Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-23 / 51. szám
XLIX. évfolyam €}ynla, IBI?, december 93 31. szám Előfizetési árak: Egész évre ' 14 K — f Fél évre . 7 K — f Évnegyedre . 3 K 50 f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egy es szám ára 28 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A „Békés“ olvasóközönségéhez. Egy esztendő hijján félszázada lesz, hogy a „Békés“ lap megszületett. Ujesztendei első számunk homlokzatán már az 50-ik évfolyam fog ékeskedni, tanúságául annak, hogy a Békés nemcsak a vármegyének, hanem az egyetlen Szegedi Hiradé kivételével, tehát az aradi és nagyváradi lapokat is beleszámítva, az egész alföldnek legrégibb hirlapja. Ha béke lenne, valószinüleg mi is hódolnánk a szokásnak, hogy immár ötvenedik esztendőre fordulván, jubilálunk, jubiláns számot adunk, noha ezt a szokást helytelennek, jobban mondva időelőttinek tartjuk, amennyiben szerény nézetünk szerint a betöltött ötvenedik esztendő az, amely a jubileumra tulajdonképen jogcímet ád. Ez pedig csak az 1918-ik esztendő elteltével fog bekövetkezni. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert a szokássá vált téves felfogás következtében olvasóközönségünk körében bennünket különben igen megtisztelő rokonszenves érdeklődéssel találkozunk jubileumunkkal, jubiláns számunkkal szemben, amelyet ha Isten is úgy akarja, 1918 esztendei karácsonyi számunkkal fogunk bálateljes szivvel leróni. Adja az Eg, hogy a küszöbön álló ujesztendő meghozza az emberiségnek, első sorban ped.ig sokat szenvedett bazánkuak a dicsőséges békét és annak műiden áldását. »Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.« Annyira megnehezült, hogy valamint az összes fővárosi és vidéki hírlapok, úgy mi is csak a legnagyobb áldozattal és óriási erőfeszítéssel vagyunk képesek a Békést, mondhatnánk hétről-hétre kiállítani, megjelentetni. A papírárak úgyszólván napról- uapra horribilis mérvben emelkednek. A papir árakkal párhuzamosan a technikai kiállításhoz elkerülhetetlenül szükséges egyéb anyagárak és munkabérek is. Számos vidéki lap ennek következtében kénytelen volt megszűnni. Szorosan vett üzleti érdek szempontjából ugyanez volna reánk nézve is előnyös. Nem tudjuk, nem akarjuk ezt megcselekedni. Lelkiismereti kötelességünk nem engedi ezt meg. Tudjuk, érezzük, hogy a mai háborús időkben a vármegye és a város közönségének százszorosán nagyobb érdeke fűződik hozzá, hogy a vármegye székhelyének hirlapja legyen, mint ed- digeló is volt. A közérdek mindenekfelett álló, a közérdekért áldoznunk kell és áldozunk is, A mai naptól fogva a lehető legmérsékeltebben emeljük fel lapunk előfizetési s pél-, dáuyonkénti árát. És pedig az évi előfizetési dijat mindössze 2 koronával, a példányonkénti árát pedig 04 fillérrel. A 4—500, sőt 1000 perczentes élelmiszer, ruházati és egyéb cikkek áremelkedésével szemben a lap áremelkedés alig számbajöbető legminimálisabb. Kiadás többletünknek csekély hányadával sincs párhuzamban és éppen azért hisz: §zük, sőt megvagyunk győződve, hogy az emelkedés csekély mérve tisztelt olvasóközönségünk méltányossági érzületével fog találkozni. Újabb programm adásától felment bennünket félszázados múltúnk. Békésvármegye s a székhely Gyula városa közigazgatási, közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit képviselni s megóvni, minden személyeskedés nélkül, higgadtan, tisztes hangon : ezt tűztük lobogónkra már félszázad előtt, ilyen szellemben működtünk évtizedeken át és Ígérjük, hogy ugyanigy fogunk jövőben is működni. Szóval maradunk, akik voltunk eddig, és kérjük jövőbeu is vármegyénk és városunk közönségének hálásan tapasztalt szives támogatását. A Békés aj előfizetési dija : egész évre . ... 14 K — fill. fél évre ................... 7 K — fill, negyed évre . . . 3 K 50 fiill. példányonként . . . — K 28 fill. Előfizetési dijak postautalványnyal küldendők : Békés kiadóhivatalának Gyula, cimre. Tisztelettel: A Dókés szerkesztősége és kiadóhivatala. T A R C A. JSTe félj föld népe . . . „Ne félj föld népe, örülj és vigadj /“ . . . Éj fátyla szakad, hajnal kél, virrad ; Most fegyverszünet, azután béke, Hogy kong- s véromlás szűnjenek végre . . . Diadalt arat a jog, szeretet. Porba tiporja a gyűlöletet; Nem lesz ellenség többé a testvér, De egyenlőség földön s Istennél . . Isten országa, itt e sár gömbön, Egén fénylő nap, szivekben öröm, »Együtt legelnek farkas és bárány,* ' Nem hint konkolyt az irigység, ármány . . . »Népek csatája« hoz világbékét, Hogy föld lakói egymást megértsék ; Szabadságfának örökzöld lombját Megaranyozza tartós boldogság . . . Dombi Lajos. Kallantyus Péter kálváriája. Irta: Péczely József. Kallantyus Péter egy célirányosat sörcen- tett az avarra s aztán felütötte a fejét: ■— Malac, süldő, koca csak kerülközik uram, de élelöm . . . ? Hiába a biró ur, a jegyző ur . . . Nincs és nincs. Hogy hova tündörödik el az a sok jó kis korpa . . .? Csak tán nem abból csinálják a némötök a puskaport ? De, hogy mi lösz igy a jószággal ? — az urak odase ! Mondok az emböröknek, akik úgy néha-napján összeverődünk : Embörök ez igy nem maradhat! Mondják ük is, hogy nem Hát akkó mondom, fő kö mönni a kormányhó, vagyis a korpaközponthó Pestre. Ott muszáj, hogy szakajcsanak nekünk is egy kis korpát abbu a sokbu, amit országszerte összeszödnek. Én mingyár „kandikáltam“ is magam, mondok én fölkövetközök a központba, oszt addig egy tapodtat se mozdulok, amig ki nem aggyák a korpát. Majd beszélők én azokkal a korpás urakkal! Az embörök ráhajoltak . . . Hát vöszöm a tarisznyát, akit az asszony kibélelt könyérrel, szalonnával; mögyök az állomásra; váltom a bilétát . . . Mer úgy állapodtunk mög, hogy a kölcségre, amit az ut kóstál, mindönki ad egy-egy hatost Annyit reszkíroz. Össze is hánytuk a hatosokat . . . Hát váltom a bilétát. Mondom a kis ablakon át a zsinórosnak, aki a bilétákat méri, mondok Pestre az én személyömre a legolcsóbbul 1 Kirakom neki azt is, hogy mi vegbül . . . Hát a zsinoros ággyá, a kemény kis sárga papirost. Fizetők érte jócskán, de nem baj. Csakhogy mög van a bilét Mingyár be is eresztöttem a csizmaszárba, hogy el ne vesze- lőggyék. Mögyök a sinökhő. Várom a vasutat.. Egy óra, két óra ... A fene beléd . . De aztán gyütt mégis. Telisded-tele népekkel. A ga- rádicsokon is, a bagonyok tetején is No mondok úgy magamban, ez ugyan jó főszödölözködött! Hát törtetők előre a nagy emböráradatba, de a bagonyokbu kiabálnak a népek: „Nincs hely, nincs hely 1 En vissza : „De van bilét I“ Egyik-másik fehér cseléd ríni kezdött, vót olyan embör, aki káromkodott, de a vasútra nem lőhetett fölkövetközni. Ejnye, mondok, a teremtésit, mi lösz itt ? Azon szóra csak intögetnek a sip- kások, hogy vissza, vissza mer indul a vasút. Nem addig a’ ! Elkapom az egyik kocsi fényös lőcsit s azzal tuszkolom magam ; még mondom is a bagonybelieknek : „Fönn a beteg féleségűm, ha Istent ösmernek . . .“ így a, még a hazugságra is ráfacsarittyák az embört ... De má’ akko’ indított is a bika! Péter gazda legyintett a kezefejével: — Hogy Pestre hogy jutottam föl, arru jobb nem beszélni. Hun álltam, hun a levegőbe emeltek. Volt olyan óra, hogy a csizmám sarka sem érte a pádimentumot. Aztán pont éjfélre ért be a vasút. De jó. Hát amint kimögyök az állomásul, mögálltam. Hova most ? A korpa- központba hiába, mer’ ott éccaka amúgy sincs hivatal. Legfölebb ha valami bakter, aki a korpára vigyáz. Legjobb lösz a garádicson, aki ott van az állomás előtt. Leteledödtem. Vetőm előre a tarisznyát. Falatozok, mer igön kiehültem. Nem löhetött az utón egy falatot se, semmiképen. Könyerözgetök ott, szalonnázgatok ... Jól esött a nagy töretés után. hát eccő csak gyön egy rendőr : Igazolja kend magát. így. Már hogy én ? Nono ! Mondok mi végbül ? De csak mérgesködik a rendőr, hogy asszongya egy-kettő. Kicsoda Lapimls: mai száma 3 oldal.
