretében ünnepelte meg Magyarország zsidósága. A gyulai izraelita templomban dr. Adler Ignác főrabbi méltatta az évforduló jelentőségét, igen szép szónoki beszéd kíséretében, kegyelettel emlékezvén meg az egyenjogusitási eszme 1848-iki nagy bajnokáról Kossuth Lajosról, úgyszintén a 67-iki törvényhozás vezető államferfiai Deák Ferenc, Andrássy Gyula gróf és Eötvös József báróról, akik az egyenjogúsításról szóló törvény alkotói voltak. A vármegyei hadigondoző bizottság f. hó 28-án dr; Fiisesséry Zoltán főispán elnöklete alatt ülést tartott, amelyen dr. Daimel Sándor alispán terjesztette elő a segélyezésre szoruló hadi özvegyek, árvák és rokkantak, valamint egyéb elhagyottak számára és életviszonyaira vonatkozólag begyűjtött jelentéseket. Indítványára elhatározta a bizottság, hogy a rendkívüli nehéz életviszonyokra tekintettel előterjesztést tesz a vármegye közgyűléséhez, hogy a megyei hadijótékonysági alapból 30000 koronáig terjedő összeg felhasználására adjon felhatalmazást az alispánnak, aki ebből a szükséges összegeket a járási hadigondozó bizottságok rendelkezésre bocsáthassa, a segélyre szoruló és a helyi jótékonysági szervek által megfelelően el nem látott hadi özvegyek, árvák, rokkantak és egyéb elhagyottak rendkívüli segélyezésére. A kórház karácsonya. A vármegyei közkórház az idei karácsonyi ünnepeket is a megszokott bőkezűséggel és szeretetteljes gondoskodással igyekezett betegeinek feledhetetlenül emlékezetessé tenni. Különösen az elmebetegek, valamint a többi kórházi osztályon ápolt nagyszámú gyermek-betegek élvezték meg a szép karácsonyfát, a sok ehető és nem ehető, de mégis ennivalóan szép ajándéktárgyakat. Volt is öröm köztük ! Csak a romlatlan, gyermeki kedély, vagy az elborult, saját nagy nyomorúságát meg nem értő s a világ ezernyi sebei iránt érzéktelen beteg elme képes az ilyen nehéz időkben ilyen gondatlanul és ilyen őszintén örvendezni egy kis fabábun, vagy égy fénylő szivarkadobozon, egy »mozi«-nak nevezett stereoskopszerü látványosságon (mely utóbbi különösen elmebeteg nőknél nagy népszerűségre tett szert) és még sok más csecsebecsén, melyeket a kórház vezetősége nagy találékonysággal és minden egyes beteg egyéniségének tekintetbe vételével, gondos »individualizálással« osztott szét a nagyszámú betegek között. As elmebetegek osztályán d. u. fél 4 órakor egy n&- nagyobb teremben már egybegyűltek a nyugod- tabb betegek, továbbá az apáca nővérek és ápolók, midőn dr. Décsi Károly főorvos megérkezésével kigyultak a villamos lámpák s felhangzott az ünnepi ének, melynek végeztével a szokásos szónoklatok és az ajándékok szétosztása következtek. A szétosztásnál dr. Décsi Károlyné, továbbá Erdész és Fanda segédorvosok segédkeztek. A rendes betegosztályokon d. u. 5 órakor folyt le a karácsonyfa ünnep, dr. Berkes Sándor kórházi igazgató és neje, Szabó Emil katonai parancsnok, valamint a tisztviselők és segédorvosok jelenlétében. A gyermek osztályon csaknem minden egyes gyermek-beteg felmondta a maga jól betanult verses üdvözletét; majd nagyon sok, csinos és értékes gyemek-játékot osztottak szét köztük, igaz, nagy örömére a betegségében is játszi kedélyű gyermekseregnek, melyet ez a felejthetetlenül szép est bizonyára még éjjel, álmában is foglalkoztatott .... A magyar katona betegekhez dr. Soó Dénes hadnagy, a cseh anyanyelvüekhez pedig dr. Klika cs. és kir. 11. gyalogezredben főorvos intézett hatásos ünnepi szónoklatot. Az ünnep sikeréhez nemesszivü adományaikkal hozzájárultak : gróf Almásy Dénesné gyermekjátékok, Dubányi Gyula 2 K 30 fill, dr. Major Simonná 20 K, Fábián Lajos 25, dr. Kun Pál 10 K, Soltész Beláné 100 K. Schwimmer Arnold és Goldberger Ignácné gyulai, továbbá Brünner Armin orosházi kereskedők különféle ajándéktárgyakkal. A kórház igazgatósága a nemesszivü adakozóknak ezúton is hálás köszönetét fejezi ki. Karácsonyest a vöröst-kercszt kórházban. Mivel a kiadott rendeletek értelmében a beteg katonáknak, kik haza tudnak menni, a karácsonyi szent ünnepre szabadságot kellett adni, hogy az ünnep estéjét már családjuk körében töltsék, a vörös-kereszt kórházban előkelő közönség jelenlétében már december 22-én este félhat órakor megtartották a karácsonyfa ünnepélyét. A beteg katonák egyik nagyobb kórteremben gyűltek ösz- sze, melyet Lovas szakaszvezető nagyon csinosan díszített föl. A terem közepén állott a nagy karácsonyfa. melyet gyöngéd női kezek az emberszeretet nagy nevében ízlésesen fölékesitettek s a karácsonyfa alatt minden katonának kis ajándék. Dr. Lindenberger János apát-plebános egyesületi elnök megnyitó szavai után a kórház parancsnoka, dr. Zöldy János főorvos szólott formás beszédben a katonákhoz, mig végezetre egyik beteg katona keresetlen szavakban mondott köszönetét a vett jókért, éltetve főként a kórház parancsnokát. Ezután következett az ajándékok kiosztása, mely után megkapták szegény vitézék szabadságlevelüket s boldogan távoztak családi tűzhelyeikhez. Karácsony-est a József-szanatóriumbau. Meleg, családias karácsonyi estében volt részük azoknak a polgári és katonai betegeknek, akik gyógyulásuk végett a József-szanatóriumban töltik időjüket. A betegekkel együtt osztoztak az örömben a vezényelt katonák, az orosz hadifoglyok, az ápolónők és a szanatórium egész személyzete. Az intézet ebédlőjében hatalmas karácsonyfa körül gyűltek^ e£ybe dr. Gáli Géza igazgató-főorvos, dr. Bányai Andor segédorvos és Bally Yince gondnok társaságában a szanatórium betegei és minden személyzete. Az ápoló testvérek vezette énekkar nyitotta meg az ünnepet, utána Babarczi Sándor rk. lelkész fejtegette a karácsony jelentőségét. Dicsőség Istennek és békesség az embereknek, azt jelenti első sorban Jézus megszületése. A beteg tisztek és legénység nevében az intézetbe kivezényelt felügyelő tiszt köszönte meg az igazgató-főorvosnak, hogy kedvességével és szere- tetreméltóságával emlékezetessé tette a katonák részére az idei karácsonyt. Dr. Gáli Géza melegen megköszönve az üdvözlést hangsúlyozta, hogy az igazgatói működésében ő csak kötelességet teljesít, minden érdem és köszönet dr. Lukács Györgyöt, a József kir. herceg szanatórium elnökét illeti. Az énekkar újabb éneke után a polgári betegek nevében Kristóf Domokos tanár a karácsonyt, mint a szeretet és család ünnepét jellemezte s mondott köszönetét a szanatórium családfőjének, dr. Gáli Géza igazgató-főorvosnak, a szanatórium gondnokának s mindazoknak, akiknek a karácsony-esti ünnep rendezésében részük van. Meleg szavakban emlékezett meg a szélesebbkörü család fejéről, dr. Lukács Györgyről, akit a betegek a tizenegyedik karácsonyfagyujtás alkalmából hálás megemlékezéssel táviratban üdvözöltek. A polgári betegek köszöntésére szintén dr. GálLGéza igazgató főorvos válaszolt, majd felkérte a szanatórium gondnokát, hogy a beteg tisztek, katonák, a vezényelt katonák és orosz hadifoglyok karácsonyi ajándékát ossza ki. Sorra járultak akkor a családjuktól távollevő vezényeltek s a szeretet melegét érző oroszok az ünnepi ajándékok átvételére. Az ápoló testvérekből és betegekből alakult énekkara fejezte be az emlékezetes karácsony-est' ünnepet, mely után a betegek, polgárok és katonák együtt vacsoráivá kellemesen töltötték az időt, örülve a szeretet ünnepének előestéjén. Eljegyzés. Bagdy Dániel gyulai ref. vallás- tanitq-lelkész eljegyezte Telky Ilona biharnagy- bajomi ref. tanítónőt.
